A francia ügyvédek nem viselhetnek vallási jelképeket a tárgyalótermekben
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A francia Semmítőszék (legfelsőbb közigazgatási bíróság) szerdán helybenhagyta a francia ügyvédi kamara által bevezetett tilalmat, amely szerint az ügyvédek nem viselhetnek vallási jelképeket a tárgyalótermekben.
2019 júniusában a Lille Ügyvédi Kamara értesítette tagjait, hogy nem viselhetnek „vallási, filozófiai, közösségi vagy politikai hovatartozást vagy véleményt” kifejező „dekorációkat vagy kitűzőket” a talárjukon.
Sarah Asmeta ügyvédjelölt fellebbezett ez ellen az határozat ellen, mivel az ellentétes az alkotmányos jogokkal és szabadságjogokkal.
A Fellebbviteli Bíróság azonban elfogadhatatlannak ítélte ezt a fellebbezést, kijelentve, hogy ezek a jogok és szabadságok csak az ügyvédeket illetik meg, és nem terjednek ki a jelöltekre. Asmeta megtámadta ezt az ítéletet a legfelsőbb bíróságon, kijelentve, hogy szakmai érdeke fűződik az értesítéshez, mivel jelölti státusza azt jelentette, hogy hamarosan csatlakoznia kell az ügyvédi kamarához.
Azt állította, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye jogorvoslati jogot biztosít mindenkinek, aki azon személyek csoportjába tartozik, akiknél fennáll a jogsértés „kockázata”. Noha a Semmítőszék nem talált okot az alkotmányosság kérdésének újragondolására, kijelentette, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata által garantált gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság joga korlátozható a „közbiztonság, közrend, egészség vagy erkölcs” vagy mások szabadságának védelme érdekében szükséges mértékben.
A közös formaruha [értsd talár – szerk.] bevezetése hozzájárult az ügyvédek, következésképpen a peres felek egyenjogúságának biztosításához, a bíróság úgy ítélte meg, hogy a tisztességes eljárás érdekében a személyes vélemény kifejezését nem lehet megengedni.
Ezenkívül a bíróság elutasította azt az érvet, amely az ilyen jelképeket az állam által odaítélt kitüntetésekhez hasonlította, amelyeket az ügyvédek jogosultak a talárral együtt viselni.
Az eljárás kérdésében a bíróság úgy döntött, Asmeta nem hivatkozhat „sérült szakmai érdekre”, mivel a fellebbezés benyújtásakor még nem volt ügyvéd, különösen azért, mert a fellebbviteli bíróságon, jelöltként, nem kellett talárt viselnie.
Asmeta érvelését, miszerint a látszólag semleges lépés legitim cél nélkül aránytalanul hátrányos helyzetbe hozta a muszlim nőket, szintén elvetették ugyanezen az alapon.
Asmeta csalódottságának adott hangot: „Miben akadályozza ügyfelemet a hajam eltakarása az tárgyaláshoz való jogától? … Ha [az ügyfelek] engem választanak ügyvédüknek, a fátylammal együtt, akkor ez az ő döntésük.”
A döntés illeszkedik azon több évtizedes erőfeszítésekbe, amelynek célja a vallás nyilvános kifejezésének megakadályozása Franciaországban.
(jurist.org)
