Bűnös elmék vagy hányatott sorsú gyermekek?

Vajon mi sarkallhat arra egy fiatalt, hogy bűncselekmény elkövetőjévé váljon? Milyen cipelt traumák sorozata viszi tévútra az elmét? Csupán a szülőket lehet okolni ilyen helyzetekben, vagy a gyermek maga is felelős lehet tettéért? Visszatartó erő-e hazánk jelen fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi szankcionálása, az intézkedés? Ez az írás az Arsboni 2024. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Manapság egyre gyakrabban hallani a különféle hírportálokon, hogy fiatalok követnek el egyes, az esetek többségében igen megbotránkoztató bűncselekményeket. Felmerül a sok miértek keresése mellett a kérdés, hogy ki is számít fiatalkorúnak és miként lehet egy serdülőkorban lévő személynek megállapítani a büntetőjogi felelősségét.

A Büntető Törvénykönyv XI. fejezetében kaptak helyet a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések. Általános igazságként elmondható, hogy a fiatalok büntetőjogi megítélése eltérő a felnőtt elkövetőkhöz képest, hiszen a szankcionálásnál döntő tényező az életkor, valamint a belátási képesség vizsgálata, vagyis annak képessége, hogy az adott személy erkölcsileg és értelmileg is érett a cselekmény jogellenességének felismerésére és az ennek megfelelő helyes cselekedetre. Büntethetőség szempontjából fiatalkorú az, aki a 12. életévét már betöltötte az adott bűncselekmény elkövetésekor, azonban még nincs 18 éves. Itt fontos megjegyezni, hogy a 12. életévét be nem töltött gyermek nem büntethető, míg 12-14 év között csak bizonyos nevesített bűncselekmények vonatkozásában, így például emberölés, életveszélyt vagy halált okozó testi sértés, rablás, vagy akár hivatalos személy elleni erőszak kapcsán. Főszabály szerint tehát a 14. életév betöltése a fiatalkor kezdete, amikor már a büntetőjogi felelősség megegyezik a felnőttkorú elkövetőkével, eltérés csupán a jogkövetkezmény tekintetében van. A büntetés célja az ilyen speciális helyzetekben elsődlegesen a nevelésben rejlik, ennek oka pedig roppant egyszerű: a fiatal kritikai, erkölcsi, valamint értelmi fejlődése még kialakulóban van, így nem képes teljeskörűen felismerni minden egyes cselekménye társadalomra hátrányos következményeit. A speciális prevenció igyekszik az imént említett fejlődést elősegíteni, hogy a serdülő megtalálja a helyét a világban. Ebből is adódik a felnőtt elkövetőkkel szembeni eltérés a szankcionálás vonatkozásában, hiszen a fiatalkorúaknál előnyben van részesítve az intézkedés, míg a büntetés csupán legutolsó opcióként merülhet fel.

Milyen kórképek húzódhatnak meg a háttérben?

A bűnelkövetés mögött húzódó okok sokfélék lehetnek. Minden indíttatás mögött van egy folyamat, ami mélyen, már egészen kiskortól gyökerezik és azt felerősíti a környezet. Ez különféle szabályszegés, akár bűncselekmény formájában tör a felszínre, leggyakrabban a serdülőkorban, hiszen ekkor a szülők helyét átveszik a kortársak, a személyiségfejlődés ekkor hág csúcsára. Mivel ilyenkor az egyén sokkal fogékonyabb mindenféle káros hatásra, sérülékenyebb érzelmek terén, így a pszichés kórképek is gyakoribbak, mint egy felnőtt elkövetőnél. A két leggyakoribb ezek közül a

