Visszatérés a schengeni zónába

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikksorozatunkban – valós jogesetek alapján – a schengeni határt érintő kérdéseket járjuk körbe a jogszabályok helyes értelmezésével. Leginkább arra vagyunk kíváncsiak, a legálisan Európába érkező harmadik országbeliek esetében milyen szabályok az irányadók, ha a legálisan itt tölthető időt túllépve illegális migránsokká válnak.

Cikksorozatot indítottunk a schengeni határt érintő kérdésekről két valós jogeset kapcsán. A mostani cikk a visszatérési kötelezettséget és a visszatérési jogot járja körbe. Vajon mi történik akkor, ha valaki a schengeni zónán belüli 90 napos tartózkodását követően nem hagyja el a térséget, és ezzel túllépi a számára legálisan biztosított időt?

Thomas Moore, 29 éves építésszel, az USA állampolgárával éppen ez történt. A 90 nap helyett 180 napot töltött el Bécsben, és az igazoltatását követően előállították, majd két eljárást indítottak ellene, egy idegenrendészetit és egy szabálysértésit. Utóbbi eredményekét 500 eurós büntetést kellett megfizetnie. Az előbbi, az idegenrendészeti eljárás pedig azzal zárult le, hogy önkéntesen elhagyta az Európai Uniót. Ezt megelőzően a megvásárolt repülőjegyével igazolni tudta, hogy az ellene folytatott eljárásban a határozat meghozatala előtt önkéntesen elhagyja az EU-t. A repülőtéren az idegenrendészeti hatóságtól kapott igazolást leadva elrepült Bécsből Belgrádba.

Visszatérési kötelezettség (Az EU elhagyása)

Az első kérdés, ami az eset kapcsán felmerül, vajon mit jelent a visszatérési kötelezettség? Hova kell visszatérnie? Haza kell mennie? Nem elég a schengeni zónát elhagynia?

A szabályozás szerint nem elég a schengeni zónát elhagynia, ugyanakkor a visszatérési kötelezettség nem feltétlenül jelenti, hogy Thomas Moore-nak szülőhazájába, az USA-ba kell visszautaznia. A kötelezettség arra vonatkozik, hogy az EU-ból kell kilépnie. A jogszabály szerint az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárnak, ha vissza akar térni később a schengeni zónába, akkor önkéntesen az Európai Uniót kell elhagynia, nem csak a schengeni zónát.

Érdekes kérdés vetődik fel ennek kapcsán: mi történik, ha Svájcba vagy Norvégiába utazik? Ezek az országok ugyanis nem tagjai az Európai Uniónak, viszont a schengeni zónán belül helyezkednek el. Ha Thomas Moore Svájcba utazna, akkor bár a schengeni zónából nem lépne ki, az Európai Uniót viszont elhagyná, és ezzel elvileg eleget tenne a jogszabályoknak. Itt tehát létezik egy olyan joghézag, melyet a gyakorlat úgy próbál feloldani, hogy közben nem követi pontosan a kötelezettséget előíró normát, ugyanis az EU tagállamai közül senki sem gondolja úgy, hogy Thomas Moore Svájcba vagy Norvégiába utazásával teljesítené az önkéntes elhagyás kötelezettségét.

A 2008/115/EK Irányelvről

Mivel a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országbeli állampolgárok illegális tartózkodását tisztességes és átlátható eljárással szüntessék meg, ezért született meg az Európai Parlament és a Európai Tanács 2008-as 115-ös irányelve, mely a tagállamok által alkalmazandó közös normákat és eljárásokat állapítja meg a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérési kötelezettségével (az EU elhagyásával) kapcsolatban. Ugyanakkor, ha valaki önkéntesen teljesíti e kötelezettségét, akkor ebben az esetben feléled a visszatérési joga is arra, hogy legálisan ismét beléphessen a schengeni zónába.

Thomas Moore, aki illegálisan tartózkodott a schengeni övezeten belül, így akkor is visszatérhet, ha őt korábban kiutasították, feltéve, hogy a határozat kézhezvételétől számított 7-30 napon belül önkéntesen elhagyja zónát.

Az Európai Parlament és a Európai Tanács 2008-as 115-ös irányelve rendelkezik a kiutasításról, a kitoloncolásról és a beutazási tilalomról is

A tagállamok két esetben dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a visszatérési jogot, és pedig akkor nem, ha a harmadik országbeli állam polgára olyan személy

–           akitől a schengeni határellenőrzési kódex 13. cikkével összhangban megtagadták a beutazást, vagy akit az illetékes hatóságok valamely tagállam külső határának szárazföldi, tengeri vagy légi úton történő illegális átlépése kapcsán fogtak el vagy tartóztattak fel, és aki ezt követően nem kapott engedélyt vagy jogot az adott tagállamban való tartózkodásra;

–           akit a nemzeti jogszabályok szerint büntetőjogi szankcióként vagy annak következményeként utasítanak ki, vagy aki kiadatási eljárás alatt áll.

