Kúria: Az ügyvédi munkadíjat bíróság csak kivételesen korlátozhatja


A szerző a Kúria irányadó döntését ismerteti, mely a perben fizetendő ügyvédi munkadíjak mértékével kapcsolatban született.

A Kúria felülvizsgálati eljárásában hozott, Pfv.II.20.887/2023/6. számú ítéletében a jövőben, remélhetőleg valamennyi peres eljárásban, az ország minden bíróságán alkalmazott új iránymutatást tett közzé az ügyvédi munkadíjak mértékének helyes, a mai gazdasági viszonyokhoz igazított megállapítása kapcsán.

A kérdéses ügyben az elsőfokú bíróság a több mint három évig tartó peres eljárásban az ügyvédi munkadíjat 1 016 000 forintban állapította meg, tekintettel arra, hogy a bíróság szerint a jogi képviselő jelentős ügyvédi munkát végzett, beadványokat terjesztett elő, nyilatkozatokat tett és a tárgyalásokon mindig jelen volt. Fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a perköltség tekintetében akként változtatta meg, hogy az ügyvédi munkadíjat a felére, 508 000 forintra mérsékelte. Ezt pedig azzal indokolta, hogy szerinte a díj nem állt arányban az ügyvéd által befektetett munkával, figyelemmel a pertartamra, a tárgyalások számára és az előterjesztett beadványokra.

A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság érvelésével és döntésével, ezért megváltoztatta az ítéletet a perköltség tárgyában, és indokolásában az alábbi, iránymutató gondolatokat fogalmazta meg.

A Kúria rámutatott arra, hogy az ügyvédi munkadíj az elvégzett munka ellenértéke, amelyet az ügyfél részben vagy egészében a jogi képviselőjének a per időtartama alatt már ténylegesen megfizetett. A pernyertesség esetén járó perköltség azt jelenti, hogy a bíróság a munkadíj megtérítésére a pervesztes felet a pernyertes fél javára kötelezi, azaz az ügyvédi költséget a pervesztes féllel fizetteti meg, mivel alappal perelt, illetve alaptalanul perelték.

A Kúria rámutatott arra is, fontos szem előtt tartani, hogy a perben megállapított munkadíj nem az ügyvéd nettó, személyes jövedelme, hanem az vállalkozási bevétel, amiből az ügyvéd finanszírozza a tevékenysége végzéséhez szükséges és indokolt összes kiadását. A Kúria e kiadások közé sorolta – nem kizárólagos jelleggel – a kamarai díjat, a felelősségbiztosítást, az irodabérletet, a rezsiköltséget, az alkalmazotti munkabéreket, a szükséges tárgyi eszközök vásárlását és pótlását.

Az ügyfél és az ügyvéd között létrejött megbízási szerződésben rögzített munkadíj bíróság által történő mérséklése a szerződéses szabadság alapelvével szemben csak kivételesen és ebből adódóan kevés esetben alkalmazható.

A bíróság az ügyvédi óradíj mértékére csak abban az esetben hozhat mérséklő intézkedést, ha az a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nyilvánvalóan ellentétes, kirívóan eltúlzott mértékű. Az aránytalanság vizsgálata során a bíróságnak az ügyvéd ténylegesen elvégzett tevékenységét és az ügyvédi munkadíjat kell egybevetnie. Utóbbi mérséklésének indokolása az ítéletben nem lehet általános, sematikus, az adott ügyre vonatkozó konkrét tartalom nélküli, mert ez esetben az az aránytalanság megállapítására alkalmatlan, és csak a bíróság szubjektív értékítéleteként értelmezhető, ez pedig sérti az irányadó indokolási kötelezettséget.

A perhez kapcsolódó képviseleti tevékenység bírósági vizsgálata elsődlegesen tényeken, továbbá az egyedi jogvitában felmerült egyéb körülményeken alapulhat, és a kifejtett ügyvédi tevékenység eljárásjogi szempontú konkrét értékelését jelenti.

