USA – Szövetségi államból államszövetség?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A demokraták és a republikánusok kölcsönösen blokkolják egymást Washingtonban. A tagállamok a lehetőséget kihasználva egyre több életviszonyt maguk szabályoznak. Azt viszont nem szeretik, ha a helyhatóságok is ugyanezt teszik. Rendeleteiket gyakran megvétózzák a kormányzók.

Az elnöknél fontosabb a kormányzó

Tavaly a fél világ követte a Trump–Biden választási küzdelmet, majd novemberben izgatottan várta az amerikai elnökválasztás eredményét. Paradox módon éppen a közvetlenül érintettek, az USA polgárai körében volt kisebb az érdeklődés. Ezen nem változtatott az amerikai társadalom polarizáltsága sem, amelyet a Trump–Biden-küzdelem tovább növelt. A választási részvétel csak 66 százalék volt.

Az amerikaiak tudják, hogy a mindennapi életüket a Fehér Ház lakójának személyénél sokkal jobban befolyásolja, ki az otthonukat adó szövetségi állam kormányzója, milyen a helyi törvényhozás összetétele, és mi lesz az államukban tartott népszavazások eredménye.

Szövetségi szinten évek óta egyre kevesebb jogszabályt fogadnak el. Ha a két legfontosabb választott szövetségi intézményben, a Képviselőházban és a Szenátusban nem annak a pártnak van többsége, amelyikhez az elnök tartozik, a demokraták és a republikánusok kölcsönösen blokkolják egymást. Állnak a jogalkotási eljárások.

A szövetségi államok egyre inkább kiszanálják a washingtoni törvényhozási vákuumot. A kizárólag a szövetség hatáskörébe tartozó védelmi- és külpolitika területét leszámítva egyre több életviszonyt szabályozására fogadnak el saját törvényt.

A trifecta bénító hatása

Az államok törvénykezési aktivitása nem egyforma. Azok a legaktívabbak, ahol kormányzó pártjának többsége van a törvényhozásban. Ez az USA-ban a trifecta kifejezéssel illetett helyzet jelenleg 38 államban áll fent az 50-ből, illetve Washington DC-vel együtt 51-ből. 23-ban a republikánusok, 12-ben a demokraták kezében van az abszolút hatalom. A fennmaradó 12 állam fővárosában Washingtonhoz hasonlóan akadályozza egymást a kormányzó és a más színű törvényhozás. A kölcsönös politikai blokád határozza meg a mindennapokat.

A trifecta szövetségi szinten nem szokatlan. Különösen, ha demokrata az elnök. Így Barack Obama a két cikluson keresztül tartó elnöksége alatt (2009-2017) szinte végig törvényhozási többség nélkül volt kénytelen irányítani az országot. Az utóbbi évtizedek legnépszerűbb demokrata elnöke, Bill Clinton hivatali ideje túlnyomó része alatt (1993-2001) se volt demokrata többség a Kongresszus két kamarájában, a Szenátusban és a Képviselőházban.

A trifecta terjedése a tagállamok szintjén új jelenség. 1992-ben még csak 19-ben állt fent. Viszont az elmúlt években az amerikai társadalom növekvő polarizálódásával a korábban is domináns republikánusok vagy demokraták be tudták betonozni a hatalmukat a tagállami fővárosokban. Így például New Jerseyben több választási ciklus óta a demokraták, míg Texasban a republikánusok adják a kormányzót és a törvényhozási többséget is.

Érdekes kivétel a hagyományosan a demokratákat választó Kalifornia. A „napfényállamot” 2003 és 2011 között a republikánus színekben politizáló Arnold Schwarzenegger irányította, mialatt a sacramentoi törvényhozásban végig demokrata többség volt. Kalifornia olyan szempontból is kivertél, hogy Schwarzenegger jól együtt tudott működni a demokrata többséggel. Ebben azonban nagy szerepe volt, hogy a színészből lett, Tirolban született politikus számos kérdésben a republikánus mainstreamnél liberálisabb álláspontot képviselt. Így például az amerikai társadalmat megosztó környezetvédelem terén: míg sok párttársa és republikánus választó meghatározó része tagadja a klímaváltozás tényét is, addig Schwarzenegger több jogszabályt is kezdeményezett a CO2 csökkentése érdekében.

