Dávid és Góliát kontextusában a parittyának lenni szép feladat


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Kádár András Kristóf 1996-ban az ELTE Bölcsészettudományi Kar Angol Nyelv és Irodalom Tanszékén, majd 1999-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. 1998–2003 között jogi előadó és nemzetközi programkoordinátor a Magyar Helsinki Bizottságnál, 2003–2005 között ügyvédjelölt Farkas Lilla egyéni ügyvédnél, 2005-ben megalapítja saját ügyvédi irodáját. 2004-től kezdve az Európai Unió független antidiszkriminációs szakértői hálózatának magyar tagja. 2004–2007 között a rasszizmus és idegengyűlölet monitorozására létrehozott európai központ (EUMC) felügyelőbizottságának a Magyar Köztársaság által delegált tagja. 2007-től a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke. 2008-tól a Független Rendészeti Panasztestület tagja. 2009–2010 között az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület tagja. Számos publikációja jelent meg a rendészet és fogva tartás emberi jogi aspektusairól, a magyar kirendelt védői rendszer problémáiról, valamint a kisebbségi jogok és az egyenlő bánásmód követelményének témakörében. Angolul felső, németül alapfokon beszél. Egy 7 éves kislány és egy 4 éves kisfiú édesapja, szabadidejét a családjával tölti és a kollégáival közösen alapított zenekarban játszik.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karával és a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karával együttműködésben antidiszkriminációs jogklinikai szemináriumokat tartanak a diákoknak.

A jogklinikai szemináriumon alkalmazott módszertanunk egyik fontos eleme, hogy a hallgatókat – szoros ügyvédi felügyelettel és a jogszabályok adta keretek között – már az egyetemi éveik alatt bevonjuk tényleges ügyek vitelébe. Ezáltal lehetőséget biztosítunk nekik, hogy elsajátítsanak olyan gyakorlati készségeket, amelyeknek a későbbi pályafutásuk során hasznát vehetik. Mivel antidiszkriminációs jogklinikáról van szó, a gyakorlati tapasztalatok megszerzése mellett a magyar antidiszkriminációs szabályozás elméleti alapjainak megismerésére is lehetőségük nyílik. Természetesen cél az is, hogy olyan, diszkriminációt elszenvedett személyeknek nyújtsunk magas színvonalú jogi segítséget, akik egyébként nem engedhetnék meg maguknak, hogy ügyvédet fogadjanak. A programot kezdetben az Európai Unió és a magyar állam finanszírozta, jelenleg pedig az amerikai nagykövetség nyújt hozzá anyagi támogatást.

Magyarország elsőként iktatta törvénybe az EU tagállamai közül a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt. A Magyar Helsinki Bizottság a jogklinika program keretében elsődlegesen fogyatékossággal kapcsolatos ügyeket vállalt el, de jogsegélyt biztosítanak a szexuális orientációjuk miatt megkülönböztetést elszenvedő ügyfeleknek is.

Az Egyelő Bánásmód Hatóság statisztikái alapján Magyarországon az etnikai hovatartozás, a fogyatékosság és az életkor miatti, illetve a nőkkel szembeni diszkrimináció a leggyakoribb. Nincs meghatározva, hogy a program keretében milyen tulajdonságon alapuló diszkriminációval foglalkozunk, de tény, hogy legnagyobb számban fogyatékosságon alapuló esetek kerültek a látóterünkbe. A jogklinika keretében vállaltam el például annak a vak fiatalembernek az ügyét, akit vakvezető kutyájával nem engedtek be egy nagy áruházlánc üzletébe. Azok a hallgatók, akik részt vettek az üggyel kapcsolatos jogi munkában, megtapasztalhatták, miként zajlik egy személyiségi jogi per a gyakorlatban. A pert jogerősen megnyertük, ami egyebek mellett azért is jó, mert a hallgatók láthatták, hogyan válhat a jog a szó szoros értelmében vett „igazságszolgáltatás” eszközévé.

A nemzetközi védelemre szoruló külföldiek hatékony jogérvényesítésének a segítésével is foglalkoznak.

Magyarország fontos belépési pont az Európai Unióba és a schengeni övezetbe, így a menekülők jogainak védelme kiemelten jelentős feladat. A menedékkérők nyelvismeret, pénz, és jogi ismeretek hiányában általában rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak, ami ingyenes jogi és pszichoszociális segítő szolgáltatások nyújtását egyaránt szükségessé teszi. Tapasztalataink szerint még azok számára is létfontosságú a szakszerű jogi segítség, akiknek a vonatkozó nemzetközi és hazai jogi normák alapján teljességgel megalapozott okuk van a menekülésre. Hatékony jogi tanácsadás és képviselet nélkül előfordulhat, hogy a Genfi Egyezmény által biztosított menedékjog megadása helyett visszaküldik őket egy olyan országba, ahol üldözésnek, kínzásnak vagy embertelen bánásmódnak lehetnek kitéve.

