Károli, Augsburg, Könyvtacskó

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Petrus Szabolcs büntetőjogot tanít az augsburgi jogi egyetemen. Elsősorban az európai jog áll érdeklődésének középpontjában – és az irodalom. Jól érzi magát Németországban, amely kiindulópontja egy másik szenvedélyének, az utazásnak.

Gondolom egykori csoporttársai, barátai mind ugyanazt kérdezik Öntől, amikor hazalátogat szülővárosába, Budapestre: hogy kalandozott el egy pesti jogász Augsburgba?

–  Igen, sokan megkérdezik, de már megszoktam. A válasz pedig nem is olyan bonyolult.

Előtte azonban óhatatlan a kérdés, amit a csoporttársak, barátok természetesen tudnak: mikor és hol végezte el a jogi egyetemet?

–  2007-ben végeztem a Károli Gáspár Egyetem jogi karán. Már az egyetemen érdeklődtem a büntetőjog iránt, szakdolgozatomat a kábítószer témakörében írtam. Ám annak, hogy ezen a területen tudjak elhelyezkedni, nem volt realitása. Az ügyészséghez nem akartam menni, csak büntetőjoggal foglalkozó ügyvédi iroda pedig nagyon kevés van. Ez különben is az az időszak volt, amikor a jogásztúlképzés tetőzött. Már az is öröm volt, ha valaki talált jelölti helyet, és nem ő fizetett, hanem vagy ingyen dolgozott, vagy egy jelképes fizetést kapott. Nekem ez utóbbi sikerült; egy közbeszerzéssel foglalkozó ügyvédi irodánál kezdtem dolgozni.

Mennyi ideig bírta? Egyrészt jelképes fizetéssel, másrészt bizonyára nemigen izgathatta a feladat…

–  Három hónapig… Hamar rájöttem, hogy a téma irtózatosan száraz, az iroda légkörét pedig nem tudom elviselni, ezért felmondtam. Soha nem volt szándékomban külföldön dolgozni, pedig lett volna rá lehetőségem; nagynéném, akivel nagyon jó a kapcsolatom, Bécsben él.

Mégis külföldre keveredett. Hogyan?

–  Még 2007-ben véletlenül találtam egy szabad felhasználású ösztöndíjat másoddiplomás, németországi tanulmányok finanszírozására. Ez a DAAD: állami, német egyetemi diákcserével foglalkozó szervezet. Az egyetemet magam választhattam ki, néhány hét keresgélés után döntöttem Augsburg mellett.

Tudott jól németül?

–  Akkor még nem beszéltem különösebben jól németül, ezért is jártam először egy intenzív nyelvtanfolyamra Augsburgban. Egy nyelvvizsga különben is feltétele volt a tanulmányok megkezdésének. Végül 2008 tavaszán iratkoztam be az egyetemre, egy három féléves német jog külföldön végzett jogászoknak elnevezésű képzésre.

Könnyű volt, nehéz volt?

–  Eleinte nagyon nehéz. Csak szemináriumok voltak kifejezetten a külföldi hallgatók számára, az előadásokra a németekkel együtt jártunk. Soha nem felejtem el az elsőt: polgári jog, kötelem, különös rész. Szinte semmit nem értettem. Pedig akkor már a mindennapokban egész jól ment a német. De miután néhány hét alatt megismerkedtem a legfontosabb szaknyelvi kifejezésekkel, sokat javult a helyzet.

A tanulmányai befejezését követően miként maradt az egyetemen?

–  A harmadik szemeszter végén, a záróvizsgák előtt kellett egy szakdolgozatot írni. Az európai elfogatóparancsról írtam. A büntetőjog professzornak, aki a konzulensem volt, éppen ebben a témában, illetve általában az európai büntetőjog területén volt egy projektje, felkérték az Európai Szerződések vonatkozó részeinek kommentálására. Ő kérdezte meg tőlem, nem lenne-e kedvem a tanszéken dolgozni. Igent mondtam, és most már csaknem hét éve az egyetemen vagyok. Ebbe az említett kommentárba egyébként az én nevem is bekerült a szerzők közé.

Ügyvédvilág hírlevél
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. Feliratkozás >>

Gondolom, büszke volt rá…

–  Nem tagadom, igen. Ha egy professzort felkérnek egy kötet megírására, de a munka jó részét egy munkatársa végzi el, sajnos nem természetes, hogy ez utóbbi neve is szerepelni fog a könyvben. Nekem szerencsém volt; a főnököm, Rosenau professzor nagyon korrekt módon járt el.

Mi a titulusa az egyetemen és mi ma a feladata?

–  Tudományos munkatárs vagyok. Szemináriumokat vezetek a német büntetőjogból. A részvétel nem kötelező, minden hallgató maga döntheti el, hogy kinek a szemináriummára megy be. Ezért az időponttól függően nagyon változó a létszám. A szerda dél népszerű, de a péntek délután már kevésbé…

Szemináriumaimon tíz és ötven között változik a hallgatók létszáma. Évfolyamdolgozatokat írnak hozzám a hallgatók az európai büntetőjog témakörében, félévente húsz-huszonöt diák. Emellett előkészítem Rosenau professzor előadásait, írásait, amelyeket vagy folyóiratokban, vagy könyvekben tesz közzé.

