Kaszinó, póker és a visszafogott Pénzügyminisztérium

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Korábban a Szerencsejáték Felügyelet engedélyezési főosztályán dolgoztam, így kerültem kapcsolatba ezzel a speciális jogterülettel. Ügyvédként is ezen a területen tevékenykedtem tovább, ügyfeleim többnyire a pénznyerő automatákat üzemeltető vállalkozások, az emeltdíjas telefonos játékokat szervező cégek és a pókertermek tulajdonosai közül kerülnek ki.

A szerencsejátékjoggal kevesen foglalkoznak Magyarországon, nagyon periférikus jogterület, a gazdaság szereplői, illetve jogi képviselőik csak ritkán találkozhatnak vele. A reklám, marketing célú ajándéksorsolás kapcsán kerülhet elő a kérdés, amelyre a szerencsejáték-törvény kiterjeszti hatályát. A szerencsejátékkal kapcsolatos jogszabályok alapvetően a négy fő szerencsejáték-fajtát szabályozzák, melyek a sorsolásos játékokat, a fogadást, a játékkaszinó üzemeltetést, és a pénznyerő automaták üzemeltetését ölelik fel. Tekintettel arra, hogy ezek közül csak a pénznyerő automaták üzemeltetése liberalizált tevékenység, így a törvény rendkívül szűk jog alanyi körre terjed ki.

A múlt rendszerben – egy két alacsony szintű rendeleti normát kivéve –, tulajdonképpen nem szabályozták a szerencsejáték szervezését. A rendszerváltást követően született meg az 1991. évi XXXIV. tv., ekkortól beszélhetünk szabályozott piacról. Ez a törvény egészen 1995-ig viszonylag tág teret adott a vállalkozóknak, hogy kirándulást tegyenek a szerencsejátékok világában. A koncesszióköteles játékkaszinó és a fogadás jellegű játékok kivételével számos játéklehetőséget el lehetett indítani, ezek közé tartozott például a bingó, a kaparós sorsjegyek és a pénznyerő automata üzemeltetés. A liberális szabályozásnak köszönhetően szellemesebbnél szellemesebb dolgokat találtak ki a vállalkozók a sorsolásos játékok terén, – amelyekből gyakran a kiadott engedélyek piacképtelen termékek lettek – volt viszont olyan amely piaci bevezetést is nyert, például biztosan sokan emlékeznek még a Két Lotti nevű és a bingó játékokra.

Sajnos a törvény számos visszaélésre is lehetőséget adott, például a kaparós sorsjegyek esetében nem volt kötelező a szervezőnek megvárni amíg a főnyereményt kihúzzák, a szervező döntethetett bármikor a játék lezárásáról. Néhány vállalkozás mint például a Tuti Tipp Rt., (az akkori koncessziós joggal rendelkező magánszemély tulajdonosokból álló fogadást szervező), egyes sorsjegyek például „Subitó” és a bingó csődje megingatták a bizalmat a szervezők iránt, és új szabályozást tett szükségessé.

Az új szabályozás szűkítette a személyi kört, amely a szerencsejáték szervezésével foglalkozhat. 1995-től csak a pénznyerő automaták liberalizálása maradt fenn, az összes többi szerencsejáték-fajta csak koncessziós szerződés vagy az állam tulajdonában álló gazdasági társaság útján működtethető. A pénznyerő automata üzemeltetése játékteremben alanyi jogon bárki által folytatható, ha megfelel a jogszabályi feltételeknek, de a koncesszióköteles szerencsejátékokat csak állami pályázat útján lehet szervezni, amelynek kiírására Pénzügyminiszter jogosult. A pénzügyminisztérium rendkívül csekély számban él ezzel a lehetőséggel. Amíg 1991–98 között tizennyolc játékkaszinó működött Magyarországon, addig ma csak összesen öt. Sorsolásos játékok vonatkozásában 1995 óta a minisztérium „elfelejtett” pályázatot kiírni, ilyen játékokat csak az állami kézben lévő Szerencsejáték Zrt. szervezhet. Fogadásos játékra egy alkalommal írtak ki pályázatot 2007. évben, amely a teljesíthetetlen bürokratikus feltételek miatt sikertelennek bizonyult.

