Tippek és buktatók I.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A három igazságszolgáltatási fórumból álló Európai Unió Bírósága előtt a magyar vonatkozású, illetve a magyar nyelvű ügyek száma elenyésző a többi nyelven beérkezett keresetekhez képest. Jelen cikksorozat ezért betekintést kíván nyújtani mindazok részére, akik ügyfeleik képviseletében a Bírósághoz, a Törvényszékhez vagy a Közszolgálati Törvényszékhez kívánnak fordulni, annál is inkább, mert az Európai Unió Bírósága alapokmányának 19. cikke értelmében az egyes eljárásokban a jogi képviselet kötelező.

Dr. Nagy Vera
A budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 2001-ben szerzett jogász diplomát. Az egyetemi évek alatt két szemesztert tanult Franciaországban az Angers-i Jogtudományi Egyetemen, ezzel egy időben kutatási ösztöndíjjal uniós terminológiát tartalmazó glosszárium kidolgozásában vett részt. A diploma megszerzését követően a francia kormány ösztöndíjasaként a Nantes-i Jogtudományi Egyetemen szerződések jogából posztgraduális diplomát, majd az ELTE Jogi Továbbképző Intézetben európai jogi szakjogász végzettséget szerzett.
Ügyvédjelölti éveit a Jakucs és Társai Ügyvédi Irodában töltötte. A szakvizsga letételét követően 2007-től több évig Luxemburgban élt, ahol fordítóként az Európai Parlamentnél, majd tanácsosként az Európai Unió Törvényszékén is dolgozott. Saját irodáját, amely együttműködésben áll a Bécsben és Budapesten tevékenykedő Simonfay Ügyvédi Irodával, 2010 decemberében alapította.
Kedvenc városai szülővárosa, a csehországi Karlovy Vary és Sopron, ahol az egyetemi tanulmányok megkezdéséig élt. Szívesen tartózkodik nemzetközi környezetben, ahol minél több nyelvet használhat az általa beszélt hét nyelv közül. Gyermekeire a legbüszkébb, akik 3 és 5 évesen már a második idegen nyelvet tanulják.

A két részből álló cikksorozatunkban ezért először az Európai Unió Bírósága három fórumának és az előttük indított eljárások típusainak áttekintésével foglalkozunk, majd a folytatásban kísérletet teszünk néhány olyan szabály bemutatására, amely hozzájárulhat az ügyvédek általi képviselet sikeresebbé tételéhez.

Válasszunk nyelvet

Bár az Európai Unió Bírósága előtt az EU bármely hivatalos nyelvén indíthatunk eljárást, általában mégis mindenki saját anyanyelvén készíti el beadványait. Persze előfordulhat, hogy magyar részvétel ellenére az eljárás nyelve mégsem a magyar, mert például nem ilyen nyelven nyújtjuk be az eljárást megindító iratunkat, vagy csak beavatkozóként lépünk be valamely eljárásba. Anyanyelvünk használatának előnye, hogy talán a legpontosabban így tudjuk kifejezésre juttatni, miért is fordulunk valamely bírói szervhez, hátránya viszont, hogy az egyes beadványoknak és mellékleteiknek franciára, azaz a Bíróság munkanyelvére fordítása több hónapot is igénybe vehet.

A magyar részvételű ügyek jelentős része egyébként a Bíróságnál köt ki, hiszen a magyar vagy más tagállambeli bíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások, valamint a Bizottság által a Magyar Köztársaság ellen tipikusan tagállami kötelezettségszegés miatt indított eljárások kapcsán a Bíróságnak van hatásköre.

A Törvényszék előtt ezzel szemben lényegesen kevesebb a magyar vonatkozású ügyek száma.

Míg például francia vonatkozású ügyből hetente érkezik két-három közvetlen kereset vagy a Közszolgálati Törvényszék határozata elleni fellebbezés, magyar ügyből évente kerül ugyanennyi benyújtásra. Mögöttünk már csak szlovák szomszédaink maradnak el, akik anyanyelvükön az elmúlt fél évben egyáltalán nem adtak be a Törvényszékhez semmilyen kérelmet.

Ami a magyar ügyek típusait illeti, megemlítendő, hogy felperesként a Magyar Köztársaság néhány esetben indított a Bizottság ellen uniós finanszírozással kapcsolatban kialakult jogvita miatt megsemmisítés iránti keresetet, valamint állami támogatásról szóló bizottsági határozat megsemmisítése iránt is indult, elsősorban a villamosenergia-szektorban tevékenykedő néhány magyar piaci szereplő által kezdeményezett eljárás.

