Oppenheimer világa

A legfontosabb ember, aki valaha élt – állítja főhőséről Christopher Nolan rendező, aki új filmjében mindezt bizonyítani is akarja.

„Meg akartam ismertetni a nézőket egy olyan ember gondolatvilágával, aki a szó szoros értelmében a dolgok kellős közepéről vezényelte a történelem legnagyobb fordulatát” – fogalmazza Nolan, az Oppenheimer című vadonatúj amerikai játékfilm forgatókönyvíró-rendezője, egyben társproducere. Úgy véli, hogy főhőse a legfontosabb ember, aki valaha élt, hiszen ő tette olyanná a világunkat, amilyen. „És már csak ezért is látnunk kell a történetét ahhoz, hogy elhiggyük.”

Paradoxonok és erkölcsi dilemmák

S bár állításával lehet is vitatkozni, meg nem is, az mindenesetre igaz, hogy ezt a művet látnia kell mindenkinek, akit érdekel a történelem, akit érdekelnek a történelem meghatározó eseményei, s aki kedveli a valóságon alapuló minőségi játékfilmeket.

Mert az Oppenheimer minőségi munka. Nem hatásvadász – bár témájából fakadóan olykor szó szerint szemkápráztató –, nem túlírt, nem unalmas, annak ellenére, hogy három kerek órán át igyekszik fenntartani a néző figyelmét.

„Teljesen le vagyok nyűgözve, és még mindig próbálom összeszedni magam érzelmileg” – nyilatkozta a Variety című szaklapnak a produkciót elővetítésen látva Kai Bird, aki társszerzője annak a kötetnek, amelynek alapján Nolan a forgatókönyvet írta. Az American Prometheus: The Triumph and Tragedy of J. Robert Oppenheimer című könyv másik társszerzője Martin J. Sherwin; 2005-ben megjelent munkájukért mindketten elnyerték a Pulitzer-díjat.

J. Robert Oppenheimer az érdeklődés középpontjában (Fotók forrása: © Universal Pictures. All Rights Reserved)

A rendező szerint filmje láttán az emberek elgondolkodnak majd arról, miként élhetett valaki annak tudatában, hogy tevékenyen részt vett az atombomba megalkotásában. S arról is, vajon tudósként volt-e más lehetősége a második világháború idején. Emberek százezreinek halála árán lehetett csak megmenteni emberek millióinak életét? A maghasadáson alapuló atombomba megalkotása egyszerre volt-e az emberi zsenialitás, a tudomány és a technológiában felhalmozott tudás diadala, de egyben egy szörnyű lehetőség katasztrófákkal járó politikai kiaknázása?

„Oppenheimer története tele van paradoxonokkal és erkölcsi dilemmákkal, s engem mindig is az efféle dolgok érdekeltek” – mondja Nolan.

A Trinity-teszt

A történelemkönyvek lapjairól is tudjuk, hogy a második világháború idején J. Robert Oppenheimer fizikus vezette a sivatagban, az általa felépíttetett Los Alamosban, a titkos amerikai főhadiszálláson a Manhattan-terv nevű programot, melynek célja az volt, hogy a németeket megelőzve kifejlessze a világ első tömegpusztító fegyverét. Azt is tudjuk, hogy több, Magyarországról elszármazott, világhírű tudós vett részt közvetve vagy közvetlenül a Manhattan-terv végrehajtásában. (Neumann János, Wígner Jenő, Kármán Tódor, Teller, Ede Szilárd Leó; lásd bővebben A marslakók bölcsessége című írásunkat! Teller Ede és Szilárd Leó különben meg is elevenedik a filmben, Bennie Safdie és Haumann Máté alakításában.)

Ám azt már-már a feledés homálya rejti el, hogy egy próbarobbantás is történt az új-mexikói sivatagban 1945. július 16-án, vagyis az emberiség történetében az úgynevezett Trinity-teszt volt az első atomrobbantás. Az sem igazán ismert – legalábbis az Egyesült Államokon kívül –, hogy az ötvenes években, a hidegháború legkeményebb időszakában Joseph Raymond McCarthy szenátor szinte hajtóvadászatot indított jeles személyiségek ellen, akiket kommunistának kiáltott ki. Oppenheimert is meghurcolták, ellene is vizsgálatot folytattak, melynek végén visszavonták szigrúan titkos nemzetbiztonsági engedélyét (top-secret security clearance). A forgatókönyvíró-rendező mindkét eseményt részleteiben is bemutatja.

Az altábornagy és a tudós Los Alamosban: Matt Damon és Cillian Murphy

„A Trinityhez vezető gondolkodási folyamat során [a tudósok] azt a lehetőséget latolgatták – habár minimális volt a valószínűsége –, hogy miután megnyomták a gombot és felrobbant az első bomba, begyulladhat a Föld légköre és elpusztul az egész bolygó – magyarázza Nolan. – Nem volt matematikai vagy elméleti alap ahhoz, hogy teljesen kizárják ezt a lehetőséget, lett légyen mégoly csekély is. Mégis megnyomták a gombot. Rendkívüli pillanat volt az emberiség történetében. El akartam vinni a közönséget abba a terembe, hogy tanúja lehessen a beszélgetésnek, és láthassa, amint megnyomják a gombot. Ez a leghihetetlenebb pillanat, a legelképesztőbb kockázattal…”

Ezeket a legelső atomrobbanást imitáló felvételeket úgy készítették, hogy egymástól távoli pontokra állított objektumokat komponáltak közös képbe. Nagy maketteket gyártottak, azokhoz közel helyezték a kamerákat, gigantikus hatást keltve. A robbantáshoz benzin és propán elegyével dolgoztak, a keverékhez alumíniumport és magnéziumot adtak, így a vakító villanás pont olyan lett, mint amilyen atomrobbanáskor figyelhető meg.