Mindenképpen érdekes adaléka a helyzetnek, hogy kaszinók vonatkozásában egy megalomán elképzelésnek engedett a pénzügyminisztérium olyannyira, hogy a beruházó kedvéért még a szerencsejáték- törvényt is módosították 2005. évben. Az akkor elképzelt kaszinóóriás építése – ez az úgynevezett Bezenye projekt – évek óta a telekspekulációkon túl nem jutott tovább, és a koncessziós szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését a mai napig homály fedi.

Valós probléma, hogy az illetékesek megalapozott piacvizsgálat és közgazdasági számítások nélkül írják ki a pályázatokat, és ez elriasztja a profi befektetőket. Ennek eredményeképp a fogadásos, sorsolásos játékok a Szerencsejáték Zrt.-nél ragadtak, a totálisan veszteséges lóverseny is egy állami Zrt. kezelésében van, és a kaszinópiac három vállalkozói csoport kezében összpontosul.

A bingó, mint játék most Magyarországon nem létezik, a bukmékeri fogadás – ami dübörög a környező országokban – nálunk gyerekcipőben jár. Az online szerencsejátékot a jogszabály 2009-től elvileg lehetővé teszi, de a feltételeknek gyakorlatilag nem lehet megfelelni. Piacvédelmi okokból – a Szerencsejáték Zrt. piaci érdekeit kell ez alatt értenünk – a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé külföldi cégek működését Magyarországon a nem liberalizált szerencsejáték-fajtákban, és még a reklámozásukat is tiltják. Ezért számos eljárás folyik Magyarország ellen az Európai Unióban a szolgáltatások szabad áramlása elvének megsértése miatt.

A szabályozás életszerűtlenségét jól illusztrálja, ahogy a jogszabályok az egyre jobban elterjedő pókertermeket kezelik. Magyarországra a közelmúltban berobbant a „Texas Hold’em Póker”, – mint valós társasági kikapcsolódási forma – nem is kategorizálható klasszikus szerencsejátékként, hanem egy közösségépítő, könnyen tanulható társasjátékként kell elképzelni. Jelenleg több mint száz pókerterem működik hazánkban rendezetlen jogi környezetben. A póker népszerűségét az internet is generálja, és látható, hogy ez a népszerűség nem pillanatnyi divathullám eredménye. Ebben a játékban mindenki egyenlő eséllyel indul, legyen fiatal, öreg, szegény, gazdag. A póker szabályozásával adós az állam, mintha a minisztérium tartana a játékkaszinókkal kötött koncessziós szerződésekben lefektetett kötelességek megsértésétől. Pedig véleményem szerint ez az aggodalom felesleges, hiszen a jogszabályi változásokra nem lehet kártérítési felelősséget alapozni, az államot a parlament által hozott törvények tekintetében nem terheli polgárjogi kártérítési felelősség.

A kereseti és kínálati oldalon az állam mintha nem lenne képes megtalálni a megfelelő egyensúlyt. Az ország valós igényeihez képest mindig a ló túlsó vagy az innenső oldalára esik. Az adótörvények idei tervezett módosításában találunk utalásokat arra, hogy az uniós tagországokban szerencsejáték-szervezési engedéllyel rendelkező cégek Magyarországon is működhetnek, azonban olyan nyilvántartási és befizetési kötelezettségeket írnak elő a szabályok, hogy azt lehetetlen teljesíteni, így valószínűleg ez csupán írott malaszt marad.

Persze a szerencsejátékok kapcsán nem szabad elfeledkezni arról, hogy személyiségtorzító hatásuk lehet, függőség alakulhat ki. Ebben a vonatkozásban is erőtlen kísérletnek tekinthetjük, hogy a szervezők kötelesek felhívni a figyelmet, hogy a szerencsejáték függőséget okozhat. És arról se feledkezzünk meg, hogy a szenvedélybetegek kezelése államilag aluldotált, a szerencsejáték-üzletből beszedett több tízmilliárd adóforintból nem forgat vissza semmit az állam külön erre a célra. Érdemes megnézni hány ezzel kapcsolatos társadalmi célú hirdetéssel találkozunk.

Összegezve a fentieket, megállapíthatjuk, hogy 1995 óta a szerencsejáték-jogszabályok többnyire lobbiérdekek mentén, ad hoc jelleggel kerültek módosításra, hiányzik az állam szerencsejátékokkal kapcsolatos stratégiája. Kívánatos lenne ezt kormány szinten elfogadni, és ennek mentén lenne célszerű átfogóan módosítani a szerencsejáték szerevezéséről szóló törvényt.

dr. Bodolai László

---