Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A reklámadóról szóló tavalyi törvény anyagi és adminisztrációs terhet ró szinte minden magyar vállalkozásra, amely szolgáltatásait, termékeit akár a médiában, akár más módon reklámozni akarja.
A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvényt (RATV) a jogalkotó a hatályba lépése óta eltelt szűk másfél évben többször módosította, először rögtön a kihirdetést követően, de még a hatályba lépés előtt, így a RATV a kihirdetett jogszabályhoz képest 2014. augusztus 15-én már eleve módosított tartalommal lépett hatályba. A jogalkotó azonban az első év tapasztalatai alapján, és a hatályba lépett, már eleve pontosított szöveg újabb jogalkalmazási bizonytalanságait figyelembe véve 2015. január 1-jétől, majd az után idén július 5-étől ismét átfogó módosításokat fogadott el, ami miatt a reklámadó alkalmazása körében még mindig sok a bizonytalanság.
Az egyik, erre okot adó terület a reklámadó hatálya alá tartozó, azaz adóköteles hirdetések típusa. A RATV 2. § (1) bekezdése egy kimerítő felsorolást tartalmaz arról, hogy mely reklámokat terheli adófizetési kötelezettség. Eszerint adóköteles
a) a médiaszolgáltatásban,
b) a Magyarországon kiadott vagy Magyarországon terjesztett, túlnyomórészt magyar nyelvű sajtótermékben,
c) a RATV szerinti szabadtéri reklámhordozón,
d) bármely járművön, nyomtatott anyagon, ingatlanon,
e) az interneten, túlnyomórészt magyar nyelven vagy túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon
közzétett reklám.
Horváth Katalin szerint több lehetőséget is nyújt a hatályos szabályozás a reklámadó-fizetési kötelezettség alóli mentesülésre
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a legutóbbi, 2015. július 5-én hatályba lépett módosításokat is figyelembe vevő tájékoztatót adott ki a reklámadó legfontosabb szabályairól, azonban még ez az összefoglaló sem ad választ minden kérdésre, és nem tekinti végig ama hirdetések körét, amelyek nem tartoznak a reklámadó-fizetési kötelezettség hatálya alá.
„Előre megtervezett jogalkotói szándékból, vagy csupán figyelmetlenségből bár, de pár reklámtípus kimaradt a fenti felsorolásból, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalkozások adómentesen hirdessék szolgáltatásaikat” – ismertette dr. Horváth Katalin, a Sár és Társai Ügyvédi Iroda partnere. Nem szerepel például az adóköteles hirdetések körében a filmszínházakban, mozikban filmvásznon, a filmek előtti hirdetési blokkban történő reklámmegjelenítés annak ellenére, hogy ezáltal széles nyilvánosság érhető el. A mozi és a mozivásznon történő hirdetés ugyanis nem minősül médiaszolgáltatásnak, amely a hatályos médiatörvény meghatározása szerint üzletszerűen végzett, szerkesztői felelősséggel nyújtott olyan szolgáltatás, amelynek célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása elektronikus hírközlő hálózaton keresztül (például nem televíziós vagy rádiós sugárzásban). Ugyanígy nem tekinthető a mozivászon sajtóterméknek sem, amely a médiatörvény alapján napilap, időszaki lap, internetes hírportál vagy internetes újság lehet, szintén szerkesztői felelősséggel, és nem szabadtéri, azaz nem épületen kívüli reklámhordozó. A többi kitétel pedig még általánosítva sem alkalmazható a mozivászonra.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években oly népszerű kertmoziban történő reklámmegjelenítés már nem adómentes, mert a mozivászon mint reklámhordozó ott szabadtéren található.
Adómentes lehet, és szintén széleskörű és célzott nyilvánosság érhető el a bevásárlóközpontokban, plázákban, mozikban, sportlétesítményekben vagy egyéb nyilvánosan látogatható épületekben, épületen belül elhelyezett képernyőn, kivetítőn való reklám megjelenítésével, ha arra nem szerkesztett televízióműsor keretében kerül sor. Az ilyen képernyőn, kivetítőn történő hirdetés ugyanazon okokból nem adóköteles, mint a mozivászon. Tekintettel azonban arra, hogy a szabadtéri reklámhordozón történő megjelenítés már adóköteles tevékenységnek minősül, a szabadtéren elhelyezett képernyőn, például egy vendéglátóhely teraszán, az épület külső falára elhelyezett kivetítőn történő hirdetés már adófizetési kötelezettséget von maga után. Ha viszont ugyanazt a képernyőt, kivetítőt úgy helyezik el, hogy az épületen belül van, de épületen kívülről, a teraszról vagy az utcáról is látható, már kívül esik a reklámadó-törvény hatályán.
Nem minősül reklámadó-köteles hirdetésnek az sem, ha egy sporteseményen, díjátadón, vagy egyéb rendezvényen a szponzor nevét, termékét, szolgáltatását csak szóban, például díjátadáskor, felkonferáláskor népszerűsítik, ugyanis csak a valamilyen hordozón rögzített reklám képezi az adó tárgyát.
