A megállapodásoké lett a főszerep a munkaviszonyban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A rugalmas munkaerőpiac „mantrája” vélhetően nem értelmes, ráadásul az EU a munkaerő-piaci rugalmasságot bőven kompenzálja – többek között ez derült ki  az oktűber 15-17. között rendezett X. Magyar Munkajogi Konferencián. A Wolters Kluwer Kft. Rodin Felnőttképzési Üzletága által szervezett rendezvény résztvevői megtudhatták, hogy mitől is forradalmi az új munkajogi szabályozásunk.

A gondolkodás határait tágító, számos újszerű közelítést bemutató előadást tartott a X. Magyar Munkajogi Konferencián dr. Kun Attila. A Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető docense joggazdaságtani megközelítésben értékelte a munka világát szabályozó kódexet, ezen belül pedig a kockázattelepítést a munkaviszonyban.

3 T helyett 3 K

A munkajog és a gazdaság viszonyát a „három k” – korlátozza, korrigálja, vagy kreálja a piacot a jogi szabályozás – alapján értékelte az előadó. A neoklaszikus modell szerint a munkajogi szabályozás korlátozó, hiszen külső szempontok alapján alakítja a gazdasági folyamatokat, így a szabályozás gazdasági hatása negatív. Más elképzelések szerint a jogi szabályozás csak korrigálja a piac negatív hatásait, míg a harmadik teória szerint a munkajogi szabályozás kreálja, építi a piacot, mert a munkajogi védelem növeli a hatékonyságot, így ösztönzi a gazdasági fejlődést.

A harmadik „k” működésének megértéshez a közgazdaság területére tévedtünk, mert ehhez nélkülözhetetlen a gazdasági növekedés lényegének megfogalmazása. Az ortodox modell szerint a versenyképesség növekedése vezet gazdasági bővüléshez, így a jogalkotókkal szemben a szabályozás leépítése, illetve rugalmassá tétele az elvárás. Ezzel szemben dr. Kun Attila Amartya Sen gondolatait idézte, aki szerint a fejlődés nem ez, hanem a szabadság kiterjesztése, és a gazdaság alapját a humán tőke jelenti. A munkajogi szabályozás ebben az értelmezési keretben pedig nem más, mint a humán tőke védelme.

Az egyetemi docens előadásában úgy vélte: a Munka törvénykönyve a második „k” kategóriájába tartozik, mert a jogalkotó célja a munkaerőpiac rugalmasabb szabályozása, a gyakorlati igények kielégítése, és az arányosabb kockázat- és felelősségmegosztás volt. Versenyképességbe vagy humán tőkébe érdemes fektetni? – zárta megválaszolatlan kérdéssel a gondolatsort dr. Kun Attila.

Helytálló-e a rugalmasság „mantrája”?

A gazdaság hatását a jogi szabályozásra is boncolgatta az előadó. A klasszikus megközelítés szerint a munkaügyi szabályozás kockázatot jelent a gazdaság számára, így indokolt a kérdés: mennyire kell a jogalkotás során kiszolgálni a gazdasági elvárásokat? Választ a World Economic Forum versenyképességi jelentése alapján kaptunk; a szervezet kérdésére a nagy beruházók évente értékelik, hogy az adott országban mit látnak kockázatosnak üzletviteli szempontból. Az adatsor szerint Magyarországon 2010-ben a munkaügyi szabályozást a hátráltató tényezők 16-os listáján a 9. helyre rangsorolták, a Munka törvénykönyve, mint akadály 2012-re a 11., 2013-ra pedig a 12. helyre csúszott vissza. Ugyanakkor Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Svédországban és Norvégiában a listát a munkaügyi szabályozás vezeti, és a térség országaiban is mindenütt előkelőbb helyen áll az akadályozó tényezők listáján, mint hazánkban; a multicégek rangsorában a magyar munkaügyi szabályozás akkora hátrány, mint a thaiföldi és a bangladesi. 

