Különleges kulturális terek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ugyan véget ért a hagyományos színházi évad, de a színházi élményekre nem feltétlenül kell őszig várni. Nyáron a fesztiválokon is nézhetünk előadásokat, illetve a szabadtéri színpadok gazdag kínálatából is válogathatunk kedvünkre és mivel egyre népszerűbbek a nem hagyományos színházi térben zajló előadások, adunk egy kis ízelítőt a különleges terekben működő csoportokról, hogy tudják, mit keressenek az őszi évadban azok, akik nem kőszínházi élményre vágynak.

Újra divatba jöttek a lakás-, illetve szobaszínházak, de vannak olyan társulatok is, amelyek akár a mi lakásunkban adnak elő egy darabot, míg mások volt gyárépületet választanak helyszínül. Szobaszínháznak nevezték a ’70-es években, a Halász Péter rendező által alapított Kassák Ház Stúdió avantgárd, szabályoktól mentes performanszait, amelyeket – miután több színházból kitessékeltek, s a csoport működési engedélyét bevonták – a rendező saját, Dohány utcai lakásban lehetett nyomon követni. A mai lakásszínházak fiatal művelői nem is éltek még ekkor, ám a szabad szellemiségből, az improvizáció és az intimitás varázsából valamit megérezhettek, s újra divatba hozták a műfajt.

Anyagi vonatkozások, társadalmi és kulturális trendek, a közvetlenségre és a testközelből való megtapasztalásra való igény számított a Transfjúz társulat létrejöttében. „Számunkra mindezek mellett kiemelkedő jelentőségű volt az egyszerűséggel, őszinteséggel való kísérletezés. Az egyetemen tanultunk ugyan Halász Péter színházáról és néztünk New York-i előadás-felvételeket, de amikor itthon eldöntöttük, hogy lakásszínházi formában kezdünk el dolgozni, nem gondoltunk az ő szobaszínházára” – meséli Kelenhegyi Olga Sára, aki a kolozsvári egyetemen együtt végzett Molnár Györggyel, majd megalakították a Transfjúz Társulatot és bérelt, budapesti lakásukban, a Szív utcában kezdtek előadásokat tartani.

A Margitszigeti Szabadtéri Színpad június 13-án nyitott, nem is akármivel: Snétberger Ferenc és barátai koncertezett itt. Augusztus végéig olyan előadások láthatók majd, mint például a Carmen, az Aida, a My Fair Lady, a Globe Színház-féle Hamlet, valamint fellép Lajkó Félix, a Magna cum Laude, a Boban és Marko Markovics Orkestar, augusztus 23-án pedig Fenyő Miklós zárja a nyári szezont.

„Van valamiféle folytonos egymásra hatás és ciklikusság a világban, ami megakadályozza az állandóságot, egyben elősegíti a függetlenséget és a hasonlóságot. Mint a légzésben: nem állandó az oxigénnel való telítettség, ahogy az sem, hogy melyik lélegzet mennyi új energiát ad. Voltak és bizonyára lesznek is még olyan időszakok, amikor előtérbe kerül valami, már éppen elfeledett. És ahogy az oxigén sem ürül ki teljesen a kilégzési szakaszban, ugyanúgy megmaradnak gondolatok, irányok, emberek valaminél akkor is, ha a többség vagy trend éppen másfelé indul. A kísérletezés, az alkotás a fő mozgató erő” – magyarázza az ifjú színésznő. Céljuk, hogy művészeten keresztül tegyenek a társadalmi egyenlőtlenségek, kirekesztések, előítéletek ellen, s azok leküzdéséért. Ehhez használják a színház és bármely más művészeti ág, tudományterület, társadalmi csoport tudását, kreativitását, s mindezt ötvözik projektjeikben. „Számunkra a közvetlenség nem inzultálást jelent, az interaktivitás nem kényszerű reflektor a néző felé, inkább közvetlen megszólítás és a lehetőség arra, hogy válaszoljon. Szívesen megyünk mindenfelé. Bár nézők lakásán még nem jártunk, de egy-két, nem színházi térbe történő meghívásnak már eleget tettünk interaktív előadások formájában” – így Kelenhegyi Olga Sára. A Transfjúz első lakásszínházi előadása, a Szív 16 társkereső másfél éves. A kétszereplős előadás az online társkeresés zsákutcáiról és izgalmas színeiről szól. A produkció internetes társkeresőn folytatott beszélgetések és bemutatkozó szövegek átirataiból épült, a lakás egész területén játszódik, installációkkal, változatos terekkel.

