BeTdk – Fiatal Ügyvédek Klubja – Országgyűlési Tudósítások


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

1980. július 19-én az USA és több mint 50 állam bojkottálta a szovjetek által megrendezett moszkvai olimpiát, ami azt jelentette, hogy ezek az országok nem küldték el sportolóikat az olimpiára, tiltakozásul a szovjetek politikája és főleg Afganisztán 1979. decemberi megszállása miatt. Ennek eredményeként 65 ország maradt távol a csonka olimpiától. A Szovjetunió revánsként felhívást intézett a keleti országokhoz, hogy ne vegyenek részt az 1984-es Los Angeles-i olimpián. Magyarország távolmaradt a Los-Angeles-i nyári játékoktól, de Románia részt vett és jócskán profitált a nemzetközi sportdiplomáciából.

Már az egyetemi évek alatt eldőlt, hogy a büntetőjogot választja szakterületeként?

A Büntetőeljárásjogi Tudományos Diákkör (BeTdk) volt az egyetemi évek alatt az, ami alapot adott a későbbi büntető védői munkához. A későbbi vezető ügyész, Hegedűs András volt akkor ennek a titkára, majd az ő végzése után megválasztottak ennek a szervezetnek a vezetőjévé.

Egy nagyon jó csapat jött össze, olyan későbbi szakmabeliekkel, mint Hack Péter, Naszádos Krisztina, Fülöp Ágnes, Horváth Andrea, Lassó Gábor, Orosz Sándor stb. Több száz hallgató vett részt aktívan a rendezvényeinken.

1978. április 13-án a Boráros téri HÉV balesetről szóló tragédia a BeTdk diákjainak egy izgalmas gyakorlati eset bemutatása volt, kíváncsian és óriási érdeklődéssel kísérték végig az ügyet.

A Boráros téri HÉV-végállomáson egy tragikus kimenetelű baleset történt délután, kevéssel öt óra után, a legnagyobb forgalomban, amikor a Csepel felől érkező szerelvény műszaki okok miatt átszakította a vágánybakot, majd belerohant az állomásépületbe és a várócsarnokba. A balesetben tizenhatan meghaltak, négyen életveszélyes, tízen súlyos, tizenegyen könnyebb sérüléseket szenvedtek.

Én is szemtanúja voltam ennek a tömegszerencsétlenségnek és az egész esemény annyira megérintett, hogy amikor ennek az ügynek elkezdődött a tárgyalása, fokozott érdeklődést tanúsítva az a gondolatom támadt, hogy a hallgatók is ismerjék meg az ügy büntetőjogi vonatkozásait a Büntetőeljárásjogi Tudományos Diákkör rendezvényein. A meghívott vendégek – Dr. Gáti Mária a vád képviselőjeként, Dr. Bánáti János a vádlott védelmében (a HÉV-szerelvény vezetőire figyelmetlenség okán a lehetséges tíz év börtön helyett végül két és fél évet kaptak neki köszönhetően, máig emlékszem csodálatos védőbeszédére, amely meghatározta pályaválasztásomat) és Dr. Gábor László a bíró szerepét betöltve – nem egy közszereplésnek, hanem egy tudományos munkának, az egyetemi hallgatók képzésének fogták fel a felkérésünket erre a rendezvénysorozatra. Ezzel a BeTdk tevékenysége is felfutott és az elkövetkező időkben még nagyon sok ilyen és ehhez hasonló rendezvényt szerveztünk, perbeszédversenyeket, szakmai kirándulásokat, önkéntes diákköri táborokat.

Abban az időben én a tudományos diákköri tevékenységben láttam az ifjúsági mozgalom egyedüli értelmét, mert itt egy közösségi munka volt, tanultunk, szórakoztunk, megismertük jobban egymást és a pályaválasztás szempontjából is nagyon hasznos volt, hogy az egyetemi évek alatt belekóstolhattunk abba, hogy milyen is az igazságszolgáltatási munka, mi jellemzi az egyes jogászi szakmákat.

