A Kínai Híd Verseny


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Chinese Bridge Nemzetközi Kínai Nyelvi Versenyt külföldön kínaiul tanulók részére rendezik. Az idei már a nyolcadik volt a sorban, 60 országból összesen több mint 10 ezren vettek rajta részt, közülük 112-en jutottak el a Kínában rendezett fordulókig. Közöttük volt egy magyar versenyző, Váradi Viktória. A verseny neve Hanyuqiao (Kínai Híd) azt szimbolizálja, hogy a kínai nyelv összeköti a világ különböző tájain élőket. Magyarországon május 8-án rendezték a megmérettetés hazai fordulóját, amelyen Viki lett az első, így ő mehetett ki…

A Chinese Bridge Nemzetközi Kínai Nyelvi Versenyt külföldön kínaiul tanulók részére rendezik. Az idei már a nyolcadik volt a sorban, 60 országból összesen több mint 10 ezren vettek rajta részt, közülük 112-en jutottak el a Kínában rendezett fordulókig. Közöttük volt egy magyar versenyző, Váradi Viktória.

A verseny neve Hanyuqiao (Kínai Híd) azt szimbolizálja, hogy a kínai nyelv összeköti a világ különböző tájain élőket. Magyarországon május 8-án rendezték a megmérettetés hazai fordulóját, amelyen Viki lett az első, így ő mehetett ki Kínába a magyar színeket képviselni. Viki az összetett pontozású, hónapokon át tartó versenyben olyan előkelő helyet szerzett, amilyet eddig még magyar versenyzőnek nem sikerült.

– A verseny életre hívója egy Hanban nevű intézmény, amely a kínai nyelv külföldön való oktatásával, a kínai kultúra promóciójával, szervezésével foglalkozik. Július 7–9. között érkeztünk Pekingbe 112-en, ott különféle kulturális programokon vettünk részt, forgattunk, utána három csoportra osztottak minket: Shanghai, Qingdao és Fenghuang. Én az elsőbe kerültem – meséli a 25 éves lány. – Felvettünk mindenkinek egy adott témájú bemutatkozó kisfilmet. Rólam és még három versenyzőről például egy kínai operafajtához, a Kunquhoz kapcsolódó készült.

Changshaban gyűltek össze a versenyzők, ahol a tévé által szintén közvetített nagyszabású megnyitó zajlott, majd egy nyelvvizsgát írtunk, illetve egy olyan fordulón vettünk részt, ahol a felkészítő tanárokból álló zsűrivel kellett egy rövid beszélgetést folytatnunk, és elő kellett adnunk egy kínai kultúrához kapcsolódó műsorszámot. Mindezekre együttes pontszámot kaptunk.

Utána jött a háromnapos televíziós elődöntő, amelyen még mind a 112-en részt vettünk. A tévés fordulóban az előre elkészített beszédünket mondtuk el, illetve egy, az utazással kapcsolatos kérdésre kellett válaszolni. (mivel én a shanghai-i csoportban voltam, egy ilyen jellegű kérdést kaptam.) Minden csoportból tíz ember jutott tovább a következő fordulóba, azaz összesen 30-an. Innentől kezdve már minden fordulót döntőnek hívtunk.

Az első döntőre három napunk volt felkészülni. Öt darab hatfős csoportra osztottak minket, és kisorsolták a témákat. Volt például árverés, kínai nagyformátumú személyiségek, kínai tájak, kínai konyha és kínai népszokások. Én a kínai személyiségek csoportjába kerültem. Az elődöntő másnapján egy, a témához kapcsolódó helyre vittek minket. Így egy tévéstúdióba kerültünk, ahol az Ugly Betty kínai verzióját forgatták. Találkoztunk néhány színésszel, benéztünk a kulisszák mögé, és megmondták, hogy melyik kínai történelmi személyiségeket kell életre keltenünk. Ehhez nyújtottak segítséget a kínai színészek. Minderről persze összeállítottak egy kisfilmet is. Majd két napig stúdióban voltunk, és végig próbáltunk. Én Hua Mulan-t alakítottam, akiről a Disney film is szól. Ezek a döntők már mind élő adásban mentek a televízióban. A zsűri pontszáma és a jelen lévő közönség szavazatai alapján továbbjutottam az első 12 versenyző közé, tehát a következő döntőbe, amit egy héttel később rendeztek. Ezt a műsort több tíz millióan nézik Kínában, nagyon népszerű, számos fórumtéma jött létre a versennyel, illetve a versenyzőkkel kapcsolatban. Az egész egy nagyszabású tévés vetélkedő, hatalmas, profi stábbal. Velem kapcsolatban is sok cikk és komment jelent meg a neten.

