A magyar jogászság újabb történelmi alakja távozott
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Augusztus 11-én, 73 éves korában érte a halál az oktatóként, jogtudósként, bíróként és alkotmánybíróként is kiemelkedő Dr. Lábady Tamást.
Lábady Baján született, 1944. július 6-án, szülei hatodik gyermekeként. Már születése is kalandosra sikeredett, mert édesanyjával a kórház udvarán vészelték át Baja bombázását. A középiskolát a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban kezdte, majd a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban folytatta, végül a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett.
Lábady nem akart jogász lenni, azonban irodalom-latin szakos tanárként reménytelennek látta a helyzetét, ezért jelentkezett a Pécsi Tudományegyetem Jogi Karára.
Az egyetemen már az első évben felkarolta Csizmadia Andor professzor és demonstrátorként a jogtörténeti tanszékre került. Az egyetem második évét már a polgári jogi tanszék demonstrátoraként kezdte, mert Csizmadia professzor fantáziát látott az ifjú Lábadyban. A polgári jogi tanszéken egy volt bíró Rudolf Lóránt szárnyai alá került, aki a gyakorlatból vett példákkal adta át tudását a joghallgatóknak.
Az egyetemen cikkeket és novellákat is írt. Végül 1968-ban summa cum laude minősítéssel doktorált, majd 1974-től egészen 1999-ig magánjogot tanított a pécsi egyetemen.
[htmlbox Fogyasztói_adásvétel]
A polgári jog területén jelentős kutatásokat végzett valamint rengeteget publikált. Főbb művei: A nem vagyoni kárpótlás iránti igények a bírói gyakorlatban, A nem vagyoni kártérítés, Fejezetek a felelősségbiztosítás köréből, A nemvagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata, A magyar termékfelelősségi törvény, A magyar magánjog (polgári jog) általános része, A táblabíróságokról, a Pécsi Ítélőtábla, Mozaiktöredékek a Pécsi Ítélőtábla tudományos műhelyéből, A magyar magánjog (polgári jog) általános része 3. kiadás, A magánjog általános tana.
A diploma megszerzését követően a pécsi I. kerületi tanácshoz került adminisztratív főelőadónak, 1970-ben bírónak nevezték ki. Ettől kezdve a Baranya Megyei Bíróságon dolgozott, majd 1989-től az Állam- és Jogtudományok Kandidátusaként lett az MTA tagja.
A rendszerváltást követően felálló Alkotmánybíróság alakulása során Sólyom László megkereste, hogy elvállalná-e az alkotmánybírói tisztséget. Lábady igent mondott, így a rendszerváltás utáni első Alkotmánybíróság tagjává választották. 1990 júniusa és 1999 júliusa között volt az Alkotmánybíróság tagja, 1993 júliusa és 1998 novembere között pedig az Alkotmánybíróság helyettes elnöke. Elmondása szerint nem volt egyszerű feladata alkotmánybíróként. Úgy fogalmazott egy interjúban, hogy a bírói hivatást az emberek szolgálataként fogta fel, ezért nehézséget okozott az alkotmánybírói munka, mert „jogszabályt kellett jogszabállyal összemérni”. A nehézséget végül úgy hidalta át, hogy munkáját az egész nemzet szolgálataként értelmezte. Lábady alkotmánybírói munkásságát tartotta karrierje csúcsának.
Alkotmánybírói munkáját követően 2003-tól egészen 2012-es nyugdíjba vonulásáig a Pécsi Ítélőtábla elnökeként dolgozott.
Nagy tudású bíróként, alkotmánybíróként és egyetemi oktatóként megkerülhetetlen alakja volt az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjának. Az új Ptk-ról úgy nyilatkozott egy interjúban, hogy a kodifikációval sikerült megfelelni a piacgazdaság követelményeinek és az Alaptörvény szellemének.
Az oktatást nem hagyta abba, nyugdíjba vonulását követően az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében oktatott tovább. Munkáját számos kitüntetéssel díjazták. A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést 1999-ben kapta meg, majd 2011-ben címzetes kúriai bíróvá nevezték ki és a Deák Ferenc Díjjal is kitüntették. 2012-ben pedig elnyerte a legmagasabb igazságügyi kitüntetést, a Juhász Andor díj arany fokozatát. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége is elismerte Lábady munkáját és a „Jog szolgálatában” kitüntetést adományozta részére.