Molnár György és Kelenhegyi Olga Sára a Szív 16 társkereső című darabban

Más az elv az Andrássy úti, nagypolgári otthonban lévő, Fischer Iván által működtetett lakásszínházban. Az exkluzív környezetre nem lehet panasz: kilátás az Operaházra, magas belmagasság, nem hivalkodó elegancia. Itt élt gyermekként két testvérével és szüleivel Fischer Iván, világhírű, Kossuth-díjas karmester. A falakon régi képek: a három testvér, Iván, Ádám, Eszter és a szülők, nyaralás, születésnap, majd néhány „celebfotó” Schiff Andrással, George Bush-sal. A berendezésből egy könyvespolc és egy csillár eredeti, családi hagyaték, a többi antik bútor „kellék”. Átlagban heti egy előadást tartanak itt, fellépett már a hangszigetelt szobában például Kulka János, Csákányi Eszter, a TÁP Színház, Parti Nagy Lajos. A minőséget és a magas művészetet meg kell fizetni, így a jegy nem olcsó. De próbálnak a fiatalok felé is nyitni, bár a nézők többsége a komolyzene iránt érdeklődők táborából való. A lakás  „művészi sorsa” már a ’60-as évek végén eldőlt: ott tartotta első, avantgárd színházi előadásait a házigazda Ascher Tamással, Böszörményi Lászlóval, Zentai Zoltánnal.

Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás alapította a Dollár Papa Gyermekei nevű formációt. A huszonéves fiatalok 2009 őszén, miután lediplomáztak a kaposvári egyetem színész szakán, úgy döntöttek, hogy valami formabontót hoznak létre. „A 12 négyzetméteres, pesti lakásomban kezdtünk darabokat előadni, először ismerősöknek, aztán mindenki hozott újabb embereket, s egyszer csak kibővült a kör” – meséli Ördög Tamás. Rájöttek, hogy abban van a legtöbb és állandó újdonság, ha „házhoz mennek” és a nézők lakásán adják elő a darabot. „Tóth Mátéval Ibsen egy drámáját átírtuk és bárkinek a lakásában előadjuk. Három év alatt több mint 110 különböző otthonban játszottuk már el az Ibsent a nappalimban-t.” Semmilyen előkészület vagy kellék nem szükséges, a lakás lehet kis garzon vagy akár hatalmas villa is. Nem megszokásból, nem színészi rutinból dolgoznak, hanem az adott pillanat valóságából és improvizációból. „Nagyon izgalmas, hogy nincs színpad, intim a tér, tele meglepetésekkel, kötetlenebb a helyzet és a szöveg is, nagyobb a hangsúly az improvizáción és nincs semmilyen biztonsági háló.” A hatvan perces előadást beszélgetés követi: van olyan társaság, amely zavarában nehezebben nyílik meg, vannak, akik eleinte nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. „Ha becsúszik egy hiba, az rögtön látható, hiszen karnyújtásnyira játszunk a nézőktől, pofára esésünk még nem volt, csak nagy nevetések, mert szabadon kezeljük az amúgy is teljesen átírt Ibsen-szöveget. Mindenkitől függetlenek vagyunk, semmilyen állami támogatásért nem állunk sorba, partnereket keresünk előadásainkhoz és becsületkasszával működünk” – mondja Ördög Tamás.

A Szegedi Szabadtéri Játékok legnagyobb sztárja idén Gérard Depardieu lesz, aki Napóleon szerepét játssza a Háry János című opera-produkcióban, Béres Attila rendezésében. A francia világsztárnak magyar szöveget is elő kell majd adnia. Depardieu partnerei az augusztus 1-jén és 2-án színre kerülő előadásban a címszerepet alakító Homonnay Zsolt, valamint Bodrogi Gyula, Gálvölgyi János és Szabó Győző. De szerepel az idei Dóm téri fesztiválon például Szulák Andrea, Janza Kata és Détár Enikő is. A színpadtechnikai fejlesztésekkel különleges előadásnak ígérkezik a Zorba, A csárdáskirálynő, az Elfújta a szél és az Ének az esőben is.

