Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2016 júniusában – hosszú előkészítés után – először került megrendezésre a Hugo Sinzheimer Moot Court Competition, a HS MCC. A kezdeményezés fő célja, hogy játékos és versengő keretek között növelje az európai joghallgatók – nemzetközi keretek között is versenyképes és piacképes – munkajogi szaktudását és széles körű együttműködést generáljon a szakmában.
A verseny védnöke és idei szervezője az University of Amsterdam, Hugo Sinzheimer Institute volt, így a csapatok megmérettetésére Amszterdamban került sor. A verseny élményének leírása előtt azonban essen néhány szó a szakmai előkészítő munkálatokról is, hiszen ahhoz, hogy egy nagyszabású nemzetközi munkajogi jogesetmegoldó és perbeszédmondó verseny egyáltalán megvalósulhasson több külföldi egyetem szervezésére, nemzetközi szervezetek és a munkajogász közösség szakmai támogatására volt (és lesz) szükség.
Mivel a HS MCC-hez hasonló, számos más jogterületen egyébként régóta bevett verseny (ún. moot court) eddig nem létezett munkajogi témakörben, így igen nagy szakmai várakozás övezte az előkészítést. Magyarországról a Károli Gáspár Református Egyetem (a továbbiakban: KRE) Állam- és Jogtudományi Kar Munkajogi és Szociális Jogi Tanszéke vesz részt a szervezésben, dr. Kun Attila Ph.D, tanszékvezető, habilitált docens vezetésével és koordinálásával (és természetesen a többi hazai munkajogi tanszék fokozatos bevonásával). A hét fős – operatív jellegű – nemzetközi szervező bizottság munkájában elismert holland (Evert Verhulp, Beryl ter Haar), spanyol (Antonio Garcia-Muñoz Alhambra), lengyel (Piotr Grzebyk), dán (Natalie Videbæk Munkholm) és grúz (Zakaria Shvelidze) munkajogászokkal működik együtt a hazai koordinátor.
A kezdeményezés súlyát erősíti, hogy a HS MCC tanácsadó testülete (Advisory Board) a nemzetközi munkajogász szakma legelismertebb képviselői közül került ki, akik „vigyázó szemeiket” folyamatosan a versenyen tartják, támogatva, segítve, felügyelve azt. A Tanácsadó Testület tagja: Takashi Araki (Japán), Gerrard Boot (Hollandia), Guy Davidov (Izrael), Teun Jaspers (Hollandia), Claire Kilpatrick (Olaszország), Tonia Novitz (Anglia), Lukasz Pisarczyk (Lengyelország), Mia Rönnmar (Svédország), Isabelle Schömann (Belgium), Jean-Michel Servais (Svájc), és végül, de nem utolsó sorban Manfred Weiss (Németország).
A 2016-os csapat tagjai: Kiss Bettina Boglárka (KRE), Rácz Ildikó (KRE), Vizler Kitti (ELTE). Mentoraik: Kun Attila és Konta Éva
Mind a tanácsadó testület, mind a szervező bizottság összetétele jól tükrözi, hogy a verseny valóban nemzetközi – hosszabb távon minden bizonnyal kontinenseken is átívelő jellegű – és egy széleskörű, baráti alapokon nyugvó, de erős szakmaiságot tükröző együttműködés gyümölcse.
Pár szóban ismertetnénk, hogy miről is szólt az idei jogeset. Ugyanis a verseny felépítése az, hogy a csapatok négy-öt hónappal a szóbeli rész előtt megkapják a jogesetet, melyről részletes felperesi és alperesi beadványt kell készíteniük írásban. A formai követelmények sem egyszerűek, hiszen még csak hasonlóval sem találkozhattak a versenyzők azelőtt hazai jogi tanulmányaik során. Az idei jogeset témája rendkívül összetett volt, megjelent benne a szabad mozgás, a posting, az alkalmazandó jog kérdése, a bérigény, a szociális biztonsági koordináció, szakszervezeti jogok és még sok más kérdéskör is, lengyel „anyajog” mellett. Ez azt jelentette, hogy a szakmai zsűri mellett lengyel hallgatók is felvehették a bírói szerepet és vezették a „tárgyalást” az ő jogrendszerük alapján. A jogesetet egy lengyel bírákból álló ún. Case Committee készítette el, alapul véve a valós – az Európai Unió Bíróságát megjárt – jogeseteket. A felkészülés során így nem csak az Európai Unió (a továbbiakban: EU) jogát kellett tanulmányozniuk a versenyzőknek – persze az összes kapcsolódó EU-s joggyakorlat, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet normái és a nemzetközi szakirodalom mellett -, hanem a lengyel eljárásjog rejtelmeibe is bepillantást kellett nyerniük.