Az irányelv rendelkezik a kiutasításról, a kitoloncolásról és a beutazási tilalomról is. A kiutasítást közigazgatási vagy bírósági határozatban kell kimondani, mely határozat meghozatala nem kötelező a tagállam számára, attól könyörületességből, humanitárius vagy egyéb okból el is tekinthet. Ha kiutasítási határozat születik, és a kiutasított a visszatérési kötelezettségének (értsd: az EU elhagyásának) önkéntesen nem tesz eleget az irányelvben megadott idő (hét naptól harminc napig terjedő határidőt állapít meg az önkéntes távozásra a direktíva) alatt, akkor a hatóság kitoloncolja őt. A kitoloncolás a kiutasított visszatérési kötelezettségének a kikényszerítését, vagyis a tagállamból történő fizikai kiszállítását jelenti.

Jogesetünkben, Thomas Moore ügyében bár kiutasító határozatot nem hoztak az osztrák hatóságok, de szóban jelezték, hogy az amerikai állampolgárnak el kell hagynia az EU-t. Moore Belgrádba utazott. Eredetileg azt tervezte, hogy Londonba repül, de ezzel nem teljesítette volna a jogszabályban írtakat. Az idegenrendészeti eljárásban közölték vele, ha önkéntesen elhagyja az EU-t, akkor sem BTT-t, azaz beutazási és tartózkodási tilalmat nem rendelnek el vele szemben, sem pedig az úgynevezett SIS-rendszerben nem szerepel majd, vagyis úgynevezett tilalmi akadály nem gördül a visszatérési jog elé.

A visszatérési jog esetei

Thomas Moore visszatérése alapjául különböző típusú tartózkodási kérelmekre megadott engedélyek szolgálhatnak. Ilyenek lehetnek a tanulói és munkavállalási vízumok, továbbá EU-s állampolgárral kötött házasság esetében a házastársakat illető szabad mozgás gyakorlása.

Ha vízummentesen akar valaki visszajönni a schengeni zónába, akkor újabb 90 napot akkor tölthet az övezeten belül, ha azt 180 napon belül egyszer tölti ki.

A tartózkodási engedély iránti kérelem fajtái:

–           hivatalos célú tartózkodási engedély;

–           gyógykezelési célú tartózkodási engedély;

–           ideiglenes tartózkodási engedély;

–           munkavállalási célú tartózkodási engedély;

–           kutatási célú tartózkodási engedély;

–           látogatási célú tartózkodási engedély.

Thomas Moore – mint tudjuk – Bécsből Belgrádba utazott, mivel nem akart visszatérni az USA-ba, és az osztrák hatóságoktól azt a felvilágosítást kapta, hogy a Belgrádba történő elutazásával is teljesíti a kötelezettségét, miszerint el kell hagynia az EU-t. Ugyanakkor Belgrádban elhatározta, hogy a visszatérési jogával élve nem Bécsbe menne vissza, hanem Budapestre utazik majd, ahol több barátja is él. Az egyik ilyen közeli ismerősével felvette a kapcsolatot, aki megígérte neki, hogy meghívólevelet küld a számára. Ennek a magyar Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalban történő záradékoltatása, majd Belgrádba történő kijuttatása után Thomas Moore a belgrádi magyar nagykövetségen keresztül akarta beadni a tartózkodási kérelmét. Felmerült az a lehetőség is, hogy nem látogatási, hanem egyéb okra hivatkozó tartózkodási kérelmet terjeszt elő.

Magyarázat az Európai Unió közbeszerzési jogához
A kiadvány nem csupán a jelenleg még hatályos 2004-es irányelv-generációt elemzi, hanem feldolgozza a 2014-es irányelveket is, amelyeket a nemzeti jogalkotónak 2016 tavaszáig kell átültetnie. Megrendelés >>

A „D” vízumról

A külföldön működő magyar nagykövetségeken keresztül úgynevezett „D” vízummal lehet Magyarországra beutazni. Ennek három fajtája létezik.

–           Szezonális munkavállalási vízum, mely maximum 6 havi tartózkodást tesz lehetővé. Ez a vízum nem hosszabbítható. (Az erre vonatkozó szabályozás hamarosan változni fog.)

–           Tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum. Ezzel a vízummal párhuzamosan tartózkodási engedélyt is kell kérni. Az átvételre jogosító vízummal a kérelmező arra szerez jogosultságot, hogy beutazzon hazánkba és 30 napig itt tartózkodjon, ez idő alatt pedig átvegye magát a tartózkodási engedélyt. Természetesen a tartózkodási engedély átvételére jogosító vízumot a kérelmező csak akkor kapja meg, ha a tartózkodási engedélyt is megadták, de ez utóbbit csak Magyarországon veheti át.

–           Nemzeti vízum: az a szerb és ukrán állampolgár kaphatja meg, aki a magyar nyelv megőrzése, ápolása, a kulturális, nemzeti önazonosság megőrzése, a családi kapcsolatok erősítése stb. érdekében kíván Magyarország területén tartózkodni. Aki megszerzi ezt a nemzeti vízumot, akkor ennek birtokában kérheti a nemzeti tartózkodási engedélyt.

(Cikksorozatunkat a C típusú vízumokkal folytatjuk.)

---