„Mindig a győzelemre kell játszani”


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Minden sportágban a győzelemre játszanak – mondja az ötszörös világbajnok kenus, gyakorló szegedi ügyvédből egyik pillanatra a másikra a honatyává előlépett Bohács Zsolt. A fideszes képviselő erős riválissal, a szocialista Botka Zsolttal szemben diadalmaskodott egyéniben. Élete egyik legnagyobb szakmai kihívásának tartja, hogy részt vehet az új Alkotmány előkészítésében. Jóllehet a konyhában a felesége a mesterséf, lánya szerint ő készíti a világ legjobb tejbegrízét. És örül, hogy képviselővé választása után hirtelen nem kerültek elő a semmiből régi barátok, szomszédok, iskolatársak. Ön…

Minden sportágban a győzelemre játszanak – mondja az ötszörös világbajnok kenus, gyakorló szegedi ügyvédből egyik pillanatra a másikra a honatyává előlépett Bohács Zsolt. A fideszes képviselő erős riválissal, a szocialista Botka Zsolttal szemben diadalmaskodott egyéniben. Élete egyik legnagyobb szakmai kihívásának tartja, hogy részt vehet az új Alkotmány előkészítésében. Jóllehet a konyhában a felesége a mesterséf, lánya szerint ő készíti a világ legjobb tejbegrízét. És örül, hogy képviselővé választása után hirtelen nem kerültek elő a semmiből régi barátok, szomszédok, iskolatársak.

Ön bő egy évtizeden át sikeres sportoló volt, világ- és Európa-bajnokként a legjobb kenusok közt tartják ma is számon. Az tehát kétségtelen, hogy tud és akar küzdeni, hiszen bizonyította. Ám emellett lassan másfél évtizede praktizáló ügyvéd is Szegeden, kiegyensúlyozott családi életet él. Miért volt szüksége arra, hogy most a nagypolitikába is beszálljon, netán lerombolja a nimbuszát? Netán úri huncutságból?

Természetesen nem erről van szó. Sportolóként és ügyvédként is régóta benne vagyok a szegedi közéletben, egész egyszerűen úgy éreztem, jó lenne más módon is tenni a városiak érdekében – kezdi a beszélgetést Bohács Zsolt, akivel, más időpont nem lévén, egy hétfői szavazónap után, késő este találkoztunk egy Parlament-közeli kávézóban. – Szinte minden a szülővárosomhoz, Szegedhez köt. Itt nőttem fel, ide nősültem és itt végeztem a jogi egyetemet is. Igaz, 1984-ben tíz évre Budapestre kerültem, a Honvéd sportolója lettem. Így tehát a fővárosban sem mozgok idegenül. Ugyanakkor nyolc éve vagyok a Fidesz tagja, a politikával komolyabban tehát csak 2002 óta kezdtem foglalkozni, a már említett céllal. Nemcsak ismerem, értem is a helyiek életét gondjait, hozzájuk és a városkörnyéki településeken élőkhöz is ezer szállal kötődöm: a szegediek mellett az algyőiekhez, a bordányiakhoz, az illésiekhez és a zsombóiakhoz. Most az ő érdekeiket képviselhetem az Országgyűlésben mint Csongrád megye 3-as számú választókerületének egyéni parlamenti képviselője. Az önkormányzati választási kampányaikban is részt veszek – természetesen a fideszes jelöltek oldalán. Többször találkozom a helybéliekkel, a polgármesterekkel. Nemrég együtt raktuk le a zsombói kerékpárút alapkövét, de szívesen megyek a falunapokra is. De visszatérve a miértre: jóllehet a Fideszből már négy éve is megkerestek azzal a lehetőséggel, hogy országgyűlési képviselő legyek, ám ebből végül nem lett hivatalos ajánlat. A következő felkérés tavaly tavasszal érkezett, az már érdemi ajánlat volt a Fidesz részéről. Nyilván a megelőző évek háttérmunkája is szerepet játszott ebben. És még valami: most először éreztem úgy, hogy van esélyem egyéniben legyőzni a körzet szocialista képviselőjét, Botka Lászlót, aki akkor már második ciklusát töltötte a parlamentben, ráadásul ugyanennyi ideje Szeged polgármestere is. Mivel semmilyen politikai előéletem nem volt, természetes, hogy új „jövevényként” nem kaphattam biztos befutó helyet a Fidesz-listán, így ténylegesen csak az egyéni megmérettetés maradt. Ehhez viszont kellett az a tudat, hogy nem maradok alul a legerősebb ellenféllel, Botka Lászlóval szemben. Jóllehet az élsport megtanított elfogadni a vereséget is, ennek ellenére az elért sikereim, az Európa-bajnoki és világbajnoki címeim is bizonyítják, hogy minden sportágban a győzelemre játszanak. Ez a cél, másképp nem is érdemes nekivágni. Nos, ebben hittem akkor is, amikor elfogadtam a Fidesz hivatalos jelölését. Jó döntésnek bizonyult, hiszen 50,2 százalékkal nyertem el a mandátumot, Botka László 43,4 százalékával szemben.

