Az ügyvédet csak egy lépés választja el az operarajongótól

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az operához többféle módon lehet közel kerülni, számomra a gyerekkorom meghatározó élményét jelentette, egy olyan közeget, amelyen keresztül közelítettem később a zene más területeihez, az irodalomhoz, festészethez, és annyi mindenhez, ami az operában, ebben az összművészeti műfajban megjelenik. Ez volt nekem a kályha, a kiindulás – mondta Dr. Szakál Róbert, a korábban bíróként is tevékenykedő, jelenleg főként polgári és gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyvéd. „Édesapámnak sok, főként 78-as fordulatszámú, régi normál lemeze volt, ezek között akadt szimfonikus, kamara- és könynyűzene is. Ezek közül engem az opera fogott meg igazán, mondhatni torkon ragadó, elemi erővel. Nyilván az ember alkata is közrejátszik ebben, hiszen sokan hallanak operát 4-5 éves korukban, de nem mindenkire hat egyformán.”

A lemezeken Székely Mihályt, Simándy Józsefet, Melis Györgyöt, Gyurkovics Máriát, Osváth Júliát és más, hasonló magyar világnagyságokat lehetett hallani, akiknek gyönyörű magyar szövegmondása egy gyerek számára olyan közelivé, élővé, időnként megrázóvá tette a felvételeket, hogy egy csapásra, és életre szólóan az emlékezetbe vésődtek.

Dr. Szakál Róbert megjegyezte: valamikor az 1980-as évek elején – főként énekeseink külföldi vendégjátékainak növekvő gyakorisága miatt –, nálunk is áttértek a nemzetközi operajátszás gyakorlatára, az eredeti nyelvű előadásokra. Egy mai fiatal számára már igen meglepő, hogy a Rigoletto, a Traviata, a Parasztbecsület a saját nyelvünkön is megszólalhat. „Az én generációmnak, amely már az ötvenes éveit tapossa, az 1960–70-es évek operajátszásának emlékei olyan becsesek, hogy igényli az abból az időszakból származó, nagyszámú képi és hangzó anyagokhoz való hozzáférést. Az archívumokat kezelő intézményeknek – elsősorban a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak, de az Operaháznak is – fontos hivatása, hogy ezeket a felvételeket megőrizze, digitalizálja és közkinccsé tegye, méghozzá minél előbb, amíg e közvetlen élménnyel érintett generáció létezik. Olyan értékek jöttek létre abban az időszakban, mint a ma is létező Bohémélet, Don Carlos, és Aida-rendezések, díszletek, és olyan előadók tevékenykedtek Magyarországon, ami valódi aranykort hozott, ami a mai, megváltozott viszonyok között már aligha ismétlődhet meg. Persze a mostani időszaknak is megvannak a maga értékei, nyitottá váltunk a világ előadási trendjeire, de dr. Szakál Róbert azok közé tartozik, akik szerint a modernitást nem a régi, bevált klasszikus művekre kell rávetíteni, hanem meg kell tartani azt az újonnan létrejövő remekművek számára, mert ilyenek is vannak. Az opera ugyanis – minden riogatás ellenére – nem muzeális, hanem meglehetősen életteli, virágzó, fejlődő műfaj.

Az opera – főként, ha gyerekkori élmény – alapvetően határozza meg az ember gondolkodásmódját, és az élet minden területére kihat. A fogyasztásánál azonban dr. Szakál Róbert megfogalmazása szerint vigyázni kell a mennyiségekre, „kis mennyiség gyógyszer, a túl sok viszont méreggé válhat.” Aki kellően elmélyült az operafogyasztás tapasztalataiban, az ügyesen tudja kialakítani a maga számára ideális „adagolást”.

Az opera valójában egy természetellenes alaphelyzetre épül: a szereplők ahelyett, hogy beszélnének, énekelnek. Hogyan lehetséges, hogy a műfaj jeles darabjai mégis életszerűek, elhihetők, átélhetők? Ha jó az előadás, a néző az éneklést egy pillanatig sem érzi természetellenesnek, igazából észre sem veszi ezt az apróságot. Az operák ugyanis olyan zseniális arányérzéken nyugszanak, hogy a darabok érzelmi indulati szintje a darab során végig olyan mesteri egyenletességgel emelkednek a hétköznapi dikciós szint fölé, hogy a maguk szintjén ugyanúgy zajlanak, mint a kevésbé „felturbózott” prózai előadások. Az az indulati töltet tehát, amely az énekelve elhangzó monológokban, dialógusokban, együttesekben megnyilvánul, semmi egyéb, mint a prózai színház hangulati szintjének felfokozása. Ahhoz a kezdeti hangütéshez képest, amellyel a darab elkezdődik, az operákban a későbbi hangulatváltások tökéletes arányban és kapcsolatban vannak. „Mindössze tehát az első pillanatban kell elfogadnia a hallgatónak, hogy itt valami szokatlan történik. Ha jó az előadás, ebben semmi különöset nem fog találni. Sőt, a jelenetek érzelmi töltete így olyan kifejezőerőt ölt magára, amellyel egyetlen másik műfaj sem vetélkedhet.

Dr. Szakál Róbert úgy véli, az operához igazán közel kerülni legjobban az anyanyelv közvetítésével lehet. „Az embernek csak egy nyelv adatik meg, amelyen az érzelmeket, indulatokat a legbensőségesebb, legintenzívebb és legélményszerűbb módon tudja megélni. Az opera pedig a hallgató számára ezen a nyelven a legközvetlenebb hatású. Főleg így van ez a gyerekeknél, ezért is híve annak, hogy az ifjúsági előadásokon ma is lehetőleg magyarul szóljanak a darabok, az eredeti nyelvű előadás ínyencségei is így válnak később élvezhetővé a felnövő generációnak.

