Egy könyv, amit nem lehet letenni


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Aki elkezdi olvasni Révai Gábor: Beszélgetések nem csak jogról című vadonatúj könyvét, nem tudja letenni, legyen jogot végzett ember vagy akár olyasvalaki, akitől távol áll a jog. Ha egy kicsit is érdekli Magyarország múltja, jelene, igazságszolgáltatása, jogalkotási folyamata, olyan eseteken, történeteken keresztül ismerheti meg kulisszatitkait, amelyekről eddig legfeljebb Bárándy György és Sárközy Tamás társasági asztalának szerencsés tagjai hallhattak. Révai Gábor Beszélgetések... című könyvsorozatának „jogi állomásához” két vérbeli jogászegyéniséget választott. Két ismert személyiséget, akik ugyan jelen vannak a közéletben, de talán…

Aki elkezdi olvasni Révai Gábor: Beszélgetések nem csak jogról című vadonatúj könyvét, nem tudja letenni, legyen jogot végzett ember vagy akár olyasvalaki, akitől távol áll a jog. Ha egy kicsit is érdekli Magyarország múltja, jelene, igazságszolgáltatása, jogalkotási folyamata, olyan eseteken, történeteken keresztül ismerheti meg kulisszatitkait, amelyekről eddig legfeljebb Bárándy György és Sárközy Tamás társasági asztalának szerencsés tagjai hallhattak.

Révai Gábor Beszélgetések… című könyvsorozatának „jogi állomásához” két vérbeli jogászegyéniséget választott. Két ismert személyiséget, akik ugyan jelen vannak a közéletben, de talán még sincs alkalmuk, hogy a felgyorsult információáramlásban, a rohanó médiavilágban alaposan fejthessék ki véleményüket egy-egy témakörről, anekdotázhassanak, és látszólag kevésbé fontos, de jellemző eseteket eleveníthessenek fel pályájukból. E kötetben most lehetőségük nyílik egy okos, felkészült kérdező segítségével, aki jogról, és – a címhez illően –, nem csak jogról kérdezi könyve főhőseit. Miközben pedig ők rendszereket átívelő karrierjükről, fordulatairól, izgalmas állomásairól vallanak, sajátos képet kaphatunk a múlt és a jelenkor történelmi, politikai hátteréről.

„Ha jönnek hozzám jogászok, hogy mit ajánlok, én mindig az ügyvédséget mondom, mert ez az a hely, ahol nincs főnököm. Az egyetlen pálya, ahol a főnököm a lelkiismeretem.” (Bárándy György)

A szerző beszélgetőtársul két olyan szaktekintélyt választott, akik a jogásztársadalom két pólusán állnak. Bárándy György az ügyvédi kar doayenje, 2009 szeptemberében töltötte be kilencvenedik életévét. Őt világéletében az egyes jogesetek, egyedi ügyek érdekelték. Szereti felkutatni és előadni a mentő körülményeket. Tudja, hogy az apróságokon is börtönévek, sőt életek is múlhatnak. Védőbeszédeiben fontos számára a történelmi háttér felrajzolása is, de az is azt a célt szolgálja, hogy a konkrét ügyet jobban meg lehessen érteni és további mentőkörülményeket lehessen találni.

„Mindenféle ügyet vállaltam, de a büntetőügyeket mindig jobban kedveltem, mert ott nem kell annyit írni, én pedig a perbeszédeimet, ritka kivételektől eltekintve, mindig fejből tartottam. Volt másfél napig tartó perbeszédem is.” (Bárándy György)

A 69 éves Sárközy Tamás professzor viszont az elmélet embere. Őt soha nem érdekelték az egyedi esetek, inkább azok sokaságából von le általános következtetéseket. Kutat, könyvet ír, egyetemen tanít. Magát jogtudományi kutatónak definiálja. A gazdasági jogról több mint húsz monográfiát írt, tankönyveiből, jegyzeteiből generációk tanultak, tanulnak. Élete során belekóstolt a kormányzati munkába is, hisz volt igazságügyminiszter-helyettes, többször kormánybiztos. Legjelentősebb jogi gyakorlati munkájának az 1988-as társasági törvény kidolgozását tekinti. A közéletben is aktív szerepet vállal, hisz nyolc éven át volt a Magyar Jogász Egylet elnöke; hol szakági sportvezetőként, hol csak szurkolóként él-hal a jégkorongért, újabban pedig a Nemzeti Sporttanácsban elnököl.

„Számomra a konkrét eset nem fontos, mert az egy eset a sok közül. Az adott konkrét jogvita, a jogalkalmazás, a perbeli győzelem egy ügyvédnek létfontosságú, magamfajta elméleti jogásznak csak egy adat a sok közül. Nincs bennem ügyvédi vadászszenvedély, győzelmi vágy.” (Sárközy Tamás)

Mint a kötetből kiderül, számos közös vonással is rendelkezik a két szaktekintély, hisz mindketten munkamániásak, nem vetik meg a kulináris örömöket, s mindketten úgy döntöttek: bár megtehették volna, nem cseréltek hazát, Magyarországon maradtak, hogy a megannyi nehézség ellenére itt éljenek és alkossanak maradandót.