Több lett a barátja?

Alapvetően nem, munkából adódóan néhány emberrel bővült ugyan, de a baráti köröm most is a régi. Szerencsére nem bukkantak fel régi iskolatársak, szomszédok kollégák, ahogy ez máskor lenni szokott. Sokan gratuláltak viszont, ezekből pedig inkább az önzetlenséget szűrtem le, semmint bármilyen hátsó szándékot.

Már a képviselőjelöltségéhez is igénybe vette a legújabb kommunikációs csatornát, az internetet: ez év elején elindította a honlapját, sőt, azon megtalálható az önálló blogja is.

Szerintem igazolódott a hasznossága. A munkám miatt korábban is sokat használtam az internetet, hiszen ügyvédként is az egyik legfontosabb követelmény, hogy mindig naprakészek legyünk. Eddig is sok szakmai anyagot és oldalt olvastam a neten, de blogot csak idén kezdtem el írni. A bohacszsolt.hu többek között azért is indult, hogy az eddigieknél sokkal közvetlenebb kapcsolat jöjjön létre a választókerületben élők és köztem, először jelöltként, majd most már képviselőként. Én közvetlen embernek tartom magam, ám úgy érzem, hogy a szegedi politikából pont ez az, ami hiányzik. Az oldalon keresztül viszont bárki elmondhatja véleményét, írhat nekem, kérdéseket tehet fel és javaslatokat fogalmazhat meg. Ezt most is folytatni fogom, hiszen nem elég elnyerni a választók bizalmát, azt meg is kell tartani. Mindemellett természetesen a munkám során többször kikérem a véleményüket, amelyre az internet a legjobb eszköz. Ez egy teljesen újszerű kapcsolat képviselő és választó között. Ezért nemcsak a klasszikus internetes napló található meg az oldalalom, hanem a Twitter is, amelyre akár már egy mobiltelefonról is tudok írni. Szerintem ebben az újfajta politikai kultúrában fontos az, hogy egy képviselő lépést tudjon tartani a technikai újdonságokkal, és közvetlenebbül gyakorolja a kapcsolatot a választóival. Azt tapasztalom, hogy egyre többen írják meg gondolataikat, és mondják el véleményüket Szeged dolgaival kapcsolatban. Azt érzékelem, sokan szeretnének változást Szegeden is. Igyekszem minden kérdésre válaszolni, hiszen ezért indítottam a honlapot. Van az oldalon egy hírlevél is, ahova bárki feliratkozhat, sőt önkéntesnek is jelentkezhet bárki az oldalon keresztül. Azt nem tudom, mennyire divatos ez a fajta képviselő–választó kapcsolat, egy biztos: ez sem lehet egyirányú. Sokkal sikeresebben tudom képviselni a körzetben élőket, ha az őket érintő döntések előtt kikérem a véleményüket. Egyébként bízom benne, hogy egyre több választót ér el ez az újfajta kapcsolattartás, amelynek lényege az, hogy nem csak négyévente érdeklődik egy politikus a választói iránt. A fiatalok mellett most már a 40–50 évesek is egyre többen használják a világhálót.

És mindezen begyűjtött információ alapján mi lenne az, amit mindenképp szeretne a szegediek érdekében elérni Budapesten?

Ami a legfontosabb: a Szegedet elkerülő M43-as megépítése. Ezt régóta ígérik nekünk, de eddig semmi nem történt. Pedig nagy szüksége lenne rá Szegednek, hiszen a városon havonta 70 ezer kamion hajt keresztül. Jól jönnének olyan infrastrukturális, netán turisztikai fejlesztések is, melyek erősítenék Szeged egyetemi városi jellegét. Ennél nehezebb ügy, de igyekszem tenni érte, hogy mostantól a munkahelyteremtő, termelő beruházások telepedjenek meg a városban és a környékén.

No jó, ezek valóban fontos kérdések, de mit szólt mindehhez a leghűségesebb szavazóbázisa, a családja? Könnyen elengedték, vagy inkább óvták a nagypolitikától az apát és a férjet?

