Sértő internetes megjegyzések orvoslása – Uniós terítéken a bírósági joghatóság

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Különleges joghatósági kérdésben foglalt állást az unió bírósága egy, az interneten közzétett, állítólagosan sértő megjegyzések miatt zajló, Franciaországban indult peres eljárásban.

A szerző az Európai Unió Bíróságának (EUB, Luxembourg) a Gtflix Tv kontra D. R.-ügyben hozott döntését[1] ismerteti. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a francia semmmítőszék (Cour de cassation) terjesztette a luxembourgi taláros testület elé az ügy két szereplője között folyamatban lévő eljárás keretében. A Gtflix Tv egy felnőtt tartalmakat sugárzó, a Cseh Köztársaságban letelepedett szórakoztatóipari társaság, míg D. R. egy, az ugyanezen a területen tevékenykedő, Magyarországon lakóhellyel rendelkező személy.

I. Bevezetés

Az EUB-hoz került ügy tárgyát, a D. R. által a Gtflix Tv-re vonatkozó, több internetes oldalon és fórumon közzétett, állítólagosan sértő megjegyzések miatti helyreigazítás és törlés, valamint az online közzététel miatt elszenvedett kár megtérítése iránti kérelem képezte.

A felek közti vita releváns jogi hátteréül az 1215/2012 rendelet[2] (Brüsszel 1A rendelet) konkrét előírásának értelmezésére vonatkozó, összetett joghatósági kérdések szolgáltak. E rendelet naprakésszé tette a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló korábbi Brüsszel I. rendeletet. Célja, hogy a kölcsönös elismerés elvével és a stockholmi program iránymutatásaival összhangban megkönnyítse és gyorsabbá tegye a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok szabad mozgását.

Kiterjed a polgári és kereskedelmi ügyekre, de nem terjed ki a családi jogra, csődeljárásra, öröklési kérdésekre és a rendeletben felsorolt egyéb egyedi esetekre, mint például a szociális biztonságra és a választottbíráskodásra.

A jogszabály a Brüsszel I. rendeletben szereplő, végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást eltörölte. Ennek következtében a valamely európai uniós országban hozott határozatot a többi EU-s tagállamban külön eljárás előírása nélkül elismerik. Ha tehát egy adott tagállamban hozott határozat végrehajtható, akkor a többi tagországban is végrehajtható anélkül, hogy azt végrehajthatóvá kellene nyilvánítani.

Azt a személyt, akivel szemben a végrehajtást kérték, „polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatra vonatkozó tanúsítvánnyal” kell informálni. Ezt bármely érdekelt fél kérésére ki kell állítani. A tanúsítványhoz a határozatot csatolni kell, és az érintett személy számára a végrehajtási intézkedést megelőzően, észszerű határidőn belül kézbesíteni kell. Bizonyos esetekben az a személy, akinek ellenében a végrehajtást kérik, kérelmezheti a határozat elismerésének vagy végrehajtásának megtagadását. Ez akkor fordulhat elő, ha úgy véli, hogy az elismerés megtagadásának a rendeletben előírt valamely oka fennáll.

Joghatósági szempontokra figyelemmel a rendelet hatálya alá tartozó eljárások és az uniós országok területe között kapcsolatnak kell fennállnia. Főszabály szerint közös joghatósági előírásokat kell alkalmazni, ha az alperes valamely uniós országban lakóhellyel rendelkezik. A valamely uniós országban lakóhellyel nem rendelkező alperes esetében a felhívott bíróság – ahol az eljárást elindították – szerinti ország területén alkalmazandó joghatósági szabályokat kell alkalmazni.

Azonban bizonyos joghatósági rendelkezései az alperes lakóhelyére való tekintet nélkül alkalmazandók

• a fogyasztók és a munkavállalók védelmének biztosítása érdekében,
• a tagállamok bíróságai joghatóságának érvényesülése érdekében azokban a helyzetekben, amelyekben a bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek (például ingatlanügyekben), továbbá
• a felek autonómiájának tiszteletben tartása érdekében.

