Az ügyfelek szerződéses partnereivel kapcsolatos kockázatelemzés is az ügyvédi munka része

Melyik egyetemen végzett, hol indult a pályája?

Eredetileg a pesti egyetemre jelentkeztem és meg is szereztem a felvételhez szükséges pontszámot, de közölték, hogy helyhiány miatt kérésem nem teljesíthető. Majd pár nappal később kaptam egy levelet, hogy a miskolci nehézipari műszaki egyetemen jogi kar indul, és oda szívesen felvesznek, ha szeretném. Persze ki ne szerette volna? Akkor az egyetemre nem volt olyan egyszerű bekerülni, ez akkor nagy dolog volt.

Így a nehézipari műszaki egyetem állam- és jogtudományi intézetében kezdtem el egyetemi tanulmányaimat. Azért volt ez intézet, mert csak a 3. évtől alakult karrá. Állítólag kellett 3 évfolyam ahhoz, hogy karrá válhasson.

Így ezen az egyetemen végeztem 1986-ban. 1986 áprilisától dolgoztam ügyvédjelöltként a ráckevei ügyvédi munkaközösségben. Amikor megérkeztem Ráckevére, április 1. napján, az előzetes megbeszélés szerint – HÉV-vel kiértem körülbelül háromnegyed 9-re, ez volt a rendszeresített kezdési időpont –, akkor ott úgy fogadtak, hogy jaj, de jó, hogy jövök, gyorsan menjek át a bíróságra és váltsam le az egyik kollégámat, akit egy büntetőügyben kirendeltek, mert neki el kell valahová mennie. Én átrohantam a bíróságra, az egyik tárgyalóteremből kivágtatott egy szakállas úr, kérdezte, hogy én vagyok-e az új jelölt? Mondtam neki, hogy én. Mire ő: itt az akta, menjél tárgyalni. Akkor bementem a tárgyalóterembe, kérdezte a bíró, hogy én ki vagyok, neki is mondtam, hogy én vagyok az új jelölt. A bíró megmutatta, hogy hova üljek, mert ugye az ember élete első tárgyalásán még nem feltétlenül tudja, hogy hova kell leülni. Aztán közölte, hogy ügyvéd úr, az ügyész úr már megtartotta a vádbeszédet, talán kellene akkor egy védőbeszédet tartani. Amitől én csak szépen leizzadtam. Aztán a bíróság segítségével – miután tájékoztatott a T. Bíróság, hogy miről is van szó – nagyjából úgy zajlott le a védőbeszéd, hogy én nyekegtem, a T. Bíróság meg diktált. Az én nyekegésemnek és a T. Bíróság által diktált szövegnek távoli köszönőviszonya sem volt egymással, de azt gondolom, hogy a T. Bíróság jó védőbeszédet diktált le és a vádlott természet elleni erőszakos fajtalanság bűntettének elkövetése miatt Tököli börtönbe került. Így indult a pályám.

Az ügyvédjelölti két évem – akkor ugye 2 év után már vizsgázni lehetett – 1988-ban telt le, és júniusban–októberben letettem az ügyvédi vizsgát. Akkor 2 vizsgát kellett tenni és egy elővizsgát 1 év eltelte után. 1989. január 1-jétől lettem ügyvéd. Ugyanezen a napon lépett hatályba a Gt., ami nekem friss tudás volt és ezzel a friss tudással, helyzeti előnnyel hirtelen elég sok munkát és megbízást kaptam szerencsére. Tettem a dolgomat és közben sok új típusú ügy elintézésében vettem részt. Az első magyarországi befektetésialap-kezelő alapításában, az egyik legnagyobb, akkor Magyarországon a legnagyobb, befektetési szolgáltató kialakításában, az első nyugdíjpénztár-kezelőnek a létrehozásában, meg hát számos ehhez hasonlóban. Én csináltam szerintem az országban először kisszövetkezetből részvénytársaságot, úgyhogy elég érdekes dolgokat éltem át, tanultam meg akkor.

Nekem is vannak tapasztalataim a Cégbíróságok akkori működésében. Ön hogy emlékszik erre vissza?