Szövetségi szinten a kivételből normalitássá vált blokád arra indította a két nagy pártot, hogy saját társadalmi, gazdasági, politikai céljait a tagállamok szintjén valósítsa meg, és hogy ezen a szinten tegyen eleget a nekik komoly anyagi támogatást adó cégek jogalkotási elvárásainak.

Alkotmányjogi háttér

A tagállami törvényhozás jogalapja az Amerikai Alkotmány, a Constitution of the United States of America 10. kiegészítése. A rendelkezés a Bill of Rights részét képezi és így 1791 óta az amerikai alaptörvény része. Kimondja, hogy „a hatalom, amellyel az Alkotmány nem ruházta fel a szövetséget vagy nem vont el kifejezetten a tagállamoktól, utóbbiakat vagy a népet illeti”.[1]

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága, a Supreme Court of the United States joggyakorlata szerint a rendelkezés értelmében az alaptörvény a tagállamoknak adja a jogalkotási hatáskört valamennyi területen, amelyet nem helyezett kifejezetten a szövetség kezébe. Utóbbi kategóriába teljes egészében csak a védelmi és külpolitika tartozik.

A legfelsőbb bírák hagyományosan megszorítóan értelmezik a 10. alkotmány-kiegészítést a szövetség jogalkotási kompetenciája vonatkozásában. Így kimondták, hogy Washington a kiegészítésre hivatkozva nem alapíthat saját törvénykezési hatáskört. Az egy adott területre vonatkozó törvényalkotási jogot az Alkotmánynak kifejezetten a Szövetségi Kongresszus kezébe kell adnia (US vs. Sprague, 1931). Az egyetlen kivételt az alapjogok jelentik. Szövetségi törvény az Alkotmányban nem szereplő emberi jogot is nevesíthet és védelmébe vehet.

A Legfelsőbb Bíróság azt is levezette a 10. kiegészítésből, hogy a washingtoni Kongresszus hatályon kívül helyezheti a szövetségi törvényekkel ellentétes tagállami jogszabályokat és semmisnek nyilváníthatja a szövetségi jogot sértő tagállami hatósági aktusokat. További megkötés, hogy Washington politikai okokból is hatályon kívül helyezheti az állami jogszabályokat.

Mindezzel együtt a politikai bénultság a szövetségi fővárosban jelentős jogalkotási mozgásteret hagy az 50, illetve 51 tagállamnak.

Kik házasodhatnak?

Miután Obama elnök és a Kongresszus két házának republikánus többsége éveken keresztül nem jutott egyezségre az azonos neműek házasságának bevezetéséről, tagállamok tucatjai a tettek mezejére léptek: több bevezette, több pedig jogszabályban tiltotta meg az azonos nemű párok törvény előtti egybekelését.

Először, 1998-ban Alaszkában került be az állami alkotmányba a tilalom. A példát sorrendben Nebraska (2000) és Nevada (2002), majd 2004-től közel két tucat republikánus vezetésű állam követte.

A melegek házasságának legalizálásban 2009-ben Iowa, Vermont, Maryland és New Jersey voltak az éllovasok. Néhány év elteltével 15-re növekedett az így döntő államok száma.

Végül a Supreme Court tett pontot országos szinten a vita végére: 2015-ben az Alkotmányból levezethetőnek minősítette az azonos nemű párok házassághoz való jogát (Obergefell vs. Hodges, 2015).

Marihuána: üldözés, fájdalomcsillapítás és lazulás

A marihuána jogi megítélése társadalmilag és politikailag még a melegházasságánál is vitatottabb téma. Washington ebben is hosszú évek óta döntésképtelen. Utoljára 1970-ben sikerült szövetségi törvényt elfogadni a kábítószerekről! A Controlled Substances Act (CSA) azóta is a szövetségi drogpolitika alapját képezi. Főszabályként büntetni rendeli a kábító hatású szerek behozatalát, előállítását, fogalmazását és fogyasztását. A jogszabály tartalmazza a tudatmódosító hatásuk miatt tiltott szerek listáját, amelyen a marihuána is szerepel.

