Vége az ügyvédeknek?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az eddig elsősorban jogi informatikai írásairól ismert Richard Susskind a 2008-ban kiadott The End of Lawyers-szel valami igazán feltűnőt alkotott. Könyvében, ahogy azt a cím is mutatja, nem kevesebbet állít, mint hogy a jogi szakma, és ezen belül az ügyvédi hivatás a mai formájában 40–50 éves időtávon nagyrészt eltűnhet a föld színéről, akárcsak a gyertyaöntők vagy a kerékgyártók.

Lehet, hogy egy-két évszázad múlva az étteremmé átalakított tárgyalóteremben üldögélve kérdezik majd egymást a kényelmesen vacsorázgató vendégek, hogy kik is voltak ezek az ügyvédek? Mivel foglalkoztak konkrétan?

A könyv elején megismerkedhetünk azokkal a gondolatokkal, amelyek megírását inspirálták. Ezek közül az első az, hogy bár az emberi szükségletek, amelyek a fentebbi szakmákat életben tartották (az, hogy sötétben világítani kell, és hogy helyet kell változtatni), nem szűntek meg létezni, a gazdaságban és a társadalomban olyan változások zajlottak, amelyek mégis kihalásra ítélték őket, mert nem tudtak megfelelni ezeknek a változásoknak. A szerző szerint az a két erő, amely a jogi szakma esetén ezt a kataklizmaszerű változást okozza, a tömegtermékké válás folyamata, (commoditization) és az információs technológia.

A tömegtermékké válás akkor vált szembeöltővé Susskind számára – írja, amikor a 2007-ben az Egyesült Királyságban elfogadott Legal Services Bill előkészítése során néhány összejövetelt tartottak. Ezeken a jogi szolgáltatások (elsősorban az ügyvédkedés) gyakorlásának új formáit vitatták meg. Az új jogszabály például külső befektetőket is beengedett a jogi szolgáltatások világába, és más szempontból is közelítette volna ezt a tevékenységet a normál üzleti szolgáltatásokhoz. A nagy bankok és más tömegmárkák természetesen élénk érdeklődést mutattak ez iránt a sok-sok milliárd fontos piac iránt. Milyen lesz az a világ tette fel a kérdést a szerző, ahol a jogi szolgáltatásokat nem egy hivatás monopóliumaként óvja egy jogszabály, hanem a tőke szabadon tud majd új vállalkozásokat létrehozni, befektetni, felépíteni, menedzselni benne? Fennmarad-e például az óradíj alapú méregdrága számlázás, a hierarchikus, feudális szervezet, az ósdi munkaszervezés akkor is, ha mondjuk a Tesco fogja a jogi szolgáltatást nyújtani? Már ezeken az összejöveteleken is lehetett látni azt, hogyha egy multinacionális tömegmárka kezd el jogi szolgáltatásokban gondolkodni előítéletek, kizárólag egy hivatás kiváltságait védeni hivatott jogszabályi béklyók nélkül, az általa felépített szolgáltatás teljesen más lenne, mint amit megszoktunk. A gondolat provokatívnak hangzik, de tegyük a szívünkre a kezünket: hány olyan munka vagy munkafázis van, amely már vagy most is nagyrészt automatizált, vagy automatizálható lehetne, és akár egy értelmes érettségizett ember is elvégezhetné. S mindezt akár a jelenlegi költségek ötödéért. Ha egy fiatal, okos, elfogulatlan üzletembert megbíznánk azzal, hogy próbáljon jogi szolgáltatásokat nyújtó vállalkozást alapítani friss fejjel, a legújabb technológiákra, üzleti modellekre, csatornákra és munkaszervezési elvekre támaszkodva, akkor milyen céget építene fel? Hány olyan munka van, amelyet csak azért végeznek ügyvédek, mert jogszabályokkal a külvilágra kényszerített monopóliumuk van rá, de egyéb ok nemigen indokolja?

A szerző ezek után az eretnek gondolatok után részletesen kibontja és megmagyarázza, hogy az üzleti és társadalmi környezet, valamint a technológia és az internet változásai miért mutatnak abba az irányba, hogy a jogászkodás régi formái eltűnhetnek 50 éven belül. Érvelése helyenként szenvedélyes, máskor nagyon is higgadtan okadatolt. Nehéz letenni a könyvet. A könyv konklúziója pedig az, hogy, azok a jogászok, akik nem lesznek képesek a munkafolyamataikon és hozzáállásukon változtatni, szenvedni fognak, és lehet, hogy el is tűnnek a színről. Mások kénytelenek lesznek új dolgokat tanulni.