Ügyvédként az első ügye a ’80-as évek elején egy egyetemi felvételi botrányhoz kapcsolódott, amiben több ügyfelet képviselt és a per számukra jó eredménnyel zárult. Ez az eset indította be a későbbi sikeres karriert?

Kezdő ügyvédként a legendás Népszínház utcai 21. számú Ügyvédi Munkaközösségben olyan kiváló kollegákkal dolgozhattam együtt, mint például Dr. Jacsó István, Dr. Bánáti János, Dr. Balsai István, Dr. Böhm András, Dr. Bártfay Pál, Dr. Horváth Sándor, Dr. Retteghy István, Dr. Szamosi György és Dr. Zimnic János, akiknek többsége a későbbi politikai palettán is megtalálható volt.

Dr. Jacsó István irodavezetőnket nagyon szerettük és tiszteltük, remekül kézben tartotta az irodát, a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagjaként a sportban is érdekelt volt. Tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, amikor a MOB-nak arról kellett szavazni, hogy a moszkvai olimpia bojkottja miatt az akkori szocialista országok távolmaradásukkal bojkottálni fogják-e a Los Angeles-i Olimpiát. Az egyetlen ellenszavazat Dr. Jacsó Istváné volt, aki magasra tartott kézzel egyedül szavazott nemmel a távolmaradást eldöntő szavazáson. Ez nemcsak azért volt érdekes, mert az elvei mellett kitartott, hanem ez egy példa arra, hogy néha az is sokat jelent, annak is lehet értelme, ha az ember egyedül marad ugyan a véleményével, de ha nagyon hisz az igazában, akkor lehet, hogy az idő majd őt igazolja.

Példaértékű volt számomra ez az eset, hogy amikor az ember látszólag egyedül marad esetleg, lehet, hogy az ügyek sem úgy mennek, ahogy szeretnénk, ilyenkor eszembe jut Dr. Jacsó István, vagyis Pista bácsi az egyetlen ellenszavazatával.

1987-ben megalapította a Fiatal Ügyvédek Klubját. Mostani szemmel milyen volt akkoriban egy ilyen haladó gondolkodású jogászszervezetet létrehozni és működtetni?

Baráti beszélgetések során alakult ki ez a szervezet, 1987-ben megéreztük a társadalmi változások szelét és felvetődött, hogy ebben aktívan részt kellene vennünk. Mivel a munkaviszonyban, vagy hierarchikus szervezetben dolgozó bírók, ügyészek nem politizálhatnak, nem maradt más, mint, hogy a független ügyvédek szervezkedjenek, kifejtsék politikai nézeteiket, önállóan véleményt formáljanak. Ugyanis a szakmában egyedül nekünk ügyvédeknek volt valódi függetlenségünk, ami egyfajta felelősséget is jelentett a társadalommal szemben.

Ezekből a beszélgetésekből jött létre a Fiatal Ügyvédek Klubja, elkezdtünk rendezvényeket szervezni és bennünket is meglepett egyrészt az, hogy milyen sokakat érdekelt, másrészt öröm volt ezt csinálni, a többiek is megérezték a nem karriervágytól fűtött jellegét a dolognak. Érezhették az őszinte odaadást, és váratlanul nagy érdeklődést váltottak ki a rendezvényeink.

Dr. Dávid Gyula, Dr. Kun Tibor, Dr. Gabos Szilvia, Dr. Harsányi Gábor, Dr. Sebestyén Tamás, Dr. Lászka János stb. vállalták az önkéntes munkát, megtartottuk az első rendezvényünket Zamárdiban, ahol nagyon előrehaladott szellemű gondolatokat fogalmaztak meg az előadók és a hozzászólók egyaránt.

Később a Hazafias Népfront Belgrád rkp.-i székházában tartottuk a rendezvényeinket, mert a Fiatal Ügyvédek Klubja nem a Budapesti Ügyvédi Kamarán belüli hivatalos szervezet, hanem egy független egyesület volt. Ezért a tevékenységemért föl is jelentett a Magyar Ügyvédi Kamara akkori elnöke, mehettem raportra, sebaj, daliás idők voltak.