A CSA adta lehetőséget kihasználva elsőként, 1996-ban Kalifornia engedélyezte a marihuána orvosi célú használatát (Propositin 215). Napjainkban ez már 36 tagállamban legális. Közülük 12-ben, elsőként 2014 óta Coloradóban, élvezeti cikként is engedélyezték a marihuána-kereskedelmet és -fogyasztást a nagykorúak számára. Ez azonban csak a hatósági üldözés mellőzését jelenti. Ugyanis az egész USA-ra érvényes CSA értelmében a marihuána továbbra is tiltott tudatmódosító szer.

A Szövetségi Képviselőház 2019-ben, majd 2020-ban is elfogadott egy törvényt a marihuána legalizálásáról, a kereskedelme megadóztatásáról és a kannabisszal összefüggő bűncselekmények miatt elítéltek amnesztiájáról (Marijuana Opportunity Reinvestment and Expungement, More Act). Miután Donald Trumptól a Biden–Harris-páros kezébe került a Fehér Ház, az elnöki vétó már nem állna a törvény hatálybalépése útjában. Azonban a Szenátus jóváhagyást továbbra is valószínűtlennek tartják a politikai elemzők.

Az embrió élethez való joga vs. a terhes nő önrendelkezése

Az amerikai társadalmat egyik leginkább polarizáló kérdés a terhességmegszakítás. Nem csoda, hogy Washington, ahol általában kettős hatalom van, döntésképtelen. Szövetségi szinten a Supreme Court 1973-as ítélete máig irányadó. A bírák ekkor általános jelleggel engedélyezték az abortuszt (Roe v. Wade, 1973). A Fehér Ház és a Kongresszus vitája miatt azonban a terhességmegszakítások költségeinek viselésében nem vállal szerepet a szövetségi kormány.

A republikánus vezetésű államok a ’70-es években született ítélet óta az abortuszok végrehajtásának megnehezítésén dolgoznak, ha már a washingtoni Supreme Court döntése miatt nem tudják megtiltani azokat. 15 republikánus vezetésű állam, többek között Louisiana, Utah és Arkansas például megtilt mindenfajta támogatást közpénzből olyan civil szervezeteknek és alapítványoknak, amelyek „az abortuszt propagálják, illetve segítséget nyújtanak végrehajtáshoz”, legyenek azok akár kórházak is.

A támogatásból kizárt szervezetek között szerepel a Planned Parenthood Federation of America (PPFA). Az Amerika-szerte 650 kórházban ingyenes ellátást kínáló közhasznú egyesület kulcsszerepet játszik a biztosítás nélküli amerikaiak egészségügyi ellátásában. A PPFA karitatív tevékenységének fontos eleme a felvilágosítás és ellátás nyújtása a szexuális védekezéssel, a terhességmegszakítással és a meddőség kezelésével összefüggésben.

Az orvosnak 11 államban a beavatkozás előtt meg kell vizsgálniuk a magzatot és tájékoztatniuk kell a terhes nőket a születendő gyermek várható egészségi állapotáról. Három államban az orvos köteles megmutatni a vizsgálat során készült ultrahangfelvételt az abortuszt tervező nőknek. A republikánus tagállami megszorítások miatt 6 olyan állam is van, ahol mindössze 1 klinikán végzik el a terhesség megszakítását.

Az abortuszt megnehezítő szabályokkal összefüggésben a Supreme Court 1992-ben kimondta, hogy a terhességmegszakítás szabályozása legális, ameddig nem lehetetleníti el azt, illetve nem állít leküzdhetetlen akadályokat az azt kívánó nők útjába (Planned Parenthood v. Casey, 1992). A konkrét ügyben ilyen, leküzdhettél akadálynak minősítették a bírák a férj jóváhagyását, amit egy pennsylvaniai jogszabály kívánt meg.

