A közszolgáltatás kötelező igénybevételének főbb problémái a hulladékgazdálkodás során

Szerző: ugyvedvilag.hu
Dátum: 2013. május 23.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A hulladékgazdálkodás szabályozása terén, ha két lényeges jellemzőt kellene említeni, azok az engedély, és a kötelezés vagy kötelezettség lennének. Mégis találunk olyan szabályozási területet, ahol a jogalkotó – természetesen a törvény célját és szellemét figyelembe véve – választási lehetőséget biztosít a hulladékgazdálkodásban részt vevők számára.


A szabályozás sajátos jellegéből adódóan a választási lehetőség épp ott jelentkezik, ahol a helyi önkormányzatok szerepe felerősödik, jelesül a hulladékkezelési közszolgáltatás terén.

A Hgt.[1] ugyanis a települési önkormányzatoknak előírja, hogy kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervezzen, és tartson fenn[2].

Mivel az ingatlantulajdonosok a helyi önkormányzatok területén jellemzően magánszemélyek, szükséges volt külön szabályozni a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó rendelkezéseket.

Eszerint egy gazdálkodó szervezet akkor köteles a közszolgáltatás igénybevételére, ha a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladékának kezeléséről
(i) a Hgt. 13. §-ában foglaltaknak megfelelően nem gondoskodik, vagy
(ii) azon a településen, ahol a gazdálkodó szervezet települési hulladéka keletkezik, a közszolgáltatás keretében nyújtott települési hulladékkezelés – a környezetvédelmi felügyelőség által igazoltan – környezeti szempontból a Hgt. 13. §-ában meghatározottaknál lényegesen kedvezőbb megoldással történik.

A fent ismertetett előírásokból megállapítható, hogy a Hgt. 13. §-ának kitüntetett szerepe van a közszolgáltatások igénybevétele, vagy igénybe nem vétele során, mely tényt a helyi önkormányzatok hajlamosak figyelmen kívül hagyni.

A Hgt. 13. §-a pedig jelentős és egyértelmű kötelezettségeket ír elő a hulladék termelője és birtokosa számára.

A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, vagy más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles – adott esetben, jogszabályi kötelezés alapján szelektíven – gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni[3].

A hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettség az alábbi módokon teljesíthető:
a) jogszabályokban meghatározott feltételekkel, megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maga által, vagy
b) az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek megfizetésével[4].

A fenti két szabály összevetéséből – megítélésem szerint kizárólag – arra a következtetésre lehet jutni, hogy amennyiben egy gazdálkodó szervezet eleget tesz a Hgt. 13. §-ában meghatározott kötelezettségének (azon feltétel fennállta mellett, hogy a közszolgáltatás keretében nyújtott települési hulladékkezelés környezeti szempontból nem a Hgt. 13. §-ában meghatározottaknál lényegesen kedvezőbb megoldással történik), úgy nem köteles a helyi önkormányzat által biztosított közszolgáltatás igénybevételére.

Ennek ellenére az a tendencia figyelhető meg, hogy számos önkormányzat terjeszkedik túl a hatáskörén, és a Hgt. kógens szabályaival szembemenve azzal ellentétesen ír elő szabályokat a közszolgáltatás kötelező igénybevételére.

A jelen írás célja természetesen nem az, hogy az egyes önkormányzati rendeleteket ismertesse, vagy adott esetben bírálja, hanem annak bemutatása eseti döntéseken, valamint alkotmánybírósági határozaton keresztül, hogy milyen jellemző jogalkalmazási, és ebből adódó jogalkotási problémák merülnek fel a közszolgáltatás helyi szintű szabályozása során.

Ezen eseti és alkotmánybírósági döntések vizsgálatát megelőzően azonban röviden ismertetni szükséges a közszolgáltatás rendszerét.

A közszolgáltatás az alábbi területekre terjed ki kötelezően:
1. a közszolgáltatás ellátására feljogosított hulladékkezelő (más szóval a közszolgáltató) szállítóeszközéhez rendszeresített gyűjtőedényben, a közterületen vagy az ingatlanon összegyűjtött és a közszolgáltató rendelkezésére bocsátott települési szilárd hulladék elhelyezés céljából történő rendszeres elszállítására;
2. a települési folyékony hulladék ideiglenes tárolására szolgáló létesítmény kiürítésére és a települési folyékony hulladék elhelyezés céljából történő elszállítására;
3. a települési hulladék ártalmatlanítását szolgáló létesítmény létesítésére és működtetésére[5].