Országos ügyvédhálózatunkon keresztül minden olyan településen igyekszünk biztosítani az ingyenes jogi segítséghez való hozzáférést, ahol idegenrendészeti fogdák vagy menekülttáborok találhatók.

Az idegenrendészeti fogdákban a fizikai körülményeket, az őrizet jogalapját és a fogvatartottakkal kapcsolatos bánásmódot is vizsgáljuk. Magyarországra illegálisan belépni nem bűncselekmény, hanem csupán szabálysértés, mégis azok a menedékkérők, akik nem legálisan lépnek az ország területére, vagy maradnak itt, gyakran szigorú idegenrendészeti őrizetbe kerülnek, amelynek a maximális időtartama egy év. A Genfi Egyezmény ráadásul felmenti a később menekültként elismert személyeket a befogadó országba való jogszerűtlen belépés büntetőjogi következményei alól (pontosan azért, mert esetükben a menekülésnek nincs semmilyen más alternatívája).

Ezek az emberek olykor rettenetes körülmények között, az életüket, testi épségüket mentve menekülnek hazájukból. Legtöbben közülük nem követtek el semmilyen bűncselekményt, 2010-ben mégis jellemző volt, hogy olyan körülmények között tartják őket fogva, mint a fegyházbüntetésüket töltő elítélteket: napi huszonhárom órán át be voltak zárva, és csak a napi egyórás séta idejére hagyhatták el a zárkájukat.

Az idegenrendészeti őrizetet a szabadságvesztésnél bizonyos tekintetben még rosszabbá teszi, hogy a nyelvi és interkulturális akadályok miatt az őrök és a fogvatartottak között megoldatlan a kommunikáció, valamint – szemben a börtönökkel – nincs sem pszichoszociális segítség, sem pedig lehetőség a tevékeny időtöltésre (munka, sport stb.).

Milyen a büntetés-végrehajtás helyzete Magyarországon?

A rendőrséggel és a büntetés-végrehajtással kötött megállapodásunk alapján monitorozzuk a fogvatartás foganatosításának módját büntetés-végrehajtási intézetekben, a rendőrségi fogdákban, illetve az idegenrendészeti fogdákban. Vizsgáljuk a fizikai körülményeket, a fogvatartottakkal való bánásmódot, a különböző jogosultságok biztosítását, legyen szó a napi egyórás sétáról, a látogatók fogadásáról, a levelezésről vagy az egészségügyi ellátásról.

A közelmúlt változásai, fejleményei meglehetősen aggasztóak. Miután kiterjesztették azoknak a szabálysértéseknek a körét, amelyek miatt elzárás szabható ki, jelentősen nő a zsúfoltság a börtönökben. A korábbi szabályozás szerint egy fogvatartottnak három négyzetméter szabad mozgásteret kellett biztosítani, de egy jogszabály-módosítást követően az eddigi kötelező négyzetméterszámot felváltotta, hogy „lehetőség szerint” kell ennyi helyet biztosítani.

A módosítás oka nyilvánvalóan a jogszabályi előírások betartásának nehézsége, illetve lehetetlensége volt, azonban a módosítás nagyon rossz üzenetet hordoz, mert azt közvetíti, hogy az állam hivatkozhat objektív nehézségekre, amikor a kötelezettségét nem teljesíti, míg ezt az állampolgároknak általában nem nézik el, pl. az adózás esetén.

A zsúfoltsághoz jelentős mértékben hozzájárul az előzetes letartóztatás hazai gyakorlata is, ugyanis a magyarországi fogva tartott populáció kb. egyharmada előzetes letartóztatottakból áll, azaz olyanokból, akiket jogerősen még nem ítéltek el.

A Helsinki Bizottság szerint az előzetes letartóztatás gyakorlata nem felel meg az Emberi Jogok Európai Bírósága támasztotta követelményeknek. Azt látjuk, hogy azt, akit magas büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény gyanújával vonnak eljárás alá, nagyon sok esetben akkor is előzetes letartóztatásba helyezik, hogyha a személyi körülményei arra mutatnak, nem szökne meg szabadlábon hagyása esetén. A strasbourgi esetjog szerint önmagában a magas büntetési tétel nem alapozhatja meg az előzetes letartóztatást, Magyarországon azonban gyakori, hogy ez a szabadságelvonás kizárólagos oka.

Az előzetes letartóztatottak számának, s így a börtönök zsúfoltságának csökkentésére hatékony megoldás lenne, ha a szűrés tényleg komoly volna és valóban csak azok maradnának letartóztatásban, akiknél ezt az ügy vagy a terhelt egyedi körülményei indokolják.