A cégbíróságok szörnyűségesen lassan működtek és iszonyatos sorok álltak. A Fővárosi Cégbíróság a kezdet kezdetén a Rózsa utcában üzemelt, a Pest Megyei Cégbíróság meg a Mérleg utcában. Ráadásul bonyolultabb is volt a cégeljárás, mert először mindenféle APEH-papírral, meg KSH-papírral jobbra-balra kellett szaladgálni, aztán később még kitalálták azt, hogy iparkamarai tagságot kötelesek a cégek szerezni, akkor azokkal a papírokkal is kellett rohangálni. Igazság szerint valami szörnyűséges adminisztrációval járt egy cég megalakítása. És amikor az ember végre beadta a bejegyzési kérelmet az APEH, KSH, APEH, Iparkamara négyszögbe, akkor ezt követően sokszor hónapokba, volt úgy, hogy 1 évbe került, mire a T. Cégbíróság bejegyezte a céget. Aztán, amikor a Nádor utcába átköltöztek, utána azért jelentősen változott a helyzet és akkor egy idő után tényleg fölgyorsultak a cégbírósági események.

Milyen ügytípusokra specializálódott az irodája?

Polgári és gazdasági joggal foglalkozunk elsődlegesen, de emellett a gazdasági élethez köthető, gazdasági bűncselekményekkel kapcsolatos ügyek is előfordulnak. De vannak adóügyek és bármi, ami egy cég életében, a céghez kapcsolódó személyek életében előfordulhat. Persze végzek klasszikus ügyvédi tevékenységet is, adásvételeket, bontópereket és egyéb ilyen nyalánkságokat is óhatatlanul csinálnia kell az embernek. Ezen kívül vannak a személyiségi jogi és sajtóperek, amik manapság igen népszerűek. És cégfelvásárlások előtti átvizsgálást, úgynevezett „adatszobázást” is végzünk az ügyfeleinknek.

Az adatszobázásra saját kidolgozott metódust alkalmaz?

Cégfelvásárlással kapcsolatosan rendelkezünk egy elég régóta kialakult és azt gondolom, hogy az ügyfelek elismerését kivívott átvilágítási silabusszal, amit annak idején még a ’90-es években sok cég átvilágítása kapcsán kitaláltunk. E szerint a szisztéma szerint szoktunk egy-egy céget átvizsgálni. Nézzük cégjogi szempontból, és abból a szempontból is, hogy milyenek a különböző szerződéses kapcsolatai. Megvizsgáljuk, hogy különböző jogágakra bontva ezek hogyan néznek ki, tehát vannak-e olyan munkajogi, a munkavállalókkal megkötött szerződések, amik adott esetben egy átlag munkaszerződésnél nagyobb kockázatot hordoznak magukban. Gondolok itt arra, hogy kivel kötöttek például menedzser típusú szerződést, vagy olyan végkielégítéseket vagy olyan juttatásokat tartalmazó szerződéseket, amik adott esetben az új munkáltatónak vagy új tulajdonosnak a szokásosnál nagyobb terhelést jelentenek, ha attól a dolgozótól meg akarna válni.

Szoktuk azt vizsgálni, hogy milyen, munkaviszonyra irányuló egyéb szerződések – tipikusan megbízási, vállalkozási, tanácsadói, könyvvizsgálói, ügyvédi és egyéb hasonló jelegű szerződések – vannak a cégnél hatályban. Megnézzük, hogy nem hordoznak-e magukban extra kockázatokat. Meglepő módon elég sok olyan szerződéssel találkozunk ilyenkor, amikről kiderül, hogy néhány héttel, hónappal a cégfelvásárlás megtörténte előtt mondjuk egészen hosszú felmondási időket kötöttek ki bennük, vagy például módosították úgy a szerződést, hogy az ügyvédi megbízásban 6 hónapos felmondási időt kötöttek ki. Szerintem ez kissé abszurd. Én azt gondolom, hogy az ügyvédi tevékenység kifejezetten olyan, ahol ha a megbízó úgy véli, hogy ezzel az ügyvéddel bizalmi alapon nem tud együttműködni, akkor én nem gátolhatom meg.

