Terítéken az uniós kiváltságok és mentességek hatálya


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyve értelmében az unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében valamennyi tagállamban mentességet élveznek a bírósági eljárások alól. A szóban forgó ügy lehetőséget kínált az EUB-nak e mentesség hatályának meghatározására.

A szerző az alábbi cikkben az Európai Unió Bíróságának (EUB, Luxembourg) az A. B., C. E. és az MM investīcijas, SIA-ügyben hozott döntését[1] ismerteti. Az előzetes döntéshozatali eljárásban született ítélet fő kérdése az volt: indítható-e tagállami szinten büntetőeljárás valamely nemzeti központi bank elnöke ellen, aki egyben az Európai Központi Bank (EKB) Kormányzótanácsának is tagja, vagy ezt kizárja az uniós jogi mentesség? Alapját pedig a lett központi bank korábbi elnöke ellen Lettországban, egy lett bankra vonatkozó bankfelügyeleti eljárással összefüggésben elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása és pénzmosás miatt indított büntetőeljárás képezte[2].

I. Bevezetés

Az ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a lettországi, rigai körzeti bíróság, a Rīgas rajona tiesa terjesztette a luxembourgi taláros testülethez a lett központi bank korábbi elnökének, valamint a C. E. és az MM investīcijas, SIA ellen korrupció és pénzmosás miatt indított büntetőeljárás keretében.

Az Európai Unió (EU) kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv[3] 11. cikkének a) pontja értelmében az unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében valamennyi tagállamban mentességet élveznek a bírósági eljárások alól. Az ügy lehetőséget kínált az EUB számára e mentesség hatályának meghatározására.

A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) az uniós jogban, sajátos jogintézményt képez, amely összekapcsolja a nemzeti intézményeket, a nemzeti központi bankokat, valamint egy uniós intézményt, az EKB‑t, és szoros együttműködést hoz létre közöttük, továbbá e jogintézményen belül az uniós jogrend és a nemzeti jogrendek különböző tagolódása és kevésbé markáns különbsége érvényesül.

A jelen ügy sajátosságát az képezi, hogy bár a tagállami központi bankok elnökei nemzeti hatóságoknak minősülnek, ugyanakkor az EKB Kormányzótanácsának tagjaiként a KBER keretében meghatározzák az euróövezet monetáris politikáját, és a bankunió létrehozása óta e minőségükben felügyeleti feladatokat is ellátnak az SSM-rendelet[4] alapján. Ezért annak megállapításához, hogy a központi bank vád alá helyezett elnöke mentességet élvez-e az említett jegyzőkönyv alapján, ezeket a különböző feladatokat az EUB-nak egyértelműen el kellett határolnia egymástól.

Továbbá tisztáznia kellett, a valamely központi bank korábbi elnökével szemben foganatosított bűnüldözési intézkedések elfogadhatóságára tekintettel milyen jelentőséggel bír, hogy az EKB, a nemzeti központi bankok és döntéshozó szerveik tagjai az EUMSZ 130. cikk értelmében teljes mértékben függetlenül látják el feladataikat. A jelen ügyben tehát végső soron megfelelő egyensúlyt kell találni a tagállamok bűnüldözési érdeke és az EU intézményei működéséhez fűződő érdeke között.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv 11. cikke a) pontjának, 17. cikkének és 22. cikke első bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

A jegyzőkönyv 11. cikke előírásában:

„Az egyes tagállamok területén az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai állampolgárságuktól függetlenül

a)      a szerződéseknek az egyfelől a tisztviselők és egyéb alkalmazottak az Unióval szemben fennálló felelősségével kapcsolatos szabályokra vonatkozó rendelkezéseire, másfelől az Európai Unió Bíróságának az Unió, valamint az uniós tisztviselők és egyéb alkalmazottak közötti jogvitákkal kapcsolatos hatáskörére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel, hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is beleértve, mentességet élveznek a bírósági eljárások alól. Ez a mentesség hivataluk megszűnését követően is megilleti őket[…]”

A jegyzőkönyv 22. cikke szerint:

„a)      Ezt a jegyzőkönyvet a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseinek sérelme nélkül az Európai Központi Bankra, szerveinek tagjaira és személyzetére is alkalmazni kell[…]”

II. A tényállás[5]

Az eljárás felperese, A. B. 2001. december 21-étől 2019. december 21-éig a lett központi bank elnöki posztját töltötte be. A Lett Köztársaságnak az EU-hoz való 2004. május 1-jei csatlakozása után A. B. az EKB Általános Tanácsának tagja lett, majd e tagállam 2014. január 1-jei euróövezeti csatlakozása után az EKB Kormányzótanácsának tagjává vált.