A joghatósági szabályok bizonyos körülmények között az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező felekre is alkalmazandók. Ez akkor fordulhat elő, ha a felek – a közöttük fennálló megállapodás szerint – valamely tagállam bíróságainak joghatóságát kötik ki. Fokozza a joghatósági megállapodások hatékonyságát: abban az esetben, amikor a felek konkrét bíróságot vagy bíróságokat kötöttek ki jogvitájuk rendezése céljából. Elsősorban a kijelölt bíróság határozhat a joghatóságáról, függetlenül attól, hogy elsőként vagy másodikként hívták fel. Bármely más bíróságnak fel kell függesztenie az eljárást, amíg a kijelölt bíróság megállapítja vagy – ha a megállapodás érvénytelen – elutasítja a joghatóságot.

A rendeletet – a bíróság jellegére való tekintet nélkül – polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni. A jogalkotó arra is törekedett, hogy az egy adott ügyben eljárni jogosult bírói fórumokat a lehető legkevesebb jogrendszerre, jelesül a keresettel legszorosabb kapcsolatban álló jogrendszerre koncentrálja[3].

Ez az általános jogi háttere az 1215/2012 rendelet értelmezésére vonatkozó, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben előterjesztett, összetett joghatósági kérdéseknek.

A rendelet II. fejezetének a „Különös joghatóság” című 2. szakaszában található 7. cikke 2. pontjának előírása szerint:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:[…]

2. jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény [helyesen: kárt okozó esemény] bekövetkezett vagy bekövetkezhet.”

II. A tényállás[4]

A Cseh Köztársaságban letelepedett Gtflix Tv, amely érdekeltségeinek központja e tagállamban található, felnőtt audiovizuális tartalmakat állított elő és – főként internetes oldalán keresztül – terjesztett. A Magyarországon lakóhellyel rendelkező D. R. ugyanilyen típusú filmek filmrendezője, producere és forgalmazója, amelyeket magyarországi szervereken tárolt internetes oldalakon forgalmaztak.

A Gtflix Tv megítélése szerint D. R. rá, azaz a társaságra nézve sértő megjegyzéseket tett, amelyeket több internetes oldalon és fórumon is közzétett. E megjegyzések eltávolítására történt felszólítása után a tévétársaság ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be a lyoni általános hatáskörű elsőfokú bíróság, a (tribunal de grande instance de Lyon) elnökéhez annak érdekében, hogy

• bírság terhe mellett kötelezzék D. R.-t arra, hagyjon fel minden, rá és az ugyanezen társaság honlapjára vonatkozó sértő megjegyzésekkel, valamint
• tegyen közzé egy francia- és angolnyelvű bírósági közleményt minden egyes érintett internetes fórumon, továbbá
• engedélyezzék számára, hogy e fórumokon ő is közzé tehessen egy megjegyzést, végül pedig,
• ideiglenes jelleggel ítéljenek meg számára egy jelképes, egy euró összegű vagyoni kártérítést és egy ugyanekkora összegű nem vagyoni kártérítést.

D. R. e bíróságnál a francia bíróságok joghatóságának hiányára alapított kifogást terjesztett elő, amelynek a 2017. április 10-ei végzéssel helyt adtak. A Gtflix Tv e végzéssel szemben fellebbezett a lyoni fellebbviteli bíróságnál (cour d’appel de Lyon), amelyben a Franciaországban elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár címén kért ideiglenes összeget 10 000 euróra emelte. 2018. július 24-ei ítéletében e bíróság szintén helyt adott a joghatóság hiányára alapított kifogásnak.

A kérdést előterjesztő bíróság, a francia semmmítőszék előtti eljárásban a Gtflix Tv azt kifogásolta, hogy az ítélet a francia bíróságok joghatóságának hiányát a cseh bíróságok javára állapította meg, míg álláspontja szerint valamely tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek az interneten közzétett tartalom által e tagállam területén okozott kárral kapcsolatos kereset elbírálására, ha e tartalom ott elérhető. A Gtflix Tv állítása szerint a lyoni fellebbviteli bíróság megsértette az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját, amikor a francia bíróságok joghatóságának kizárása érdekében megállapította, nem elegendő az, hogy a sértőnek ítélt és interneten közzétett megjegyzések hozzáférhetők legyenek a megkeresett bíróság illetékességi területén. Ezen kívül az is szükséges, hogy azok valamiféle érdeklődésre tartsanak számot az eme illetékességi területen tartózkodó internethasználók körében, és alkalmasak legyenek arra, hogy ott kárt okozzanak.

