Motorozni a maga módján jó befektetés


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha valaki azért akar motorozni, mert az kemény dolog, akkor felejtse el. Kemény dolgokat csinálni nem jó: épp azért olyan kemények.

Mondjuk esőben motorozni elég kemény, hiszen a szél elég durván hűti is az embert, a bukósisak plexijén nincs ablaktörlő, tehát alig látunk valamit pont akkor, amikor mások sem igazán látnak bennünket, az útburkolati jelek pedig iszonyúan csúsznak. Azért mondom, a keménység magában hordozza a szívást, és motorozni inkább azért motorozunk, mert jó.

Sokan gondolják, hogy motorozni veszélyes, de ez igazából csak optikai csalódás. Motorozni nem veszélyesebb, mint autózni, de az autó ad az embernek egy hamis biztonságérzetet, és a saját halálunkat valahogy kevésbé érezzük drámainak egy bádogdobozban (v. ö. koporsó), mint csak úgy szabadon. A motorosbaleset mindig szörnyűbben néz ki, mert a tetem látszik, amire viszont a tűzoltók egy autóból kioperálták a holttesteket, már rég hazament a Blikk fotósa.

Elég hátborzongatóan tud kinézni egy országúton előzgető motoros is, holott egy frontális ütközésben sokkal könnyebben meghal egy autós, elvégre a motoros még két szembejövő autó között is kényelmesen elfér. Tapasztalatból mondom, már nekem is el kellett ott férnem párszor. Tehát nem a motor veszélyes. A kreténség, az a veszélyes, és a kreténség a motorosoknál könnyen összeadódik. A kretén sportmotort vesz, mert az erős és gyors. Utcán jár vele, mert kretén, és a versenypálya nyílt napjain már nem lenne nagy legény. Mivel a menő fogalma az ő elméjében egy elég furcsa konglomerátum, egy szál bermudában ül fel a Suzuki GSX-R-re, meg papucsban, meg pólóban, mert az laza, aztán persze próbál sportosan menni, de ahhoz rendes motoroscsizma is kéne. Ráadásul motorozni sem tud, mert a negyvenezer forintot már sajnálta a vezetéstechnikai tréningre, és szégyellte is volna, hogy nem eleve Valentino Rossinak született. A halmozottan kretén aztán valahol elzakózik, és mivel még kesztyű sem volt rajta, nemhogy kabát, akár el is vérezhet attól, hogy csúszott az aszfalton tíz–tizenöt métert. És rontja a statisztikát, pedig ha az előző bekezdést fordítva csinálta volna, el sem jut odáig, hogy szüksége legyen a védőfelszerelésre. Nem a motorozás veszélyes tehát, hanem a kreténség, de az gyalog is ölhet.

Ha valaki még soha nem motorozott, de szeretne, így is, úgy is el kell mennie egy jogosítványszerző tanfolyamra. Van mindenféle, én speciel nagyon ajánlom a Safety Hungary-félét, ahol van motorszimulátor és nem élesben kell beidegeznünk a kézzel kuplungolást és lábbal váltást. Jogsit szerezni egyébként bárhol lehet, csak utána mindenképpen el kell menni egy vezetéstechnikai tréningre, mert ott tanítják meg az embert rendesen motorozni. Helyből elstartolni, és egy kiadós nyélgázzal elhúzni a naplementébe technikailag értékelhetetlen, ezzel nem is tudunk elkápráztatni senkit, aki egy kicsit is ért a motorozáshoz. Ahhoz nem kell tréning. Csak a gyors, de biztonságos kanyarodáshoz, a hatékony fékezéshez, meg ahhoz, hogy nagyobb szerencsétlenkedés és lábbal kalimpálás nélkül meg tudjunk fordulni egy szűkebb helyen, vagy lassan kikacskaringózni egy parkolóból – a motorozásban sajnos az ilyen, kevésbé látványos dolgok a legmenőbbek. Sorolhatnám most a trükköket, hogy robogón kis gázzal folyamatosan húzzuk a hátsó féket, meg odanézünk, ahová menni akarunk, meg felsőtestből kicsit előredőlünk, de akár hiszik, akár nem, ezeket könyvből nem lehet megtanulni. Én már rég kötelezővé tettem volna a vezetéstechnikai tréningeket motorosoknak, de autósoknak sem ártana.

És akkor jöjjön a leghálásabb kérdés: milyen motort vegyünk? Mármint nem márkára, hanem kategóriára. Emlékeznek a Ponyvaregényre, amiben Bruce Willis állandóan kijavította a csaját, hogy nem motor, hanem chopper? Megoldhatatlan feladat volt a fordítónak, mert nem lehetett elsumákolni; folyamatosan ezen lovagoltak. Márpedig a magyar nem különbözteti meg a motort (bike) az átépített, fotel-stílusban terpeszkedős, nagy első és kisebb hátsó kerekű gépektől (chopper).

