A nagy Gatsby – interjú Balázsovits Edittel és Ember Márkkal

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2019/2020-as évad eddigi legnagyobb sikere a Vígszínházban A nagy Gatsby című zenés party. A darab két jeles szereplőjét szólaltattuk meg.

Balázsovits Edit Madam Warholt formálja meg.

– Hogyan jellemezné a szerepét?

– Epizódszerep, mégis fontos. Vecsei H. Miklós írta bele a darabba Madam Warhol alakját, aki az első és a második felvonás elején tűnik fel, mindkétszer nagy buliban. Dizőz, újságíró, műsorvezető egy személyben, tipikusan mai alak. Az elsőben hatalmas antrém van, fejgéppel, de nem éneklek túl sokat, inkább bevillanok a nyitányba. Másodszor nagyobb a jelenetem, Hegedűs D. Gézával, azaz Meyer Wolfsheimakival. A bulizók számára egyfajta idol vagyok, de ő leleplez, hogy a látszat ellenére milyen hazug, felszínes az életem.

Jelenetek a darabból (Fotók: Dömölky Dániel)

– Milyen érzés színpadon bulizni nap mint nap?

– Isteni… (nevet). Nem, nem, ugyanolyan, mint bármely más jelenetben benne lenni. De nagyon örülök, hogy ifj. Vidnyánszky Attilával és Hasival (Vecsei H. Miklóssal) együtt tudtam dolgozni.

– Mintha álom és valóság keveredne a történetben, mintha napjainkban folytatódna egy százéves sztori…

– … Így van. Ezeknek a darabban feltűnő alakoknak az a jellemzője, hogy mindenki magányos, elbeszél a másik mellett, és én is egyike vagyok ezeknek.

– Miért éppen most tűzte műsorára A nagy Gatsbyt a Vígszínház?

– Régi vágya volt az alkotóknak, hogy színpadra állítsák a művet, persze átfogalmazva, a saját szájuk íze szerint. Úgy látom, mintha saját magukról, pontosabban inkább az ő korosztályukról szeretnék megfogalmazni véleményüket, és felszínességükkel szeretnék szembesíteni őket a színházban. Párhuzamot találtak a regény és az ő mondanivalójuk között, így született meg ez a mostani darab.

– Látta az eredeti F. Scott Fitzgerald-regényből készült valamelyik filmet a sok közül?

– A 2013-ast láttam, amelyben Leonardo DiCaprio volt Gatsby.

– A közönség talál majd hasonlóságot e filmmel?

– Ez a mű teljesen más. A színház és a film pedig nem is tud hasonlítani egymásra, de nem is szabad, hogy hasonlítson. A fiúk át is írták, az eredeti cselekménysorra ültették rá a maguk gondolatait. Hasi a történetet a saját szűrőjén át láttatja. Elképesztően látványos zenés színpadi mű született. Csodálatosak a jelmezek, a díszlet, amit Verebes Zoltán, régi jó barátom készített.

*

Ember Márk alakítja Tom Buchanant, Gatsby szerelmének, Daisynek férjét.

– Amikor az alkotók megkeresték, mit mondtak: vígjátékot szeretnének vagy drámát? Musicalt vagy zenés játékot?

– Nem is a műfaji kérdés volt először a meghatározó, hanem az üzenet. Üzenet a fiataloknak, hogy hol vagyunk, és ez mit jelent. Mit jelent az a felszínes létezés, amely egyébként minden korra jellemző, de most ezt nagyon erősen tapasztalhatjuk. Van manapság egyfajta megelégedés az egyszerűvel, az azonnalival, a könnyűvel. És lám, Fitzgerald is erről írt A nagy Gatsby című regényében. Kiderül, alapvető emberi tulajdonság, hogy hajlamosak vagyunk kevéssé lemenni a dolgok mélyére. Nem akartunk mi kijelenteni semmit, nem volt szándékuk sem az alkotóknak, sem a színészeknek, hogy nagy megfejtésekre jussunk. Az a célunk, hogy feltegyünk magunknak kérdéseket, és ha a nézők vevők arra, hogy velünk jöjjenek, annak mi nagyon fogunk örülni.

– A darab szinte kortalan: egyszerre játszódik a száz évvel ezelőtti New Yorkban, de ugyanígy játszódhatna a mai Magyarországon is.

– Így van. Azok a művek, amelyek jók, pontosan olyan dolgokat mutatnak meg az emberről, amelyek minden korban jellemzők. Megtalálhatók voltak akkor is, kétszáz évvel ezelőtt is, és most is megtalálhatók.

– Ezzel a feldolgozással be lehet csalogatni a fiatalokat a nézőtérre, és nem a középkorú vagy idősebb nézők maradnak többségben?

– Ennek érdekében a munkát bizonyos szempontból már elkezdtük három évvel ezelőtt. Mióta A Pál utcai fiúkat bemutattuk, úgy érezzük, hogy nagyon sok fiatal találja meg a színházat, mint olyan helyet, ahol jól érzi magát, és talán többet kap, mint a felszínt máshol, amiről éppen ez a darab szól. Az a cél, hogy továbbra is bevonzzuk őket a színházba, és meg is tartsuk őket.

– Tudatos volt a műfajválasztás? Se nem musical, se nem egyszerű zenés játék?

– Mi zenés partynak hívjuk. A színház annyira komplexszé vált, hogy nem lehet kijelenteni: csak prózai művek, és csak musicalek léteznek. Az én ízlésem szerint az a jó színház – és azt szeretem én is – amelyben a művészeti ágak mindegyike megtalálható. Mint ahogy ebben a darabban is javarészt olyan zenék, stílusok, hangulatok ötvöződnek, melyek nagyon inspirálják az egész csapatot. Hasonló zenékre bulizunk mi is egy-egy előadás után a büfékben. Ezért, ha szerencsénk van, és sikerül a színpadon elkapni azt a hangulatot, amit mi is átélünk egy-egy büfés buli kapcsán, az azért jó, mert az a sajátunk, és azon a hangon nagyon tudunk beszélni.

---