„Világos?” – avagy a világosság követelménye felmondáskor Koronavírus

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben a felmondási indok világos megfogalmazásához szeretnénk segítséget nyújtani, mivel a jelenlegi, a járvány okozta helyzetben született felmondásokra is érvényesek a „békeidőben” alkalmazott előírások.

Nap mint nap értesülhetünk arról, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaesés sajnálatos módon számtalan munkahely megszüntetéséhez vezet. Bármennyire is úgy véli a munkáltató, hogy alapos indoka van egy bizonyos munkaviszony felmondására, a felmondás gondos megfogalmazására most is épp úgy ügyelnie kell, mint „békeidőben”. E nélkül a legmegalapozottabb felmondás is jogellenesnek minősülhet.

Aki a legalapvetőbb munkajogi vagy HR-ismeretekkel rendelkezik, biztosan tudja a felmondás minőségi követelményrendszerét jelentő hármas aranyszabályt: egy felmondás indokolása legyen világos, valós és okszerű. A két utóbbi követelmény szerint a munkáltatói felmondásnak a valóságnak megfelelő, a munkaviszony megszüntetésének szükségességét okszerűen alátámasztó indokolást kell tartalmaznia. Ezen kívül azonban a megszövegezésnek a „világosság” kritériumának is meg kell felelnie. A világosság kategóriája igen fontos garanciális szabály, mely azt szolgálja, hogy a munkavállaló számára már a felmondás pillanatában egyértelmű legyen, mivel is indokolja a munkáltató munkaviszonya megszüntetését, és alaposan megfontolhassa, hogy él-e ez ellen jogorvoslattal. A szilárd bírói gyakorlat alapján a felmondás indokolási lehetősége a felmondó okirattal véglegesen lezárul, utólag egy perben az indokok nem egészíthetők ki.

A világosan megfogalmazott felmondó okirat olyan, amely a munkavállalót pontosan informálja arról, miért bocsátották el. A világosság kritériumának vizsgálata logikailag megelőzi a valószerűség és az okszerűség vizsgálatát, hiszen értelemszerűen csak akkor vizsgálható egy adott felmondási indok valósága, okszerűsége, ha maga az indok jól körvonalazható. Ha tehát egy felmondás indokolása már a világosság kritériumának vizsgálatánál elbukik, a mégoly valós és okszerű alapokon nyugvó megszüntetés is jogellenes lesz.

A bírói gyakorlat nem követeli meg, hogy a munkáltató teljes részletességgel felsorolja azokat az eseményeket, körülményeket, amelyek a munkáltatót a felmondásról való döntésre vezették. Ha egy múzeumi teremőrrel szemben az volt a kifogás, hogy napjában tucatszor kiszökött az udvarra dohányozni, akkor a munkáltatónak nem kell a felmondásban részletesen (dátum, óra, perc szerint) feltüntetni az eltávozások időpontját, hanem elegendő annyit írni a felmondásba: a munkavállaló „napjában számos alkalommal” vagy „rendszeresen, engedély nélkül eltávozott a munkavégzésre kijelölt helyről”. Megengedettek tehát az effajta, összefoglaló jellegű indokolások. Később, egy jogvita esetén azonban elvárt a munkáltató részéről, hogy részletezze, és bizonyítsa az összefoglaló módon leírt indok mögött rejlő tényeket. Példánkban: ha a felmondás „rendszeres” őrhelyelhagyásról szólt, akkor nem elegendő csupán egy vagy két alkalmat alátámasztani (pl. együtt dohányzó tanúkkal).

Az összefoglaló indokolás a fentiek szerint megfelel a világosság követelményének, azonban az általánosító jellegnek is van határa: a túl általános, közhelyszerű, tartalmatlanná váló megfogalmazások már nem fogadhatók el. A gyakorlatban sokszor igen nehéz megvonni a határt az összefoglaló jellegű, de még világosnak minősülő, és a túl általános indokolások között. A világosság követelményrendszerének alakítója elsősorban a bírói gyakorlat.

Arra a nagyon fontos kérdésre is a vonatkozó bírói ítéletek tanulmányozásával kaphatjuk meg a választ, hogy a felmondási indokolás vajon kinek a szempontjából kell, hogy világos legyen. Oly mértékben kell-e konkretizálni a felmondás okát, hogy azt egy, a munkáltató belső viszonyait nem ismerő, külső szemlélő is pontosan azonosítani tudja, vagy elegendő, ha a címzett munkavállaló számára válik egyértelművé a felmondás indoka? A kialakult bírói gyakorlat szerint a világosság követelményének megtartottságát nem általában, hanem a jognyilatkozat címzettje, vagyis a felmondással érintett munkavállaló tudomása (tudattartama) oldaláról kell értékelni. Vagyis az a lényeg, hogy az elbocsátott munkavállaló számára legyen világos, mi volt a megszüntetés indoka. Egy jogvita során persze a felmondás jogszerűségét vizsgáló bíróság – mint külső szemlélő – számára is egyértelművé kell tudni tenni, hogy mire is utalt a felmondás, azonban önmagában még nem sérti a világosság követelményét, ha ez a bennfentes információval előzetesen nem rendelkező személy számára első látásra nem egyértelmű.

Nézzünk néhány konkrét példát, miként vélekedtek a bíróságok egyes felmondási okiratok megfogalmazásainak világosságáról.

