Nemzetközi konferencia a kulturális javak védelméről


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A művészet mindig és mindenhol üzletnek számított, de a hamisítási botrányok óta mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a művészet és a piac kényszerházasságában a pénznek az eddigieknél is nagyobb a jelentősége. „Nemzetközi szinten a műkereskedelem külön társadalmi tevékenységgé vált, ahol a művészeti elismerést nem a minőség és az érdemek alapján osztogatják, hanem aszerint, hogy milyen sikerrel jut át a művész bizonyos, szinte rituálisnak mondható körökön, melyeknek semmi közük az alkotáshoz.” (J. Benhamou Huet: A művészet mint üzlet. Bp. 2002. 99. o.)

A Judith Benhamou Huet kijelentésében foglaltakat már fél évszázaddal korábban felismerte Han van Meegeren holland festő, akit korának műkritikusai azért néztek le, mert az avantgárd idején klasszikus képeket festett, ezért a XX. század nagy hamisítója a XVII. századi „delfti szfinx” bőrébe bújva, tökéletes Vermeer képeket alkotott, és nemcsak az anyagi haszonszerzés végett, hanem elsősorban azért, hogy bosszút álljon a galéria-tulajdonosokon, illetve korának művészettörténészein.

1928-ban egy megtalált képről a híres és befolyásos holland műkritikus, Hofstede de Groot kijelentette, hogy Frans Hals festette, és ekként is adták el, de később Hollandia másik műkritikusa, Abraham Bredius azt állította, hogy a festmény hamisítvány, mivel a kép egyes részein túl puha a festék. Ennek hátterében egyébként az állt, hogy a képet röviddel az eladása előtt restaurálták, és ennek folyamán a kép tisztításakor különleges olajokat, valamint oldószereket is használtak, amelyek bizonyos helyeken megpuhíthatták az eredeti festéket, de erről Bredius nem tudott, Groot viszont igen.

Mivel Meegeren restaurálta a képet, ezért teljesen felháborodott azon, ahogyan Bredius viselkedett, aki egyébként Hollandiában a művészet legfőbb tekintélyének számított. Ekkor határozta el Meegeren, hogy barátjával, Van Wijngaardennel együtt bebizonyítják, miszerint lehet tökéletes hamisítványokat készíteni.

A XX. század nagy pere is azt mutatja, hogy sohasem fogjuk megtudni az igazat a Vermeer-képeket illetően. A kérdés már csak az, hogy ha mégis, és kiderül, hogy a Vermeernek hitt festmények egy része nem az, aminek hisszük, akkor meg kell-e semmisíteni a hamisítványokat. És igaza van-e Simone J. Cahan-Salvador művészettörténésznek, aki úgy véli, hogy a hamisító egyszerűen tolvaj, mert „nemcsak kereskedelmi fogalmak szerint követ el csalást, hanem bitorol olyan eszméket, olyan tehetséget is, amelyek nem az övéi. Ráadásul munkái középszerűsége révén éppen azoknak a mestereknek a hitelét rombolja, akiktől ihletet nyer. Könyörtelenül folytatni kell a hamisítványok üldözését”. (G. Isnard: Eredeti vagy hamis? Budapest 1989. 362.)

A Budapesten, november végén megrendezett konferencia egyik témája is a kulturális javak ellen elkövethető bűncselekmények témaköre volt: a műkincslopások, hamisítások, rongálások számos veszélyére hívták fel az előadók a meghívott szakemberek figyelmét. A lopás és a hamisítás pedig azonosítási kérdéseket is felvet, sőt ezen túlmenően azt a problémát is, hogy egyáltalán mi nevezhető eredetinek.

A konferencia egyik szervezője, Vukán Béla a bevezető előadásában elmondta, hogy az ISEC program keretében, a Nemzeti Nyomozó Iroda Műkincsvédelmi Alosztálya kezdeményezésére megnyerte az ORFK azt a pályázatot, amely a műkincsvédelem rendőri kapacitásainak megerősítésére irányult. Ennek a programnak a részeként nyílt lehetőség arra, hogy három napon keresztül, nemzetközi műtárgyvédelmi konferenciának adjon otthont a budapesti Gellért Hotel.