Az adatsor mellett dr. Kun Attila Simon Deakin kutatását idézte, aki metodikailag cáfolta, hogy volna összefüggés a magas munkajogi védelem és a munkanélküliség között. Vizsgálatai szerint ugyanis a munkajog szabályai annyira összetettek, hogy nem lehet lineáris munkaerő-piaci hatásuk.

Helytálló-e a rugalmasság „mantrája”? – kérdezte a tanszékvezető.

Európában ráadásul mást jelent a rugalmasság: az EU hivatalos értelmezése szerint a flexicurity (az angol rugalmasság és biztonság szavakból összerakott mozaikszó – a szerk.) rendszerében a munkaerőpiac rugalmasságának növelése csak egyetlen elem a rendszer hat eleme közül. A többi öt között szerepel az aktív munkaerő-piaci politika, az élethosszig tartó tanulás, és a szociális rendszerek megújítása; valamennyi a munkaerőpiac rugalmassá tételét kompenzálja. Itthon sajnos csak az első lépésig jutottunk – mondta dr. Kun Attila.

Mit üzen az Mt. a kockázattelepítéssel?

Az elméleti keretek tágítása után az előadó először arra kereste a választ, hogy a hazai munkajogi szabályozás milyen értékek alapján telepíti a kockázatot. Az Alaptörvény is tartalmaz igazodási pontot ebben a kérdésben, mert kimondja: a tulajdon felelősséggel is jár. Ezen túl az Mt. szerint cél a tisztességes foglalkoztatás, és ez ügyben a törvény a munkáltató oldaláról fogalmaz meg követelményeket. A fent ismertetett európai szemlélet a kockázatok szétterítését indokolná, míg a munkajog eredeti célja a a kockázat újraelosztása volt – emlékeztetett az egyetemi docens.

Az állásidő új szabályozása kimondja: elháríthatatlan külső ok mentesíti a munkaadót az alapbér fizetésének kötelezettsége alól – tért rá a konkrétumok elemzésére az előadó. A törvényalkotó értéket választott, amikor kimondta: a munkáltatónak nem kell azt a kockázatot viselnie, amire nincs ráhatása – magyarázta, és emlékeztetett: az Mt szabályai szigorúbbak, mint a rokon polgári jogi szabályozásé. Az állásidő új szabályozása távlatilag azt üzeni a munkaerőpiacnak, hogy a foglalkoztatási kötelezettség nem abszolút jellegű, és ez a közelítés nem biztos, hogy a kockázatok kivédésére ösztönzi a munkáltatót – értékelt. Az európai szabályozás ez esetben a kockázat társadalmasításán munkálkodik, Belgiumban például bevezették a részleges munkanélküli ellátást, aminek segítségével mintegy 40 ezer munkahelyet mentettek meg a válság során – mondta. 

A munkáltató kártérítési felelőssége is szűkült a jogalkotó szándéka szerint, ráadásul nemcsak a speciális, de a generális kockázat is a munkavállalóra szállt, vagyis olyan eseményekért is a dolgozó viseli egyedül a következményeket, amelyek bekövetkeztét senki nem látta előre – például ha az anyagbeszerző kijön az áruházból, és a parkolóban elüti egy autó, akkor vélhetően a kártérítés alól mentesül a munkáltató a hatályos szabályok szerint. Az új felelősségmegosztás nem ösztönöz fokozott munkavédelmi prevencióra, és a munkaadó könnyen azt hiheti, hogy egyszerűbben mentesülhet a kártérítési felelősség alól – vélte dr. Kun Attila. Európában komoly gondolkodás indult meg arról, hogy a kártérítési felelősség egészét száműzni kellene a munkajogi szabályozásból, és azt kötelező jellegű biztosítási konstrukciókkal lehetne helyettesíteni – adott a kérdésnek egészen más perspektívát.

A munkáltató alapvető kötelezettségei is módosultak: a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítását a jogalkotó a felekre hagyja az új Mt-ben. Radikális és kevesek által osztott nézetek szerint ez ellentétes a munkaviszony lényegével, viszont minden bizonnyal az új szabályozás nem ösztönöz felelős, gondoskodó munkavállalói attitűdre, és a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítását a költségtérítés szintjére alacsonyítja – mondta a docens.