Nemcsak a jogász szakma fiataljai vettek részt ezeken a rendezvényeinken, hanem a progresszíven gondolkodó idősebbek is, sőt újságírók is, hiszen olyan témakörökről folytak a nyilvános viták, mint a menekülti státusz, az egyesülési jogról szóló törvény, a gyülekezési jog helyzete, a gazdasági társaságokról szóló törvény és egyszer csak ezek a markáns vélemények feltűntek a sajtó széles közönsége előtt.

Hatott a közönségre, az olvasókra, a törvények szövegére a Fiatal Ügyvédek Klubja tagjainak felszólalása és 1989-ben megalapították az „Országgyűlési Tudósítások” újságot, melynek első főszerkesztője lett. Előtte a Magyar Jog és a Mozgó Világ c. szakmai lapokban jelennek meg publikációi. Milyen célból jött létre ez a kiadvány?

1988-ban jelentek meg először azok a független gondolatok a Parlamentben, például Király Zoltán, Balla Éva, és Filló Pál országgyűlési képviselők részéről, amelyek már a friss szellemnek a megnyilvánulásai voltak, viszont hiányzott mögülük a szakmai, jogi háttér. Felajánlottuk, hogy segítünk nekik, tanulmányokat, elemzéseket készítünk és az írásainkkal ezáltal a nyilvánosságnak is teret adunk.

Abban az időben a haladó szellemű parlamenti felszólalásokról nem is volt tudomásuk az embereknek, mert az akkori tudósítások zanzásított beszámolók voltak, csak az kerülhetett a sajtóba, amire az akkori cenzúra az áldását adta.

Ezért alapítottuk meg az „Országgyűlési Tudósítások” című kiadványt, ami szó szerint közölte mindazt, ami elhangzott a Parlamentben. A Fiatal Ügyvédek Klubjának egy bizonyos magja kezdett ebben munkálkodni, részben írni a lapban, részben pedig kommentárokat fűzni az elhangzottakhoz, melyekben kifejtettük, hogy mi az, amivel egyetértünk, amit jónak, progresszívnek gondolunk. Mondhatom, hogy ez volt a közéleti pályafutásom legszebb emléke.

A Parlament akkori elnökétől, Stadinger Istvántól kértem, hogy segítse a munkánkat és adja ki az ülésről készült jegyzőkönyveket. Ugyancsak kértünk lapindítási engedélyt az akkori illetékestől, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatal Elnökétől, de mindketten visszautasítottak. Ráadásul a Magyar Posta csak azoknak a lapoknak a terjesztését vállalta el, amelyek hivatalos lapengedéllyel rendelkeztek.

Lapengedély nélkül technikailag miként oldották meg az újság országos forgalmazását?

60 000 példányszámban engedély nélkül elindítottuk a lapot, ráadásul ki kellett alakítanunk egy postán kívüli alternatív országos terjesztési hálózatot is. Ezt egy akkori ügyfelem segítségével tudtunk megoldani, akinek fuvarozó vállalkozása volt és az ő autói hordták szét országszerte a könyvesboltokba az újságot, Budapesten meg a lelkes rikkancsok, egyetemisták árulták az aluljárókban.

Ez a kiadvány a példaértékű erejével gyakorlatilag eltörölte, hogy Magyarországon a sajtótermékek előállítása engedélyhez kötött legyen.

Az „Országgyűlési Tudósítások” napilap valóban ledöntött egy falat, az újságkészítés engedélyhez kötésének falát, mert óriási fogadtatás övezte országszerte. Persze tudomásunk volt róla, hogy figyelnek minket, hiszen ott állt a „nagy fekete autó” a szerkesztőség háza előtt, de nem tudtak mit kezdeni a tenni akarásunk ellen.