Az EU és alkalmazottai közötti jogviták elbírálására hatáskörrel rendelkező, hat éve működő Közszolgálati Törvényszék pedig eddig összesen négy magyar nyelven indított pert tudhat maga mögött, amelyekből kettő keresettől való elállás miatt szűnt meg.

Az uniós jogi aktusok pedig nemcsak a tagállamokra vonatkoznak, hanem közvetlenül érinthetik a természetes és jogi személyeket is, így az uniós bírói szervhez fordulás lehetősége itthon is annyira adott, mint más tagállamokban.

A tagállamok és az uniós intézmények által indított eljárásokkal ezért most kevésbé foglalkozunk, mivel a tagállamokat és intézményeket általában kinevezett meghatalmazottak képviselik, bár az alapokmány lehetővé teszi, hogy munkájukat tanácsadók vagy ügyvédek is segítsék.

Valamennyi többi felet azonban – így a természetes és jogi személyeket – ügyvédnek kell képviselnie, akinek különösképpen ügyelnie kell a formai és tartalmi követelmények betartására.

Nem dőlhetünk ugyanis hátra az eljárást megindító iratunknak az ügy elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz való benyújtásával, a hazainál lényegesen szigorúbb és olykor szokatlan eljárásjogi követelményeknek is meg kell felelnünk. Ez utóbbi előírások látszólagos bonyolultsága azzal magyarázható, hogy 27 tagállam különböző nyelvű és kultúrájú ügyvédei által szerkesztett beadványok összhangba hozatala céljából a formai és tartalmi követelmények előírásával kívánják biztosítani azok könnyebb kezelhetőségét.

Ahhoz pedig, hogy beadványaink határidőben történő benyújtása felől se legyenek kétségeink, figyelembe kell vennünk az eljárási határidőkre, különösen azok számítási módjára vonatkozó szabályokat is, amelyeket az alapokmány és az adott ügyben hatáskörrel rendelkező bíróság eljárási szabályzata tartalmaz. Bár az egyes határidők tekintetében különböző szabályok alkalmazandók attól függően, hogy a sérelmezett jogi aktus a Hivatalos Lapban jelent-e meg, vagy arról esetleg az érintettet külön tájékoztatták, illetve hogy a megtámadott határozatot milyen módon közölték annak címzettjével, mindegyik esetben közös szabály, hogy az eljárást megindító iratnak az eljárás megindítására nyitva álló határidő utolsó napjáig meg kell érkeznie a Hivatalhoz, különben elkésettnek minősül és elutasítást von maga után.

Sajátos szabály érvényesül a beadványok megküldése tekintetében is. Az eljárási szabályzatok lehetővé teszik az iratok e-mail vagy fax útján történő megküldését azzal, hogy az eredeti példánynak legkésőbb az ilyen módon való benyújtás időpontját követő tízedik napon meg kell érkeznie az adott bíróság Hivatalához. A tíz napos szabály alkalmazása kicsit szokatlannak tűnhet, de tekintettel arra, hogy az EU tagállamai különböző távolságra találhatók a luxemburgi székhelyű Bíróságtól, az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíz nappal meghosszabbodnak. Ha azonban az irat nem érkezik meg, vagy az eredeti példány nem egyezik meg a korábban e-mailen vagy faxon megküldött változattal, a Bíróság nem veszi figyelembe a korábban megküldött példányt, hanem az utóbb beérkezettet veszi csak nyilvántartásba.

Annak érdekében, hogy először is megállapíthassuk, mely eljárásokban van kiemelkedő szerepe az ügyvédeknek, a részletekbe menő tájékoztatástól eltekintve röviden összegezzük az egyes bíróságok hatásköreit.

A Bíróság, a Törvényszék és a Közszolgálati Törvényszék hatásköre

Amint azt már fentebb említettük, a „C” megjelölésű ügyekkel foglalkozó Bíróság a gyakorlatban leginkább a nemzeti bíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban ítélkezik, de hatáskörrel rendelkezik az Unió valamely intézménye vagy szerve által hozott jogi aktus megsemmisítésére, az intézményi mulasztás megállapítására, valamint a Bizottságnak valamely tagállam ellen tagállami kötelezettségszegés megállapítására irányuló kereseteinek elbírálására is. Emellett fellebbviteli fórumként működik a Törvényszék által hozott határozat ellen benyújtott fellebbezések tekintetében, valamint felülvizsgálja a Közszolgálati Törvényszék által hozott határozatok ellen benyújtott fellebbezési eljárásban a Törvényszék által hozott határozatokat.