A Luxembourghoz forduló semmmítőszék szerint a francia bíróságok nem rendelkeztek joghatósággal az állítólagosan sértő megjegyzések törlésére és a helyreigazítására irányuló kérelem elbírálására, többek között amiatt, hogy a Gtflix Tv érdekeltségeinek központja a Cseh Köztársaságban van, D. R. pedig Magyarországon rendelkezik lakóhellyel.

Ugyanakkor arra kereste a választ, az a személy, aki szerint sértő megjegyzések internetes terjesztésével megsértették a jogait, és egyszerre jár el az állítások helyreigazítása és a tartalmak törlése, valamint az ebből eredő nem vagyoni és vagyoni kárának megtérítése érdekében[5], minden egyes olyan tagállam bírósága előtt kérheti az e tagállam területén okozott kár megtérítését, amelynek területén e megjegyzések hozzáférhetők vagy hozzáférhetők voltak, vagy: e kártérítési keresetet ama bíróság előtt kell megindítania, amely az állítások helyreigazításának és a sértő megjegyzések törlésének elrendelésére joghatósággal rendelkezik[6].

Mindezekre tekintettel a francia semmítőszék az eljárását felfüggesztette, és kérdéseivel az EUB-hoz fordult.

III. Az ügy értékelése és az EUB ítélete

Az előterjesztő bíróság arra várt választ: az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az a személy, aki – a vélt, rá nézve sértő megjegyzések internetes terjesztésével megsértették a jogait – egyszerre jár el egyrészt az állítások helyreigazítása és az online tartalmak törlése, valamint az e közzétételből eredő kárának megtérítése érdekében, minden egyes olyan tagállam bírósága előtt kérheti az általa megkeresett bíróság szerinti tagállam területén okozott kár megtérítését, amely országban e megjegyzések hozzáférhetők vagy hozzáférhetők voltak; még akkor is, ha e bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a helyreigazítási és törlési kérelem elbírálására.

Jelen ügyben a felperes a francia elsőfokú bíróságtól kért ideiglenes intézkedést.

Az e bíróság szerinti tagállam nemzeti joga szerint tisztességtelen versenynek minősül a vállalkozás szabadságának túlzott mértékű, a szabályokkal és szokásokkal ellentétes eljárások révén történő olyan gyakorlása, amely kárt okoz. A tisztességtelen verseny elismert formái között szerepel a megaláztatás is, amely a francia semmítőszék ítélkezési gyakorlata szerint a versenytárs lejáratására alkalmas információk nyilvánosságra hozatalából áll. Erre a – becsületsértéstől eltérő – jogsértésre a polgári jogi felelősségre vonatkozó francia szabályozás az irányadó[7].

A francia jog e sajátosságai azonban önmagukban nem befolyásolják az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának értelmezését, miszerint: jogellenes károkozással, az azzal egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt járjon el, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet. Felperes arra vonatkozó döntéséből, hogy becsületsértés helyett inkább megaláztatásra hivatkozott hallgatólagosan, szükségszerűen az következik, hogy a hivatkozott kár szigorúan vagyoni jellegű. Mivel az uniós jogban ugyanaz a jogi aktus eltérően minősülhet, így – ha az alkalmazott minősítési kritériumok, e szabályozások céljai, valamint az általuk biztosított védelem terjedelme eltérő – arra eltérő szabályozások vonatkoznak[8].

Annak ténye, hogy egyetlen keresetben többfajta kérelmet terjesztettek elő, nem befolyásolja az egyes kérelmekre alkalmazandó joghatósági szabályokat, mivel a kereset adott esetben megosztható. Bár a felperes többfajta kérelmet is előterjesztett, a francia semmítőszék által feltett kérdés csak annak meghatározására vonatkozik, hogy mely bíróság rendelkezik joghatósággal a megaláztatás miatt elszenvedett kár megtérítése iránti kereset elbírálására.