2018. február 17-én A. B.-t a lettországi, a korrupció megelőzéséért és leküzdéséért felelős hivatal, a Korupcijas novēršanas un apkarošanas birojs által folytatott előzetes nyomozás megindítása után őrizetbe vették, majd 2018. február 19-én szabadlábra helyezték. A hivatal az ugyanezen a napon hozott határozatával bizonyos biztonsági intézkedéseket rendelt el vele szemben, köztük a lett központi bank elnökeként végzendő feladatai ellátásának a tilalmát. Ezután, 2018. június 28-án az ügyben eljáró ügyész korrupció bűncselekménye miatt vádat emelt ellene.

Az EUB a 2019. február 26-ai Rimšēvičs és EKB kontra Lettország-ítéletben, az A. B. és az EKB által benyújtott keresetek tárgyában eljárva megsemmisítette a hivatal 2018. február 19-ei határozatának azt a részét, amelyben megtiltotta A. B. számára, hogy a lett központi bank elnökeként végzendő feladatait ellássa. Az EUB megállapítása szerint a Lett Köztársaság nem bizonyította, hogy A. B. hivatalából való felmentése az azt alátámasztó, kellően valószínűsítő körülmények fennállásán alapul, miszerint a KBER és az EKB alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 14.2. cikkének második bekezdése értelmében vett súlyos kötelezettségszegést követett el[6].

Az A. B. elleni vádiratot 2019. május 24-én kiegészítették, mely így három vádpontot tartalmazott. Az első arra vonatkozott, hogy A. B. 2010. június 30. előtt elfogadta egy lett bank felügyelőtanácsának elnöke, K. M. kenőpénzajánlatát, valamint egy 7490 eurós, 2010. augusztus 20-ától 30-áig tartó kamcsatkai szabadidős társasutazást. A. B. ennek ellentételezéseként tanácsokat adott a K. M.-nek annak érdekében, hogy kivonhassa magát a lett pénz- és tőkepiaci bizottság, a Finanšu un kapitāla tirgus komisija felügyelete alól, emellett tartózkodott attól, hogy részt vegyen e bizottság ama ülésein, amelyeken e bank felügyeletével kapcsolatos kérdéseket tárgyalták.

Az A. B. ellen felhozott második vádpont egyrészt arra vonatkozott, hogy 2012. augusztus 23-át követően elfogadta az ugyanezen lett bank igazgatótanácsának alelnöke, O. P. részéről tett 500 000 eurós kenőpénzajánlatot, melynek ellenében A. B. tanácsokat ad e bank tevékenységeit érintően a pénz- és tőkepiaci bizottság által elrendelt korlátozások megszüntetése és más korlátozások megelőzése érdekében. Másrészt e vádpontnak az a tárgya, hogy A. B. elfogadta e kenőpénz felét, azaz 250 000 eurót. A kenőpénz másik felét, mely azután volt esedékes, hogy az FKTK az említett bank számára kedvező határozatot hoz, nem fizették meg A. B.-nek.

A harmadik vádpont tárgya a második vádpontban említett kenőpénzeknek megfelelő, az A. B.-nek kifizetett összegek eredetének, átadásának és jellegének leplezését célzó pénzmosás. E kenőpénzt egy fedőcég részéről történt, és közvetítő által bevitt pénzeszközökkel megvalósított ingatlanszerzésbe fektették be.

A büntetőeljárás során A. B. ügyvédjei azt indítványozták a bíróságtól, hogy a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv értelmezésével kapcsolatban terjesszen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a luxembourgi testület elé. E jegyzőkönyv 11. és 22. cikkére hivatkozva ugyanis úgy vélték, hogy a bírósági eljárás alóli mentesség, amelyet az említett jegyzőkönyv előír, alkalmazandó A. B.-re ama cselekmények tekintetében, amelyeket az EKB Kormányzótanácsának tagjaként vitt véghez.

