A munkaerő-kölcsönzés világa – 2. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A rendszerváltás utáni gyors piaci átrendeződés és a technológiai változások által a rugalmasság a hatékonyságnövelés fontos részévé vált. Emiatt és a költséghatékonyság érdekében az elmúlt időszakban több, a hagyományostól eltérő foglalkoztatási forma terjedt el.
A ’90-es években a gyors piaci átrendeződés és a technológiai változások által a rugalmasság a hatékonyságnövelés fontos részévé vált. Ugyan a gazdasági átalakulást a liberális munkajogi szabályozás segítette, a vállalkozások mégis keresték azokat a módokat, amelyekkel a munkavégzést a legolcsóbban hozzáigazíthatták a változó feladatokhoz. A rugalmasság és a költségmegtakarítás érdekében, az elmúlt években számos, a hagyományostól eltérő foglalkoztatási forma terjedt el.
A munkaerő-kölcsönző tevékenység folytatásának feltételei
A munkaerő-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről szóló 118/2001. (VI. 30.) kormányrendelet tartalmazza azon szabályokat, amelyeket tudnunk kell akkor, ha kölcsönző vállalkozást szeretnénk indítani és üzemeltetni. Eszerint a munkaügyi központ engedélyét kell beszerezni a tevékenység megkezdéséhez.
Az engedély azonban csak akkor adható ki, ha az alábbiak megvalósultak:
a) cégjegyzékbe vagy az előírt nyilvántartásba bejegyezték, és társasági szerződése, alapító okirata, alapszabálya a kölcsönzési tevékenység folytatását tartalmazza;
b) a kérelmező vagy az általa foglalkoztatott legalább egy személy a tevékenység folytatásához szükséges szakmai képesítéssel, gyakorlattal rendelkezik;
c) a tevékenység gyakorlásához a rendeletben meghatározott, megfelelő irodahelyiséggel rendelkezik;
d) a rendelet által előírt 2 millió forint vagyoni biztosíték letétbe helyezését igazolja.
A munkaerő-kölcsönző tevékenységét csak a munkaügyi központ nyilvántartásba vételéről szóló határozatának jogerőre emelkedését követően kezdheti meg és a nyilvántartásba vételről kiállított határozatot az irodahelyiségében jól látható helyen ki kell függeszteni.
A fentieken felül a tevékenység folytatására vonatkozóan is vannak adatszolgáltatási kötelezettségek, melyeket minden év december 31-éig kell a kölcsönzőknek szolgáltatni, mind a cég adataira, mind pedig a kölcsönzött munkavállalók adataira vonatkozóan.
Azonban nem elegendő a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételek abszolválása, valamint az éves adatszolgáltatás elvégzése, mivel a kölcsönadó cég székhelye, illetve telephelye szerint illetékes munkaügyi központ a tevékenység folytatásával kapcsolatban hatósági ellenőrzést is végez, ahol nemcsak az előzőek meglétét veszi górcső alá, hanem az Mt. szabályainak betartását is vizsgálja. Ennek során, amennyiben szabálytalanságot tapasztal, akár törölheti is a vállalkozást a nyilvántartásból, amelynek egyértelmű következményeként a kölcsönző vállalkozásnak be kell fejeznie tevékenységét. Amennyiben ezt követően újra megszerzi a szükséges feltételeket, akkor is minimálisan 1 évet kell várnia arra, hogy újra kérhesse a nyilvántartásba vételét, amely által folytathatja tevékenységét.
Munkaerő-kölcsönzés az Európai Unióban
A munkaerő-kölcsönzés Nyugat-Európában már a 60-as évek végén megjelent, míg Magyarországon kölcsönző cégek a rendszerváltást követő években alakultak ki. A kölcsönzéses foglalkoztatási forma Európa számára igen nagy jelentőséggel bírt, mivel egyre nehezebb volt a világméretű versenyben fennmaradnia, azonban az effajta rugalmasabb foglalkoztatás segítette versenyképességét. Ezt az európai országok nagy része elég hamar felismerte, így felőlük nagy igény mutatkozott a rugalmas – a szakirodalmi szóhasználatban atipikusnak titulált –, foglalkoztatás bevezetésére és elterjesztésére. Így, bár későn jelent meg, de hamar elterjedt és ma már elég magas a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkoztatottak száma. Németországban például már tíz évvel ezelőtt több mint 3000 cég foglalkozott kölcsönzéssel, míg ehhez képest hazánkban még ma is csak ennek a harmada kölcsönöz munkavállalókat.