A munkaidő-beosztás szabályozása is hasonló szellemben változott: előre nem látható körülmény miatt a munkáltató módosíthat a beosztáson, így a rendkívüliség  többletköltségének viselése alól sok esetben mentesíti a munkáltatót; kérdéses, hogy mindez a munkaerőpiacon családbarát, egészséges munkakultúrát alakít-e ki.

A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a törvényalkotói szándék az aránytalan munkáltatói terhek csökkentése volt. Ennek szellemében az Mt-ben nincs joghátrány ilyen esetben, így a munkaadó számára csak az a kérdés merülhet fel, hogy drága-e a jogellenes felmondás. Ösztönöz-e mindez tisztességes, felelős foglalkoztatásra? – kérdezte jó szokása szerint dr. Kun Attila, aki végül rögzítette: vannak ésszerű, támadhatatlan kockázattelepítések is az Mt-ben: ilyen a végkielégítés, a vasárnapi bérpótlék, és a tanulmányi szerződés új szabályozása is.

A megállapodásoké a pálya

Jogelméleti megalapozás után a munka világa által még nem teljesen felfogott, forradalminak mondott következtetésre jutott a Kogencia és diszpozitivitás címet viselő előadásában dr. Berke Gyula. A Pécsi Tudományegyetem docense felidézte: a kogens jogi szabályozás feltétlen érvényesülést kíván, ez a szemléletű jogszabály állami beavatkozást jelent a felek magánviszonyaiba, vagyis megteremti a magánautonómia korlátait. Ezzel szemben a polgári jogi szabályozás – már száz éve Magyarországon is – engedi érvényesülni a felek akaratát, vagyis diszpozitív. A két kategória között állnak a klaudikálóan (sántikálóan) kogens vagy diszpozitív szabályok, amelyek a jogszabályban meghatározott irányban engednek eltérést az általános szabályozástól.

A munkajog köztes terület: egyrészt a magánjog része, másrészt a munkajog munkavállaló-védelmi jog, vagyis az állam beavatkozik a munka világába annak a feltételezésnek az alapján, hogy nincs egyensúlyi helyzet a munkaadó és a munkavállaló között. Ráadásul újabb időkben a kollektív megállapodások elfoglalták a magánszerződések helyét, a kollektív szerződések alkotmányos alapjoggá váltak, így új kérdés született: milyen kötőereje van a jogszabálynak a kollektív szerződésekre? A jogi kérdés mögött pedig hatalmi kérdés áll: kié a szabályozási hatalom a munkaerőpiacon – a jogalkotó államé, vagy a kollektív megállapodást kötő munkaadóké és munkavállalóké (utóbbi neve jogtechnikailag: tarifa-diszpozitív szabályozás)? – kérdezte dr. Berke Gyula.

Ebben a helyzetben az új Mt-vel a jogalkotó erősíteni kívánta a kollektív szerződések szerepét, rugalmasabbá kívánta tenni a munkaügyi kapcsolatokat, és ki akarta küszöbölni a szakszervezeti struktúra ellentmondásosságát – mondta az egyetemi docens. Utóbbi célt azzal indokolta, hogy most egy munkáltatónál akár 18 szakszervezet is működhet úgy, hogy egyikül sem alkalmas kollektív szerződés megkötésére, mert nem élvezi a dolgozók 10 százalékának támogatását.

Az új Mt. 277. paragrafusának 2. bekezdése tartalmazza a jogszabály általános tarifadiszpozitív rendszerét, amely alapján a kollektív szerződés korlátozás nélkül térhet el a szabályozástól. Ez Európában is szokatlan, forradalmi szabályozás, amely a feleknek példátlan szabadságot ad a vitás kérdések rendezésére. Az új szabályozás ezért nem aggályos, hanem előremutató, és a feleknek élniük kell tudni a lehetőséggel – mondta dr. Berke Gyula.

A konferencia első napjáról készült beszámolót itt olvashatja.

 

---