A ’92-es döntés ellenére az államok egyre több akadályt gördítenek az abortusz végrehajtásának útjába. 2019-ben 42 ilyen tartalmú új törvény lépett hatályba tagállami szinten!

Amíg a republikánusok a pénzügyi szankciókkal büntetnek, addig hét demokrata irányítású államban a terhességmegszakítás bekerült a rászorulókat megillető állami Medicaid biztosítás által finanszírozott alapellátások körébe. Kilenc tagállamban a helyi legfelsőbb bírói fórumok kötelezték erre a kormányzatot.

Márpedig a klíma változik!

Washington a környezetvédelem területén is tétlen. A Republikánus Párt soraiban sokan, élükön Donald Trump exelnökkel tagadják a klímaváltozás tényét. Ezért minden környezetvédelmi előírást megakadályoznak. Ezt megelégelve 14 demokrata vezetésű állam döntött úgy az elmúlt években, hogy maga ír törvénybe kibocsátási határértékeket és elérendő klímacélokat.

Nincs egység a munka frontján

A demokraták washingtoni ellenállásába ütközik a hagyományosan munkaáltatói érdekeket képviselő republikánusok évtizedes erőfeszítése, azaz szövetségi szinten megnyirbálni a szakszervezetek jogait. Ezért a konzervatívok a tagállamok szintjén cselekszenek. 2000 óta hat republikánus vezetésűben fogadtak el törvényeket, amelyek széles körben lehetőséget adnak a menedzsmenteknek a gyárfalaikon belül mindenfajta kollektív munkavállalói szervezkedést blokkolni.

Példás demokráciák helyett egyeduralom

Szövetségi szinten nem csak a társadalmilag vitatott kérdésekben van tétlenség. Rendszeresen még az éves költségvetést sem sikerül elfogadni. Ezért joggal vélhetnénk, hogy a tagállamok példát mutatnak Washingtonnak a képviseleti demokrácia működésében.

A valóságban a tagállamok többsége nem egy demokratikus állam mintapéldája. Az uralkodó pártok sokszor visszaélnek kettős hatalmukkal: a jogalkotás során figyelmen kívül hagyják a kisebbségben lévők jogos érdekeinek védelmét, nem veszik figyelembe az ellenvéleményeket és igyekeznek elhallgattatni, ellehetetleníteni a kritikusokat. Megszállják a jogállami intézményrendszer kulcspozíciót. Csak díszletnek tekintik a demokráciát.

Város-vidék ellentét és a preemption-elv

Elsősorban a republikánus vezetésű államok ignoráljak a demokrata szavazótábor véleményét és méltányolható érdekeit. Annak ellenére, hogy utóbbiak sokszor a republikánus vezetésű államok nagyvárosaiban többségben vannak.

A város-vidék ellentét egyre élesebb Amerikában. A metropoliszok lakói a kistelepüléseken élőknél nyitottabbak, kevésbé vallásosak, magasabb jövedelemmel és iskolai végzettséggel rendelkeznek. Tehát tipikus demokrata szavazók. Elvárják, hogy az általuk hatalomra segített demokrata önkormányzati politikusok legalább helyi szinten világnézetüknek megfelelő jogszabályokat alkossanak. Leginkább a környezetvédelem, a rasszizmus elleni fellépés és a bevándorlási politikai terén várnak tetteket a városvezetőktől.

Azonban, ahogy a szövetség–tagállamok, úgy a tagállamok–helyhatóságok viszonyában is érvényesül a preemption-elv. Az alkotmányban rögzített szabály értelmében a hierarchiában feljebb álló indokolás nélkül hatályon kívül helyezheti az alsóbb szintű közigazgatási egységek által elfogadott jogszabályokat. Tehát az államok kormányzói megvétózhatják az önkormányzati rendeleteket.

Konzervatívok az önkormányzatiság ellen

A joggal leginkább a republikánus államok vezetői élnek. Sokszor még az elfogadásuk előtt megvétózzák vagy megszavazás után megsemmisítik az önkormányzatok demokrata többsége által elfogadott liberális szellemiségű rendeleteket. Példák százait lehetne felhozni csak az elmúlt évekből. A következő esetek mutatják, hogy a republikánus politikusok nem ismernek pardont, ha társadalmilag polarizáló kérdésről van szó:

Szabadjon diszkriminálni!