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1215/2012 rendelet 4. cikkétől eltérően – amely az alperes lakóhelye szerinti tagállam bíróságainak biztosít joghatóságot a jogvita érdemi elbírálására – e rendelet 7. cikkének 2. pontja akként rendelkezik, hogy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető jogellenes károkozással, illetve azzal egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint, a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben a különös joghatósági szabályt önállóan kell értelmezni ama rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel, amelynek az részét képezi[9].

Az előterjesztett kérdés kizárólag a kár bekövetkezésének helymeghatározására vonatkozik. Ez a kapcsolódó tényező az a hely, ahol a károkozó cselekmény kiváltja a károsító hatását, azaz: ahol ténylegesen megvalósul a hibás termékkel okozott kár[10]. Ez a hely azonban az állítólagosan megsértett jog természetétől függően változhat[11]. E különös joghatósági szabály alapja a jogvita és a kárt okozó esemény (estleges) bekövetkezésének helye szerinti bíróságok közötti, különösen szoros kapcsolat fennállása, amely a megfelelő igazságszolgáltatásra és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja e bíróságoknak a joghatóság biztosítását[12].

Amint az az 1215/2012 rendelet (16) preambulumbekezdéséből is megállapítható, az ilyen kapcsolat fennállása jogbiztonságot nyújt, és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott. E szempont a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a jóhírnév – megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszonyokkal kapcsolatos jogviták tekintetében különösen fontos [13]. A jogellenes károkozással, illetve azzal egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy az ezekből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben azonban a jogvita tárgyához való közelsége és a könnyebb bizonyításfelvétel miatt rendszerint a kárt okozó esemény (estleges) bekövetkezésének helye szerinti bíróság a legalkalmasabb a határozathozatalra[14].

Luxembourg állandó ítélkezési gyakorlata szerint az „az a hely, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet”-fordulat egyaránt utal a kárt okozó esemény és a kár bekövetkezésének a helyére, mivel a körülményektől függően mindkettő alkalmas arra, hogy a bizonyítást és az eljárásszervezést illetően különösen hasznos információkkal szolgáljon[15].

Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz semmiféle arra utaló elemet, hogy a jelen ügy a kárt okozó esemény helye alapján a francia bíróságokhoz való fordulás lehetőségére vonatkozna, ezért felvethető annak kérdése, e bíróságok az állítólagos kár bekövetkezésének helye szerint rendelkeznek-e joghatósággal. Egyébként is – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott – a Gtflix Tv nem kérte, hogy francia területen tegyék hozzáférhetetlenné az alapügy tárgyát képező állításokat és megjegyzéseket.

E tekintetben Luxembourg egy, az írott sajtóban közzétett, jóhírnevet sértő újságcikk által állítólagosan okozott nem vagyoni kár megtérítésére irányuló keresettel kapcsolatban korábban már megállapította, a sértett a kiadó ellen kártérítés iránti keresetet indíthat minden olyan tagállam bírósága előtt, ahol a közzététel megvalósult, valamint ahol a sértett jóhírnevét állítólag megsértették, és amely bíróság kizárólag az adott eljáró bíróság szerinti tagállamban okozott kár elbírálására rendelkeznek joghatósággal[16].

Az EUB hangsúlyozta, konkrétan a személyiségi jogok internetes megsértésére vonatkozó állításokat illetően korábban már kimondta, az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának megfelelően a sértett személynek lehetősége van arra, hogy az okozott teljes kár megtérítése címén felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtson be e tartalom kibocsátójának letelepedési helye szerinti tagállam bíróságához – a kárt okozó esemény helye alapján –, vagy ama tagállam bíróságához, amelyben érdekeltségeinek központja található, a kár bekövetkezésének helye alapján. E személy az okozott teljes kár megtérítése érdekében benyújtott, felelősség megállapítása iránti keresetét benyújthatja minden olyan tagállam bíróságához is, amelynek a területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető vagy hozzáférhető volt. E bíróságok kizárólag a tagállamuk területén okozott kár elbírálására rendelkeznek joghatósággal[17].