„Az opera számomra remek kikapcsolódási lehetőség. Az időigényes ügyvédi munka és a család mellett tulajdonképpen lopott órákban hódolhatok e szenvedélyemnek, elalvás előtt, ébredés után, hétvégén. Valójában meglehetősen időrabló hóbort: az operák terjedelmesek, többségük hosszabb, mint egy átlagos mozifilm. A darab puszta végighallgatása is nagyon jó időbeosztást igényel, hát még ha alaposabban szeretnénk foglalkozni a zene és a szöveg kapcsolatával, a stílusokkal, a történeti vonatkozásokkal és más hasonló pikantériákkal. Néha elég azonban egy két-három perces részlet, és a lélek felüdül, bekövetkezik az életmentő stressz-oldás. Bizonyos gyakorlat birtokában ezt a buszmegállóban vagy autóvezetés közben, urambocsá’ egy bírósági tárgyalás alatt is megtehetjük, magunkban, belső hallásunk útján” – jegyezte meg tréfásan.

„Ha sikerül a világ egy-egy idegen tájára, netán operafellegvárába eljutnom, akkor megragadom a lehetőséget, hogy éljek az alkalommal. Különösen kedves emlékem a bolognai operaházban látott Lombardok-előadás, a Covent Garden-ban a Figaro házassága és a Cosi fan tutte, az utóbbit már a fiammal láttam, aki örömömre szintén vonzódik a műfajhoz. De megemlíthetem a hamburgi Otellót, Placido Domingoval, valamint a sok bécsi operaelőadást, amelyekben gyakran kiváló magyar művészek – Rost Andrea, Sümegi Eszter, Lukács Gyöngyi és mások is közreműködnek, a legnagyobb világnagyságok társaságában. Láttam operát ezeken kívül Frankfurtban, Amszterdamban, Párizsban és természetesen Prágában is.

Dr. Szakál Róbert nagyon örvendetesnek tartja, hogy a jövő tavaszi budapesti operaházbeli Májusünnepen – a Tavaszi Fesztivál mellett – ilyen komoly méretekben jelenik meg az operafesztivál. A jövő májusi fesztivált a Cecilia Bartoli – Fischer Ádám koncert nyitja, „ami bizonyosan világeseménynek fog számítani, budapesti helyszínen”. A műsoron szereplő operák részben a legnépszerűbb Verdi és Puccini operák, amelyek ennek a fesztiválnak biztos tömegbázist garantálnak, emellett a Puccini-évnek is méltó ünneplései. Külön örvendetesnek tartja, hogy mostanában olyan Puccini-darabok is felhangzanak, amelyeket még Olaszországban is csak ritkán játszanak, mint például az Edgar és a Fecske. Régi várakozást elégít ki az, hogy a Májusünnep keretében bemutatják Händel Xerxes-ét, ami különleges színfolt, hiszen barokk operát csak alkalmanként hallhatunk. A fellépő nemzetközi sztárok közül Rentato Brusont emelné ki, „aki lassan négy évtizede a klasszikus olasz bel canto éneklés egyik nemzetközi nagykövete, e stílusnak megkerülhetetlen közvetítője, egyik átmentője a múltból a jövőbe”. A Xerxes-t mindenképpen megnézné, „ahogy halad az élet, egyre nagyobb fogékonyság támad bennem éppen azokra a darabokra, amelyekhez nem az alapvető gyerekkori emlékek kötnek; számomra a barokk operák – régiségük ellenére – újdonságot jelentenek, és rendkívül izgalmas felfedezni bennük azokat a forrásokat, amelyekből a későbbi, jól ismert darabok is merítkeznek.”

Azzal kapcsolatban, hogy a Cecilia Bartoli előadásra a legdrágább jegyek 25 ezer forintba kerülnek, dr. Szakál Róbert azt mondta: sajnos tudomásul kell venni, hogy ebben sem térhetünk ki a nemzetközi tendenciák elől. Ez a jegyár a megfelelő összehasonlításban teljesen reális, sőt talán még kicsit kedvezményesnek is tekinthető. Nagyon sajnálatos, hogy a mai árak a műfaj elérhetőségét bizonyos értelemben korlátozzák, de talán kárpótlást nyújtanak ezért az információs robbanás következtében beállt jobb és olcsóbb tömeges hozzáférési lehetőségek.

Az Operaház széktámogatói programját ötletes megoldásnak, életképes kezdeményezésnek tartja, amely révén külső pénzforrásokat lehet bevonni az operajátszás világába. „Mint minden műfajnak, ennek is megvannak az elszánt hívei és rajongói, akik ilyen formában szívesen hoznak anyagi áldozatot, egyúttal közelibb kapcsolatba kerülve a műfaj élő valóságával.”

Az opera, mint rendhagyó műfaj, a befogadó részéről a világ jelenségeire fokozott nyitottságot és rugalmasságot igényel, az ügyvédség mint szakma pedig éppen ezeket az igényeket támasztja művelőjével szemben. „Egy ügyvédnek akár kétnaponta kell a számára vadonatúj területekkel megismerkednie, új tudományágakat, üzleti szférákat, életstílusokat átlátnia, s akiben ez a hajlam és képesség alkatilag megvan, azt már csak egy lépés választja el az operarajongótól. Vagy még annyi sem.”

Dr. Schmidt Gábor

---