Élet-halál kérdés


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Van-e halál az élet után? – ez az a kérdés, amire azóta keresi a választ az emberiség, amióta csak világ a világ. Minden kétséget eloszlató tudományos bizonyítékkal eddig még sem a hívők, sem az ateisták sem tudtak szolgálni. Ettől függetlenül – vagy éppen ezért – napjainkban a válasz reményében kutatók egész hada vizsgálja a halálközeli élményeket.


„Végtelen nyugalom és békesség töltött el”; „néhány pillanat alatt filmszerűen lepergett előttem az egész életem”, „láttam, amint kiléptem a testemből”; „egy sötét folyosón haladtam, melynek végén földöntúli fény ragyogott”; „elhunyt rokonaimmal és barátaimmal találkoztam”. Se szeri, se száma azoknak az embereknek, akik a halál torkából visszatérve ilyen, egymáshoz kísértetiesen hasonló emlékekről számolnak be. Amióta az amerikai Raymond Moody professzor 1975-ben megjelentette Élet az élet után című könyvét az általa halálközeli élménynek nevezett jelenségről, világszerte sokan próbáltak tudományos keretek között választ nyerni erre, az emberiséggel alighanem egyidős kérdésre. Vagyis arra, hogy ezek az élmények valamiféle tudományos istenbizonyítéknak tekinthetők-e, avagy mindez földi kategóriákkal, mondjuk az agyban lejátszódó kémiai folyamatokkal megmagyarázható reflexek következménye.

Mindehhez azonban meg kell különböztetni a biológiai, vagyis tényleges halált az úgynevezett klinikai halál állapotától. Utóbbi meghatározása a modern intenzív technika térhódítása miatt vált szükségessé. A vérkeringés és a légzés mesterséges támogatásával ugyanis ma már akkor is életben lehet tartani az emberi szervezetet, amikor az adott személy idegrendszere erre magától már nem volna képes. A klinikai halál állapota ilyenformán – ellentétben az irreverzibilis biológiai halállal – visszafordíthatónak tekinthető.

A kérdés azért is jelentős, mert az újraélesztési technikák fejlődésének következtében egyre többen számolnak be halálközeli élményről. A Gallup Közvélemény-kutató Intézet nemrég egyenesen arról számolt be, hogy az amerikai lakosság öt százaléka – vagyis mint nyolcmillió ember – élte már át a halálközeli élmény valamilyen formáját. Az utóbbi évtizedekben pro és kontra számtalan elmélet született a témakörben, ám egyik sem volt képes minden kétséget kizáróan választ adni a kérdések kérdésére. Ezért nem csoda, ha a tudósok újabb és újabb kísérletekkel próbálnak végére járni a dolognak. Sőt, a jelenség kutatásának nemzetközi hálózata alakult ki, s a téma szakértői harminc éve megalakították a Halálközeli Tanulmányok Nemzetközi Szövetségét, mely szervezet tavaly szeptemberben az Egyesült Államokban konferencián összegezte az eddigi eredményeket. Egy hónappal később a skóciai Edinburgh-i Egyetem kutatói a Journal Trends in Cognitive Sciences című szakfolyóiratban publikálták a kérdésben folytatott legújabb kutatásuk eredményeit. Az alábbiakban számba vesszük a halálközeli élményekre eddig született fontosabb magyarázatokat.

Hormon hatása

A skóciai Edinburgh-i Egyetem kutatói 2001 novemberi tanulmányukban arról írnak, hogy szerintük ezek az élmények elsősorban a noradrenalin hormon hatására fellépő agyi folyamatok következményei. Azt mondják: a jelenség oka az, hogy az agy, a halál küszöbére érve, magyarázatot próbál adni olyan máskor nem tapasztalt, idegen érzésekre, melyeket egy traumatikus esemény során érez az ember. Érvelésük szerint mindezt alátámasztja, hogy vizsgálatuk résztvevői akkor is tapasztaltak pozitív érzelmekkel, hallucinációval járó halálközeli élményeket, amikor – noha úgy hitték – nem fenyegette őket halál.

Agytól független tudat

A halálközeli élmények arra utalnak, hogy a tudati működés független az agyműködéstől. Míg ugyanis a halálközeli állapotban az agyműködés romlik, addig a halálközeli élményekről beszámoló személyeknél a tudati működés nem gyengül – ezt már Bruce Greyson, a Virginiai Egyetem tanszékvezetője mondta a Halálközeli Tanulmányok Nemzetközi Szövetségének tavaly szeptemberi konferenciáján. „Ezek az intenzívebb gondolkodási folyamattal járó élmények olyankor történnek, amikor az agy rosszul vagy egyáltalán nem működik: szívmegállás vagy mély anesztézia közben, amikor a tudomány szerint meg kellene szűnnie a gondolkodási képességnek, az érzékelésnek és az emlékezésnek. Ebből világossá válik, hogy ezt a jelenséget az agy fiziológiája alapján nem lehet megmagyarázni” – idézte az orvosprofesszort a Magyar Kurír hírügynökség. Greyson arra is felhívta a figyelmet, hogy ha valakit a 15 évvel ezelőtti halálközeli élményéről kérdezünk, úgy beszél róla, mintha tegnap történt volna. Ha viszont más eseményekről faggatjuk ugyanabból az időszakból, legfeljebb homályos emlékeket tud felidézni – szerinte mindez a halálközeli élmények hitelességét igazolja.