Ugyanilyen keresetindítási jogokkal rendelkeznek azok a jogi személyek is, amelyek gazdasági tevékenységet folytatnak, és kérik az üzleti jóhírnevüknek az őket érintő helytelen állítások internetes közzétételével történő megsértéséből és a rájuk tett megjegyzések eltávolításának hiányából eredő károk megtérítését[18].

Valamely internetes oldalon közzétett állítások és tartalmak mindenütt jelenlévő jellegére és ama körülményre tekintettel, hogy a közzétett tartalom – főszabály szerint – bárhol hozzáférhető, az előbbiek helyesbítésére és az utóbbiak eltávolítására irányuló kérelem egy és oszthatatlan. Az EUB mindazonáltal pontosította, hogy a kérelem csak olyan bíróság előtt terjeszthető elő, amely a teljes kártérítési kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik, olyan bíróság előtt azonban nem, amely ilyen joghatósággal nem rendelkezik[19]. Ebből következik, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának megfelelően az a személy, aki szerint bizonyos állítások internetes közzétételével megsértették a jogait, ezek helyreigazítása és az internetes tartalmak eltávolítása céljából a közzétevő letelepedési helye szerinti bírósághoz fordulhat, vagy pedig ahhoz a bírósághoz, amelynek illetékességi területén e személy érdekeltségeinek központja található.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az állítások helyreigazítására és az internetes tartalmak eltávolítására irányuló kérelem, valamint az ezekhez kapcsolódó, a közzétételből eredő károk teljes vagy részleges megtérítése iránti kérelem között fennálló „szükségszerű összefüggés” miatt úgy kell tekinteni, hogy a jelen ítélet előző pontjában említett bíróságok egyike kizárólagos joghatósággal rendelkezik e két kérelem elbírálására. A megfelelő igazságszolgáltatáshoz fűződő érdek tehát igazolhatja e kizárólagos joghatóság telepítését.

Az ilyen joghatóság-telepítés azonban nem következhet az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának értelmezésén, mivel az állítások helyreigazítása és a tartalmak eltávolítása iránti kérelemtől eltérően – amely egységes és oszthatatlan – a kár megtérítésére irányuló kérelem tárgya lehet akár teljes, akár részleges kártérítés. Bár az a tény, hogy az interneten közzétett állítások helyreigazítása és a tartalmak eltávolítása iránti kérelmet nem lehet a kártérítési kérelem egészének elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságtól eltérő bírósághoz benyújtani, és ez azzal az indokkal igazolható, hogy az ilyen kérelem egységes és oszthatatlan, ugyanezen indok alapján azonban nem lenne indokolt e kérelmező ama lehetőségének kizárása, hogy a részleges kártérítés iránti kérelmét bármely más olyan bíróságnál benyújthassa, amellyel kapcsolatban úgy véli, hogy illetékességi területén kárt szenvedett[20].

Végeredményben az ilyen, kizárólagos joghatóság ama bírósághoz telepítésének szükségessége, amely az interneten közzétett tartalmak kibocsátójának letelepedési helye szerinti tagállamban, vagy amelynek illetékességi területén a felperes érdekeltségeinek központja található, nem következik abból sem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság egymással „szükségszerű függőségi viszonyban” állóként jellemzi egyrészt az állítások kiigazítására és az interneten közzétett tartalom eltávolítására irányuló kérelmeket, másrészt pedig az e közzétételből eredő kár megtérítésére irányuló kérelmet. Ha ugyanis – az e kérelmek alapját képező tényállás azonosságától függetlenül – a kérelmek tárgya, jogalapja és oszthatósága eltérő, jogilag nem szükséges, hogy azokat egyetlen bíróság együttesen vizsgálja[21].

A joghatóság ily módon való telepítése – a megfelelő igazságszolgáltatás elvére tekintettel – sem feltétlenül szükséges. E tekintetben egy olyan bíróság, amely kizárólag az abban a tagállamban keletkezett kár elbírálására rendelkezik joghatósággal, amelynek a területén működik, az e tagállamban folytatott eljárás keretében és az ott összegyűjtött bizonyítékokra tekintettel mindenképpen alkalmas az állítólagos kár bekövetkezésének és terjedelmének értékelésére is.