Az ügyészség nem vitatta, hogy A. B. ilyen mentességben részesülhet abban az esetben, ha az EKB Kormányzótanácsának tagjaként jár el, de úgy vélte, hogy az ügyben folyamatban lévő büntetőeljárás keretében az A. B.-vel szemben felrótt cselekmények nem kapcsolódnak a tanács tagjaként végzett feladatai ellátásához, így a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv rá nem alkalmazható.

E körülmények között a rigai körzeti bíróság, a Rīgas rajona tiesa az eljárását felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából kérdésekkel kereste meg az EUB-ot.

III. Az EUB értékelése és ítélete

III.1 Első kérdésével arra várt választ, a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 22. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy valamely tagállam központi bankjának elnöke részesülhet az e jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontjában előírt, a bírósági eljárás alóli mentességben.

Az EUB meghatározása szerint a tagállami központi bank e jegyzőkönyv 22. cikkében említett személyek közé tartozik, mivel ezt a jegyzőkönyvet a KBER és az EKB alapokmányáról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseinek sérelme nélkül az EKB-ra, szerveinek tagjaira és személyzetére is alkalmazni kell.

Ama tagállamok központi bankjainak elnökei, melyek pénzneme az euró, az EKB Kormányzótanácsának[7] (mely az EKB döntéshozó szervének minősül), továbbá az Általános Tanácsnak is automatikusan tagjai.

Az Európai Parlament tagjainak a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 8. és 9. cikkében előírt mentességei oly módon lettek meghatározva, hogy azok kifejezetten nem alkalmazhatók a nemzeti központi bank elnökére[8], továbbá a nemzeti központi bank elnöke nem részesülhet az uniós intézmények munkájában részt vevő tagállami képviselőknek a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 10. cikkének tárgyát képező mentességeiben sem[9]. A szerződések által rájuk ruházott feladatok ellátása során nem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasítást többek között a nemzeti hatóságoktól[10]

Az EUB értelmezésében az uniós intézmények munkájában részt vevő tagállami képviselők mentességeit „a szokásos […] mentességekre”, a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezményben előírt mentességekre való hivatkozásként kell értelmezni[11]. Ilyen mentességeket a diplomatáknak abból a célból nyújtanak, hogy biztosítsák a diplomáciai és konzuli képviseletek feladatainak a fogadó államban való hatékony ellátását, az azokban részesülő személyek e mentességek jellegénél fogva nem hivatkozhatnak azokban az államokban, amelyeknek a képviselői. Következésképpen a tagállami központi bank elnöke semmiképpen sem hivatkozhat az említett mentességekre e tagállam hatóságaival szemben[12].

Az EUB megállapítása szerint a nemzeti központi bank elnökének a helyzetét, szerepét olyan funkcionális megkettőződés jellemzi, amely hibrid jogállást eredményez[13], mivel a Kormányzótanács és az EKB Általános Tanácsának tagjaként eme uniós intézmények nevében jár el. E mentesség abból a követelményből ered, hogy biztosítani kell az EKB-nak a feladatai ellátásához szükséges mentességeket, ebből következően egy központi bank elnökének e feladatok ellátása során az EKB feladatainak ellátásához szükséges kiváltságokban és mentességekben kell részesülnie. Ez ahhoz a függetlenséghez járulhat hozzá, amelyet megkövetel az elnököktől a – szerződések, valamint a KBER és az EKB alapokmányáról szóló jegyzőkönyv által – rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása és az ilyen feladatok végrehajtása során.

Mivel a nemzeti központi bankok elnökei nyilvánvalóan nem részesülhetnek a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyvben előírt másik két mentesség egyikében sem, a bírósági eljárások alóli mentesség velük szembeni megtagadása azzal a paradox következménnyel járna, hogy olyan személyek lennének megfosztva mindenfajta mentességtől, akikre a szerződések az unió monetáris politikájának irányítását és felelősségét bízzák, és akik esetében e feladatuk ellátását illetően a szerződések kifejezetten ki akartak zárni mindenfajta befolyást.[14] A jegyzőkönyv ugyanazt a bírósági eljárás alóli mentességet biztosítja, mint amelyben az unió többi intézményének a személyzete részesül.

