Fénykiállításon a Hupikék törpikék
A budapesti Füvészkertben elevenednek meg a híres rajzfilmfigurák, gyerekek és felnőttek legnagyobb örömére.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A 2019/2020-as évad eddigi legnagyobb sikere a Vígszínházban A nagy Gatsby című zenés party. A darab két jeles szereplőjét szólaltattuk meg.
Balázsovits Edit Madam Warholt formálja meg.
– Hogyan jellemezné a szerepét?
– Epizódszerep, mégis fontos. Vecsei H. Miklós írta bele a darabba Madam Warhol alakját, aki az első és a második felvonás elején tűnik fel, mindkétszer nagy buliban. Dizőz, újságíró, műsorvezető egy személyben, tipikusan mai alak. Az elsőben hatalmas antrém van, fejgéppel, de nem éneklek túl sokat, inkább bevillanok a nyitányba. Másodszor nagyobb a jelenetem, Hegedűs D. Gézával, azaz Meyer Wolfsheimakival. A bulizók számára egyfajta idol vagyok, de ő leleplez, hogy a látszat ellenére milyen hazug, felszínes az életem.
Jelenetek a darabból (Fotók: Dömölky Dániel)
– Milyen érzés színpadon bulizni nap mint nap?
– Isteni… (nevet). Nem, nem, ugyanolyan, mint bármely más jelenetben benne lenni. De nagyon örülök, hogy ifj. Vidnyánszky Attilával és Hasival (Vecsei H. Miklóssal) együtt tudtam dolgozni.
– Mintha álom és valóság keveredne a történetben, mintha napjainkban folytatódna egy százéves sztori…
– … Így van. Ezeknek a darabban feltűnő alakoknak az a jellemzője, hogy mindenki magányos, elbeszél a másik mellett, és én is egyike vagyok ezeknek.
– Miért éppen most tűzte műsorára A nagy Gatsbyt a Vígszínház?
– Régi vágya volt az alkotóknak, hogy színpadra állítsák a művet, persze átfogalmazva, a saját szájuk íze szerint. Úgy látom, mintha saját magukról, pontosabban inkább az ő korosztályukról szeretnék megfogalmazni véleményüket, és felszínességükkel szeretnék szembesíteni őket a színházban. Párhuzamot találtak a regény és az ő mondanivalójuk között, így született meg ez a mostani darab.
– Látta az eredeti F. Scott Fitzgerald-regényből készült valamelyik filmet a sok közül?
– A 2013-ast láttam, amelyben Leonardo DiCaprio volt Gatsby.
– A közönség talál majd hasonlóságot e filmmel?
– Ez a mű teljesen más. A színház és a film pedig nem is tud hasonlítani egymásra, de nem is szabad, hogy hasonlítson. A fiúk át is írták, az eredeti cselekménysorra ültették rá a maguk gondolatait. Hasi a történetet a saját szűrőjén át láttatja. Elképesztően látványos zenés színpadi mű született. Csodálatosak a jelmezek, a díszlet, amit Verebes Zoltán, régi jó barátom készített.
*
Ember Márk alakítja Tom Buchanant, Gatsby szerelmének, Daisynek férjét.
– Amikor az alkotók megkeresték, mit mondtak: vígjátékot szeretnének vagy drámát? Musicalt vagy zenés játékot?
– Nem is a műfaji kérdés volt először a meghatározó, hanem az üzenet. Üzenet a fiataloknak, hogy hol vagyunk, és ez mit jelent. Mit jelent az a felszínes létezés, amely egyébként minden korra jellemző, de most ezt nagyon erősen tapasztalhatjuk. Van manapság egyfajta megelégedés az egyszerűvel, az azonnalival, a könnyűvel. És lám, Fitzgerald is erről írt A nagy Gatsby című regényében. Kiderül, alapvető emberi tulajdonság, hogy hajlamosak vagyunk kevéssé lemenni a dolgok mélyére. Nem akartunk mi kijelenteni semmit, nem volt szándékuk sem az alkotóknak, sem a színészeknek, hogy nagy megfejtésekre jussunk. Az a célunk, hogy feltegyünk magunknak kérdéseket, és ha a nézők vevők arra, hogy velünk jöjjenek, annak mi nagyon fogunk örülni.
– A darab szinte kortalan: egyszerre játszódik a száz évvel ezelőtti New Yorkban, de ugyanígy játszódhatna a mai Magyarországon is.
– Így van. Azok a művek, amelyek jók, pontosan olyan dolgokat mutatnak meg az emberről, amelyek minden korban jellemzők. Megtalálhatók voltak akkor is, kétszáz évvel ezelőtt is, és most is megtalálhatók.
– Ezzel a feldolgozással be lehet csalogatni a fiatalokat a nézőtérre, és nem a középkorú vagy idősebb nézők maradnak többségben?
– Ennek érdekében a munkát bizonyos szempontból már elkezdtük három évvel ezelőtt. Mióta A Pál utcai fiúkat bemutattuk, úgy érezzük, hogy nagyon sok fiatal találja meg a színházat, mint olyan helyet, ahol jól érzi magát, és talán többet kap, mint a felszínt máshol, amiről éppen ez a darab szól. Az a cél, hogy továbbra is bevonzzuk őket a színházba, és meg is tartsuk őket.
– Tudatos volt a műfajválasztás? Se nem musical, se nem egyszerű zenés játék?
– Mi zenés partynak hívjuk. A színház annyira komplexszé vált, hogy nem lehet kijelenteni: csak prózai művek, és csak musicalek léteznek. Az én ízlésem szerint az a jó színház – és azt szeretem én is – amelyben a művészeti ágak mindegyike megtalálható. Mint ahogy ebben a darabban is javarészt olyan zenék, stílusok, hangulatok ötvöződnek, melyek nagyon inspirálják az egész csapatot. Hasonló zenékre bulizunk mi is egy-egy előadás után a büfékben. Ezért, ha szerencsénk van, és sikerül a színpadon elkapni azt a hangulatot, amit mi is átélünk egy-egy büfés buli kapcsán, az azért jó, mert az a sajátunk, és azon a hangon nagyon tudunk beszélni.
A budapesti Füvészkertben elevenednek meg a híres rajzfilmfigurák, gyerekek és felnőttek legnagyobb örömére.
Az állami ellátásból érkező pácienseknek mások az elvárásaik a magánpraxissal szemben. Vélt vagy valós elégedetlenségeik egyre több panasszal járnak.
Szemészeti elváltozások szinte mindenkit érintenek életük során. Lézeres látásjavító beavatkozásokkal sok gond orvosolható, ám azok kizárólag magánfinanszírozásban érhetők el.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!