Közreműködöm konferenciák szervezésében, az egyetem saját kiadványainak szerkesztésében. A tanszéknek nagyon jó a kapcsolata japán és török egyetemekkel. Főleg az előbbiekkel nekem is szoros kapcsolatom van. Ha jön delegáció Japánból, sokszor én szervezem a programjukat, kísérem őket. De már kétszer én is jártam Japánban tanulmányúton.

Ön nem is publikál, csak szerkeszt?

–  Nemrég felkértek, hogy egy Németországban megjelenő könyvbe írjak a japán büntetőjogról.

Említette, hogy a kábítószerrel összefüggésben írta szakdolgozatát. Mennyiben tér el a magyar és a nemzetközi büntetőjog e témakörben?

–  Nemcsak a nyugat-európai országok, de már az Egyesült Államok is, ahonnan a nyolcvanas évek elején a zéró tolerancia politikája elindult, felismerték, hogy büntetőjogi eszközökkel a kábítószerkérdés nem kezelhető, mi több, a szigorú szabályozás az illegális kereskedelmet, és ezen keresztül az alvilágot erősíti, elrettentő hatása pedig nincs: Az USA-ban az elítéltek egyharmada kábítószer-bűncselekmények miatt ül, mégsem csökken a drogfogyasztás. Az irány egyértelmű: a fogyasztók dekriminalizálása, a marihuána legalizálása, a függők kezelése. Magyarország ezen a téren is szembemegy a világgal, a megelőzésre, terápiákra egyre kevesebb pénz jut, a kormány legújabb drogstratégiája a kábítószermentes Magyarországot elérhető célnak tartja.

És melyek a legfőbb különbségek a magyar és a német büntetőjogban? Szemléletmódban, az ítéletekben rejlő nevelő szándékokban, büntetési tételekben?

–  A modern büntetőjog megszületésekor, a XIX. század végén, a német szabályozás például szolgált a világ számos állama, így Magyarország számára is; kísérlet, felbujtás, jogellenességet kizáró okok, mind-mind német találmányok. Tehát sok a hasonlóság. A büntetési tételek, és a ténylegesen kiszabott büntetések azonban Németországban alacsonyabbak. A német bírák emellett bátrabban alkalmaznak alternatív szankciókat: A fiatalkorút, aki horogkeresztet mázolt egy ház falára, nem felfüggesztett szabadságvesztést kap, hanem el kell olvasnia Anne Frank naplóját, majd el kell mesélnie az ítéletet hozó bírónak, mit gondol a könyvről.

Említette, hogy már kétszer járt munka ügyben Japánban. Barátai, ismerősei szerint nagy utazó hírében áll, melyről a Facebook-oldalán látható fotók is tanúskodnak. Hány országban járt már, melyek kedvenc tájai, vidékei, legközelebbi úti tervei?

–  Szinte minden európai országban, Délkelet-Ázsiában, az Egyesült Államokban, a Karibi-térségben és Észak-Afrikában is jártam már. A két legnagyobb élmény Kuba és Izrael voltak, mindkét országba szívesen visszamennék. Leggyakrabban, évente többször is, Olaszországba utazom. Ennek több oka is van: beszélek olaszul, imádom az olasz kultúrát, gasztronómiát, életstílust, Észak-Olaszországba pedig Münchenből akár egy hétvégére is le lehet ugrani. Ami a terveket, vagy inkább vágyakat illeti: Dél-Amerika.

Másik hobbija az olvasás, sőt az interneten Könyvtacskó címmel blogot is vezet. Mennyi ideje jut az olvasásra?

–  Mindig szerettem olvasni, másoknak jó könyveket ajánlani. Sokáig ezt csak baráti társaságban tehettem meg. A blog azonban új lehetőségeket nyitott számomra. Egy barátommal két éve vágtunk bele a blogírásba. A cikkek többségét én írom, de a barátom mindegyiket átnézi szerkesztői szemmel. Recenzióim több ezres olvasói körhöz jutnak el.

Évente ötven-hatvan irodalmi művet olvasok el. Ebből a szempontból nem hátrány, hogy ingázom. Hét évvel ezelőtt ugyanis Augsburgból Münchenbe költöztem. A vonatút oda-vissza körülbelül egy óra; ezt az időt mindig olvasással töltöm.

Milyen könyveket ajánlott legutóbb és miket ajánlana a Jogászvilág.hu olvasóinak?

–  A blogon Timothy Snyder holokauszttal foglalkozó könyvéről írtam a legutóbb. Sokakkal együtt én is azt gondoltam, hogy ebben a témában már nem lehet újat mondani. A kötet ennek ellenére nagy vihar kavart, mert abból a feltevésből indul ki, hogy a népirtás újra megtörténhet. Roman Szencsin A Jeltisev család című regénye gyakorolt még rám nagy hatást az utóbbi időben, amely elborzasztó képet fest a Moszkván kívüli orosz valóságról: munkanélküliség, nyomor, kilátástalanság, alkoholizmus, erőszak, teljes fizikai, szellemi és lelki leépülés.

Végül: mennyi ideig tervezi, hogy Németországban marad?

–  2007 októberében költöztem Németországba. Néhány hónappal korábban, júniusban Madridba készültem nyaralni. A legjobb repülőjegy-ajánlat a Lufthansától volt, müncheni átszállással. München, Bajorország? – oda nemigen fogok eljutni. Inkább kimegyek kocsival, körbenézek, és onnan repülök Spanyolországba. Négy hónappal később Bajorországba költöztem, hét éve Münchenben élek…

---