A fentieken felül szoktuk vizsgálni a szervezeti-működési szabályzatokat, ha vannak, továbbá, hogy létezik-e kollektív szerződés vagy ehhez hasonló valamilyen belső munkaügyi szabályzat. Tanulmányozzuk az egyes ingatlanok tulajdoni lapját abból a szempontból, hogy milyen terhek, kockázatok, egyéb bejegyzések vannak rajta, amik érdekesek lehetnek. Feltárjuk, hogy bizonyos tevékenységek esetén milyen környezetvédelmi, önkormányzati, bányakapitánysági vagy egyéb előírások vannak. Találtunk például olyan adatot, ami meghiúsított egy ügyletet, amikor kiderült egy terület megvásárlásával összefüggésben, hogy borzasztó rekultivációs kötelezettséget írt rá elő a bányakapitányság, amiről persze az eladó nagy jószívűséggel hallgatott. De amikor az iratokat figyelmesen átnéztük, akkor észleltük, hogy ez akár több 100 milliós plusz költséget jelentett volna a megbízónak, ha megveszi ezt a céget.

Más természetű ügyekben is szokott az ügyfelek részére kockázatelemzést végezni a szerződéses partnerekkel kapcsolatban?

Igen, az egy másik típusú vizsgálat. Arra akkor kerül sor, amikor az ügyfelek megkérnek, hogy fogalmazzunk meg egy vállalkozási, szállítási, megbízási vagy akármilyen szerződést és megadják a partnert, akivel le akarnak szerződni. Akkor a cégadatbázisban, mérleg szintjén, az APEH-nél megnézzük, hogy mik olvashatók róla. Szerepel-e az APEH adósokat tartalmazó listáján, vannak-e alkalmazottai, hasonlók. Ezek mind olyan publikus adatbázisok, amikből, ha az ember tudja, hogy hol és mit kell keresni, akkor gyakorlatilag 20 perc alatt vagy fél óra alatt rengeteget megtudhat az adott cégről.

Amiket erre a célra használunk, azok legális cégadatbázisok, amit pl.: a CompLex is szolgáltat, ott ugye meg lehet nézni a kapcsolati hálót. Most már gyakorlatilag a mérlegadatok 2008-ig a cégek zöménél naprakészek, az APEH honlapon is sok érdekes információhoz hozzá lehet jutni. Ezzel gyakorlatilag az ügyfél helyzetét is, meg a saját későbbi munkánkat is megkönnyítjük. Mert ha például a kontroll során kiderül, hogy egy cégtulajdonos 33 építőipari céget csődbe vitt, és ez a 34., akkor megkérdezzük az ügyfelet, hogy vajon akar-e egy ilyen előéletű, hátterű, múltú cég tulajdonosával szerződni. Aztán majd az ügyfél eldönti, hogy vállalja-e a kockázatot, de azt gondolom, hogy mindenképpen jó, ha fölhívjuk az ügyfél figyelmét ezekre az információkra, ezért hálásak szoktak lenni.

Miért is fontos ez még? Vita volt a tárgyban még 2000–2001 körül, hogy mikor lehet áfát visszaigényelni egy beszállító számlája alapján. Akkor született 2002-ben egy PM irányelv, ami rögzítette egyebek mellett, hogy a cégnek bejegyzettnek kell lennie, adószámmal kell rendelkeznie stb.

Ennek kapcsán gondoltuk azt, hogy célszerű egy ilyen – hogy is nevezzem – előzetes minősítést elvégezni az ügyfelek szerződéses partnereiről. Adott esetben, amikor ők abba a pozícióba kerülnek, hogy a befogadott számla áfa tartalmát vissza akarják igényelni, vagy a saját befizetendő áfájukból le akarják írni, akkor legalább ezek a dokumentumok az ő rendelkezésükre állnak. Hogy lássák, igen, amikor szerződtem vele, akkor be volt a cég a cégbíróságra jegyezve, igen, rendelkezett adószámmal, nem szerepelt a felfüggesztett adószámmal rendelkező cégek között, nem volt közzétételre jogosult mértékű adótartozása, volt alkalmazottja. Mert sok esetben az adóhatóság azzal érvel adóigazgatási eljárásokban, hogy az adott cég nem is lehetett képes teljesíteni a szerződéses kötelezettségeit, hisz nem volt neki alkalmazottja, hisz föl volt függesztve az adószáma és a többi. Azt gondolom, hogy ennek elébe lehet menni, ha az ember a kellő időben a kellő dokumentációt összeállítja.