Mert mi is történik a külvilágban, foglalja össze Susskind a könyve végén: a cégek csökkentik jogi kiadásaikat és a jogi osztályoktól, és ezek megbízottjaitól is a normál üzleti hatékonyságjavulást várják el. A jogi szolgáltatás egyre kevésbé szent tehén, vagy speciális eset, mert túl sokan nézik és látják már egyszerű normál üzleti szemszögből: többek között tömegmárkák és külső befektetők. Sőt, a jogi szolgáltatóknak új versenytársaik támadnak, például innovatív kiadóvállalatok vagy kis szoftvercégek. Eközben a vázolt technológiák egyre több jogi rutinmunka elvégzését teszik lehetővé (lehet, hogy nem maguk a számítógépek, hanem ezek segítségével olcsó, nem jogász munkáskezek). Ezek a külső hatások és technológiák új szakmák létrejöttéhez fognak vezetni: például a tudásmérnökére, aki átszűri, lepárolja és feldolgozza a joganyagot a gépek, a rendszerek számára, vagy olyan „jogi hibridekre”, akik nemcsak a jogban jártasak, hanem ugyanolyan mélységben képzettek például az üzleti tudományokban vagy a projektmenedzsmentben. De ilyen új szakma Susskind szerint a jogi kockázatmenedzser is, akinek nem az a feladata, hogy reaktív módon a baj bekövetkezte után pereskedjen, vagy vitázzon, hanem hogy az adott területet jól ismerve mérje fel és jól szerkesztett okiratokkal vagy eljárások kidolgozásával csökkentse a kockázatokat, és előzze meg a baj bekövetkeztét.

Susskind, ahogyan azt 20 éve folyamatosan írja, most is újra elmondja: a számítógép nem fogja tudni elvégezni a jogi munkát. Amit a gépek tudnak, és ezt már most is csinálják, bizonyos repetitív, tömegjellegű, szabályokon alapuló rutinmunkák átvétele. Ezáltal a jogász megszabadulhat ettől a tehertől. Ugyanakkor ennek lehet olyan hatása, hogy az óradíj alapú számlázástól el kell mozdulni az átalánydíjas konstrukciók felé, és hogy az árak leesnek, vagy hogy bizonyos tevékenységekhez egyáltalán nem kell majd jogász. A tradicionális üzleti modellek, az irodák hierarchikus felépítése szintén veszélyben van. A jogi szolgáltatások világában, (és ezt az angol Legal Services Act kifejezetten ösztönzi is) új konstrukciók, szervezeti formák, üzleti modellek jelenhetnek meg. És egészen bizonyosan meg is fognak jelenni. A jogi szakmák, és főként az ügyvédi szakma a feudális, hivatásrendi, céhes világból a „normális” vállalkozási konstrukciók felé fog elmozdulni. Ez inkább nagy képzelőerejű, stratégiai gondolkodású, gyakorlatias és innovatív üzletembereket fog megkívánni, s kevésbé aprólékos, analitikus és konzervatív ügyvédeket.

Angliában a könyvet megelőzően Susskind több száz cikket publikált a témában a Timesban. Heves vitákat váltott ki nézeteivel. A jogászok ajkbiggyesztve kicsinyelték le a (fél)laikust, aki mit sem tud az évszázados szent ügyvédi tradíciókról, a hagyományosan jogászellenes átlagpolgárok meg szabadságharcosként ünnepelték – végre valaki, aki jól megmondja. Ő maga viszont azt mondja, nem akar ő senkit sem bántani. Üzleti és informatikai ismeretek birtokában, 20 év tanácsadói tapasztalattal a háta mögött, ő így látja fejlődni ezt a szakmát. Tucatnyi blogon születtek százával bejegyzések, amelyek vitatták, vagy épp ünnepelték gondolatait. Mi itt Magyarországon tavaly jutottunk el oda, hogy az ügyvédek reklámozhatják magukat, s ezzel az ügyvédség átlépett a tizenkilencedik századból a huszadikba. Ősszel elolvashatjuk magyarul is a könyvet, és eltöprenghetünk azon, hogy nem lenne-e ideje 11 évnyi késéssel lassan átlépni a huszonegyedikbe.

Susskind könyve az ősszel jelenik meg a CompLex Kiadó gondozásában.

Ződi Zsolt

 

Richard Susskind művei

Expert Systems in Law (Oxford University Press, 1987; paperback, 1989).

Latent Damage Law – The Expert System (Butterworths, 1988) (with PN Capper).

Essays on Law and Artificial Intelligence (Tano, 1993).

The Future of Law (Oxford University Press, 1996; revised paperback, 1998).

Transforming the Law (Oxford University Press, 2000; paperback, 2003).

The Susskind Interviews: Legal Experts in Changing Times (Sweet & Maxwell, 2005).

The End of Lawyers? (Oxford University Press, 2008).


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.