Ha nem támogattak volna, nem vállaltam volna el a feladatot. Természetesen sokat beszélgettünk róla; a feleségemmel és a lányommal hosszasan mérlegeltük, mi lenne a legjobb a családnak. Sajnos, az életvitelünk miatt a hétvégéken túl eddig is leginkább a nyári utazásokkor tudjuk a legtöbb időt egymással tölteni. A lányunk, Gerda 17 éves nagylány, kitűnő tanuló, akit épp ezért szinte egész héten leköt a tanulás – erre ösztökéli az édesanyja is –, 11-edikes gimnazista, s szintén jogásznak készül. A feleségem, Altmayer Anita Szegeden a bőrklinika vezető orvosa, tehát mindketten reggeltől estig elfoglaltak. Gyakorló ügyvédként én is egész nap távol voltam, ezért már korábban is sokszor utaztam Budapestre. Így tehát lényegében a hétvégi együttléteken kívül sajnos amúgy is keveset találkoztunk. Ezért mindent egybevetve rábólintottak a politikusi szárnypróbálgatásomra. Persze ez azt is jelenti, hogy a lányomnak hét közben le kell mondania a világ legjobb tejbegrízéről. Azt ugyanis szerinte egyedül én tudom elkészíteni. Pedig hát, a konyhában nem igazán vagyok otthon.

De a jó ételeket azért csak szereti? Még az sem kizárt, hogy a tejbegrízt beelőzi egy jóféle főtt-füstöltcsülök?

Kétségtelen, hogy szeretem a finom ételeket, de most is igyekszem egészségesen élni és táplálkozni. Bár bevallom, a zöldségek mellé néha befér a csülök is. Pláne, ha a feleségem készíti, aki nemcsak remek orvos, hanem kitűnő szakács is.

Továbbra is gyakorolja eredeti hivatását, hogyan tudja összeegyeztetni az ügyvédséget a képviselőséggel?

Nos, ha röviden akarnék válaszolni, azt mondanám: az új feladat olyan kihívás, amely inkább lendületet ad, semmint viszszavetne. Ugyanakkor ezt a kérdést leginkább kétféleképpen közelíthetem meg. Mint már mondtam, korábban is több ügyem szólított Budapestre, például bírósági tárgyalásokra, vagy egyszerűen a megbízóim felkeresése miatt. Így sokszor ingáztam Szeged és a főváros között. A szegedi IKV-nál eltöltött rövid, ingatlanügyes pályakezdő kitérő után ma is Szegeden, ifjabb Szilágyi János ügyvédi irodájában dolgozom, ahol egykor ügyvédjelöltként is kezdtem. Szerencsére kitűnő kollégáim vannak. Nekik is köszönhető, hogy leginkább olyan ügyeket vállalhatok és vihetek, melyek Budapesthez köthetők. Ez a „kettős élet” eddig nem okozott gondot, edzett vagyok, bírom a terhelést, remélem, ez a jövőben is így lesz. Ha pedig megfordítom a logikát, akkor úgy fogalmaznám meg: a gyakorló jogászkodás ad lehetőséget arra, hogy ne szakadjak el a hétköznapi valóságtól; a jogalkotói munkához kiváló tapasztalatot ad a jogalkalmazói tapasztalat.

Lám, szinte minden válaszában egyszerre van jelen az élsportoló és az ügyvéd. Tényleg, melyikre büszkébb – ha egyáltalán lehet így számot vetni az eddigi pályafutásával?

Ha őszinte akarok lenni, ügyvédként nem alkottam világraszólót, de megbízható vagyok. A büntetőügyek mellett leginkább cégügyekkel, család-, társasági és ingatlanjoggal foglalkozom. Annak ellenére, hogy több sikeres büntetőügyem is volt már, azért leginkább mégis az élsportolói eredményeim azok, amelyek ismertté tettek ország-, sőt világszerte. A kenu szakágban ötszörös világbajnok, Európa-bajnok és nem utolsósorban 19-szeres magyar bajnok vagyok.

A sport számomra ma is nagyon fontos, szeretek teniszezni és golfozni is, utóbbiban amatőr világbajnoki címet is szereztem. A legemlékezetesebb mégis az első vb-győzelmem, mert a verhetetlennek hitt kenukirályt, a szovjet Ivan Klementyevet győztem le. Tulajdonképpen a tízezer méteres táv örökös bajnoka vagyok – 1993 óta nem rendeznek ezen a távon világbajnokságot.

A kenuzás előtt próbálkoztam a labdarúgással is, s csak később, a kenuzás után kezdtem rendszeresen golfozni.