A következő körben kétfős csoportokban voltunk, nekem és egy új-zélandi versenyzőnek a pekingi opera volt a témánk. Egy kínai családhoz vittek két napra, ahol a nagymama egy pekingi operaklub tagja volt, és a család egy művészeti iskolát is működtetett. Persze itt is forgattak filmet rólunk. Miután visszaértünk Changsha-ba, az egyéni készülésen kívül a közös produkcióval is kellett foglalkoznunk. Stúdióban felvettünk egy kifejezetten nekünk írt kínai dalt, szerepeltünk egy népszerű szórakoztató showműsorban is, és két napunk volt arra, hogy megtanuljuk egy pekingi opera részletét az új-zélandi sráccal. Kaptunk két profi tanárt, akik sokat segítettek. Bár jól sikerült a döntő, de sajnos ebből a fordulóból nem jutottam tovább, de a versenynek ebben a szakaszában már nem volt ennek olyan nagy jelentősége. Mind a 12-en továbbra is minden programban részt vettünk. A jutalmam egy egyéves kínai ösztöndíj volt. Sokan megjegyezték, hogy a pekingi operával az egyik legnehezebb feladatot kaptuk, illetve hogy nagyon szórakoztató volt a komédia, amit előadtunk.

A végső döntőn egy rövid színdarabot, komédiát adtam elő három másik versenyzővel, majd a legvégén elénekeltünk egy dalt közösen.

Viki kiskorában már élt Kínában két évet. – Bár akkor még nem beszéltem kínaiul, de az első emlékeim Pekingből származnak. Miután hazajöttünk, egyfolytában visszavágyódtam, de eszembe sem jutott, hogy kínaiul tanuljak. Lefoglalt az angol, meg a német. A BGF Külkereskedelmi Főiskolán hallottam róla, hogy felvehetek egy harmadik idegen nyelvet és az lehet akár a kínai is. Lehetőség volt ösztöndíjat is megpályázni, úgyhogy rájöttem: ezt szeretném! Kész volt a terv a fejemben: két évig tanulok a főiskolán kínait, utána már csak meg kell pályáznom az ösztöndíjat, s ha megkapom, valóra válthatom az álmomat. Tehát 2003-ban kezdtem el tanulni kínaiul, az első fél év végére négyen maradtunk a csoportban. Két év után megpályáztam és el is nyertem egy kínai–magyar állami ösztöndíjat Kínába, és így 2005-ben Pekingbe utazhattam, ahol elkezdtem a Beijing Foreign Studies University-n kínaiul tanulni. Csodás volt az az egy év, rengeteg hihetetlen élményben volt részem, nagyon sok érdekes embert ismertem meg. Valóban kitárult előttem a világ.

A kollégiumban egy macedón szobatársam volt, akivel remekül kijöttünk. A csoporttársaim között mindenféle nemzetiségű diákkal találkoztam. Annyira jól éreztem magam, hogy először kicsit sokkoló volt hazamenni. Abban biztos voltam, hogy a kínai vonalat akarom valahogyan továbbvinni. Ezért a Külkeren a szakdiplomácia szakirány mellett a távol-keleti interkulturális menedzsmentet is felvettem, és a szakdolgozatomat is a Kínai menedzsment témakörében írtam.

Mindemellett elkezdtem a Keleti Nyelvek Iskolájába kínaira járni, hogy fenntartsam, illetve továbbfejlesszem a nyelvtudásomat, Dr. P. Szabó Sándor „leghaladóbb” csoportjába kerültem. Hamarosan tanítani is kezdtem a nyelviskolában, majd a Corvinus Egyetemen a Kínai Közigazgatás Közgazdaság és Társadalomkutató központban lettem P. Szabó Sándor asszisztense. Tavaly októberben megírtam egy kínai nemzetközi nyelvvizsgát (HSK), és nekem lett a legmagasabb pontszámom a vizsgázók közül, így felajánlottak egy féléves ösztöndíjat Kínában egy egyetemen, szintén nyelvi képzésre. Ez eléggé meglepett és váratlanul ért. Éppen befejeztem a Külkert, szerettem a nyelviskolát és az itthoni létet, de úgy éreztem, ezt a lehetőséget nem szabad kihagynom.

A verseny szintén egy olyan időszaka az életemnek, amit soha nem fogok elfelejteni, csodálatos egy hónap volt. Nagyon sokat tanultunk és remek embereket ismertem meg, különleges élményekben volt részem.

A verseny után furcsa volt visszajönni Pekingbe, ahol hirtelen a hatalmas nyugalom és pár hetes semmittevés várt. Azóta már újra pörgés van körülöttem: a kamerák és a szereplés helyett a tanulásé a főszerep: szeptembertől a Beijing Normail University-n tanulok.

Sok munka van mind e mögött, mert a kínai valóban nehéz nyelv, különösen az elején nincs sok sikerélmény benne, és mindig lehet még magasabbra tenni a mércét. Sokan abba is hagyják. De általában, aki belemélyed, az kicsit megszállottja is lesz.

Krausz Viktória


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.