Lovaglás, lótartás

Az egyik klasszikus ügyvédhobbi a lovaglás. Sportos, férfias (és nőies), kondiban tart, látványos, jól hangzik, és nagyon dögösen fel lehet hozzá öltözni. De persze költséges, és rendkívül időigényes, mint a legtöbb hasonló sportág. Továbbá nem kicsit veszélyes is, elég csak a Superman-t alakító, 2004-ben elhunyt Christopher Reeve-re gondolni, aki a sors fintoraként egy lovasbaleset során bénult le.

Lovagolni megtanulni sem most, sem régebben nem ütközött különösebb nehézségbe. Csak ki kell nézni egy közeli lovardát, ahol a tanonc alá tesznek egy megfelelően bamba lovat, amit a tréner a szárral körbesétáltat néhányszor a porondon, és a harmadik alkalommal már azt hinné az ember, ez nem is olyan nehéz, de akkor hirtelen jön a galopp, ha ez sem riasztja el, akkor az első vágta nagy valószínűséggel megteszi a magáét. Ha ezek után is kitartunk az ősmagyar hobbink mellett, akkor jön a következő sokk, amikor meglátjuk egy nyereg, csizma, nadrág és kobak árát, amely a nagy és olcsó sportáruházakban sem alacsony.

De az első szabad tereplovagláson mindezt gyorsan elfeledjük. Hát még egy éjjeli vágta során, a mongol sztyeppén.

Az igazi kihívás nem is lovagolni megtanulni, hanem lovat tartani. Jelen sorok írója három évvel ezelőtt kvázi munkadíjként kapott egy gyönyörű herélt csikót. Persze nagyon fellelkesültem, éppen egy egyhónapos mongol út előtt álltam, alapfokon konyítottam valamit a lovagláshoz is, osztottam, szoroztam, úgy nézett ki, hogy a családi költségvetés elbírja a zab árát, így elfogadtam a nem mindennapi természetbeni juttatást. Az előző tulajjal megállapodtam, hogy a tanyáján marad a ló, és ő megfuttatja néha. Mert bizony a lovat naponta futtatni kell. Persze kiderült nem ilyen egyszerű a helyzet. Csak néhány hónappal később esett le, hogy az állatorvosi vizsgálatok, és a patkolás költsége nem része a kialkudott árnak. Ráadásul a helyszínre is elég sokat kellett utazni, így együttesen már nem igazán tűnt költséghatékonynak a tartás. Át kellett gondolni az egészet, és új alapokra helyezni.

Végül a következő megoldás született, amelyben a csillagok kedvező együttállása is segített: sikerült szerezni két tulajdonostársat meg egy közeli lovardát a Pilisben, ahol egy, a lovardánál lakó kislány mindennap megfuttatja vagy meglovagolja Bonifácot – ez a paci becsületes neve.

A lovardák többsége csak a lótartást vállalja, a belovaglást nem, erre vagy külön szakembert kell fogadni, vagy mindennap ki kell járni megfuttatni a lovat. Személy szerint én nagyon irigylem azt az ügyvéd kollégát, akinek erre lenne ideje. Lehetőségként néhol felajánlják, hogy bérlovaglásra kiadják a lovunkat, így a díj mérsékeltebb, igaz ettől lesz halmozottan hisztis, vagy bamba a jószág, és szerencsések vagyunk, ha nem sérül le, de elrontani így mindenképpen elrontják a legjobban belovagolt lovat is.

Kevesen tudják, hogy a ló az érintés, simítás alapján is be tudja azonosítani az embereket, ugyanúgy rögzül benne a tenyér érintésképe, mint bennünk egy másik ember vonásai. És a durvaságra is ugyanígy emlékszik, nagyon megsínyli. A törődést, csutakolást viszont nagyon meghálálja. Nagyapám huszárként szolgált a II. világháborúban, gyakran mesélte, hogy a reggeliből – ami egy szelt kenyérből, és pótkávéból állt – a kenyeret minden reggel a lovának adta. A ló később megmentette az életét.

Váltsunk néhány szót a szerszámokról is. Egy jobb nyereg ára 100 000 Ft felett jár, és hol van még a kengyel, a kötőfék és a zabla… Lovunknak mindenképp jár egy takaró is a téli időszakra, és egy kefékből, patatisztítóból álló pipere szett. Ez így ismét egy újabb, közel 100 000 Ft-os költség.

Az öltözékről csak annyit, hogy egy közepes minőségű bőr lovaglócsizma majdnem 50 000 Forint, mondjuk ez sokáig kitart. Ehhez kell még nadrág, mellény, kesztyű, és persze kobak. A maximalistáknak lovaglópálca is. Ha megvan a lovas jelmezünk, az persze még közel sem elég a lovagláshoz. A legnehezebb találni egy megbízható személyi trénert, aki nem csak mutatványos módjára köröztet hónapokig a porondon, hanem valódi titkokat is elárul. Ha van erre pár évünk, akkor talán meg is tanulunk igazán lovagolni.

Látogatáskor sose feledjünk el almát vagy répát vinni a lovunknak. A kockacukor szigorúan tilos.

dr. Bodolai László