A közszolgáltatás a fentieken túlmenően kiterjedhet begyűjtőhelyek, előkezelő és hasznosító telepek létesítésére és működtetésére is.

Az önkormányzat a helyi feltételekhez igazodva rendeletében előírhatja a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek szelektív gyűjtését, közszolgáltatás keretében történő begyűjtését, illetőleg meghatározhatja az erre vonatkozó részletes szabályokat.

Az önkormányzat a közszolgáltatás megszervezésére vonatkozó kötelezettségének önálló közszolgáltatás szervezésével tehet eleget, illetve a szomszédos vagy egymáshoz közeli települési önkormányzatok közösen tarthatnak üzemben hulladékkezelésre szolgáló létesítményt vagy a közszolgáltatás ellátására közös gazdálkodó szervezetet hozhatnak létre.

Az önkormányzat képviselő-testülete a közszolgáltatás ellátására szerződést köt.

A szerződést határozott időtartamra, a települési hulladék ártalmatlanítását végző hulladékkezelővel legalább 10 évre, a kizárólag a hulladék begyűjtésére, illetve szállítására vonatkozó szerződést legfeljebb 10 évre szólóan lehet megkötni.

Az önkormányzat képviselő-testülete a helyi közszolgáltatással kapcsolatban önkormányzati rendeletben állapítja meg az alábbiakat:
1. a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatással ellátott terület határait;
2. közszolgáltató megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határait, amelyen belül a közszolgáltató a közszolgáltatást rendszeresen köteles ellátni;
3. a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit – beleértve az egyes ingatlanfajtákra vonatkozó speciális szabályokat –, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit;
4. a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját, valamint a közszolgáltatás igénybevételének – jogszabályban nem rendezett – módját és feltételeit;
5. a közszolgáltatással összefüggő – jogszabályban nem rendezett – települési önkormányzati feladat- és hatáskört;
6. az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét;
7. a közszolgáltatással összefüggő személyes adatok kezelésére vonatkozó rendelkezéseket;
8. a gazdálkodó szervezet számára a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett, nem elkülönítetten gyűjtött és a Hgt. 13. §-a alapján nem hasznosított vagy ártalmatlanított hulladéka tekintetében a közszolgáltatás kötelező igénybevételét.

Ez az utolsó pont különösen hangsúlyos, hiszen ismételten deklarálja, hogy gazdálkodó szervezet akkor köteles igénybe venni a közszolgáltatást, amennyiben a hulladék hasznosításáról a Hgt. 13. §-ában foglaltak szerint nem gondoskodik.

A Hgt. fent idézett előírásainak összevetéséből megállapítható tehát, hogy a gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett hulladéka tekintetében – függetlenül attól, hogy termelési vagy fogyasztási hulladékról van szó –, akkor nem köteles a közszolgáltatóval szerződést kötni, ha
(i) a települési szilárd hulladék hasznosítását vagy ártalmatlanítását saját maga teljesíti; vagy
(ii) a hulladékot hasznosítás, ártalmatlanítás céljából átadja az arra feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek; illetve
(iii) ha nem igazolható, hogy a közszolgáltatás keretében nyújtott hulladékkezelés a gazdasági társaság által választott megoldásnál lényegesen kedvezőbb módon történik.

Ennek ellenére az önkormányzatok jelentős erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a gazdálkodó szervezeteket rendeleti úton rászorítsa a közszolgáltatás igénybevételére.

Az egyik vonatkozó eseti döntés[6] megállapította, hogy „…a gazdálkodó szervezet akkor köteles a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételére, ha a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladékának kezeléséről nem gondoskodik. Amennyiben a gazdálkodó szervezet a hulladék elszállítására, kezelésére (ártalmatlanítására) polgári jogi szerződést köt, akkor nem közszolgáltatást vesz igénybe, …”

Egy másik eseti döntés során a Legfelsőbb Bíróságnak[7] abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy mi minősül a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett települési hulladéknak, illetve mi tekinthető a nem a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett, a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű települési szilárd hulladéknak, ugyanis attól függően, hogy a felperesnél milyen hulladék keletkezik, a felperes mentesülhet a közszolgáltatás igénybevétele alól.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kereskedelmi tevékenységet folytató felperesnél a gazdasági tevékenység résztvevői az üzlet eladói és a vevők is, akik a felperes gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan e minőségükben termelnek a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű települési szilárd hulladékot. Az ilyen jellegű hulladék a felperes gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó munkavégzés során keletkezik a dolgozók, illetve az üzlet vevői részéről, ezért ezt a hulladékot a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező hulladéknak kell tekinteni.