A sajtóperekkel kapcsolatban milyen tapasztalatokat gyűjtött össze?

A sajtóperek nagyon izgalmas ügyek. Még az elmúlt hónapban lehetett arról elmélkedni az új Ptk. kapcsán, hogy vajon mit hoz a jövő. Hát most a jövőt rendesen lesöpörték az asztalról. Azt, hogy lesz-e egyáltalán új Ptk. és hogy a Ptk. azt a szöveget fogja-e tartalmazni, amit tartalmaz, nem tudjuk. De most megint lesznek az életnek nagy kihívásai.

Mivel a politikai változások megtörténtek, nyilván mások és más oldalról fognak kritikát kapni. Kíváncsi leszek, hogy vajon a másik oldal hogyan fogja ezeket a kritikákat elviselni, mennyire lesz a másik oldali sajtó ebben kulturált vagy kulturáltabb, mint az előző időszak sajtója. Tudomásom szerint számos sajtóper indult és igen sok esetben helyreigazításra kötelezték az újságokat. Hogy ebben lesz-e valami változás, azt nem tudom. Igazság szerint ez az újságírói munkát minősíti: hogy mennyire nem tudnak pontosan fogalmazni, mennyire nem hajlandók a tényeknek utánajárni, mennyi gyakorlatilag kitalált eleme van a sajtóhíreknek, mennyire rossz az emberek információ-kiszolgálása. Ha mondjuk az olvasó megnézi, hogy egy újságban hány helyreigazítás jelenik meg, vagyis hány cikk nem tartalmaz valós adatokat, valós tényeket és ráadásul hányan nem veszik a fáradtságot arra, hogy helyreigazítást indítsanak, az nagyon elgondolkodtató.

Ön köztudottan képviselt mindkét oldalról jelentős pozícióban álló személyeket az ilyen perekben. Érzékelt valami részlehajlást a bíróságok részéről bármelyik oldal felé?

Létezik ilyen tapasztalat is, meg olyan is. Szerintem egyoldalúan nem lehet azt mondani, hogy akár a Fővárosi Bíróságon, akár a Fővárosi Ítélőtáblán – ezeken a bíróságokon jelenek én meg sajtóperekben, személyiségi jogi perekben – lenne valamilyen tendencia. Tehát lehet sajtópert nyerni balról is, jobbról is. Inkább azt mondanám, hogy előfordul, hogy a bíró – aki a gazdasági életben nem bír olyan otthonossággal, mint azok az üzletemberek és jogászok, akik a gazdasági élet mindennapi dolgait intézik – egy speciális ügyletnek vagy egy közbeszerzési eljárásnak, vagy valami más hasonló ügynek a jogi hátterét nem ismerve, érdekes döntést hoz, hogy így finoman fogalmazzam meg.

De mondjuk, az egy pozitív tapasztalat, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyrehozta az Itélőtábla által fenti okokból adódóan tévesen eldöntött ügyemet. Azt gondolom ugyanis, hogy ezek a esetleges tévedések nem rossz szándékú tévedések, és a rendkívüli jogorvoslatnak pont az a feladata, – ha az ember ír egy jó felülvizsgálati kérelmet, – hogy az eljáró bírók megértsék adott esetben a konkrét ügy speciális voltából fakadó jogi helyzetet és jogi álláspontot. A fő baj az, hogy ezeket a gazdasági ügyleteket, amik az átlagnál kicsit bonyolultabbak, az újságírók aztán végképp nem értik meg, és sokszor teljesen rosszindulatúan olyan dolgokat kitalálva írnak róla, ami adott esetben senkiben semmikor föl nem merült.

A klasszikus ügyvédi irodai munkamódszert részesíti előnyben, vagy a nemzetközi irodák által elterjesztett szabványokat?