Az 1989. január 10-ei első lapszám az ügyvédi irodám folyosójának falát díszíti ma is, azoknak a barátaimnak az aláírásaival ellátva, akik az első szám szerkesztésében, majd a későbbi munkában is részt vettek a korábban említett ügyvéd kollegák mellett, többek között Szakonyi Péter, Manchin Róbert, Schreiber György, Sándor Zsuzsa, Pálfi Katalin, Józsa Péter és még sokan mások.

Akár egy politikai karrier is kialakulhatott volna, ha Ön mégsem az ügyvédi hivatás mellett voksol?

1989 elején elkezdtek szerveződni az ellenzéki pártok és miután az újság már egyfajta ismertséget hozott számomra, így a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Révész Andráson keresztül felkért, hogy működjek közre a párt újraindításában és tevékenységében, illetve legyek annak első szóvivője, majd később annak egyik ügyvivője lettem.

Érdekes munka volt, mert ezáltal megismerhettem az akkor létrejövő többi ellenzéki párt képviselőit, vezetőit. Abban az időben még nem volt ellenségeskedés egymás között, le tudtunk ülni az Ellenzéki Kerekasztalhoz, a Fiatal Ügyvédek Klubja tagságának egy része képezte a frissen megalakult Független Jogász Fórum vezetőségét.

Pár hónap múlva azonban elköszöntem a pártoktól és így a politikától, mert rájöttem, hogy ez a szerepkör nem nekem való. Örülök, hogy ezt kellő időben megtettem és nem is szándékozom oda visszatérni. Dönteni kellett, hogy az ember „fizetett forradalmár” marad-e vagy ügyvéd, és számomra nem volt kétséges, hogy az utóbbit válasszam.

Voltak olyan politikus társaim, akik bennem látták a vezéregyéniséget és az egyetlen nehézséget az jelentette számomra, hogy ezeknek az embereknek azt kellett mondani, hogy vége. Egyedül őket volt nehéz sorsukra hagyni, mert őszintén ragaszkodtak hozzám. Velük szemben egyfajta hálátlanságnak éreztem az én egyéni döntésemet, ami számomra egyénileg egyébként nagy megkönnyebbülést jelentett.

1993-ban megalapítottam saját ügyvédi irodámat és azóta is megszakítás nélkül képviselem az ügyfeleimet.

Nemrég Eötvös Károly-díjjal tüntették ki, amit családi- és baráti körben ünnepelt meg. Örült az elismerésnek?

Nagyon örültem, hiszen mi ügyvédek ezt a díjat nagyon szeretjük, mert teljesen politikamentes és a szakmán belüli elismerés. Természetesen büszke vagyok arra, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara ebben a megtisztelő elismerésben részesített. Ezután is úgy szeretném végezni a munkámat, hogy méltó legyek erre az elismerésre.

Dr. Pál Edith

 

Dr. Ruttner György

1955-ben született Nagykőrösön.
1981-ben az ELTE Jogi Karán diplomázott. Pályafutását a budapesti 21. számú Ügyvédi Munkaközösségben kezdte, majd 1993-ban megalapítja egyéni ügyvédi irodáját.
Fő szakterülete a büntetőjog. Nevéhez fűződik a Fiatal Ügyvédek Klubja és az Országgyűlési Tudósítások alapítása.
Korábban a Magyar Lovas Szövetség és a Magyar Kosárlabda Szövetség elnökségének tagja volt. A lovassport, a lovazás, a tenisz mellett nagy hobbyja a borászkodás is, a Gödöllői-dombság oldalán, a ceglédberceli Aranyhegyen termelt szőlőből a Ruttner Farmon készít kiváló, gyakran díjnyertes borokat, mindamellett családja és négy leánygyermeke után ügyfelei elismerése számára a legfontosabb.
Kedvenc bora a saját készítésű Cserszegi Fűszeres. Étteremben Budapesten a Jókai utcai Karcsi Vendéglő, autóban a BMW a favorit.


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.