Arkansas 2017-ben megsemmisítette a 90 ezres Fayetteville rendeletét, amely tiltotta az LGBTQ közösség tagjainak negatív diszkriminációját. Észak-Karolina hatályon kívül helyezte az állam legnagyobb városa, Charlotte önkormányzati jogszabályát, amely vendéglátóhelyek üzemeltetőinek megtiltotta a transznemű személyek diszkriminálását a mosdók használatánál. Ugyan így tett Texas a második legnépesebb metropolisz, Houston hasonló tartalmú rendeletével.

A migránsoknak nincs pardon

Texas vezetése megsemmisítette a főváros, Austin rendeletét is, valamint a legnagyobb városok, Dallas, Houston és San Antonio jogszabályait, amelyek tartózkodási jogot adtak az adott városokban élő illegális bevándorlóknak.

Hasonló sorsra jutottak a fent említett települések ama jogszabályai is, amelyek megtiltották a városi rendvédelmi szerveknek, hogy közreműködjenek a Szövetségi Bevándorlási Hivatal, az United States Immigration and Customs Enforcement (ICE) akciói során, amelyeket a szövetségi bevándorlási törvény végrehajtása érdekében foganatosított a demokrata körökben sokat kritizált hatóság.

A városokat, ahol ilyen és hasonló, a migránsokat védő jogszabályok vannak érvényben Sanctuary City névvel illetik az USA-ban. Georgia (2010), Florida (2019), majd 2020-ban további nyolc republikánus vezetésű állam elejét vette a Sanctuary City-k kialakulásának. A felsorolt államok törvényben tiltották meg, hogy a helyhatóságok védelmet nyújtsanak az illegális bevándorlóknak.

A kényelem és a megszokás megelőzi a környezetvédelmet

Nem kevesebb, mint kilenc republikánus vezetésű tagállam olyan rendelteket helyezett hatályon kívül, amelyben a helyhatóságok kötelezettségeket róttak a vállalkozásokra a nejlonzacskók mennyiségének csökkentése érdekében!

Élelem bére

A szövetségi minimálbér 10 éven keresztüli stagnálását megelégelve 2016-ban a 200 ezres Birmingham, Alabama legnépesebb települése az összeget 7,25 dollárról 10,10-re emelte a település területén dolgozó munkavállalók esetében. Az állam vezetése hatályon kívül helyezte a rendeletet és törvényben tiltotta meg, hogy a helyhatóságok a minimálbér emeléséréről határozzanak. Az USA dél-keleti részén fekvő állam példáját további 22 republikánus vezetésű követte.

Rendszerint a megsemmisítés a sorsa azoknak a rendeleteknek is, amelyekben a városok arra kötelezik a munkaadókat, hogy beteg- és szülési szabadság idejére is fizessenek bért.

A vállalkozás szabadsága szent

A rendeleteket, amelyekkel az Uber, az Airbnb és más alternatív szolgáltatók tevekénységet szabályozták az önkormányzatok, szinte minden republikánus vezetésű államban következetesen megvétózza a törvényhozás.

Szabadságjogok vs járványügy

Tavaly tavasz óta a járványügyi intézkedések jelentik a legfontosabb frontvonalat a jobboldali államok és a baloldali önkormányzatok között. A republikánus kormányzók sorra semmisítik meg a szabadságjogokat és a gazdaságot korlátozó városi rendeleteket. Így a nem alapvető szükségletet kielégítő üzletek, például a fegyverboltok és a szépségszalonok, valamint a szórakoztató- és sportlétesítmények, például golfpályák bezáratását és a strandok lezárását.

Kötelező a liberalizmus?!