Szerintem nagyon fontos az, hogy az ügyvéd és az ügyfél között legyen egyfajta jó kapcsolat. A jó kapcsolatnak pedig az egyik lényege, hogy az ember személyesen is részt vegyen azon ügyek folyásában, amivel az ügyfél megbízza. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a háttérmunkát ne végezhetné más, vagy helyettesként ne járhatna el más.

De azt gondolom – ellentétben sok nagy ügyvédi irodával –, hogy egy szerződés nem attól jó, hogy 83 oldalas, amiből 30 oldalt tesznek ki a különböző meghatározások, a titoktartásra vonatkozó rendelkezések és más dolgok. Nagyon sok mindent nálunk a jogszabályok szabályoznak. Akik áthozták ide az angolszász jogterületről ezeket a szerződéses formulákat és itt Magyarországon akarják meghonosítani, ezt nyilvánvalóan azért teszik, mert ott precedensjog van. Nálunk Magyarországon azt, hogy mi az üzleti titok fogalma, szabályozza ezer darab jogszabály, más az adótitok, más a banktitok, mindegyikre van egy fogalom, magyarázat. A Btk. is megmondja, hogy mi az üzleti titok megsértése, és a dolog el van intézve. Ott meg ezer oldalon keresztül leírják, hogy mit, hogyan, miként, de hát ezek teljesen fölöslegesek.

Szerintem az a fontos, hogy az ügyfelek számára áttekinthető, érthető, végrehajtható legyen és mind a két fél érdekét és védelmét tartalmazza a szerződés. És ha jogvita lenne belőle, akkor egyértelműek legyenek a szerződés rendelkezései. Tehát ne az legyen a kérdés, hogy akkor hogy is kellett értelmezni anno ezt a szerződést, ne a korabeli levelezéseket meg szerződéstervezeteket kelljen ahhoz elővenni, hogy egy szerződés értelmezhető legyen. Persze kicsit más a helyzet, ha a másik oldalon is egy ügyvéd ül, akkor változnak a szerepek. De ilyen esetben is azt gondolom, hogy attól még a szerződésnek világosnak, áttekinthetőnek és egyszerűnek kell lennie. Ha az ember elmegy a bíróságra egy 60 oldalas szerződéssel, az sem neki, sem a másik félnek, sem a bíróságnak nem jó. Hisz Magyarországon ezeket a kérdéseket a jogszabályok rendezik, ott van a Gt., a Ptk., a különböző jogszabályok, végrehajtási rendeletek, nagyon sok dolgot ezek rendbe raknak. Szóval teljesen fölöslegesnek tartom a túlzott részletezést, az ügyfélnek is és az ügyvédnek is csak nagyobb költséggel jár.

Mi a véleménye az ügyvédség és a politika viszonyáról?

Szerintem az a fontos, hogy az ember egy ügyet ne „a bármelyik oldal felé való húzódása” miatt képviseljen. Azért vállalja el, mert azt gondolja, hogy annak az ügyfélnek, aki őt megkereste, igaza van. Ne azért, mert adott esetben meg akarja védeni vagy a képviseletében támadni akar. Ne is azért, mert azt gondolja, hogy ha ő egy baloldali személyiség, akkor neki meg kell védenie a baloldalit, ha egy jobboldali személyiség, akkor meg kell védenie a jobboldalit. Az ügy miatt, az ügy érdekessége miatt kell elvállalni. Ez pedig független attól, hogy az ember melyik oldalra gondol szívesebben. Szerintem pont az a dologban a lényeg, hogy az ügyvéd függetlenítse magát attól a politizálástól, politikai gondolkodástól és politikai érdekektől, amik adott esetben az üggyel kapcsolatosan fölmerülhetnek. Egy dolgot kell az ügyvédnek néznie, hogy jogszerű-e az igény vagy nem jogszerű, érvényesíthető vagy nem érvényesíthető.

Az én nagyapám – aki szintén ügyvéd volt, amíg az 50-es években ki nem zárták az ügyvédi kamarából a rendszerrel nem szimpatizáló nézetei miatt – annak idején azt mondta, hogy az ügyvéd ne politizáljon. Az ügyvéd vagy dolgozzon ügyvédként, ha pedig politizálni akar, akkor üljön be a parlamentbe vagy menjen el valamilyen pártot kiszolgálni.

Dr. Bodolai László