E megfontolásokra tekintettel a luxembourgi taláros testület az első kérdésre a következő választ adta. A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 22. cikkét úgy kell értelmezni – összefüggésben az EUMSZ 130. cikkével, valamint a KBER és az EKB alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 7. cikkével –, hogy valamely tagállam központi bankjának elnöke részesülhet a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontjában előírt, bírósági eljárás alóli mentességben ama cselekmények tekintetében, amelyeket az EKB szervének tagjaként fennálló hivatalos minőségében hajt végre.

III.2 A lett bíróság a második kérdésével arra várt választ: a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontját – összefüggésben az e jegyzőkönyv 22. cikkével – úgy kell-e értelmezni, hogy valamely tagállam központi bankjának elnöke a hivatalának megszűnése után továbbra is részesül az előírt, bírósági eljárások alóli mentességben.

E kérdés kapcsán az EUB rögzítette, a nemzeti központi bank elnökét az e bírósági eljárások alóli mentesség az EKB szervének tagjaként illeti meg, következésképpen abban a tisztsége megszűnése után továbbra is részesül[15]. Bár e hivatalának megszűnése véget vet annak, hogy az EKB szervében automatikusan tagsági feladatokat lásson el, de a bírósági eljárás alóli mentességtől nem fosztja meg.

Az uniós bíráknak a második kérdésre adott válasza szerint a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontját – összefüggésben az e jegyzőkönyv 22. cikkével – úgy kell értelmezni, hogy az abban előírt, bírósági eljárások alóli mentességben valamely tagállam központi bankjának elnöke – a hivatalos minőségében végrehajtott cselekmények tekintetében – hivatalának megszűnése után továbbra is részesül[16]. A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv e rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy a bírósági eljárások alóli mentesség nem alkalmazható, ha az e mentességben részesülő személlyel szemben olyan cselekmények miatt indul büntetőeljárás, amelyeket nem a valamely uniós intézmény nevében általa ellátott feladatok keretében hajtott végre.

III.3 A lett bíróság a harmadik kérdése előtt az EUB a negyedik kérdést vizsgálta, mellyel az előterjesztő arra várt választ: a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontját – összefüggésben a 17. cikkével – úgy kell-e értelmezni, miszerint az lehetővé teszi, hogy a büntetőeljárásért felelős nemzeti hatóság (az eljárás szakaszától függően az illetékes bűnüldöző hatóság vagy büntetőbíróság) a mentesség felfüggesztését megelőzően megállapítsa, fennállnak-e a bírósági eljárás alóli mentesség feltételei.

Az EUB megítélése szerint e kiváltságok és mentességek funkcionális jellegűek, ami különösen azt jelenti, hogy az unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai számára adott kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket kizárólag az EU érdekében biztosítják[17]. E funkcionális jelleg biztosítása érdekében az unió tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak kizárólag az unió érdekében lehet mentességet adni. Ennek értelmében valamennyi EU-s intézmény köteles visszavonni az egyes tisztviselői vagy egyéb alkalmazottai részére biztosított mentességet, ha megítélése szerint ez az intézkedése nem ellentétes az unió érdekével[18]. Ebből következően nem a büntetőeljárásért felelős nemzeti hatóságnak, hanem az érintett uniós intézménynek kell értékelniük, a mentesség visszavonása az EU érdekével ellentétes-e.

Ezért, ha a nemzeti hatóság eleve úgy ítéli meg, hogy az érintett tisztviselő vagy alkalmazott a cselekményt hivatalos minőségében követte el, e hatóságnak ha ezt az eljárást folytatni akarja a mentesség visszavonására vonatkozó kérését közvetlenül az érintett uniós intézményhez kell intéznie. E kérést teljesíteni kell, kivéve, ha azt állapítják meg, hogy az az unió érdekeivel ellentétes. Az EU kiváltságainak és mentességeinek ez a funkcionális, és ezáltal relatív jellege annál is inkább fontos, mivel a tagállami – többek között büntetőjogi – eljárások hatékonysága maga is közvetlenül uniós érdek lehet, különösen, ha az unió pénzügyi érdekeinek a védelméről van szó[19].

