„Verlados” vagy „Calvados”?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szerző írása azt vizsgálja, megvalósítja-e a „Verlados” elnevezésű finn almaborpárlat a „Calvados” földrajzi árujelző visszaélésszerű használatát?


Az alábbiakban a Finnországban gyártott, »Verlados« megnevezés alatt forgalmazott almaborpárlat és az oltalom alatt álló »Calvados« földrajzi árujelző” esetét mutatjuk be és az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítéletét a Viiniverla Oy kontra Sosiaali-ja terveysalan lupa-ja valvontavirasto közötti eljárásban.[1]

Bevezetés

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló, 2008. január 15-ei 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Rendelet) 16. cikke b) pontjának értelmezésére vonatkozik. Eszerint: „a III. mellékletben lajstromozott földrajzi árujelzők oltalomban részesülnek a következőkkel szemben:

b) a földrajzi árujelzők bármilyen visszaélésszerű használata, utánzása vagy idézése, még abban az esetben is, ha a termék valódi származása fel van tüntetve vagy a földrajzi árujelzőt lefordítva használják vagy ahhoz a „hasonló”, „típusú”, „stílusú”, „készített”, „ízű” vagy ezekhez hasonló kifejezéseket fűznek.”

A Viiniverla Oy (Viiniverla) finn gazdasági vállalkozás és a Sosiaali-ja terveysalan lupa-ja valvontavirasto (szociális és egészségügyi engedélyező és felügyeleti hivatal (Hivatal) közötti jogvita alapja az volt, hogy a Hivatal 2013. november 18-ai határozatával 2014. február 1-jétől kezdődően megtiltotta a Viiniverla számára a Verlados megnevezésű ital forgalmazását.

A tényállás

A verlai (Finnország) székhelyű Viiniverla 2001 óta állít elő és forgalmaz „Verlados” elnevezésű almaborpárlatot.

Magyarázat az Európai Unió közbeszerzési jogához

A kiadvány nem csupán a jelenleg még hatályos 2004-es irányelv-generációt elemzi, hanem feldolgozza a 2014-es irányelveket is, amelyeket a nemzeti jogalkotónak 2016 tavaszáig kell átültetnie.

Megrendelés >>

2012. november 23-án, a „Calvados” földrajzi árujelző visszaélésszerű használatával kapcsolatban tett panaszra tekintettel, az Európai Bizottság a „Verlados” megnevezés használatával kapcsolatban felvilágosítási kéréssel fordult a finn hatóságokhoz. Utóbbiak válasza szerint a „Verlados” elnevezésű ital helyi termék, és neve közvetlenül az előállításának helyére, Verla falura és a Verla birtokra utal. Hozzátették, hogy a „Calvados” és „Verlados” megnevezések csak utolsó szótagjukban egyeznek, ami a Bíróság ítélkezési gyakorlata fényében nem elégséges, mivel az hogy az „idézés” két azonos szótagtól kezdve állapítható meg.

2013. március 6-án a bizottság kiegészítő felvilágosítási kérést intézett a finn hatóságokhoz. Úgy ítélte meg, hogy a „Verlados” megnevezés nem engedélyezett, és közölte a Finn Köztársasággal, hogy jogsértésre vonatkozó eljárást indít vele szemben, ha nem tesz lépéseket az értelmezésének való megfelelés érdekében. Álláspontja szerint a „Verlados” kifejezés „ados” végződése elégséges ahhoz, hogy a bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében idézze a „Calvados” megnevezést.

Ezután a Hivatal a finn alkoholról szóló törvény rendelkezései alapján[2] határozatával 2014. február 1-jétől megtiltotta a Viiniverla számára a „Verlados” elnevezésű ital forgalmazását.

A Viiniverla e határozat megsemmisítése iránt a markkinaoikeus-nál (finn gazdasági bíróság) keresettel élt, arra hivatkozott, hogy a „Verlados” megnevezés használata nem valósítja meg a „Calvados” termék visszaélésszerű használatát, utánzását vagy idézését, így nem sérti a földrajzi árujelzők oltalmára vonatkozó európai uniós jogot.

A markkinaoikeus, miután úgy ítélte meg, hogy az EUB ítélkezési gyakorlata nem tartalmaz minden olyan elemet, amelyre véleménye szerint a jogvita általa való eldöntéséhez szüksége lehet, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

A rendelet néhány fogalmáról

A „földrajzi árujelző” olyan megjelölés, amely a szeszes italt egy adott ország területéről, vagy e terület régiójából vagy helységéből származóként azonosítja, ha a szeszes ital minősége, hírneve vagy más jellemzője lényegében az adott földrajzi eredetnek tulajdonítható.[3] A földrajzi árujelzők minden „idézéssel” szemben oltalomban részesítendők, még abban az esetben is, ha a termék valódi származása fel van tüntetve, vagy a földrajzi árujelző fordítását használják, vagy ahhoz a „hasonló”, „típusú”, „stílusú”, „készített”, „ízű” vagy ezekhez hasonló kifejezéseket fűznek.[4]

Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint az „idézés” fogalma olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az e megjelölés alatt álló termék képe jut az eszébe referenciaképként.[5]

Az EUB úgy ítélte meg: annak megállapítása, hogy „idézésről” van-e szó, a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. A bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, és azt is vizsgálnia kell, hogy „a fogyasztónak a termék neve láttán az e megnevezés alatt álló termék képe jut-e az eszébe referenciaképként”. Ennek megállapítása során a fogyasztónak a termék megjelölésére használt kifejezéssel szembeni feltételezett reakciójából kell kiindulni, mivel alapvető jelentőségű, hogy a fogyasztó a kifejezést és az oltalom alatt álló megnevezést kapcsolatba hozza egymással.

Az EUB szerint a földrajzi árujelzők számára biztosított oltalmat lajstromozásuk révén követett célra tekintettel kell értelmezni, vagyis lehetővé kell tenni a szeszes italoknak adott területről, vagy helységéből való származásának azonosíthatóságát, ha a szeszes ital minősége, hírneve vagy más jellemzője lényegében az adott földrajzi eredetnek tulajdonítható.[6] Főszabály szerint figyelembe kell venni azt a feltételezett elvárást, amelyet a szokásosan tájékozott, ész-szerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó támaszt.[7]

Az Európain Unió Bíróságának luxemburgi székhelye

Az EUB megállapításai

Az Európai Unió Bírósága emlékeztetett, hogy az „idézés” fogalmának értékelése során az a körülmény, hogy a „Verlados” megnevezés a termék előállításának helyére utal, amelyet a finn fogyasztók alkalmasint ismerhetnek, nem releváns. „Annak értékelésekor, hogy az e rendelkezés értelmében vett idézés esete áll-e fenn, a nemzeti bíróságnak a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó észlelését kell alapul vennie, és e fogalmat akként kell értelmezni, hogy az európai fogyasztóra vonatkozik, nem pedig kizárólag azon tagállam fogyasztójára, amelynek területén az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt idéző terméket előállítják.”[8]

A markkinaoikeus szerint döntése meghozatalánál az EUB tárgyat érintő ítéleteiben foglalt elemekre figyelemmel kell lennie, különösen arra, hogy:

– a „Verlados” almaborpárlat-megnevezés esetében a „Calvados” oltalom alatt álló földrajzi árujelző „idézéséről” volt-e szó;

– a fogyasztónak a „Verlados” megnevezés láttán az oltalom alatt álló földrajzi árujelző, azaz a „Calvados” alatt álló termék képe jut-e az eszébe referenciaképként[9];

– az, hogy a termékek értékesítés során használt megnevezései hangzásbeli és vizuális hasonlóságot mutatnak[10], akkor nyilvánvaló, ha a termék megjelölésére használt kifejezés végén ugyanaz a két szótag található, mint az oltalom alatt álló megnevezés végén[11];

– a „Verlados” és „Calvados” megnevezés egyaránt nyolc betűt tartalmaz, amelyekből a négy utolsó azonos, továbbá azonos szótagszámuk is, és ugyanazon „dos” szuffixumot tartalmazzák, ami egy bizonyos vizuális és hangzásbeli hasonlósággal ruházza fel őket.

– a két különböző nyelvű kifejezés közötti „fogalmi közelséget”, amely közelség, az oltalom alatt álló megjelöléssel ellátott termék képét juttatja a fogyasztó eszébe referenciaképként, amikor a vitatott megnevezéssel ellátott, hasonló termékkel találkozik[12];

– idézésnek minősül egy földrajzi árujelzőt vagy ezen árujelzőnek megfelelő kifejezést és annak fordítását tartalmazó védjegy olyan szeszes italok tekintetében történő lajstromozása, amelyek nem felelnek meg az ezen árujelző által megkövetelt előírásoknak[13];

– a termékek objektív közös jellemzőkkel rendelkeznek, és az érintett vásárlóközönség szempontjából nagyjából azonos fogyasztási alkalmaknak felelnek meg;

– az esetleges, a két megnevezés közti, vizuális és hangzásbeli hasonlóság nem véletlen körülmények folytán jött létre 14].

A markkinaoikeus úgy ítélte meg, hogy az EUB eddigi ítélkezési gyakorlata nem tartalmaz minden olyan elemet, amelyre véleménye szerint az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez szüksége lehet.