A Magyar Helsinki Bizottság többek között a rendőrség tevékenységét is vizsgálja emberi jogi szempontból. Van diszkrimináció az igazoltatási gyakorlatban?

A rendőrségi igazoltatási gyakorlatával kapcsolatban azt vizsgáltuk 2007–2008-ban, hogy az mennyire független az érintettek etnikai hovatartozásától, és hogy mennyire hatékony maga az igazoltatás. A Budapest VI. kerületi, a Szegedi és a Kaposvári Rendőrkapitányságon hat hónapon keresztül a rendőrök minden igazoltatásnál kitöltöttek egy kérdőívet, hogy miért történt az igazoltatás, azt követte-e előállítás, szabálysértési eljárás, történt-e utána bármilyen intézkedés. A rendőröknek arra is válaszolniuk kellett a kérdőívben, hogy szerintük melyik etnikai csoporthoz tartozott az igazoltatott személy.

A kutatásunk egyik eredménye az lett, hogy az a rendkívül nagy számú – másfél millió körüli – igazoltatás, amelyet a magyar rendőrség foganatosít évente, nem igazán hatékony rendészeti szempontból. Az igazoltatások 80%-át ugyanis semmiféle további intézkedés nem követi. Előállítás, körözött személy elfogása az esetek 1–2%-ában fordult elő, szabálysértési eljárás indult a maradék 17–18 %-ban.

A másik fontos konklúzió, hogy a romáknak szignifikánsan nagyobb az esélyük rá, hogy igazoltassák őket. A teljes populáción belül a romák aránya 6–8%, az igazoltatott populáción belül ez 24–26%. Kutatásunkat követően kezdeményeztük, hogy a rendőrség és a helyi közösségek részvételével konzultatív fórumokat tartson, ahol a rendőrség tájékoztatja a lakosságot a munkájáról, a bűnözési helyzetről, valamint meghallgatja, hogy a lakosság számára melyek a legjelentősebb problémák, amelyek a biztonságérzetüket csökkentik. A cél, hogy olyan kommunikáció alakuljon ki, amely erősíti a kölcsönös bizalmat a rendőrök és a helyi lakosok között.

Számos konferencia előadója, publikációi jelennek meg. Milyen feladatok elé néz a jövőben?

Hamarosan Strasbourgba utazom, ahol az Európa Tanács égisze alatt most folynak a viták arról, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának eljárását milyen módon lehetne áramvonalasítani.

Tudjuk, hogy az eljárás ésszerű időn túli elhúzódása az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértését jelenti, éppen ezért különösen bizarr, hogy Strasbourgban sem ritkák az 5–6 évig tartó eljárások. Az emberi jogi bíróságon több mint százezer folyamatban lévő ügy van, és egyre nő az ügyhátralék. Arról tartanak tanácskozást, hogy ezt milyen módon lehetne ledolgozni.

Az elhúzódó eljárások kérdésének megoldására született az a javaslat, hogy az eddig ingyenes eljárásban illetéket vezetnének be abban a reményben, hogy ilyen módon visszaszorítják a kérelmek számát. Ezt nagyon károsnak tartanám, mert odavezethet, hogy a rászorulók kikerülnek a jogvédelmi rendszerből, hiszen a strasbourgi bíróság által tárgyalt súlyos emberi jogi jogsértések leggyakrabban éppen azokat sújtják, akiknek az érdekérvényesítő képessége gyengébb, iskolázatlanok, szegényebbek. Nem lenne szerencsés, ha éppen őket szorítanák ki az eljárásokból.

Családjában mindenki jogász. Annak ellenére, hogy nem jogásznak indult és véletlenszerűen került a pályára, egy szép kihívásnak tesz eleget.

A Magyar Helsinki Bizottság vezetése tölti ki az időm nagy részét, de megtartottam az ügyvédi praxisomat is, mert nagyon hiányozna az ügyvédi munka.

Az egyetem elvégzése után eléggé egyértelmű volt, hogy emberi jogi területen szeretnék elhelyezkedni, mert a jog és a materiális igazság talán itt van (lehet) a legnagyobb mértékű fedésben egymással.

A polgárnak az állammal szembeni védelme nehéz, de izgalmas feladat: van egy óriási gépezet, hihetetlen erőforrásokkal, rengeteg emberrel, és ezzel a hatalmas gépezettel száll szembe valaki – az eseteink nagy részében egyedül –, aki meg van győződve a igazáról. A jog eszközével hozzásegíteni azt a kicsi embert, hogy érvényesítse az igazát azzal a nagy gépezettel szemben – igazi kihívás.

Dr. Pál Edith


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.