A célirányos kérdésekre adott válaszokból kirajzolódik a két jogász véleménye. Érdekes akár összehasonlítani is a két pólus felől érkező válaszokat az ország, az igazságszolgáltatás működéséről, bajairól, a jog és az igazság kapcsolatáról, az erkölcsi állapotokról. A szerző nem tolakodó, mégis ügyesen tereli a két nagy tudású, élettapasztalatokkal teli, beszélni igencsak tudó interjúalany gondolatait.

„Én láttam Bárándy Gyuri bácsit fénykorában, a ’60-as években… Félelmetes volt, ahogy ő emberekkel tudott bánni, ahogy én nem tudok. Én teoretikus jogász vagyok.” (Sárközy Tamás)

Bárándy György mesél a negyvenes évek elejéről, az éppen Magyarországhoz tartozó Kolozsváron töltött egyetemi időszakról, az antiszemitizmusról, az ötvenes évek elejéről, a kistarcsai internálótáborban töltött két évről, szól ’56-ról, az 1958-as ügyvédi szűrésről. Visszaemlékezik az 1962-es zuglói nyilas perre, melyben a később felakasztott elsőrendű vádlottat védte. Megannyi pert, ügyet, esetet, tanulságot említ meg hosszú pályájából: a kakaós asszonytól a faluvégi házak sztoriján át a Kalasnyikov-ügyig. Hideglelős történetek során kapunk példákat a logikus gondolkodásra, a védelem felelősségére. Az egyes esetek kapcsán azért megismerhetjük az ügyvéd véleményét a bírói gyakorlatról, a változásának szükségességéről, az ügyész és a védő szerepéről, erkölcsről, lelkiismeretességről is.

„Nem elég a hatályos törvényt alkalmazni, hanem az eseményt, amelyet megítélünk, az elkövetéskori viszonyok közé kell helyezni.” (Bárándy György)

Érdekesség, hogy napi aktualitás változtatta meg a kötet szerkesztését. A könyv készítése közben hozta nyilvánosságra az ’56-os Intézet kutatási anyagát egy újabb ügynöklistával, mely tartalmazza Bárándy György nevét is. A szerző ezért újra felkereste interjúalanyát és pótbeszélgetés során faggatódzott tovább a múltról. Ebből további fekete foltok válhattak fehérré újabb vallomások, érdekes történetek révén.

„Én pedig úgy gondoltam, hogy olyat soha nem mondok, amivel valakinek ártanék. Ezt én be is tartottam.” (Bárándy György)

Sárközy Tamás mesél családjáról, arról, hogy távoli rokona a francia elnöknek, kiderül, hogy pusztán gyermeki ellenállás miatt választotta 1958-ban a jogi egyetemet, csak hogy ne kelljen apja kívánságára a műszaki pályát választania. Beszél a társasági törvény megalkotása körüli politikai csatákról, megtudjuk, mit mondott neki Kádár János a törvény tervezetéről. Szó esik államreform-tervezetekről és kormányzati szervezetátalakítási elképzelésekről, amint bolyonganak a politika útvesztőiben. De kitér napjaink gazdasági dilemmájára is, mi lenne szerinte, ha a Bokros Lajos- vagy a Matolcsy György-féle gazdasági elképzelések érvényesülnének. Szó esik az ember és a törvény kapcsolatáról, a sajátos közép-európai hozzáállásról, a jogi nyelvezetről. Valamint arról, hogy büszkeséggel tölti el, hogy egykori tanítványai ma az ország társadalmi-gazdasági vezető posztjain vannak.

„Engem a törvény kialakítása érdekel, és nem érdekel az ebből származó eset maga, tehát a konkrét jogvita. Nagyon rossz ügyvéd lennék… Engem az érdekel, hogy húsz-harminc hasonló esetből kihozzak egy általános szabályt, hogy absztrahálni tudjak, hogy az esetek alapján törvényt csináljak, vagy hogy elméleti tanulmányt írjak.” (Sárközy Tamás)

Akit érdekel Bárándy György és Sárközy Tamás, e két színes egyéniség élettörténete, a világról, a jogról, múltról és jelenről alkotott képe, a Corvina Kiadó gondozásában megjelent könyvet valóban csak akkor tudja letenni, ha olvasásában a legvégére ért.

Falus Tamás

 

„Mindig úgy gondoltam, hogy a korrupció ellen sem úgy kell küzdeni, hogy fölállítunk egy külön korrupcióellenes hivatalt, hanem olyan embereket kell kinevezni a vezető posztokra, akik nem korruptak. Ennyire egyszerű ez.” (Sárközy Tamás)

„Az ember önbecsülése és a mások becsülése nagyon egyszerű módon érhető el, úgy, hogy tisztességesen dolgozol. És hogy az embereket legalább annyira becsülöd, mint magadat.” (Bárándy György)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.