Az alperesi önkormányzat arra hivatkozott, hogy csak az a hulladék a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező hulladék, amely gazdasági tevékenység folytatásának hiányában nem keletkezne. Ez a hivatkozás önmagában helytálló lenne, azonban az alperes tévedett, amikor a gazdasági tevékenységet folytató felperesnek a gazdasági tevékenység ellátása során termelt hulladékát ebbe nem értette bele.

A termelés, a kereskedés, vagyis a gazdasági tevékenység dolgozók, vásárlók nélkül ugyanis nem lehetséges, az általuk termelt hulladék a gazdasági tevékenységhez szorosan kapcsolódóan jön létre, így az ezáltal keletkező hulladék is a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező hulladéknak minősül.

A felperes tehát a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező hulladéka tekintetében a Hgt. 13. §-ában előírt feltételek igazolása folytán a közszolgáltatás alóli mentesítését jogszerűen kérte, így azt az alperes jogszerűen nem tagadhatja meg.

Az egyes eseti döntések mellett természetesen az Alkotmánybíróság is foglalkozik olyan önkormányzati rendeletek vizsgálatával, melyek esetében felmerülhet azok magasabb szintű jogszabályba, jelen esetben elsődlegesen a Hgt.-be ütközése.

Amennyiben az abban érdekelt érintett az Alkotmánybírósághoz fordul az adott helyi rendelet magasabb szintű jogszabályba ütközésének vizsgálata érdekében, az Alkotmánybíróság vizsgálja, és adott esetben megsemmisíti a jellemzően a Hgt.-be ütköző rendelkezéseket.

A vonatkozó, viszonylag új keletű AB határozat[8] rögzíti, hogy a Hgt. 23. §-a a helyi önkormányzat képviselő-testületének a hulladékkezelési közszolgáltatást érintően rendeletalkotási kötelezettséget ír elő. A rendeletnek tartalmaznia kell többek között a nem elkülönítetten gyűjtött és a Hgt. 13. §-a alapján nem hasznosított vagy ártalmatlanított hulladéka tekintetében a közszolgáltatás kötelező igénybevételét.

Ugyancsak rögzíti az AB határozat, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladékának kezeléséről a Hgt. 13. §-ában foglaltaknak megfelelően nem gondoskodik, illetve ha működési helyén a közszolgáltatás keretében nyújtott települési hulladékkezelés környezeti szempontból igazoltan a Hgt. 13. §-ában meghatározottaknál lényegesen kedvezőbb megoldással történik, kizárólag ekkor köteles a gazdálkodó szervezet a közszolgáltatást igénybe venni.

Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált helyi rendelet a törvényben foglalt kivételek körét szűkíti azzal, hogy a gazdálkodó szervezeteknek a hulladékkezelési közszolgáltatás kötelező igénybevételétől való eltérést csak az ún. „gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett szilárd hulladék” tekintetében engedi meg. A „gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett szilárd hulladék” fogalmát a helyi rendelet vizsgált rendelkezése közvetve definiálja is.

A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. A vizsgált helyi rendelet a Hgt. végrehajtására alkotott rendelet.

A hulladék fogalmát a Hgt., valamint a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet határozza meg, mégpedig kógens módon. A hulladék fogalmának eltérő meghatározására az említett jogszabályok a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek nem adnak felhatalmazást. A Hgt. 23. §-a taxatíve meghatározza, hogy a hulladékgazdálkodás körében mely tárgyköröket érintően alkothat a helyi önkormányzat képviselő-testülete rendeletet. Így az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a képviselő-testület a jelen esetben túllépte rendeletalkotási hatáskörét, ezért a helyi rendelet vizsgált rendelkezései törvényellenesek, és így azokat az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

Időközben elkészült az új hulladékgazdálkodási törvény tervezete, mely „megoldhatja” az önkormányzatok közszolgáltatással kapcsolatos problémáit.

A tervezet a jelenlegi Hgt.-hez hasonlóan kötelezően előírja az önkormányzatok számára a közszolgáltatás fenntartását.

Eltérően azonban a jelenleg hatályos Hgt.-től, a közszolgáltatás kötelező igénybevételének tervezett előírásai módosulnak.

Alapvetően az önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál képződő települési hulladék begyűjtésére és kezelésére szervez és tart fenn továbbra is hulladékkezelési közszolgáltatást.