Megosztott élmény

A hozzátartozók legalább olyan gyakran részesülnek „megosztott” halálközeli élményben, mint maguk a betegek. Ilyenkor az illető látja, amint a haldokló lelke – olykor fénygömb, máskor a test áttetsző hasonmása formájában – távozik a fejen vagy a mellkason át. Ezt a meglepő tényt – feltételezést? – több mint harminc évnyi kutatás után a téma úttörőjeként Raymond Moody osztotta meg nemrég a világgal. „Az ő agyuk oxigénellátása tökéletes, mégis pontosan ugyanolyan élményekről számolnak be, mint a halál küszöbére került betegek” – állította a professzor, aki szerint ezek az esetek is azt igazolják, hogy a tudat az agytól függetlenül létezik, hiszen a hozzátartozók agyműködése teljesen egészséges.

Patkánykísérletek eredménye

A halálközeli élmények kialakulásában jelentős szerepe lehet egy ingerületátvivő anyagnak, a szerotoninnak, mely többek között a hangulatszabályozással áll kapcsolatban – jelentették be a közelmúltban a berlini Charité Orvosi Egyetem kutatói. A New Scientist nevű szaklap beszámolója szerint Alexander Wutzler kutatócsoportja ezt a feltevést állatkísérlettel tesztelte. Patkányoknál túladagolták az altatót, és úgy találták, hogy mire az állatok elpusztultak, agyukban háromszorosára nőtt a szerotoninszint. Wutzler úgy véli: a klinikai halál állapotában ugyanez történhet az emberi agyban is. „Az eredmény gyakorlati jelentősége nem túl nagy. A szerotonin rendkívül sok élettani folyamatban vesz részt, például az alvás és az ébrenlét, a hangulat, az étvágy vagy a szexualitás szabályozásában. Semmi meglepő nincs abban, hogy szerepet játszik egy olyan bonyolult folyamatban is, mint a halál” – kommentálta az [origo]-nak a kutatás eredményét Pilling János pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tanára.

Az oxigénhiány következménye

Sokáig elterjedt volt az az elgondolás, hogy a halálközeli élmények oka az agy oxigénhiánya, illetve a hosszú, sötét alagút végén meglátni a fényt csupán annyit jelent, hogy a szembe oxigénben szegény vér áramlik. Egyes kísérletek részeredményeket is elértek ennek az elméletnek az alátámasztásában. Önkénesekkel oxigénben szegény és szén-dioxidban gazdag levegőt lélegeztettek be, s ezzel sikerült előidézni a halálközeli élmények több elemét. A jelenség magyarázata: az oxigénhiány és a széndioxid-túlsúly hatására nagy mennyiségben szabadul fel az agyban az endopszichozin nevű polipeptid. Ennek elsődleges szerepe, hogy bizonyos ioncsatornák zárásával megakadályozza, hogy az agy oxigénhiány miatt károsodjon. E védekező reakció mellékhatásaként az endopszichozin izgalmi állapotot vált ki azokon az agyterületeken, ahol megkötődik. Pilling János ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a vizsgálatban részt vevők közül senki nem élt át testenkívüliséget, és valamennyien kábultnak érezték magukat, holott a halálközeli élményt átélők azt állítják, hogy kristálytiszta volt az érzékelésük.

A halántéklebeny szerepe

A halántéklebeny régóta kitüntetett szerepet játszik a halálközeli élmények leírásában. Agyműtétek alkalmával ugyanis az orvosok véletlenül rájöttek, hogy ennek a területnek az ingerlésével elő lehet idézni a testenkívüliség élményét. De ez a testrészünk tárolja az emlékképeink jelentős részét is, így az élet filmjének lepergetéséért is a halántéklebeny felel. Pilling János szerint a halálközeli élmény más összetevői, például az eksztatikus boldogság érzése a limbikus rendszerhez kapcsolódik, ami az agy ősi területe, és nagy szerepe van az érzelmek szabályozásában.