Forgatás a sivatagban, IMAX-kamerával – Christopher Nolan rendező jobbról a második

„Az volt a célunk, hogy mindent, ami csak a filmben látható, fényképezzük, és ne a számítógép hozza létre” – említi a rendező. Vagyis a számítógépet csak arra használták, hogy új rétegeket helyezzen a már kész kompozíciókra. A filmet teljes egészében 2D-s IMAX-formátumban forgatták, hogy a nézőt a hatalmas vászon szinte beszippantsa – mind a 180 percben.

Történet és látványvilág

S ha már látványvilág: érdekesség, hogy a tartalomhoz más-más vizuális stratégiát választott Nolan, így vezetve a nézőt. Az Oppenheimer szemszögéből láttatott történetek színesek. E jeleneteket alkalmanként szürreális vágóképek tarkítják, elénk vetítve a főhős belső világát. „Ez furcsa dolog. De világossá teszi mindenki számára, hogy mi, a közönség Oppenheimerrel veszünk részt ezen az utazáson. Az ő válla fölött kukucskálunk át, még a fejébe is beférkőzünk, mindenhová vele megyünk. Megpróbáltuk különböző pontokon beleásni magunkat Oppenheimer lelkébe, hogy érzelmi utazásra vigyük a közönséget – avat be a direktor rendezői elveibe. – Ez jelentette számunkra a kihívást: el akartuk mesélni egy olyan ember történetét, aki társaival felmérhetetlen pusztulást okozó eseményeket indított el, de a nézőt mindvégig bevonva azt is meg akartuk mutatni az ő szempontjából, hogy mindezt jogosan, nemes célok érdekében cselekedte.”

Lewis Strauss, az Atomenergia Bizottság elnöke: Robert Downey Jr.-ra alig lehet ráismerni

A történetben hangsúlyos szerepet kap Lewis Strauss figurája, az Oppenheimer ellen 1954-ben vizsgálatot indító Atomenergia Bizottság (Atomic Energy Comission) elnöke. A hozzá kapcsolódó, s persze Oppenheimer meghurcoltatásával összefüggő jeleneteket fekete-fehérben látjuk. Mint ahogy fekete-fehéren maradtak ránk az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló McCarthy-bizottság filmes-televíziós felvételei is.

A nagy léptékű és összetett történetet Nolan több főszereplővel és sok-sok epizodistával meséli el. Külön-külön felesleges lenne dicsérni a színészeket, akik mind elsőrangúan, profi módon élik át szerepüket. Cillian Murphy, az olykor félszeg és tipródó Oppenheimer szerepében, Matt Damon, a kissé nyers, de jóindulatú altábornagy alakjában, a Manhattan-projekt katonai vezetőjeként. Emily Blunt nem átlagos, háttérbe szoruló feleséget játszik Kitty Oppenheimerként. Robert Downey Jr. pedig végre kitörhet a Marvel-féle szuperhős-figurák árnyékából, és Lewis Strauss képében szinte alig felismerhetően alakítja komoly szerepét.

Kései rehabilitáció

Az alkotásban központi szerepet kap az az egy hónapos vizsgálat, melyben a fizikus baloldali szimpátiáját felhasználva a vádlók nem zárják ki, hogy esetleg kémkedett a kommunisták, a Szovjetunió számára. Az Atomeneriga Bizottság ügyvédje, Roger Robb megalázó meghallgatásokon, mintegy prejudikálva a döntést, igyekszik meghátrálásra kényszeríteni és összezavarni Oppenheimert. Arra hivatkozva, hogy nem bírósági tárgyalás zajlik, még vélt bizonyítékai bemutatását is megtagadja.

Feleség és férj a meghallgatáson: Emily Blunt és Cillian Murphy

1954 májusában, az adott hidegháborús környezetben nem is lehetett más a határozat, mint a fizikus nemzetbiztonsági engedélyének visszavonása. Maga a játékfilm is egyfajta rehabilitációnak tekinthető, de az igazi rehabilitáció 2022 decemberében történt meg: ekkor az amerikai Energiaügyi Minisztérium (Department of Energy) hatályon kívül helyezte az Atomenergia Bizottság 1954-es határozatát. 68 évvel a döntést, 55 évvel a tudós halálát követően…

*

Habár az alkotók thrillerként határozzák meg produkciójuk műfaját, a film valójában inkább nevezhető életrajzi, történelmi drámának. Igaz, vannak benne rémregénybe illő történések, mint ahogy a teljes huszadik század is felfogható egyfajta rémregényként. Talán így könnyebb lehet eladni a piacon az Oppenheimert, és vele együtt J. Robert Oppenheimert.

A játékfilm 2023. július 20-ától, az amerikai premiert egy nappal megelőzve látható a magyar mozikban, a UIP–Duna Film gondozásában.

Az előzetes itt látható szinkronnal, vagy itt, felirattal.

Az alkotók vallomása a produkcióról itt nézhető meg.

---