A legbüszkébb mostanában arra vagyok, hogy a lányommal – akivel rendszeresen együtt teniszezem – vegyes párosban a harmadikok lettünk az idei Jogász Teniszbajnokságon. Hogy „csak” a bronzérem jutott nekünk, nem keserít el, hiszen a döntőbe jutásáért nem mással, mint Temesvári Andreával és társával kellett megmérkőznünk. Egyébként a víztől sem szakadtam el teljesen: Szegeden együtt járok kenuzni a Tiszára az öregfiúkkal, mostanában pedig a sárkányhajózásban próbálkozom, ám inkább csak alkalomszerűen.

Gondolom, ilyen családi környezetben a felesége sem „úszhatja meg” a sportot…

Nem is akarja. Rendszeres testmozgó ő is. Ám egy korábbi térdszalag-szakadása miatt már csak a fitnesstermekben hódolhat sportolói ambícióinak, egészségmegőrző igényeinek.

Térjünk vissza a „szakmához”. Említette, jogászként is régóta benne van a helyi közéletben. Vállalt korábban valamilyen társadalmi küldetést, megbízatást?

Sokáig voltam a Szegedi Ügyvédi Kamara fegyelmi bizottságának az elnöke. Ugyanakkor a parlamenti képviselőség és a gyakorló jogászkodás mellett ez már tényleg nem fért volna bele. Úgyhogy erről a tisztségemről lemondtam. Ám a tapasztalataimat szerintem politikusként is hasznosítani tudom. Sok olyan üggyel találkoztam ugyanis, ahol bebizonyosodott: nagyobb volt a kolléga lelkesedése, mint a szakmai felkészültsége, vagy a teherbíró képessége. Sajnos, sokan emiatt hibáztak, s kellett felelősségre vonni őket.

Jogász-politikusként, gondolom, az egyik legnagyobb kihívás, hogy az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tagjaként részt vehet az új Alkotmány kidolgozásában. Ön személy szerint milyen szellemiségű alaptörvényt látna szívesen?

Az előéletemből következően sportterületen is szívesen dolgoztam volna az Országgyűlésben, de kétségtelen, a szívemhez most a jog áll közelebb, ezért az alkotmányügyi bizottságot jelöltem meg első helyen, amelyben dolgoznék. Az új Alkotmány elő- és elkészítése valóban óriási kihívás, de nemcsak nekem, hanem minden képviselőnek, civil és szakmai szervezetnek, amelyik ebben részt vesz. Mivel az alaptörvény nem egy-két évre készül, fontos a jövőbe látás. Ez persze nem könnyű, de úgy kell gondolkodnunk, hogy évtizedekre rendezni tudjunk olyan fontos társadalmi, nemzeti alapkérdéseket, melyek kellő biztonsággal meg tudják határozni általában az ország, az állam működését, az emberekhez való viszonyát. A szellemiségének tükröznie kell, hogy ez minden magyar Alkotmánya, határokon belül és túl. Úgy kell megszövegeznünk, hogy az minden magyarnak jó legyen. Az új parlament már pótolt egy hiányosságot, hiszen a kettős állampolgárság megadása ebbe az irányba mutat. Természetes, hogy az új Alkotmányban őket is nevesíteni szeretnénk.

Ön szerint születhet konszenzus a pártok között?

Feltétlenül bízom benne, az alapvetésekben kialakulhat az egység, pártállástól függetlenül. Már csak azért is, mert nem kell mindent elölről, az alapoktól kezdeni. Az alkotmányozás ugyanis nem új keletű igény, az elmúlt másfél évtizedben több szakmai műhely is kidolgozott javaslatokat. A parlamentben 1994 és 1998 között született már egy tervezet. Ráadásul ezekhez a már meglévő koncepciókhoz most újabb szakmai és civil javaslatok érkeztek, megfogalmazva az elvárásaikat. Nos, ha ezeket felfrissítve össze tudjuk fésülni, megszülethet a szakmai konszenzus.

Ha így is lesz, sokak szerint indokolt lenne népszavazással elfogadtatni az új alaptörvényt, ez adna valódi legitimációt neki. Ön is így látja?

Pontosan az előbb elmondottak miatt én nem tartom szükségesnek a népszavazást. Jelenleg is bárki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy elmondja javaslatait, véleményét. Mindenki számára adott, hogy bekapcsolódjon a munkába. Ezt a már említett javaslatok sokasága igazolja, ami egybeeshet vagy közelíthet a parlamenti pártok munkacsoportjaiban zajló szakmai állásponthoz.

Kálmán Attila


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.