Pszichológiai magyarázatok

A behaviorista felfogás azzal magyarázza a jelenséget, hogy élete során minden ember – főleg a vallások által kialakított – kulturális minták alapján képzeli el a halált, s ez a képzet jelenik meg a kritikus pillanatokban. Mivel azonban a legkülönfélébb társadalmakban is hasonló tapasztalatokról számolnak be, sokan megkérdőjelezik ezt az egyébként kézenfekvő érvet. A biológiai, kémiai elméletek mellett évek óta létező pszichológiai magyarázatok közül napjainkban az egyik legjelentősebb az az elmélet, amely szerint a halál torkába érkezve az ember újra átéli a születéskor szerzett élményeit. A világra jövetel ugyanis olyan mélyen ivódik be az elmébe, hogy az élet utolsó, a születéssel ellentétes folyamatában megismétlődik a születés „csatornaélménye”, s ez magyarázza az alagútélmény megélését.

Szőnyi Szilárd

 

Megkezdte hosszú útját a Curiosity a Mars felé

November végén fellőtték az űrbe a NASA minden korábbinál fejlettebb marsjáróját, a Curiosityt. A Kíváncsiság névre keresztelt űreszköz 2012 augusztusában érkezik célba. A Curiosity részletesebb megfigyeléseket nyújthat, mint a korábbi roverek, egyenetlenebb terepen is képes mozogni. Mérései pontosabbak lesznek elődeinél, kamerája pedig részletesebb képeket közvetít majd. A benne lévő laboratórium nemcsak egyes kémiai elemeket, de izotópokat is elkülönít egymástól. Az űreszköz sokféle és összetett kutatómunkát végez majd. Ezek közül talán a legfontosabbak a Földihez hasonló élet szempontjából elengedhetetlen kémiai elemek keresése, a Mars fejlődéstörténetének és a felszíni sugárzási viszonyainak jobb megismerése.

www.origo.hu

Génekben a hosszú élet titka

Hat év után elkészült a világ legöregebb asszonyának géntérképe. Az eredmény azért jelentős, mert eddig még nem fejtették meg ilyen korú ember génállományát. Ezzel a 2005-ben elhunyt holland nő ismét az érdeklődés középpontjába került, pedig már életében is nagy figyelem kísérte. Ugyanis Hendrikje van Andel-Schipper nem tudott megöregedni, és gyakorlatilag sosem volt beteg. Amikor 115 évesen elhunyt, elsőre nem is tudták megállapítani a halálokot. Csak a boncolásnál derült ki, hogy gyomorrákos szövődményben vesztette az életét. Amikor felboncolták, és megvizsgálták az agyát, kiderült, hogy idegrendszere alig öregedett.

A hosszú élet eredetét évszázadok óta kutatják, s mára a tudósok meggyőződésévé vált, a gerontológiában a gének szintjén várható áttörés. A 115 éves matuzsálem génállományában találtak is néhány olyan génelváltozást, amelynek köze lehet az öregedés lassulásához. Az eredményeit sok száz emberi génállománnyal kell még összevetni, hogy közelebb jussunk az öregedés folyamatának megértéséhez.

Népszabadság

Bemutatkoztak a vombatok

November végén mutatkoztak be a nyilvánosságnak a budapesti állatkert legújabb lakói, Molly és Wally, a két csupaszorrú vombat. Magyarországon utoljára 1973-ban mutattak be vombatokat. A vombat az erszényesek közé tartozó, Ausztráliában honos állat, mely legközelebbi rokonságban a koalákkal áll. Velük ellentétben azonban a vombatok talajlakó, ásó életmódot folytatnak, így „földi koaláknak” is nevezhetnénk őket. Ausztrálián kívül eddig csak kilenc állatkertben láthatott vombatokat a közönség, melyek közül három található Európában.

www.zoobudapest.com


Kapcsolódó cikkek

2024. július 17.

Minden vállalkozás megtudhatja, hogy a NIS2 irányelv hatálya alá esik-e

Ugyan június 30-án lejárt Kiberbiztonsági tanúsításról és felügyeletről szóló törvényben meghatározott első fontos határidő, a cégvezetőknek azonban még van idejük pótolni a mulasztást, és időben megkezdeni a felkészülést a támadások elhárítására – nem mellesleg az akár milliós nagyságrendű bírság elkerülésére. De vajon honnan lehet tudni, mely cégek érintettek?

2024. július 11.

Várható-e fordulat 2024-ben a cégvezetéstől eltiltott személyek számában?

A tavalyi és az idei kényszertörlési eljárások meghatározóak lesznek idén a számok alakulásában. Az elmúlt két évben indított jelentős számú felszámolási és kényszertörlési eljárások ellenére 2023-ban alig haladta meg a cégvezetéstől eltiltott személyek száma a 20 ezret. Bár csekély mértékben, de 2023-ban ismét csökkenő tendenciát mutat az újonnan eltiltott magánszemélyek száma, amiben fordulat várható 2024-ben.