Az elsősorban a Magyarországon élő, nem magyar nyelvű lakosság mint marketing-célcsoport megszólításához idegennyelvű sajtótermékben, így napilapban, időszaki lapban, magazinban, újságban, internetes hírportálon, internetes újságban vagy internetes oldalon történő reklámozás lehet a megfelelő megoldás, amely a RATV rendelkezései szerint szintén mentes az adó alól, mivel csak a túlnyomórészt magyar nyelvű sajtótermékekben megjelenő hirdetések tartoznak a reklámadó hatálya alá. Ez a szabály azonban nem alkalmazható a médiaszolgáltatásnak minősülő idegennyelvű televízió- vagy rádióműsorokra és csatornákra, azok ugyanúgy a reklámadó hatálya alá eshetnek, ha Magyarországon foghatók.
A jogalkalmazásban szinte elsőként merült fel az a kérdés, vajon a céges névjegykártya, levélpapír, boríték, számlalevél, sőt, a céges munkaruha vagy egyenruha, valamint a cégautó a rajta feltüntetett cégnévvel, céglogóval, védjeggyel, elérhetőséggel vajon nyomtatott anyagon elhelyezett adóköteles reklámnak minősül-e? Ezek a cég brandjével jelzett eszközök azonban nem tartoznak a reklámadó hatálya alá, mivel azok elsődleges funkciója nem a vállalkozás népszerűsítése, hanem azonosítása, a hirdetés reklámtörvény szerinti fogalma viszont megköveteli a reklám népszerűsítő irányultságát.
Ám ha a céglogó reklámtollon, reklámcélt szolgáló jegyzetfüzeten, mappán, prospektuson, katalóguson, reklámpólón, molinón, standee-n vagy például zászlón lett elhelyezve, a népszerűsítési cél és irányultság már vélelmezett, és az ilyen céglogó-, cégnév-feltüntetés is bekerül a reklámadó hatálya alá. Az elhatárolási szempont azonban nem egyértelmű, és egy esetleges adóhatósági vizsgálat esetén a NAV-alkalmazott jogértelmezésén múlik az adófizetési kötelezettség eldöntése.
Fontos megemlíteni azt is, hogy hirdetés-megrendelőként is csak jogi személyeket és egyéni vállalkozókat terheli a reklámadó-fizetési kötelezettség, magánszemély bármilyen hirdetést, bármilyen hordozón adómentesen rendelhet meg.
Ha nem a fenti reklámtípusok valamelyikét veszik igénybe, kis odafigyeléssel adminisztrációs szinten is elkerülhető az adófizetési és -bevallási kötelezettség, ha a vállalkozás betartja a RATV. 3. paragrafusának (3) bekezdése szerinti előírásokat.
Ha a reklámot megrendelő vállalkozás beszerzi a hirdetés közzétevőjétől a törvény szerinti írásbeli nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az adókötelezettség a reklám közzétevőjét terheli és az adóbevallási és -fizetési kötelezettségének eleget tesz, vagy arról a tényről, hogy az adóévben, reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli. Ezt a nyilatkozatot a hirdetés közzétevője többféleképpen megteheti: már a szerződésben kijelentheti, de erre sor kerülhet magán a számlán vagy az annak a mellékletét képező külön nyilatkozatban is. A reklám közzétevőjétől a fenti nyilatkozatot javasolt bizonyítható módon kérni, így írásban, tértivevényes postai küldeményként feladva, faxon vagy e-mailben, olvasás-visszaigazolással megküldve.
|
Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon
Díjmentes értesítő rendszerünk |
 |
Ha a reklám közzétevője a fenti nyilatkozattételi kötelezettségének nem tesz eleget az erre irányuló kérelem megküldésétől számított 10 munkanapon belül, és a hirdetést megrendelő vállalkozás hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy a fenti kérelmet megküldte, továbbá a kérelem tényét, a reklám közzétevőjének személyét és a reklámért fizetett összeget a közzétételéről szóló számla, számviteli bizonylat kézhezvételét követő hónap 20. napjáig bejelenti az adóhatóságnak, mentesül a reklámadó-bevallási és -fizetési kötelezettség alól.
Nem szükséges a fenti nyilatkozatot beszerezni akkor, ha a hirdetés közzétevője szerepel az adóhatóság honlapján a reklámadó-fizetőkről vezetett nyilvántartásban, amelyet a reklámot megrendelő vállalkozás könnyedén ellenőrizhet az alábbi linken: http://www.nav.gov.hu/nav/adatbazisok/reklamado_nyilvantartas.
Dr. Horváth Katalin szerint ahogy az a fentiekben is látható, több lehetőséget is nyújt a hatályos szabályozás a reklámadó-fizetési kötelezettség alóli mentesülésre, amelyek kihasználásával csökkenthetők a vállalkozás közterhei.
A szerző a Sár és Társai Ügyvédi Iroda partnere
