Egyre kevesebbet olvasunk


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bár a nemrég véget ért idei könyvfesztivál látogatottsági adatai nem adnak okot a panaszra, az elmúlt évek kultúrafogyasztási szokásait feltérképező EU-felmérésből az derül ki, hogy a magyarok egyre kevesebbet költenek olvasásra, kultúrára, és nemcsak anyagi lehetőségeik romlása miatt.


Április végén fejeződött be a legnagyobb hazai könyvünnep, a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amelyre idén a szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének adatai szerint több mint 60 ezren látogattak ki. Bár a néhány évvel ezelőtti 63 ezres látogatócsúcs elmaradt, a számok alapján úgy tűnik, nincs ok a panaszra, hiszen évek óta körülbelül 60 ezer belépőt váltanak az eseményre. Ennek valószínűleg a látványos könyvkínálat mellett a programok gazdagsága az oka: idén például megemlékeztek európai uniós csatlakozásunk 10., a berlini fal leomlását eredményező magyar határnyitás 25. évfordulójáról, a holokausztról, a díszvendég pedig Törökország volt, több mint 1500, a török történelemről és kultúráról szóló könyvvel. Nem beszélve 35 ország 65 népszerű szerzőjéről, akik mind megjelentek valamelyik programon, valamint a hagyományosan népszerű gyermekprogramokról. 

Ha azonban az elmúlt évek eladási adatait nézzük, egyértelmű a tendencia: egyre kevesebb könyvet vásárolunk. A 2008-as több mint 42 milliós darabszám 2012-re 30 millió alá esett, és 67 milliárd forint helyett már csak 58 milliárdot költöttünk rájuk. (2013-ban a tankönyvkiadást és -kereskedelmet államosították, így a tavalyi év adataiban a tankönyvforgalom már nem jelenik meg, ezért tűnik a korábbinál is nagyobbnak visszaesés a lenti MKKE-táblázatban). Ha a könyvekre költött összeget nézzük, némi növekedést tapasztalunk: a közoktatási tankönyvek nélküli, ún. szabadforgalmú könyvpiac 2013-ban 43.974.481.000 Ft volt, ami 4,63%-os nominális forgalmi növekedést jelent a 2012-es könyvpiachoz képest. Tekintettel arra, hogy a hivatalos infláció az elmúlt évben 1,7% volt, a szabadforgalmú, a tankönyvektől megtisztított könyvpiac valóságos, infláció fölötti növekedése 2,9%. Ám mivel az eladott könyvek száma csökkent, ez csupán annyit jelent, hogy átlagosan valamivel többet adtunk ki egy-egy könyvért.

Az adatokból kiderül, hogy a könyvet vásárlók között (a tankönyvek nélkül) a szépirodalom, pontosabban a fikciós művek a legnépszerűbbek: ezek teszik ki a forgalom majdnem egyharmadát (az ágazat növekedési üteme majdnem 17 százalékos). A második helyen az ismeretterjesztő könyvek állnak, ám ezek forgalma 10 százalékos visszaesést mutat 2012-ről 2013-ra. A gyerekkönyvek tavaly majdnem 8 százalékos bővüléssel a piac 23,6 százalékát tették ki (ez tendencia tartós, az elmúlt tíz évben a gyerek- és ifjúsági könyvek forgalma megduplázódott).

Érdekesség, hogy bár 2012-ről 2013-ra a nem papír alapú könyvek forgalma 61 százalékkal nőtt (862 millió forintot költöttünk erre), még mindig nem érte el a teljes könyvforgalom 2 százalékát sem, és csupán 10 százalékuk e-könyv (a többi például hangoskönyv).

A fenti adatok összhangban vannak az Európai Unió kultúrafogyasztási szokásokat vizsgáló Eurobarométer felmérésével, amelyet 2007-ben és 2013-ban végeztek. Eszerint ugyan az olvasás még mindig a második legnépszerűbb kulturális tevékenység, mert az európaiak 68 százaléka olvasott legalább egy könyvet az elmúlt egy évben, ám ez az arány 2007-ben 71 százalék volt. Szomorú tendencia, hogy szinte mindegyik kulturális tevékenység népszerűsége esett vagy stagnált: még az első helyen álló televíziós-rádiós kultúrafogyasztás is csökkent, 78 százalékról 72-re. A felmérés szerint a visszaesés oka a gazdasági válság.

Ezt látszik alátámasztani például, hogy amíg a válságtól kevésbé sújtott országokban nagyon magas azok aránya, akik olvastak legalább egy könyvet az elmúlt 12 hónapban (pl. Svédországban 90 százalék, Hollandiában 86, Dániában 82), addig a déli és keleti országokban sokkal kisebb ez az arány (Romániában 51, Görögországban 50). Magyarországon ez a szám 2013-ban 60 százalék volt, ami a 2007-es 78 százalékhoz képest 18 százalékos visszaesést jelent.

A leggyakrabban megjelölt indok, amiért az emberek nem, vagy nem gyakrabban vesznek részt kulturális tevékenységben, általában az érdeklődés vagy az idő hiánya. Ugyanakkor az, hogy „túl drága”, több kelet-európai országban is az okok élvonalában szerepel. Az olvasás tekintetében a magyarok 48 százaléka jelölte meg az időhiányt (többnyire a 25-39 éves korosztály), ez nagyjából megfelel az EU-átlagnak, ám sajnos 8 százalék válaszolta azt, hogy a könyv túl drága – ezzel az első helyen állunk Európában (az olaszokkal együtt). Ennél is szomorúbb azonban, hogy a magyarok 28 százaléka azt jelölte meg válaszként, hogy az olvasás nem érdekli.

Valószínűleg anyagi okokra vezethető vissza az is, hogy a részvétel valamilyen művészeti tevékenységben is visszaesett 2007 óta az EU-ban, például 19 százalék helyett már csak 13 százalék említette, hogy táncolt, 27 százalék helyett 12, hogy fotózott vagy filmezett legalább egyszer az elmúlt egy évben. A magyarok majdnem nyolcvan százaléka semmilyen művészeti tevékenységben nem vett részt.


Kapcsolódó cikkek

2024. november 6.

NMHH: egyre több fiatal diagnosztizálja magát félre pusztán az internetre hagyatkozva

TikTok-videók hatására a fiatalok majdnem fele hajlamos diagnosztizálni magát vagy másokat nem létező, kitalált mentális betegséggel, valamint a fiatalok sok esetben hajlamosak kritikus kétely nélkül valósként elfogadni az online térben eléjük táruló, bizonytalan eredetű információkat – állapította meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) középiskolások és egyetemisták bevonásával készített kutatása.

2024. november 5.

Az energiatermelés zöldítése mellett a keresletet is indokolt átstrukturálni

Magyarország napelem kapacitása az utóbbi években látványosan fejlődött, és már 2023-ra meghaladta a korábban kitűzött 2030-as célt. Jelenleg közel 7850 MW megújuló villamosenergia-termelési kapacitás áll rendelkezésre. Globálisan azonban ijesztő az elmaradás a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez szükséges erőfeszítések terén.