Az Artus Társulat „régi motorosnak” számít: Goda Gábor alapította 29 évvel ezelőtt. A nem mindennapi csoportosulás tagjai rendezők, koreográfusok, zeneszerzők, díszlet- és jelmeztervezők, színészek, táncosok, zenészek, intermédia művészek, fotósok, festők, szobrászok, grafikusok. „Egyre fontosabbá válik a tér, az alkotói és előadói személyesség és a nézőkkel való felnőtt, partneri viszony folyamatos újragondolása, ezért nálunk felborul minden előzetes elvárás, berögzült forma” – magyarázza Goda Gábor. Tizennégy éve otthonuk a Budai Fonó mögötti hatalmas gyárépület, amelyet a Fonó alapítójától bérelnek. A kb. 2000 négyzetméteres, többszintes térben, nyitott helyiségekben fakupacok, térinstallációk, különböző előadás kellékei, díszletei. De festő- és szobrászműhelyek is működnek itt, ugyanis 13 képzőművésznek biztosítanak állandó alkotási helyet. Velük együtt is dolgoznak, van, amikor nem csak a festmények és a szobrok lesznek az előadások részei, hanem maguk az alkotók vagy éppen a tevékenységük. Volt olyan is, hogy az egyik szobrász itt készítette és védte meg diplomamunkáját. A társulat magja tíz fő, amely két- háromszor ennyi „segítővel” is kiegészül. A Rókatündérek című darab kellékeit a Medencecsoporttal együtt hozták létre, s elnyerte 2006-ban az év alternatív előadása címet.

Részlet az Artus Társulat Ulysses nappalija című előadásából

„Amikor 14 éve idejöttünk, légkalapáccsal törtük a betont, Pintér Bélával az élen” – meséli Goda Gábor. „Az előadások szövegeit együtt írjuk, mindenki hozzáadja az ötleteit, mindez folyamatosan alakul a bemutatóig. Az udvaron, de a tetőn is volt már előadásunk. A nézők és a színészek közötti viszony általában merev a kőszínházak esetében, ráadásul minden ki van találva, nálunk sokkal kötetlenebb a forma. Itt ki kell alakítani a viszonyt a nézőkkel, a nulláról kell kezdeni, leomlanak az elvárások. A néző részévé válik a térnek és egyenlő rangra kerül a színésszel.” Az Artus kap állami támogatást, ez a költségeik 40 százalékát fedezi, pályáznak itthon és külföldön is, évadonként pedig ötezer nézőjük van. Sokat járnak külföldre, volt már közös előadásuk izraeli, svájci, mexikói, lengyel, skót, indiai és iraki társulatokkal is. A Kérész-művek című idei projektjüket a Kompánia társulattal és egy lengyel csoporttal közösen adják elő. „A torony leomlott, de a kövek épek” mondatra készítenek a szereplők szakmájuk szerint egy-egy „művet”: szobrot, jelenetet, videóinstallációt, festményt vagy éppen egy tánckoreográfiát. Majd a hozott ötletekből egy nap alatt előadást gyúrnak és egyetlen egyszer adják elő.

A Városmajori Szabadtéri Színpadon prózai előadások is várják a nézőket: Piszkos Fred, a kapitány, Indul a bakterház, Adáshiba, Kávéház, Római vakáció, A kripli, a Király beszéde, de zenében is erős lesz a felhozatal: Férfi és Nő, Benkó Dixieland Band, Tompos Kátya, Pa-Dö-Dő, Vodku.

A kortárs színház „nem lilaködös” verzióját képviseli a KoMod (Kortárs és Modern). Három és fél éve működnek egy XII. kerületi lakásban, abban a házban, amelyben Nemes-Nagy Ágnes is lakott. Farkas Róbert ügy- és művészeti vezető non profit céget hozott létre, hogy legális keretek között létezhessenek, igaz, örülnek, ha nullára kihoznak egy előadást. „Kezdetben csak a kerületi lakosok jöttek, egy ideje azonban már a pesti fiatalok is előszeretettel érkeznek, több visszatérő vendégünk is van, minden alkalommal megtelik a 45 fős nézőtér és iszonyú erős energiák szabadulnak fel. Igyekszünk kevésbé ismert kortárs szereplők darabjaival is foglalkozni” – mondja Farkas Róbert. A színészek többsége fiatal, pályakezdő, szabadúszó és önkéntes alapon játsszák a havi 7-10 előadást, eddig húsz bemutatójuk volt.

---