A konferencia Az együttműködés szerepe a kulturális javak védelmével kapcsolatos nemzeti és nemzetközi stratégiában címet kapta. Témája:

– A kulturális javak védelmére irányuló nemzeti stratégiák alapvető elemei, a nemzeti és nemzetközi stratégia összehangolásának lehetőségei.
– Az együttműködés szükségessége és aktualitása az illegális műkincs-kereskedelem és a kulturális javakkal kapcsolatos bűncselekmények elleni összehangolt küzdelemben.
– A nemzeti és nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségek, az együttműködés formái, résztvevői és perspektívái.
– A kulturális javak védelmének aktuális kérdései.

A szervezők azt akarták elérni, hogy a hazai és külföldi szakemberek előadásain keresztül megismerhessük a rendvédelmi szervek és a kulturális igazgatás feladatait, tevékenységét, a műkincsvédelem aktuális kérdéseit, különös figyelemmel a hazai és nemzetközi együttműködésben rejlő további lehetőségekre. Akik ott voltak, tudják, hogy ez sikerült is nekik.

A konferencián a kulturális javakkal kapcsolatos bűncselekmények felderítésében, nyomozásában érdekelt külföldi és hazai szakemberek vettek részt: az európai bűnügyi rendőrség munkatársain kívül a hazai Nemzeti Adó- és Vámhivatal képviselői, a kulturális igazgatás tisztviselői vettek részt, de meghívást kaptak a muzeológusok, az igazságügyi szakértők, a műkereskedők, a biztosítási és biztonságtechnikai szakemberek is. A konferencia helyszíne a Budapesti Gellért Szálló konferenciaterme volt.

 

A konferencián ott voltak az olaszok, az angolok, a franciák, a portugálok, a szlovének, a lengyelek, a spanyolok, az osztrákok, a románok, a szerbek, a horvátok és természetesen a magyarok. A konferencia egyik előadóját, Kármán Gabriellát a HENT műkincsvédelemmel kapcsolatos tevékenységéről kérdezzük. Az előadó az OKRI munkatársa és a HENT munkacsoport titkára.

Kármán Gabriella: A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület fő célkitűzése a hamisítás elleni fellépés hatékonyabbá tétele. A HENT-en belül külön munkacsoportot hoztak létre azért, hogy olyan javaslatokat tegyünk, amelyek a jogérvényesítést elősegítik, és amelyek segítségével a műtárgyhamisítás visszaszorítható.

 

Ha jól tudom, akkor friss kezdeményezésről van itt szó.

Kármán Gabriella: A műtárgyhamisítás elleni munkacsoport tevékenységét illetően igen. A munkacsoport 2011 szeptemberében alakult. Feladatainkat több részmunkacsoporton belül végezzük.

 

Milyen részmunkacsoportokat hoztak létre?

Kármán Gabriella: Három részmunkacsoportunk van: a jogi, a szakértői-szakmai és a műkereskedelmi.

Jogi munkacsoportunk abból a problémából indult ki, miszerint a kulturális javak hamisítása, meghamisítása, veszélyeztetése a Btk.-ban önálló tényállásként nem szerepel. A hamisítás elsősorban a csalás tényállása szerint minősíthető, de ez nem minden esetben megfelelő megoldás. Bár a kulturális javak hamisításának társadalomra veszélyessége, a szervezett elkövetések terjedése a büntetőjog eszközrendszerét is indokolttá teszi, a munkacsoport egyetért azzal a dogmatikai állásponttal, miszerint ennek a speciális területnek mindenekelőtt a közigazgatási jogi szabályrendszerének kell hatékonyan működnie.

Első feladatunknak a kulturális javak hamisítás elleni védelmét jelentő kulturális örökségvédelmi, szerzői jogi és szakmai szabályozás áttekintését tekintjük.

