Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az utalvány akkor minősül nem pénzben adott juttatásnak, ha a felhasználási köre tételesen meghatározható, csak abban a körben használható fel és kizárt a céltól eltérő felhasználás lehetősége – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes egy kft.-től 2011. február–december hónapokban munkavállalói részére munkaruházati és számítógép-használati utalványokat, 2011 decemberében sportutalványokat vásárolt 15 660 000 Ft értékben, azonban ezen összeg után a személyi jövedelemadót nem vallotta be. A munkavállalók az utalványokat készpénzért értékesíthették a kft.-nek.
Az első- és másodfokú eljárás
A felperesnél folytatott utólagos adóhatósági ellenőrzés következtében az adóhatóság megállapította, hogy a felperes a munkavállalói részére teljesített kifizetések után 3 182 000 Ft személyi jövedelemadó levonását mulasztotta el, emiatt terhére 1 591 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki és 555 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
A döntést a másodfokon eljárt adóhatóság (alperes) helybenhagyta.
A bíróság eljárása
A bíróság az alperes határozatát részben megváltoztatta. Két munkavállaló nem ismerte el az átvett utalványok névértéken történő értékesítését a kft. felé (csupán átvételét), ezért a bíróság álláspontja szerint a tényállás az ő esetükben nem teljes körűen bizonyított, így az adóhatóság velük kapcsolatban tett megállapításait és az ezekkel kapcsolatos adóbírságnak és késedelmi pótléknak a törlését rendelte el, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A többi munkavállaló kapcsán a bíróság szerint az alperes megalapozott és a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő döntést hozott, mivel ők készpénzért értékesítették az utalványokat a kft.-nek.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az ügyben. Az alperes a kereseti kérelemnek helyt adó döntés hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, a felperes pedig a keresetét elutasító jogerős ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését és keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérelmezte.
A Kúria megállapításai
A Kúria vizsgálata annak megállapítására irányult, hogy a felperes cafeteria rendszere alapján a vizsgált időszakban foglalkoztatott munkavállalóinak juttatott számítógép-használati, munkaruha- és sportutalványok tekintetében alkalmazhatók-e az adómentes juttatásra vonatkozó törvényi rendelkezések.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
A törvényi szabályozás értelmében az utalvány akkor minősül nem pénzben adott adómentes juttatásnak, ha a juttatás feltételei alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az adómentességre vonatkozó rendelkezésekben foglalt feltételeknek. A Kúria szerint ebből következően nem egyes munkavállalói nyilatkozatok, utalvány-felhasználások elismerésére, értékesítésére vagy ezek tagadására vonatkozó előadások alapozzák meg e tárgyban az érdemi döntést.
A Kúria álláspontja szerint, amennyiben a munkáltató a munkavállalójának olyan utalványt juttat, amelynek felhasználhatósága nincs a jogalkotó által preferált célhoz kötve, hanem készpénzre váltható, akkor az utalvány a készpénz szerepét tölti be, és a juttatás kapcsán nem biztosított az a követelmény, hogy azt a munkavállaló a személyi jövedelemadó törvény által támogatni kívánt cél érdekében használja fel. Adómentesség csak a jogalkotói célnak megfelelő utalványok tekintetében állapítható meg, az ezek helyébe lépő készpénz kapcsán nem.
A számítógép-használati és munkaruha-utalványok esetében egyértelműen beazonosítható volt, hogy azok teljes körűen visszakerültek a kft.-hez, a felperes munkavállalói még az átvétel napján értékesítették a kft.-nek az utalványokat. A bizonyítékok alapján a Kúria arra a megállapításra jutott, hogy a munkavállalók az utalványok első, felperes általi megvásárlásakor már tudomással bírtak arról, hogy az utalványok készpénz ellenében értékesíthetők a kft.-nek. Ráadásul az utalványok készpénzre váltására a munkavállalók munkahelyén került sor.
A Kúria hangsúlyozta: az adómentességet a felperesnek kellett volna bizonyítania, azonban azt az érvelését nem találták alaposnak, amely szerint azért nem jogszerűek a határozatok és a jogerős ítélet, mert a sportutalványok tekintetében nem állnak rendelkezésre a kft. megsemmisítési jegyzőkönyvei, mivel az egyéb rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok értékelésére megfelelően került sor. A két munkavállaló tekintetében a Kúria kiemelte, hogy mindkét munkavállalók elismerte: a felperes képviselőjétől az utalványokat átvette. Az okirati bizonyítékokkal ellentétes nyilatkozataik ezért és azért sem fogadhatók el, mert az utalványok a havi átvételi íveken, bérlistákon, bérkartonokon, továbbá megsemmisítési jegyzőkönyveken is szerepelnek, nem adhatnak alapot az adóhatósági határozatok e körben történő hatályon kívül helyezésére.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes körűen elutasította.
Az ismertetett döntés (Kúria Kfv. V. 35 382/2014.) a Kúriai Döntések 2015/10. számában 293. szám alatt jelent meg.