Ezen kívül a kérelmezőnek az a lehetősége, hogy kártérítési keresetet indíthat minden olyan tagállami bíróság előtt, amely a saját tagállamának területén okozott károk elbírálására kizárólagos joghatósággal rendelkezik, hozzájárul a megfelelő igazságszolgáltatáshoz olyan esetben, amikor a kérelmező érdekeltségeinek központja nem határozható meg.

Egy ilyen esetben az EUB már korábbi ítéletében kimondta, e személy nem jogosult arra, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján e jogsértés feltételezett elkövetőjétől a kár bekövetkezésének helye alapján az elszenvedett kár egészének megtérítését követelje[22]. Ezzel szemben a károsult, e lehetőség alapján és ugyanezen az alapon, e joggal élhet az olyan részleges kártérítés céljából is, amely kizárólag az ama bíróság tagállamában okozott kárra korlátozódik, amelyhez a keresetet benyújtotta.

Ennek kapcsán azonban feltétlenül rögzíteni kell, hogy a francia jogban a megaláztatás nem a személyiségi jogok megsértésének körébe, hanem a tisztességtelen verseny szabályainak hatálya alá tartozik. E jogban a megaláztatás abban különbözik a becsületsértéstől, hogy míg az utóbbi azt feltételezi, a bírálat sértheti a természetes vagy jogi személy becsületét, méltóságát vagy jóhírnevét, addig a megaláztatás a gazdasági szereplő termékeinek a vevők vásárlási mintáinak befolyásolása céljából történő nyilvános lejáratását jelenti, függetlenül attól, hogy versenytársakról van-e szó[23]. Ez az érdekek központjával kapcsolatos megközelítés kifejezetten arra a helyzetre vonatkozik, amikor valaki azt állítja, hogy személyiségi jogait megsértették [24]. A megaláztatás – bizonyos körülmények között – minősülhet erőfölénnyel való visszaélésnek is. Az EUB korábbi ítéletében már megállapította, hogy cél általi versenykorlátozásnak minősül két, versengő terméket forgalmazó piaci szereplő közötti olyan kartell, amely bizonyos megalázó állítások döntéshozókkal való közlésére irányul[25].

Bár a „Róma II” rendelet[26] nem tartalmazza a tisztességtelen verseny fogalmának meghatározását, annak (21) preambulumbekezdése szerint „a kollíziós szabálynak biztosítania kell a verseny résztvevőinek, a fogyasztóknak és általában a köznek a védelmét, valamint a piacgazdaság megfelelő működését. Az ama ország jogával való kapcsolat, amelyben a versenyviszonyok vagy a fogyasztók kollektív érdekei érintettek vagy érintettek lehetnek, általában megfelel e céloknak.” E rendelkezést a nemzetközi jognak megfelelően kell értelmezni. A Párizsi Uniós Egyezmény arra kötelezi az eme egyezményben részes államokat, hogy hatékony védelmet biztosítsanak a tisztességtelen versennyel szemben, amely az egyezmény értelmében magában foglal „minden, a kereskedelmi tevékenység folytatása során használt olyan hamis állítást, amely valamelyik versenytárs telepének, áruinak vagy ipari, illetve kereskedelmi tevékenységének hírnevét csorbíthatja”.

A megfelelő igazságszolgáltatás biztosítására irányuló célkitűzés megvalósítását tehát nem kérdőjelezi meg a kérelmezőnek az a lehetősége, hogy a kártérítési keresetet ama bíróságok előtt indítsa meg, amelyek a tagállamuk területén okozott kár elbírálására joghatósággal rendelkeznek.

Ennek kapcsán a luxembourgi testület arra emlékeztetett: a kizárólag a tagállamuk területén okozott kár elbírálására vonatkozó joghatóságnak e bíróságokhoz telepítése csak attól a feltételtől függ, hogy a sértő tartalom hozzáférhető vagy hozzáférhető volt e területen. Az 1215/2012 rendelet 17 cikke (1) bekezdésének c) pontjával ellentétben ugyanis a 7. cikkének 2. pontja nem ír elő olyan további feltételt a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározásához, mint például az arra vonatkozó feltétel, hogy a személy tevékenységének az eljáró bíróság tagállamát „kell megcéloznia”[27].