Lényeges elem viszont a tervezetben, hogy a gazdálkodó szervezet a közszolgáltatást akkor köteles igénybe venni, ha azon a településen, ahol települési hulladéka képződik, a hulladékkezelési közszolgáltatás kiterjed az általa elkülönítetten gyűjtött hulladékfajták begyűjtésére és elszállítására.

Emellett az önkormányzat rendeletben jogosult megállapítani a gazdálkodó szervezet számára a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett, nem elkülönítetten gyűjtött és nem hasznosított vagy ártalmatlanított hulladék tekintetében a hulladékkezelési közszolgáltatás kötelező igénybevételét.

A törvényjavaslat még nem került elfogadásra, a tervezet tartalma nyilvánvalóan további egyeztetéseken fog átmenni. Megjósolható azonban, hogy az érintett önkormányzatok erőteljes lobbi-tevékenységet fognak kifejteni a közszolgáltatás feltételeinek és kötelező igénybevételének nekik kedvező, és kevesebb, számukra kedvezőtlen döntéssel záruló bírósági és alkotmánybírósági eljárást eredményező szabályozása mellett.

 

Dr. Bihary Ákos

Tanulmányok:
ELTE Jogi Továbbképző Környezetvédelmi Szakjogász képzés [2004–2006]
Miskolci Egyetem ÁJTK [1994]

Munkahelyek:
BIHARY Ügyvédi Iroda 2008–
partner ügyvéd: 2000–2008
egyéni ügyvéd: 1997–2000
1995–1997: ügyvédjelölt

Szakterületek: környezetvédelmi jog, társasági jog, gazdasági jog, szerződések joga, felszámolás, peres képviselet.

Családi állapot: nős, két fiúgyermek édesapja

Hobbi: túrázás, kerékpározás, síelés, utazás

A BIHARY Ügyvédi Iroda 2009. január 1-től a Dr. Balogh Péter és Társai Ügyvédi Iroda, 2011. július 1-től a Balogh–B. Szabó–Jean–Juhász és Társai Ügyvédi Iroda együttműködő partnere.

A nemzetközi ügyfélkörrel is rendelkező Balogh – B. Szabó – Jean – Juhász és Társai Ügyvédi Iroda közel 30 munkatárssal áll ügyfelei rendelkezésére. Az Ügyvédi Iroda teljes körű jogi- és adótanácsadási, valamint partnerei révén könyvvizsgálati és üzletviteli tanácsadói szolgáltatást nyújt megbízói részére magyar, német és angol nyelven. Valamennyi munkatársa széles körű tapasztalattal rendelkezik az általános polgári jog, a társasági jog és a perbeli képviselet ellátása terén. Ezen túlmenően kollégái szakterülete a verseny- és kereskedelmi jog, a munka- és biztosítási jog, a bankjog, a reklám- és az Internetjog, a szerzői jog, az EU- és a nemzetközi magánjog, a környezetvédelmi és a bányajog, valamint a családi jog. Az Ügyvédi Iroda munkacsoportokban gondoskodik a vállalkozások összefonódása [M&A] és a cégátvilágítás, a vállalati outsourcing, valamint az ingatlan-beruházások terén a megbízók ez irányú igényeinek kielégítéséről.

 

Dr. Bihary Ákos

 

 

[1] 2000. évi XLIII. törvény

[2] Hgt. 21. § (1) bekezdés

[3] Hgt. 13. § (1) bekezdés

[4] Hgt. 13. § (2) bekezdés

[5] Hgt. 21. § (3) bekezdés

[6] BDT2003.844

[7] BH2007. 394

[8] Az Alkotmánybíróság 151/2010. (VII. 14.) AB határozata

Kapcsolódó cikkek:


Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD Executive Edition – Rendhagyó
2019. július 5.

Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD Executive Edition – Rendhagyó

A Hyundai legnagyobb SUV-modelljével meglépte azt a formai egyediséget, amit előzőleg a legkisebbikével, a Konával mutatott be. Úgy gondoltuk, egy városi vagánynak kell formailag egy ilyen erős jellem, tévedtünk, a Santa Fe modellnek is nagyon jól áll ez a dizájn, de legfőképp a kettős fényszóró megoldás.

Citroën C5 Aircross BlueHDi 130 – Júniusban már 100 éve….
2019. június 21.

Citroën C5 Aircross BlueHDi 130 – Júniusban már 100 éve….

Száz éve már, hogy 1919 júniusában debütált Párizsban a Citroën legelső modellje, a Type A. Eme autó tiszteletére egy nagyszabású rendezvény keretében a francia fővárosban 100 modellt állítottak ki, köztük volt a márka új reménysége, a C5 Aircross is.