Abban az esetben,

  • ha a büntetőeljárás során eljáró nemzeti hatóságok nem teljesítik a lojális együttműködés elvéből[20] eredő ama kötelezettségüket, hogy az érintett uniós intézménnyel konzultáljanak, amennyiben nem zárható ki észszerűen minden kétely, miszerint a vélhetően bűncselekménynek minősülő cselekményt hivatalos minőségben hajtották‑e végre, ez kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében az EUB elé terjeszthető;
  • ha az érintett uniós intézménytől a mentesség visszavonását kérték, ám annak teljesítését az utóbbi megtagadta, e kérdésben az illetékes nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszthet elő, vagy az érintett tagállam akár közvetlen keresetet is indíthat.
  • Ezeken túl az érintett uniós tisztviselő vagy alkalmazott az EUB előtt maga is indíthat keresetet a mentességét visszavonó illetékes uniós intézmény határozata ellen a tisztviselők személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdése és 91. cikke alapján, mivel e határozat számára sérelmet okozó aktusnak minősül.[21]

E következtetések a tagállam központi bankjának elnöke esetében is alkalmazandók.

A fenti megfontolások alapján a luxembourgi taláros testület negyedik kérdésre adott válasza az alábbiakat rögzíti: a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontját – e jegyzőkönyv 17. és 22. cikkével összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy a büntetőeljárásért felelős nemzeti hatóság (az eljárás szakaszától függően az illetékes bűnüldöző hatóság vagy büntetőbíróság) hatáskörrel rendelkezik annak első értékelésére, miszerint a nemzeti központi bank elnöke által az EKB szervének tagjaként elkövetett esetleges bűncselekmény eme elnök olyan cselekményének minősül-e, amelyet az e szervben betöltendő feladatai keretében hajtott végre. Ugyanakkor kétség esetén e hatóság köteles arra, hogy a lojális együttműködés elve alapján kikérje az EKB véleményét, és annak megfeleljen. Ezzel szemben kizárólag az EKB feladata, hogy az elnök mentességének visszavonására irányuló kérelem esetén értékelje, a visszavonása ellentétes-e az unió érdekeivel, amely értékelés adott esetben az EUB által felülvizsgálható.

III.4 Az EUB ítélete szerint azonban sem a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontja, sem a 17. cikke nem határozza meg, hogy mely hatóságnak van hatáskörre arra, hogy értékelje a bírósági eljárások alóli mentességre vonatkozó alkalmazási feltételt. Azaz azt, hogy az unió tisztviselőjének vagy alkalmazottjának felrótt cselekményt e hivatalos minőségében hajtotta-e végre? Emellett e feltétel teljesülésének vizsgálatát, az annak értékelésére hatáskörrel rendelkező hatóságot a jegyzőkönyv e rendelkezéseinek kontextusára és céljára tekintettel kell meghatározni [22].

A gyakorlatban ugyanis először a tagállamok illetékes hatóságainak vagy bíróságainak kell elbírálniuk azt a kérdést, hogy az unió személyzetének tagja elleni büntetőeljárás megindítását akadályozza-e olyan mentesség, amelyre e személy hivatkozhat. Kizárólag e hatóságok vagy bíróságok vannak birtokában ugyanis azoknak az információknak, hogy megállapíthassák, a büntetendő cselekmény rendelkezik-e az olyan cselekmény jellemzőivel, amelyet az ilyen személyzeti tag hivatalos minőségében hajtott végre ama uniós intézmény nevében, amelyhez tartozik.

Miként az EUB rámutatott, a bírósági eljárás alóli mentesség kizárólag az unió érdekei védelmének – működése és függetlensége akadályozásának a kiküszöbölésével történő – biztosítását célozza. Így abban az esetben, ha eme érdekek nincsenek veszélyben, nincs akadálya annak, hogy a tagállamok a büntetőjogi felelősségre vonás területén fennálló hatásköreiket gyakorolják[23]. E nemzeti hatóságnak meg kell tudni állapítaniuk, hogy az unió valamely tisztviselője vagy egyéb alkalmazottja által elkövetett bűncselekményt e személy nyilvánvalóan nem a feladatai ellátása keretében követte el.