A kártérítési kérelemnek e bíróságok valamelyikéhez való benyújtására vonatkozó lehetőség további feltételekkel történő korlátozása – adott esetben – e lehetőség tényleges kizárásához vezethetne, noha az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint annak a személynek, aki úgy szerint megsértették a jogait, mindig lehetőségének kell lennie arra, hogy kérelmét a kár bekövetkezésének helye szerinti bíróságokhoz nyújtsa be[28].

Összefoglalva, az állítólagosan sértő megjegyzések internetes közléséből eredő, valamely tagállam területén keletkező károk megtérítése e tagállam bíróságainál kérhető. E joghatóság csak attól a feltételtől függ, hogy a sérelmet okozó tartalom e területen hozzáférhető vagy hozzáférhető volt-e.

A fentiek összességére tekintettel Luxembourg válasza szerint az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az a személy, aki – miután úgy véli, rá nézve sértő megjegyzések internetes terjesztésével megsértették a jogait – egyszerre jár el egyrészt a helyreigazítás és a közzétett tartalmak törlése, másrészt az e közzétételből eredő kárának megtérítése érdekében, minden egyes olyan tagállam bíróságai előtt kérheti az általa megkeresett ama bíróság tagállamának területén okozott kár megtérítését, amelynek területén e megjegyzések hozzáférhetők vagy hozzáférhetők voltak – még akkor is, ha e bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a helyreigazítási és törlési kérelem elbírálására.

Lábjegyzetek:

[1] A 2021. december 21-ei Gtflix Tv és D. R.-ítélet C‑251/20. ECLI:EU:C:2021:1036 (Ítélet)

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

[3] Gerard  Hogan főtanácsnok Gtflix Tv kontra D. R. C‑251/20. sz. ügyben tett indítványa (Indítvány)

[4] Ítélet 11-19. pont

[5] A 2011. október 25-ei eDate Advertising és társai-ítélet C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685, 51. és 52. pontja

[6] A 2017. október 17‑ei Bolagsupplysningen és Ilsjan-ítélet C‑194/16, EU:C:2017:766, 48. pont.

[7] Indítvány 16. pont

[8] A 2011. január 27‑ei Flos-ítélet C‑168/09, EU:C:2011:29, 34. pont

[9] Bolagsupplysningen és Ilsjan-ítélet, 25. pont

[10] A 2009. július 16‑ai Zuid‑Chemie-ítélet C‑189/08, EU:C:2009:475, 27. pont

[11] A 2013. október 3‑ai Pinckney-ítélet C‑170/12, EU:C:2013:635, 32. pont; a 2015. január 22‑ei Hejduk-ítélet C‑441/13, EU:C:2015:28, 29. pont

[12] Bolagsupplysningen és Ilsjan-ítélet, 26. pont

[13] Bolagsupplysningen és Ilsjan-ítélet, 28. pont

[14] Bolagsupplysningen és Ilsjan-ítélet, 27. pont

[15] Bolagsupplysningen és Ilsjan-ítélet 28. pont

[16] A 1995. március 7‑ei Shevill és társai-ítélet, C‑68/93, EU:C:1995:61, 33. pont

[17] eDate Advertising és társai-ítélet, 52. pont

[18] Bolagsupplysningen és Ilsjan-ítélet, 28. pont

[19] Bolagsupplysningen és Ilsjan-ítélet, 48. pont

[20] Ítélet 35. pont

[21] Ítélet 36. pont

[22] Bolagsupplysningen és Ilsjan-ítélet, 43. pont

[23] A 2021. június 17‑ei Mittelbayerischer Verlag-ítélet C‑800/19, EU:C:2021:489, 31. pont

[24] Indítvány 96. pont

[25] A 2018. január 23‑ai F. Hoffmann‑La Roche és társai-ítélet C‑179/16, EU:C:2018:25

[26] Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.)

[27] Pinckney-ítélet, 42. pont; Hejduk-ítélet, 32. pont

[28] Ítélet 42. pont

---