Ahol én tanultam motorozni, háromféle lehetőség volt. Egy egyhengeres, magas enduro-szerű BMW, amivel a legkönnyebb városban motorozni, úgyhogy nem is tiltakoztam ellene. Volt még egy bike, talán valami 400 köbcenti körüli Suzuki, amin még idomok is voltak – az ilyesmi azóta sem érdekel. És volt egy szánalmas, 250-es koreai cruiser, amit nem is oktatási célokra tartottak, csak úgy volt. Arra egyszer ráültem, és tudtam, hogy megérkeztem: én a cruiseres csávó vagyok. Kicsi volt és a végtelenségig szar, de megéreztem azt a kellemes, méhen belüli, végtelen nyugalmat, ami ma is megszáll, akárhányszor a kezem közé kaparintok egy Harley Davidsont, vagy valamilyen japán cruisert.

Ja, igen: a cruiser az, amit a magyarok tévesen choppernek hívnak. Most már egyes gyártók is alkalmazkodtak a tájékozatlan néptömegekhez, és az egyszerűség kedvéért átkeresztelték a kategóriát, bár a Honda honlapján a cruisereket custom menüpont alatt találjuk, ami végképp abszurd, hiszen a custom egyedi, épített motort/autót jelöl. A chopper alapesetben olyasmi, ami a Discovery Channelen egymással üvöltöző bunkók műsorában van (Orange County Choppers), vagy az Easy Rider című filmből a Captain America. Nagy, vékony első kerék, kicsike tank, és lehetőség szerint minden felesleges, vagy majdnem felesleges alkatrész leoperálva. A Hell’s Angels fénykorában Amerikában azt csinálták a motorosok, hogy mivel kötelező volt a külső visszapillantó tükör, de a KRESZ nem definiálta eléggé a tükör fogalmát, fogorvosi tükröket szereltek a motorra. Szóval az a Harley, vagy Harley-re emlékeztető tárgy nagy valószínűséggel egy cruiser lesz: nagy, kényelmes dög, ami igazából egy antimotor.

Antimotor, mert nem jó vele gyorsan menni, és ezért sokan azt gondolják, hogy rossz, pedig nem rossz, csak más. Mást tud, amit a sportmotorok, vagy a normális naked-ek és túramotorok nem: jó vele lassan menni. Én mondjuk száguldozni is szeretek, de arra a célra naked-et tartok, ami történetesen egy Yamaha XJR 1300. A naked vagyis csupasz motor lényege, hogy nincs rajta a szélvédőt is magába foglaló fejidom és a lábat is védő burkolat. Ezért aztán csak egy határig jó vele gyorsan menni, 130 körül például már annyira kell kapaszkodni, hogy nem jó nekünk, inkább lassan megyünk. Egy idomos túramotor, mint a tavalyi Honda VFR már annyira szélvédett, hogy a 200 se fáj, és hiába mantrázzuk magunkban, hogy a sebesség öl, a sebesség öl, nem nagyon lehet vele 150-nél lassabban menni. Na, ezért nagy dolog a cruiser.

A motor egyébként anyagilag eléggé demokratikus műfaj. Alapban elég drága persze, mert egy átlagos, polgári jármű 2–2,5 millió forint. Viszont a legjobban felszerelt Harley-t is megkapjuk 6–7 millió körül, egy igazán különleges és ritka BMW megáll 5-ből. Illetve a BMW legújabb agyréme, a hathengeres (!) GTL 6,7 millió, de ez már tényleg durva. 6 millió forint egy motorért soknak is tűnik, de nem annyival drágább, mint ugyanaz, vagyis egy csúcs-BMW autóban, ami simán lehet 30 millió fölött. Ez egy szolid 2-3 szoros arány, míg ugyanez a különbség autóban már 10-20-30-szoros. A minap például kis híján megvettem egy 9 éves Ducati 998-ast – ezzel a típussal nyerték néhány éve a Superbike világbajnokságot. Gyönyörű, tűzpiros szupersportmotor, teljesen jó, újközeli állapotban. Közlekedni persze nem igazán tudok vele, mert én egyrészt ugye a cruiseres csávó vagyok, másrészt ez tényleg a versenypályára való. Na de nem ez a lényeg, hanem hogy 1,2 millió forintért elhozhattam volna. És akkor még nem is alkudoztam.

A motorozás tehát a világ leghülyébb befektetése, de mint látható, létezik olyan gazdasági gondolkodás, ami alapján igazából vastagon megéri.

Winkler Róbert


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.