A „T” megjelölésű ügyeket elbíráló Törvényszék (a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt Elsőfokú Bíróság) hatáskörébe az EUMSZ 256. cikkben felsorolt és az alapokmány 51. cikke által pontosított eljárások tartoznak. E rendelkezések alapján megállapítható, hogy a Bírósággal ellentétben a Törvényszék a természetes és jogi személyek által kezdeményezhető, ezért talán számunkra kézzelfoghatóbb ügyekben rendelkezik hatáskörrel, beleértve a Közszolgálati Törvényszék által hozott határozatok ellen – kizárólag jogkérdésekre vonatkozóan – benyújtott fellebbezések elbírálását is.

Ugyanakkor az EUMSZ 263. cikke értelmében a természetes vagy jogi személyek által benyújtott kérelmeket a Törvényszék csak akkor bírálja el, ha azokat az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai által elfogadott aktusok ellen nyújtották be, feltéve, hogy az adott jogi aktus őket közvetlenül és személyükben érinti.

A nemzeti bíróságok határozatainak felülvizsgálatára vagy a nemzeti hatóságok határozatai vagy egyéb aktusai jogszerűségének elbírálására benyújtott kereseteket, vagy az Európai Unió intézményi rendszerébe nem tartozó nemzetközi intézmények (pl. az Emberi Jogok Európai Bírósága) által hozott határozatok ellen benyújtott kereseteket mint elfogadhatatlanokat a Törvényszék hatáskör hiánya miatt elutasítja.

Sikerrel járhatunk viszont, ha a feltételek fennállása esetén például uniós intézmény határozatát támadjuk meg, vagy ilyen aktus miatt kártérítésre irányuló pert indítunk az EU szerződésen kívüli felelősségének megállapítása érdekében. De dömpingellenes vám kivetéséről szóló tanácsi rendelet megsemmisítésére irányuló keresetünket vagy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal fellebbezési tanácsa által hozott határozatok megsemmisítésére irányuló szellemi tulajdonnal kapcsolatos perünket is a Törvényszék előtt kell megindítanunk.

A hatáskör vizsgálatánál ugyanakkor érdemes az EUMSZ-t és az eljárási szabályzatokat a magyar nyelven kívül más nyelven is tanulmányozni, mert sajnos a magyar fordítás több esetben hagy kívánni valót maga után. Így például az EUMSZ 272. cikke értelmében a Törvényszék hatáskörébe tartoznak az Unió által kötött, kifejezetten a Törvényszék hatáskörét kikötő szerződésre vonatkozó jogviták, de az EUMSZ www.eur-lex.europa.eu oldalon elérhető magyar nyelvi változata tévesen a „választottbírósági kikötés” kifejezést használja, a választottbíróságnak pedig nem sok köze van az Európai Unió Bíróságához. Ugyanezt a téves megfogalmazást követi a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikk 5. §-a is, amely előírja, hogy a keresetlevélhez a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés egy példányát is csatolni kell.

A harmadik uniós igazságszolgáltatási fórum, az „F” megjelölésű ügyekkel foglalkozó Közszolgálati Törvényszék hatáskörébe tartozó, az EU intézményei és alkalmazottai közötti jogvitákban a képviseletet többnyire Belgiumban vagy Luxembourgban bejegyzett és többnyire ilyen jellegű ügyekre szakosodott ügyvédek látják el. Ez nem is csoda, hiszen az uniós alkalmazottak legnagyobb része ebben a két országban él. Érdekesség, hogy – bár az EU bármely hivatalos nyelvén lehet keresetet benyújtani – ezekben az ügyekben az eljárás nyelve tipikusan a francia, amely abból a szempontból jelenthet előnyt, hogy a Bíróság hivatalos munkanyelvéről lévén szó, a beadványok fordítására nem kerül sor, amely egyben gyorsabb ítélkezéssel is jár.

A következő számban az ügyvéd által benyújtandó keresetlevéllel kapcsolatos eljárásjogi követelményekre kívánjuk felhívni a figyelmet.

Dr. Nagy Vera ügyvéd

 

A cikk folytatása: Tippek és buktatók II.

---