Közösségi szabályok is vonatkoznak az atipikus foglalkoztatásra
A munkaerő-kölcsönzés közösségi jogi szabályozásában a legfontosabb szabályokat a 2008/104/EGK irányelv tartalmazza, míg az egyenlő bánásmód alapkövetelményéhez szükséges egészség és biztonság alapvető szabályait a 91/383/EGK irányelv taglalja. Bár nem volt könnyű olyan szabályozást megteremteni, amely a megalkotásakor mind a 27 tagállam számára azonosan állapítja meg a külön-külön alkalmazandó feltételeket, mégis mondhatjuk, hogy elérte célját, ha arra gondolunk, hogy a minimális garanciák előírásával hozzásegítette a jogintézményt ahhoz, hogy betölthesse szerepét a munkaerőpiacon. A hiányosságok pótlása a tagállamok feladata, Magyarországnak 2011. december 5-éig kellett a 2008-as irányelvet bedolgoznia az új Munka Törvénykönyvébe.
Főbb adatok hazánkból
A munkaerő-kölcsönző vállalkozások kötelező adatszolgáltatásából származó információkból a Nemzeti Munkaügyi Hivatal minden évben egy összefoglalót készít, amelyből jól kiolvasható, hogy évről évre egyre elterjedtebb atipikus foglalkoztatási formának számít a kölcsönzés. Ezt jól bizonyítja az, hogy a tavalyi évben 1016 munkaerő-kölcsönző vállalkozás működött az országban, amely csak a 2012-es évhez képest is már 3,1 százalékos emelkedést mutat. Ennél még drasztikusabb emelkedés tapasztalható a kölcsönzött munkavállalók számában, miután a tavalyi évben több mint 120 ezer fő választotta a munkához jutásnak ezen formáját, ez pedig közel 20 ezerrel több kölcsönzött dolgozót jelent a 2012-es évhez képest, amit, ha 10 éves távlatban is megvizsgálunk, akkor háromszoros emelkedést tapasztalhatunk. A munkaerő-kölcsönzőkkel szerződő foglalkoztatók legnagyobb száma egyértelműen Budapestre és vonzáskörzetére korlátozódott, azonban érdekessége az, hogy csak ebben a térségben több volt az ilyen foglalkoztatók száma, mint az egész ország további városaiban összesen. Az elmúlt évben kölcsönzésen keresztül legjobban a szakképzettség nélküli egyszerű fizikai munkásokat, és a gépkezelőket, autóvezetőket keresték a foglalkoztatók – ezek száma nagyjából 80 ezer főt tett ki –, azonban elvétve magasan képzett vezetőket, irányítókat is megtaláltak a fejvadászok. A hazai kölcsönző cégek külföldre történő munkaerő-kölcsönzéssel is foglalkoznak, bár a számok még igen kevés eredményt mutatnak, hiszen az elmúlt év összes kölcsönzött dolgozójának mindösszesen 1,8% százalékát sikerült külföldi foglalkoztatónál elhelyezniük.
Miért jó és miért nem a munkaerő-kölcsönzés?
A foglalkoztató mindenekelőtt időt és pénzt tud megtakarítani ezzel a foglalkoztatási formával, amely pedig két nagyon fontos – ha nem a legfontosabb – összetevője egy sikeres vállalkozás működésének. A cég „megspórolhatja” az álláshirdetésnek, a munkaerő felvételének, az adminisztrációnak és a későbbi munkaviszony megszüntetésének költségeit, mivel
– a kölcsönző cég végzi a dolgozók megkeresését;
– szintén a kölcsönző választja ki (megfelelő tesztelés után) a munkakör betöltésére legalkalmasabb jelölteket;
– megszervezik azt az interjút is, melynek során a leendő megbízó kiválaszthatja a számára legalkalmasabb dolgozót;
– átvállalják a munkáltató összes adminisztratív terhét;
– betegség esetén szinte azonnal új munkaerőt biztosítanak;
– amennyiben nincs megelégedve a dolgozóval, másik munkatársat ajánlanak;
– a közvetítői díj költségként elszámolható.
Nem utolsósorban pedig a cégek adminisztratív terheit nagyban csökkenti az, hogy a munkaerő-kölcsönzők végzik:
– a dolgozók be- és kiléptetését,
– a munkaszerződés elkészítését,
– a bérszámfejtést,
– a munkáltatót és munkavállalót terhelő adók befizetését,
– adatszolgáltatást a hatóságok felé,
– a dolgozók adminisztratív problémáinak megoldását.