E tekintetben valamennyi uniós intézmény kötelezettsége aktívan közreműködni a bírósági eljárásokban oly módon, hogy a nemzeti bíróságnak dokumentumokat bocsát a rendelkezésére, és a nemzeti eljárásokban engedélyezi a tisztviselői vagy alkalmazottai tanúvallomását, ezek az intézmények ugyanis az említett jegyzőkönyv alkalmazása során kötelesek tiszteletben tartani a nemzeti – többek között igazságügyi – hatóságokkal való lojális együttműködésn rájuk háruló kötelezettségét[24].

Az EUB az uniós intézmények együttműködési módjait illetően megállapította, hogy a gyakorlatban az a kérdés, miszerint az unió tisztviselője vagy alkalmazottja a büntetendő cselekményt hivatalos minőségében hajtotta-e végre, először a büntetőeljárásért felelős nemzeti hatóság előtt merül fel, és e hatóság e kritérium teljesülését csupán korlátozottan értékelheti. Ha e hatóság azt állapítja meg, hogy a büntetőeljárás tárgyát képező cselekményt az EU tisztviselője vagy alkalmazottja nyilvánvalóan nem hivatalos minőségében követte el, az velük szembeni eljárás lefolytatható, mivel a bírósági eljárás alóli mentesség nem alkalmazható.

Ha nemzeti hatóságnak a büntetőeljárás bármely szakaszában kételye támad ezt illetően, a lojális együttműködésnek az EUSZ 4. cikke (3) bekezdésében előírt elve alapján, továbbá a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 18. cikkével összhangban köteles konzultálni az érintett uniós intézménnyel, és ha az úgy ítéli meg, hogy a cselekményt hivatalos minőségben hajtották végre, köteles kérni az érintett tisztviselő vagy alkalmazott mentességének a visszavonását[25].

E megfontolásokra tekintettel az EUB az előterjesztő bíróság negyedik kérdésére az alábbi választ adta. A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontját – összefüggésben e jegyzőkönyv 17. és 22. cikkével – úgy kell értelmezni, hogy a büntetőeljárásért felelős nemzeti hatóság (az illetékes bűnüldöző hatóság vagy büntetőbíróság) hatáskörrel rendelkezik annak első értékelésére, miszerint a nemzeti központi bank elnöke által az EKB szervének tagjaként, e minőségében elkövetett esetleges bűncselekmény eme elnök olyan cselekményének minősül-e, amelyet az e szervben betöltendő feladatai keretében hajtott végre. Ám kétség esetén e hatóság köteles a lojális együttműködés elve alapján kikérni az EKB véleményét, és annak megfelelően cselekedni. Azonban kizárólag az EKB feladata, hogy az eme elnök mentességének visszavonására irányuló kérelem esetén értékelje, hogy a visszavonás ellentétes-e az unió érdekeivel; ez az értékelés adott esetben az EUB által felülvizsgálható.

III.5 A lett bíróság – az előzőekben már említett – harmadik kérdésével arra várt választ: a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontját úgy kell-e értelmezni, miszerint az e rendelkezésben előírt, a bírósági eljárások alóli mentességgel a teljes büntetőeljárás ellentétes – ideértve többek között a nyomozati cselekményeket, a bizonyítékok beszerzését és a vádirat közlését is –, vagy az kizárólag annak képezi akadályát, hogy a mentességben részesülő személyek vonatkozásában bíróság ítélkezzen és a büntetőjogi felelősségüket megállapítsa. Továbbá arra is választ várt, hogy a bírósági eljárások alóli e mentesség akadályozza-e a nyomozás során begyűjtött bizonyítékok későbbi felhasználását.

A luxembourgi testület ítélete szerint mivel a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontja nem utal a nemzeti jogra, a „bírósági eljárások alóli mentességnek” az e rendelkezésben szereplő fogalmát az uniós jog önálló fogalmának kell tekinteni.

A parlament tagjainak mentessége a meghatározás szerint kiterjed a bűncselekmények üldözésére is, így az nem korlátozódik az elbírálás szakaszára[26], ezzel szemben a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontjában a bírósági eljárások alóli mentességet illetően nem szerepel ilyen pontosítás.