Hamisítás esetén leginkább az ingó műtárgyak körére mint potenciális veszélyeztetett kategóriára gondolunk, odáig jutottunk, hogy egyelőre a szabályozásban szereplő „kulturális javak” köréből indulunk ki.

 

Mi tartozik a kulturális javak körébe?

Kármán Gabriella: A Kulturális örökség védelméről szóló tv. szerint a kulturális javak az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai – az ingatlanok kivételével –, valamint a művészeti alkotások.

 

A konferencián gyakran elhangzott a kulturális örökség kifejezés is. Mi a különbség a kulturális javak és a kulturális örökség között?

Kármán Gabriella: A kulturális javak a régészeti örökséggel és a műemléki értékekkel együtt képezik a kulturális örökség részét.

 

Mivel foglalkozik a szakértői-szakmai részmunkacsoport?

Kármán Gabriella: Elsősorban a szakmai-szakértői szabályok vizsgálatával. Aki kulturális javakkal kapcsolatos tevékenységet folytat, meghatározott feltételeknek kell megfelelnie. Ez a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényből is levezethető. A törvény célja részben az, hogy a nemzeti és egyetemes kulturális örökség megőrzésére irányuló tevékenységeket szabályozza, főleg a kulturális örökség feltárását, tudományos feldolgozását, megóvását, védelmét, fenntartó használatát és közkinccsé tételét. Ennek érdekében szükséges, hogy a kulturális javak védelmét illetően, a kulturális javakkal kapcsolatos tevékenységet folytató személyek (az alkotók, a restaurátorok, a művészettörténészek, a szakértők és a műkereskedők) szerepét, felelősségét tisztázzuk. Fontos továbbá, hogy a szakképzési és szakmagyakorlási feltételeket áttekintsük, és a megfogalmazott problémák mentén megvizsgáljuk a szakmai érdekképviseleti fórumok szerepét.

Mivel a szakértő munkája kulcsfontosságú a műtárgyak eredetiségét illetően, ezért át kell tekintenünk a szakértői tevékenységet meghatározó jelenlegi feltételek rendszerét. Javaslatokat teszünk majd annak érdekében, hogy a szakértői részvétel a jelenleginél hatékonyabban szolgálja a műtárgyhamisítások elleni fellépést.

 

Létezik kulturális igazságügyi szakértői képzés Magyarországon?

Kármán Gabriella: Ilyen speciális szakértőképzés jelenleg nincs Magyarországon. Más és más a helyzet a kulturális szakértői és az igazságügyi szakértői területen. Ezenkívül eltérőek a szakértői tevékenység jellemzői attól függően is, hogy a közgyűjteményi vagy a műkereskedelmi szféráról van-e szó.

 

Miről szól a műkereskedelmi részmunkacsoport tevékenysége?

Kármán Gabriella: A műkereskedelemnek szintén fontos szerepe van a kulturális javak védelmében, bár az is igaz, hogy a hamisítás annak nyilvánosságra kerülésétől függetlenül megvalósul, de ez mégis legtöbbször a nyilvánosságra hozatalig, a forgalomba kerülésig lappangó probléma.

 

Milyen konkrét feladatai vannak a műkereskedelmi részmunkacsoportnak?

Kármán Gabriella: Mivel a műkereskedelmi tevékenység nincs szabályozva, foglalkoznunk kell azzal, hogy milyen feltételek meglétét, milyen jogosultságok és kötelezettségek előírását indokolnák a műtárgyvédelmi szempontok.

 

Milyen jogosultságokra, illetve kötelezettségekre gondol?

Kármán Gabriella: Nyilvántartási, ellenőrzési kötelezettségekre, esetleg az eredetiség tanúsítására stb.

 

A konferencián a külföldi előadók közül többen is említették, hogy a nyilvántartás érdekében ún. Rendőrségi Könyveket vezetnek.

Kármán Gabriella: Igen, mi is nagy figyelemmel tekintünk a francia, a spanyol és a portugál gyakorlatban is meglévő rendőrségi könyvekre, az efféle nyilvántartás ugyanis feltétlenül fontos eszköz lehet a bizonyításban.

Dr. Kiss Anna


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.