Azonban egy munkáltató számára a mérlegeléskor nem csupán a fentieket kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a rövid idejű szerződéseknél – márpedig ez az általános – a munkavállalóban nem alakul ki lojalitás a cég iránt, ami egy fejlődni és versenyben maradni kívánó cégnek nem túl előnyös. Továbbá nem mindig oldható meg az sem, hogy évről évre ugyanazt a munkatársat kölcsönözzék, azonban negatívumként áll ezen az oldalon az is, hogy közvetítői díjat kell fizetni a szolgáltatásért, amelynek általában elég borsos árat szabnak a kölcsönzők.
Az előbbiekből az látható, hogy a munkaerő-kölcsönzéses foglalkoztatásnak a munkáltató részéről azért még mindig sokkal több előnye, mint hátrány van. Ezzel ellentétben mégis csak a nagy vállalatok tudják igénybe venni ezt a szolgáltatást (ami valószínűleg a magas közvetítői díj miatt van), míg a kis cégeknek valószínűleg nincs is rá szükségük, amennyiben maguk a vezetők is el tudják végezni ezen adminisztrációs feladatokat.
A munkavállalók számára ennél súlyosabb hátrányokkal jár a kölcsönzéssel való munkavállalás, azonban sok előnyük is származhat belőle. Például szélesebb körű álláslehetőségek közül választhatnak, amely főként a magasabban kvalifikált munkavállalókat vonzza, ők ugyanis egyfajta referencia megszerzésére is jónak tartják a kölcsönzéses munkavállalást, mivel így rövid időn belül több céggel ismerkedhetnek meg. Azonban ami ez egyik munkavállalói rétegnek előny – a rugalmasság –, az a másiknak inkább hátrány, mert az alacsonyabban kvalifikált munkaerő ebben inkább a bizonytalanságot látja. Ami érthető is, mivel a kevesebb szaktudással és gyakorlattal rendelkezők sokkal nehezebben találnak új munkát, mint tanult munkatársaik. Előny számukra a munkaidő rugalmassága is, mivel általában nem napi nyolc óra a megszokott munkaidő, továbbá a munkanélkülieknek, vagy gyesen lévőknek előnyös azért is, mert egy ilyen atipikus és rugalmas foglalkoztatási formával gyorsabban vissza tudnak kerülni a munka világába.
Azonban akadnak hátrányok is a munkavállalók számára ezen a téren, nem is kis számmal, mivel a kölcsönzéses munkák általában nem folyamatosak, és elég bizonytalanok, továbbá az ideiglenesen foglalkoztatott dolgozók általában kevesebb fizetést érhetnek el, mint az ugyanilyen pozícióban, de a foglalkoztatóval munkajogviszonyban álló társaik. A rövid foglalkoztatás miatt a munkavállalóknak járó későbbi szociális szolgáltatások is csak kismértékben, vagy egyáltalán nem járnak, de a tipikus foglalkoztatástól eltérő szabályozás miatt a felmondásra vonatkozó szabályok is rosszabbak a dolgozókra nézve, amely miatt egyfajta állandó bizonytalanságérzés alakul ki az alacsonyan képzett munkaerőben.
A munkaerő-kölcsönzés szerepe a munkaerő-piaci reintegrációban
A nők gyermekvállalásuk után sokkal nehezebben tudnak újra bekerülni a munka világába, és többször csak azért nem találnak munkát, mert a munkáltatók – félve a sok betegszabadságtól – nem akarják teljes munkaidőben foglalkoztatni a kismamákat. Azonban a kölcsönzés rugalmassága megoldást jelenthet erre a problémára, illetve a tartós munkanélküliek munkaerő-piaci reintegrációjára, és az idősek foglalkoztatására is. A tanulók és hallgatók számára pedig szinte ez az egyetlen út, hogy időszakosan, megfelelő munkát találjanak, megbízva a diákszövetkezetek törvényességében.
Tehát a munkaerő-kölcsönzés aktív munkaerő-piaci eszköz, meghatározott társadalmi csoportoknak a munka világába történő bekapcsolásához. Ezt az unió sok országában már felismerték, és eredményesen hasznosítják is. Például úgy próbálják ösztönözni a kölcsönző cégeket, hogy támogatást adnak és cserébe elvárják, hogy határozatlan időre felvegyék kölcsönzésre a „nehezen elhelyezhetőket”. Ilyen programot már eredményesen valósított meg Ausztria, Németország, Hollandia és Franciaország is.
A cikk az Ügyvédvilág 2014 szeptemberi számában jelent meg.