• Túl általános, közhelyszerű felmondási indokolásnak, vagyis a világosság kritériumának eleget nem tevőnek minősítette a Kúria az elvárt hatékonyság el nem érésére hivatkozó felmondást.
• Hasonlóképpen nem volt kellően világos az az indokolás, mely szerint a munkavállaló szóbeli figyelmeztetés és annak tudomásul vétele ellenére munkáját továbbra is késedelmesen és nem megfelelő körültekintéssel látta el, amely miatt – a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggésben tanúsított hanyag magatartására tekintettel – a munkáltató kénytelen volt felmondással élni.
• Előfordul, hogy a munkáltató a munkavállaló jogviszonyának megszüntetését megelőzően lefolytat valamiféle belső eljárást, vizsgálatot. A Kúria megállapította, hogy a munkavállaló által ismert, előzőleg felvett jegyzőkönyvre vagy más iratra való puszta hivatkozás a felmondó okiratban kellően világosnak minősül, ha a korábban megismert iratból a felmondás indoka a munkavállaló számára egyértelműen ismert volt, és egyértelműen kiderült. Más esetben viszont a Kúria felhívta a figyelmet arra, hogy ha a felmondás egy vizsgálat megállapításaira utal, de azokat a munkavállalóval nem közölték, a felmondási indok nem kellően világos.
• Egy esetben a munkáltató átszervezésben jelölte meg a felmondás indokát. Utalt arra is, hogy a felperes munkakörét érintő változás indoka egy bizonyos új javadalmazási rendszer kialakítása volt, amelybe történő besorolás a munkavállaló tudásfelmérése alapján történt. Ennek eredményeként a felperesnek új munkakört ajánlottak fel, amelyet ő nem fogadott el, így az új rendszerben nem lehetett továbbfoglalkoztatni. A munkavállaló úgy vélte, a felmondás indokolásából nem állapítható meg, hogy az új életpályamodell és javadalmazási struktúra hogyan érintette a munkakörét, és miért tette a munkaviszonyát fenntarthatatlanná. A Kúria azonban világosnak minősítette a felmondás indokolását. Leszögezte, hogy az átszervezés, azaz a munkavállaló munkakörét érintő – akár a szervezeti felépítésben, akár a feladatok elosztásában jelentkező – változtatás ugyanis olyan konkrét tény, amely a perben bizonyítható.
• Ehhez hasonló, más esetben a felmondó okirat csupán arra utalt, hogy a gazdasági válság miatt a cégnél átszervezések folynak, ezért a munkavállalót nem tudja továbbfoglalkoztatni. Az eljárt bíróságok kellően világosnak ítélték ezt az indokolást is, hiszen az átszervezés olyan konkrét tény, amely összefoglaló megjelölésként elégséges lehet a világos indokolás követelményének megvalósulásához. A perben a munkáltatónak volt alkalma bizonyítani, hogy az átszervezés valóban megtörtént.
• A munkáltató a forgalom visszaesésével indokolta az üzletkötőként foglalkoztatott munkavállaló felmondását. A felmondással szemben jogorvoslattal élő munkavállaló arra hivatkozott, abból nem derül ki egyértelműen, hogy a munkaviszony megszüntetésének valójában mi volt az oka, az a munkavállaló magatartására, vagy az alperes érdekkörében felmerülő okokra vezethető vissza, továbbá, hogy a munkavállaló vagy az egész alperesi működés forgalmának visszaeséséről van-e szó, illetve, hogy a forgalom milyen időszakhoz képest mennyivel esett vissza. Utalt arra, hogy nem rendelkezett teljesítmény-előírással, így azt megszegni sem tudta. A Kúria igazat adott a munkavállalónak. A felmondás indokolásában a munkáltató ugyanis valóban nem rögzítette, hogy a forgalomcsökkenés a munkavállaló üzletkötői tevékenységével vagy a munkáltató működésével hozható-e kapcsolatba. Továbbá azt sem tartalmazta a felmondás, hogy a forgalomcsökkenés létszámcsökkentést vagy átszervezést vont-e maga után, amely a felperes munkaviszonyának megszüntetését indokolttá tette.
• Igen aktuális az az ítélet, amelyben a Kúria megállapította: a felmondás indokaként a súlyos gazdasági helyzetre való hivatkozás általánosságban nem elegendő és nem világos indokolás, kivéve, ha megjelölik, hogy ez miként érinti a munkavállaló munkaviszonyát.

Ez utóbbi kúriai ítéletek is rámutat arra a fontos tanulságra, hogy felmondás közvetlen – és a felmondási indokolásban megjelölendő – oka mindig egy munkáltatói döntés (pl. átszervezés, létszámcsökkentés), amelynek további, tehát a felmondás szempontjából közvetett indoka lehet a munkáltató piaci működését érintő körülmény (pl. forgalomcsökkenés). Ezért a megszüntetés előbbi, közvetlen okát, vagyis a munkáltatói döntést feltétlenül szerepeltetni kell a megszüntető nyilatkozatban.

A járvány kapcsán sajnálatos módon váratlanul előállt gazdasági visszaesés során a felmondásokra számos esetben igen rövid idő alatt meghozott munkáltatói döntés alapján kerül sor. Ilyenkor is igen fontos azonban törekedni a körültekintésre, a jogi precizitásra, egyebek mellett a világosság követelményének megtartására. Hiszen egy jogellenesen kiadott felmondás – még ha bírói úton később valamelyest orvosolható is – komoly törést jelenthet a munkavállaló számára, és felesleges költségeket, bonyodalmakat, presztízsvesztést okozhat a munkáltató oldalán is.

---