Fordított szereposztásban csak kevés eset van. A demokrata államok például a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező külföldiek foglalkoztatásának, a szexuális bűncselekményt elkövetettek lakhelylétesítésének és a marihuána orvosi célú kereskedelmének tilalmát tartalmazó önkormányzati rendeleteket semmisítették meg. Republikánus vezetésű helyhatóságok sorra fogadtak el ilyen tartalmú jogszabályokat Amerika-szerte.

Lobbiszervezet a preemption-elv szolgálatában

Abban, hogy a republikánus államok gyakran élnek a preemption-elv adta lehetőséggel, nagy szerepet játszanak a cégek, illetve lobbiszervezetek, amelyek bőkezűen finanszírozzák a konzervatív politikusok választási kampányait. Cserébe elvárják a megválasztott republikánus állami vezetőktől a gazdasági érdekeiket sértő önkormányzati rendeletek megsemmisítését.

Az egyik legbefolyásosabb lobbiszervezet, az American Legislative Exchange Council (ALEC). Az 1973-ban alapított egyesület elsődleges célja a tagjai gazdasági érdekeit segítő jogszabályok kidolgozása. Ennek keretében a preemption-elv alkalmazásával összefüggésben is gyakran kész törvényjavaslatokkal kopogtat a kormányzók, illetve az állami törvényhozások kormánypárti politikusainak ajtaján.

A tekintélyes gazdasági hetilap, a Bloomberg Businessweek kutatása szerint az ALEC évi ezer törvényjavaslattal áll elő, amelyből 200-at el is fogadnak az amerikai államok! A klímaváltozás és a szakszervezetek tevékenysége elleni törvények terén különösen aktív a lobbiszervezet. Így például 2013-ban az ALEC törvényjavaslata alapján helyezte hatályon kívül az oklahomai kormányzó az állam legnagyobb városa, Oklahoma City rendeletét, amely megújuló energiaforrások használatának növelésére és az ózonréteget romboló kemikáliák használatának csökkentésére kötelezte volna a 3,7 milliós város termelőüzemeit.

Veszélyben a demokráciába vetett bizalom

A preemption-elv egyre gyakoribb alkalmazása a helyhatósági rendeletekkel szemben rombolja a demokráciát. Sok amerikai elvesztette az önkormányzatiságba vetett hitét. Ezt mutatja a részvételi arány csökkenése helyhatósági választásokon, különösen a nagyvárosokban, amelyek rendeletei a leginkább ki vannak téve a kormányzók vétójának.

Pedig az amerikaiak demokrácia-felfogásának kardinális része az önkormányzatiság. Évszázados hagyomány, hogy a helyi ügyeket az érintettek maguk, a közösség szintjén, az állam és a szövetség beleszólása nélkül szabályozzák. Ezért sokan igazságtalannak tartják a kormányzói vétókat.

A jelenség rombolja az igazságszolgáltatásba vetett hitet is. A városvezetők, illetve magánszemélyek gyakran fordulnak bírósághoz a helyi rendeletek állami megsemmisítése miatt. Azonban ritkán járnak sikerrel, mert az államok jogszerűen járnak el. A preemption az amerikai Alkotmány által is rögzített szabály.

Így a helyhatóságok és a polgárok paradox módon a legtöbbször a legtávolabbi szereplőtől, a szövetségi kormánytól kapnak segítségét. Washington a múltban többször helyezte nyomás alá az államokat az önkormányzatiság tiszteletben tartása érdekében. Így helyhatóságok rendeleteit rendszeresen megsemmisítő államok az eredetileg előirányzottnál kevesebb forrást kaptak a szövetségi költségvetésből.

Lábjegyzetek:

[1] Each state retains its sovereignty, freedom, and independence, and every power, jurisdiction, and right, which is not by this Confederation expressly delegated to the United States, in Congress assembled


Kapcsolódó cikkek

2024. február 28.

A gyermekek jogellenes külföldre vitele

Európai előírások és konkrét nemzeti jogszabályok összevetéséről döntött az EU Bírósága egy különösen érzékeny témában, a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatban. Lényege a visszavitel iránti kérelmek elbírálására vonatkozó, a gyermekek érdekeit szolgáló gyors eljárások biztosítása.