A felkészülés a diákok önszerveződésén alapul. A coach-ok – idén Hungler Sára, Eötvös Loránd Tudományegyetem (a továbbiakban: ELTE), Konta Éva és Kun Attila (KRE) -szakmailag csak orientálhatták a diákok munkáját, illetve és a folyamatba bevontak neves ügyvédeket, más szakembereket is, hogy minél szélesebb körben történjen a háttéranyag feldolgozása, továbbá szponzorokat kerestek, hogy a diákokat ne érje aránytalanul magas anyagi kiadás. Idén a KRE-nek és az ELTE-nek köszönhetően az utazás és a szállás költségét nem a diákoknak kellett finanszírozniuk.
Maga a verseny két napon keresztül zajlott, melyet egy ún. informális „international evening” előzött meg, amikor is a résztvevő diákok saját nemzetiségük jellegzetes és nevezetes ételeivel, italaival ismertethették meg társaikat. A magyar asztal nagy sikernek örvendett a számos finomságnak köszönhetően, akárcsak a kolbász, szalámi, sonka, pálinka, bor. Az este végén került sor a negyeddöntős csoportok kisorsolására. Az első húzásnál kiderült, hogy a felperes dán csapattal szemben áll ki a magyar csapat alperesként a megmérettetésen. Az esti versenytájékoztató szerint másnap reggel, a versenyzőknek kézhez kell kapniuk a vetélytársunk írásbeli beadványát, így három-négy óra állt rendelkezésre a dán jogi álláspont tanulmányozására, felkészülni a szóbeli reakciókra. Az ebédszünetet követően, délután kezdődtek a kilencven perces negyeddöntők. Az egyes megszólalások szigorú időtartamokhoz voltak kötve, amelyeket a lengyel diákbírák ellenőriztek. Minden bíróság egy lengyel diákbíróból és két-két szakmai bíróból állt (akik között olyan neves személyiségek is voltak, mint például Jesper Svenningsen, az EU Közszolgálati Törvényszékének bírája). Elsőként a felperesek adták elő keresetüket húsz percben, majd ezt követték az alperesek ellenkérelmei szintén húsz percben. A bíróság lehetőséget adott a feleknek öt-öt perces válaszra és viszontválaszra, majd a diákbírák kérdéseket tettek fel a feleknek, amelyek segítették az érvek tisztázását, illetve az esetleges ellentmondások értelmezését. A szakmai zsűri rövid tanácskozást követően kihirdette az eredményeket, hogy kik jutottak tovább egyenes kieséses rendszerben.
Másnap délelőtt került sor az elődöntők lebonyolítására, ahol a továbbjutott csapatok versenghettek egymással. A két tárgyalás párhuzamosan, a negyeddöntőkhöz hasonló módon folyt, majd bő egy óra múlva a szakmai zsűri eredményhirdetéséből kiderült, hogy melyek a döntőben résztvevő csapatok. A legvégső megmérettetést követően a holland diákok kerültek ki győztesen. Az eredményhirdetéskor nem csupán a legjobb csapatot díjazták, hanem a legjobb írásbeli beadványt és a legjobb szóbeli előadást is.
A verseny felülmúlta a várakozásokat, rendkívül színvonalas beadványok és kifejezetten interaktív szóbeli előadások születtek, amely igazolta a verseny létjogosultságát. Így bizonyossággal állítható, hogy hagyományteremtő céllal született meg a HS MCC, és jövőre is lehetősége adódik majd egy magyar csapatnak, hogy képviselje hazánkat (a 2017-es verseny szintén júniusban kerül megrendezésre ezúttal Dániában). A HS MCC 2017-ben még több csapattal, már kiforrott szisztémában folytatódik tehát. A résztvevők elmondása alapján versenyzőként garantált a szakmai fejlődés, a látókör bővülése és a rengeteg, életreszóló élmény egy fantasztikus nemzetközi társasággal.
A hazai jogi karok munkajogi tanszékei még az ősz folyamán részletes tájékoztatást kapnak a hallgatók kiválasztásának menetéről, a bekapcsolódás lehetőségeiről. A felkészülés során pedig a munkajogász szakma egyéb képviselői (ügyvédek, bírák stb.) is segítik majd a munkát.
Említést érdemel, hogy számos ország csapatát nagyobb ügyvédi irodák vagy állami szervek (például bíróság) is segítették a felkészülésben, mind szakmailag, mind anyagilag. Nem titkolt célja a hazai szervezőknek, hogy e tehetséges, minden bizonnyal a jövő munkajogászait megtestesítő hallgatókat hazánkban is széles körű hazai ismertség, elismertség és támogatás övezze a felkészülés során.
Bővebb információ: http://hsi.uva.nl/en/hs-mcc