E rendelkezés csak olyan kivételes esetekben hivatott az uniós tisztviselővel vagy alkalmazottal szemben valamely tagállam hatóságai által folytatott büntetőeljárás megakadályozására, ha az a neki felrótt cselekményt hivatalos minőségében és az unió érdekeinek védelméhez szigorúan szükséges mértékben hajtja végre. A bírósági eljárások alóli mentesség alkalmazási feltételeinek értékelése a tényállás megvalósulásának és felróhatóságának a megállapítását feltételezi (így általában pedig rendőrségi vagy igazságügyi nyomozás lefolytatását), valamint a bizonyítékok összegyűjtését teszi szükségessé.

A fentiekből következik, hogy az e pontban előírt, bírósági eljárások alóli mentességgel nem a teljes büntetőeljárás ellentétes, azaz többek között a nyomozati intézkedések, a bizonyítékok beszerzése és a vádirat közlése sem.

Az EUB- szerint a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben előírt, bírósági eljárások alóli mentességgel nem a teljes büntetőeljárás ellentétes, így többek között a nyomozati intézkedések, a bizonyítékok beszerzése és a vádirat közlése sem. Ha azonban a nemzeti hatóságok által folytatott nyomozás szakaszában, a bírósági szakaszt megelőzően megállapítják, hogy az érintett személy a büntetőeljárás tárgyát képező cselekmények tekintetében mentességben részesülhet a bírósági eljárások alól, e hatóságoknak kérniük kell a mentesség visszavonását az érintett uniós intézménytől. E mentességgel nem ellentétes, ha a nyomozás során begyűjtött bizonyítékokat más bírósági eljárásokban felhasználják.

III.6 Az EUB az előterjesztő bíróság ötödik kérdését illetően – miszerint a bírósági eljárások alóli mentesség akadályát képezi-e a nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok későbbi felhasználásának – a fentiekből következően megállapította, hogy e mentességnek nincs ilyen terjedelme. Azzal csupán az olyan bizonyítékok felhasználása ellentétes, amelyeket annak céljából gyűjtöttek be, hogy az uniós tisztviselővel vagy alkalmazottal szemben határozatot hozzanak, és a büntetőjogi felelősséget megállapítsák a mentesség körébe tartozó cselekmény miatt. Mivel azonban ez a mentesség egy meghatározott cselekményt érintően, kizárólag őket illeti meg, így nem zárja ki, hogy e bizonyítékokat felhasználják más olyan eljárásokban, amelyeket a mentesség által nem érintett cselekmények miatt vagy harmadik személyekkel szemben indítanak.

III.7 A kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével továbbá arra is választ várt, a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 11. cikkének a) pontját és 17. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a bírósági eljárások alóli mentességre akkor lehet az unió érdekében hivatkozni, ha e mentességben részesülő személlyel szemben olyan cselekmények miatt indul büntetőeljárás, amelyek az általa valamely uniós intézmény nevében ellátott feladatokkal nem állnak összefüggésben.

Válaszában az EUB előzetesen emlékeztetett arra, hogy e rendelkezésből következően az EU tisztviselői és egyéb alkalmazottai csak az általuk e hivatalos, uniós minőségükben végrehajtott cselekmények tekintetében élveznek a bírósági eljárások alóli mentességet, ami pedig csak akkor biztosított, ha azt az unió érdeke indokolja. A mentességben részesülő személyek számára így biztosított védelem funkcionális, relatív jellegű, és nem teszi lehetővé, hogy e személyeket az uniós tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak által nem a hivatalos, uniós minőségükben elkövetett cselekmények miatt indított, visszaélésszerű büntetőeljárások útján szándékosan rájuk gyakorolt nyomástól meg lehessen óvni.

Az EUB ítélete szerint a nemzeti központi bank elnökének státusza – mivel részt vesz az EKB Kormányzótanácsában –, továbbá az EUMSZ 130. cikke – melyet átvesz a KBER és az EKB alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 7. cikke, biztosítva az EKB döntéshozó szervei és a nemzeti központi bankok tagjainak a szerződések, valamint a KBER és az EKB alapokmányáról szóló jegyzőkönyv által rájuk ruházott feladatok és kötelezettségek végrehajtása során fennálló függetlenségét – szintén megfelelő jogalapot biztosít a Bizottság számára ahhoz, hogy adott esetben az EUB-bal megállapíttassa a függetlenség veszélyeztetését célzó műveleteket.