Az EUB, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során pontosításokat, iránymutatást adott, ennek keretében a nemzeti bíróság által vizsgálni kívánt elemeket az „idézés” megvalósulásának mérlegelése szempontjából nem tartotta relevánsak.[15]

Kiemelte, hogy a „Verlados” megnevezés az italt előállító Viiniverla vállalkozásra, továbbá Verla falura is utal, amelyet a finn fogyasztó ismerhet, miáltal e megnevezés e fogyasztót nem tévesztheti meg, emlékeztetett arra, hogy az „idézés” megvalósulhat akkor is, ha a termék valódi származása fel van tüntetve.[16] Pontosította, hogy a rendelet III. mellékletében lajstromozott földrajzi árujelzőket az unió egész területén valamennyi „idézéssel” szemben oltalomban részesíti. A „fogyasztó” fogalma, az európai fogyasztóra vonatkozik, nem pedig kizárólag azon tagállam fogyasztójára, amelynek területén az oltalom alatt álló földrajzi jelzést idéző terméket előállították. Kimondta, hogy lehetséges „utalás” az érintett termékekkel való bármely összetéveszthetőség hiányában is.[17] E körben jelentősége különösen annak van, hogy a fogyasztó képzetében ne váltson ki a termék származására vonatkozóan gondolattársítást, továbbá hogy valamely gazdasági szereplő az oltalom alatt álló földrajzi árujelző hírnevéből jogtalanul ne részesüljön.[18] 

Nemzetközi jog

A műben számos szemléltető ábra és táblázat segíti a szakembereket abban, hogy kérdéseikre egyértelmű, lényegre törő és közérthető választ kaphajanak nemzetközi jogi kérdéseikkel összefüggésben.

További információ és megrendelés >>

Az a körülmény, hogy a „Verlados” elnevezésű ital Verla faluban előállított helyi termék, amelyet kizárólag helyben és csekély mennyiségekben értékesítenek, és esetenként megrendelés, illetve távértékesítés útján is beszerezhető, az EUB szerint nem releváns, mivel a rendeletet, az unió területén forgalomba hozott valamennyi szeszes italra alkalmazni kell.

Az EUB szerint annak értékelésekor, hogy a „Verlados” megnevezés esetében a „Calvados” oltalom alatt álló földrajzi árujelző, hasonló termékek tekintetében történő idézéséről van-e szó, az e megnevezések között fennálló hangzásbeli és vizuális hasonlóságokat, valamint az esetlegesen arra utaló tényezőket kell figyelembe venni. Továbbá azt, hogy e hasonlóság nem véletlen körülmények folytán jött létre, ekként meg kell győződni arról, hogy a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztónak a termék neve láttán az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék képe jut-e az eszébe referenciaképként.[19]

Az EUB a fentiekhez hozzátette, a rendeletet úgy kell értelmezni, hogy a földrajzi árujelző „idézésnek” minősülő használata még összetéveszthetőség hiányában sem engedélyezhető, értékelése szerint a „Verlados” elnevezésű finn almaborpárlat megvalósította a „Calvados” földrajzi árujelző visszaélésszerű használatát. A tényállás kapcsán a körülmények értékelése, és a kérdésekre a válasz megadása az előterjesztő bíróság feladata.

Lábjegyzetek:

[1] C-75/15. sz. ítélet ECLI:EU:C:2016:35 (Ítélet) [2] Az alkoholról szóló finn törvény (alkoholilaki 1143/1994.) 43. §-ának (1) bekezdése, 49. cikk (2) bekezdése [ 3 ] 110/2008 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése [ 4 ] 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja [5] Bureau national interprofessionnel du Cognac-ítélet, C-4/10 és C-27/10, EU:C:2011:484, 56. pont; 25. pont; Európai Bizottság kontra Németország-ítélet, C-132/05, EU:C:2008:117, 44. pont. [6] Bureau national interprofessionnel du Cognac-ítélet, 47. pont [ 7 ] Mars ítélet, C-470/93, EU:C:1995:224, 24. pont, Estée Lauder-ítélet, C-220/98, EU:C:2000:8, 30. pont; Lidl Belgium-ítélet, C-356/04, EU:C:2006:585, 78. pont; Severi-ítélet, C-446/07, EU:C:2009:530, 61. pont; Lidl-ítélet, C-159/09, EU:C:2010:696, 47. pont, Teekanne-ítélet, C-95/14, EU:C:2015:361, 36. pont. [ 8 ] Ítélet 28. pont [ 9 ] Ítélet 32. pont [10] Európai Bizottság kontra Németország-ítélet 46. pont; Bureau national interprofessionnel du Cognac-ítélet 57. pont [11] Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola-ítélet, 27. pont [12] Európai Bizottság kontra Németország-ítélet, 47. és 48. pont [13] Bureau national interprofessionnel du Cognac-ítélet, 58. pont [14] Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola-ítélet, 28. pont [15] Ítélet 41. pont [16] Bureau national interprofessionnel du Cognac- télet, 59. pont [17] Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola-ítélet, 26. pont; Európai Bizottság kontra Németország-ítélet, 45. pont [18] Bureau national interprofessionnel du Cognac- ítélet, 46. pont [19] Ítélet 48. pont

Kapcsolódó cikkek