A Kúria szerint e vizsgálat objektív szempontja, hogy az ügyvéd tényleges perbeli tevékenysége a megbízási szerződésben általa vállalt kötelezettségnek megfelelt-e. Az ügyvéd e feladatait akkor látta el megfelelően, ha a tárgyalásokon részt vett, a pervitelhez szükséges periratokat elkészítette, a határidőket betartotta, azaz ügyfele jogi képviseletét az eljárási jognak megfelelően ellátta. Ezt az eljáró bíró számára a tárgyalási jegyzőkönyvek, a beadványok, azaz a konkrét periratok bizonyítják. Ha az ügyvéd ezt a feladatát maradéktalanul ellátta, a perköltség megállapítása során azt kell rögzíteni, hogy az objektív kritériumoknak megfelelt. A Kúria leszögezte, a bíróságnak szem előtt kell tartania azt is, hogy az ügyvéd sokszor lényegesen több időt fordít a perirat előkészítésére, a féllel való kommunikációra, mint magának a konkrét periratnak a megírására, és jellemző a tárgyaláson való részvételre eltérő óradíj vagy egyösszegű kikötés is.

A Kúria hangsúlyozta: a bíróságnak a perköltség mérséklése körében végzett aránytalansági vizsgálata az ügyvéd munkájának tartalmi megítélésére nem terjedhet ki.

A tényleges tevékenység arányossága szempontjából nem vizsgálható, hogy az ügyvéd beadványai milyen terjedelműek, nem lehet a beadványok oldalszámához kötni a költségigényt, és nem értékelhető a munkája tartalmi minősége. A perköltség viselése kizárólag a fél pernyertességén-pervesztességén alapul, az ügyvédi költség pedig az ellenérdekű féllel szemben csak részleges vagy teljes pernyertesség esetén érvényesíthető.

Ebből következően a Kúria iránymutatása alapján a pernyertesség esetén az elvégzett tényleges tevékenység körében nem mérséklési szempont az ügyvéd munkájának minősítése, mivel ez azt jelentené, hogy a fél ugyan pernyertes lett, de a bíróság szerint jogi képviselője jogi tevékenysége mégsem volt megfelelő.

Az aránytalansági vizsgálatnál a Kúria rámutatott arra is, hogy az ügyvédi munkadíj megállapítása során nem releváns viszont a bíróság egyedi véleménye. Így például egyáltalán nem terjedhet ki a vizsgálat arra, hogy az adott perköltség, munkadíj milyen arányban áll egy átlagos havi munkabérrel.

A Kúria azt is megfogalmazta, hogy a bírósági eljárásban az ügyvéd tevékenysége az eljárásjogi cselekményeken kívül magában foglalja a per hatékony és időszerű befejezésére, a perkoncentrációra irányuló, és az eljárástámogatási kötelezettség teljesítése érdekében végzett intézkedéseit is.

Az iránymutató döntés szerint az ügyvédi költség számításánál figyelembe kell venni az ügyfélkapcsolati időtartamokat (pl. a kiskorú gyermekek kapcsán a szülői felügyeleti jogvitában jellemző munkaidőn túli, hétvégi ügyfél-kommunikációt, a peres felek közötti konfliktuskezelésre fordított munkaidőt.

Ennek megfelelően az óradíjon alapuló elszámolás nem szűkíthető le csak a bíróságon töltött időtartamra, nem jelentheti azt, nem alapulhat azon, hogy a bíróság véleménye szerint egy perirat elkészítése mennyi időt vesz igénybe, és ki kell térnie a felkészülésre fordított, valamint az ügyféllel folytatott egyeztetések, kommunikáció idejére is.

A cikk szerzője dr. Zalavári György partner ügyvéd. Az Ecovis Zalavári Legal Hungary  a Jogászvilág.hu szakmai partnere.



Kapcsolódó cikkek

2024. július 11.

Várható-e fordulat 2024-ben a cégvezetéstől eltiltott személyek számában?

A tavalyi és az idei kényszertörlési eljárások meghatározóak lesznek idén a számok alakulásában. Az elmúlt két évben indított jelentős számú felszámolási és kényszertörlési eljárások ellenére 2023-ban alig haladta meg a cégvezetéstől eltiltott személyek száma a 20 ezret. Bár csekély mértékben, de 2023-ban ismét csökkenő tendenciát mutat az újonnan eltiltott magánszemélyek száma, amiben fordulat várható 2024-ben.

2024. július 10.

Megjelentek a nyári extra adóváltozások – tette közzé a Magyar Közlöny

A Magyar Közlöny 2024. július 8-án megjelent 74. számában három kormányrendelet került kihirdetésre, amelyek az adózás rendjét, a szociális hozzájárulási adót, valamint az extraprofitadókat illetően vezetnek be változásokat, illetve újabb adókötelezettségeket. A Grant Thornton nemzetközi üzleti- és adótanácsadó cég szakértői a következőkben összefoglalják a három rendeletben bevezetett legfontosabb szabályokat és segítséget nyújtanak a rendeletek értelmezésében.