Lábjegyzetek:

[1] A 2021. november 30-ai A. B., C. E., és az MM investīcijas, SIA ellen folyamatban lévő büntetőeljárás, C‑3/20. sz. ítélet, ECLI:EU:C:2021:969 (Ítélet)

[2] Juliane Kokott főtanácsnoknak az LR Ģenerālprokuratūras Krimināltiesiskā departamenta Sevišķi svarīgu lietu izmeklēšanas nodaļa kontra A. B. C. E. és az MM investīcijas, SIA, C‑3/20. sz. ügyben tett indítványa (Indítvány)

[3] http://data.europa.eu/eli/treaty/tfeu_2012/pro_7/oj

[4] Az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-ei 1024/2013/EU tanácsi rendelet

[5] Ítélet 23-33. pont

[6] A 2019. február 26-ai Rimšēvičs és EKB kontra Lettország-ítélet C‑202/18 és C‑238/18, EU:C:2019:139. Az ügyet az EKB és I. Rimšēvičs indította a lett korrupció megelőzéséért és leküzdéséért felelős hivatal határozatával szemben, amellyel a hivatal I. Rimšēvičset – annak gyanújával, hogy a lett központi bank elnökeként kenőpénzt kért és fogadott el – felfüggesztette e bank elnöki hivatalából. Az EUB e határozatot megsemmisítette

[7] Az EUMSZ 283. cikkének (1) bekezdése, valamint a KBER és az EKB alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 10.1. cikke alapján

[8] Az unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke az Európai Parlament tagjait – a véleményük vagy szavazatuk tekintetében – megillető mentességet szabályozza: „A feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá.”

A jegyzőkönyv 9. cikke értelmében:

„Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az Európai Parlament tagjai:

a)            saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik,

b)            a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól.

A mentesség akkor is megilleti a tagokat, amikor az Európai Parlament üléseinek helyszínére utaznak, illetve onnan visszatérnek. Nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet ama jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentességét felfüggessze.”

A 10. cikk szerint „az uniós intézmények munkájában részt vevő tagállami képviselők, valamint az ő tanácsadóik és szakértőik feladataik ellátása, valamint az ülések helyére történő utazás és az onnan történő visszatérés során a szokásos kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket élvezik. Ezt a cikket az Unió konzultációs szerveinek tagjaira is alkalmazni kell.”

[10] A 2019. február 26-ai Rimšēvičs és EKB kontra Lettország-ítélet, C‑202/18 és C‑238/18, EU:C:2019:139, 72. pont

[11] A diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés. Magyarországon kihirdette: az 1965. évi 22. tvr.

[12] Ítélet 43. pont

[13] Rimšēvičs-ítélet, 70. pont

[14] Ítélet 48. pont

[15] Ítélet 52. pont

[16] Ítélet 54. pont

[17] A 2020. június 18-ai Bizottság kontra RQ-ítélet, C‑831/18 P, EU:C:2020:481, 47. pont

[18] Ítélet 58. pont

[19] A 2018. május 2-ai Scialdone-ítélet, C‑574/15, EU:C:2018:295, 27–29. pont; 2018. június 5-ei Kolev és társai-ítélet, C‑612/15, EU:C:2018:392, 53–55. pont; 2021. május 18-ai Asociaţia „Forumul Judecătorilor din România” és társai-ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 212–214. pont

[20] Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdése

[21] Bizottság kontra RQ-ítélet, 48. pont

[22] Ítélet 61. pont

[23] Ítélet 68. pont

[24] Ítélet 72. pont

[25] Ítélet 75. pont

[26] A 2008. október 21-ei Marra-ítélet, C‑200/07 és C‑201/07, EU:C:2008:579, 27. pont; a 2020. szeptember 17-ei Troszczynski kontra Parlament-ítélet, C‑12/19 P, EU:C:2020:725, 39. pont


Kapcsolódó cikkek