• viselkedészavar,
• valamint a szerrel összefüggő zavar

Előbbit vizsgálva elmondható, hogy a legnagyobb százalékban van jelen. Fontos kiemelni, hogy a viselkedészavar nem egyenlő a helytelen magatartással, rossz szokásokkal. Alapvető különbség, hogy amíg egy csintalanság csupán kellemetlenséget okozhat a környezetnek, addig a viselkedészavar nem csupán külsőleg mutatkozik, hanem az egyénben is pusztítást végez, így nem csak okozója az adott cselekvésnek, hanem az elszenvedője is. Ez a viselkedés megnyilvánulhat otthoni, akár iskolai közegben. Jól elkülöníthető típusai lehetnek, így beszélhetünk agresszivitásról, ami mások bántalmazásában, fenyegetésében, provokációjában nyilvánul meg; vagyonrongálásról, csalásról és lopásról, amiknek az eléréséhez a fiatal gyakran megvezeti a környezetét; illetve a szabályszegő hozzáállásról, amivel tulajdonképpen nem csak saját, hanem mások határait rúgja fel a fiatal. Ezek a magatartások jelen lehetnek enyhe, mérsékelt, de akár súlyos szinten is és szakember hiányában nem, vagy csak ideig-óráig múlnak el. Fontos azonban annak vizsgálata, hogy mennyi ideje áll fent ez a viselkedés és nincs e más, további kórkép, ami kihatással van ennek felerősítésére.

A második leggyakoribb ok, ami meghúzódhat a bűnelkövetés hátterében, a szerrel összefüggő zavar, ami alatt minden, az egészségre káros kihatással lévő szerhasználatot értünk, így például az alkohol-és kábítószerfogyasztást. Fontos már az elején leszögezni, hogy nem a napi elfogyasztott mennyiség a probléma forrása, hanem a rendszeres fogyasztás hosszútávú lélektani hatása, elmét befolyásoló szerepe, aminek következménye lehet a függőség kialakulása, nemtörődömség, agresszió, ingerlékenység, ami által végeredményként nagyobb valószínűséggel bánthatja a kortársait, hiszen a fent említett negatív tulajdonságok elrejtik a valódi arcát. Arról nem is beszélve, hogy a függőség miatt kialakuló sóvárgás is kiválthat egy bűnelkövetést a fiatal részéről, így akár tiltott eszközöket is bevethet annak érdekében, hogy újabb szerhez jusson és elképzelhető, hogy az erőszaktól sem riad vissza. Jellemző itt is az időbeliség vizsgálata, valamint a környezetére és önmagára gyakorolt káros hatás megléte.

De vajon miért tér le egy gyermek a helyes útról?

Ahhoz, hogy a miértekre választ találhassunk, egészen messzire kell visszanyúlni a történetben. Az ember életében az egyik legmeghatározóbb közeg a család. Optimális esetben egy szerető, melegséget árasztó otthoni légkör egészséges felnőtté válást eredményez. A bűnözés általános elmélete mentén haladva elmondható, hogy a szülői nevelésnek mekkora szerepe van a gyermek életében, hiszen az ilyen korban eltanult viselkedési minták, ezek között is elsődlegesen az önkontroll az, aminek birtokában a kamasz nem tér le a helyes útról. Ennek hiánya viszont felerősítheti a szabályszegést, hiszen a jogkövetés egy ismeretlen terep számára, ami később már nem elsajátítható, ugyanis idősebb korra már rögzülnek az egyes személyiségjegyek, kialakul egy kép saját magáról és a világról. Gabriel Tarde utánzáselmélete is megerősíti, hogy a bűnözés egy tanult viselkedés, viszont kiegészíti azzal, miszerint a gyermek egyaránt megtapasztalja mind a negatív, mind a pozitív magatartási formákat, amik által kialakul egy összkép. Amennyiben a jogkövetést támogató viszonyulás van előnyben, aggodalomra semmi ok. Ha viszont a bűnelkövetésre sarkalló magaviselet lép előtérbe, hajlamosabb elveszíteni a kontrollt a szabályok felett. Ezen a példán maradva David Farrington, a fejlődési kriminológia egyik meghatározó alakja szintén a családi közeget helyezi előtérbe. Véleménye szerint negatívan hathat a gyerek fejlődésére, ha a szülők egyikével, akár mindkettőjükkel megromlott a viszony, a kommunikáció erősen hiányos, érzelmileg elhanyagoltság jellemzi az otthoni légkört. a szülők elváltak, akár a növésben lévő bántalmazás áldozatává válik saját gondviselői által. Ezenkívül további gondot okozhat a nem megfelelő életkörülmény, hiszen ez felerősítheti a fiatalban a megfelelési kényszert, a szégyenérzetet, a rossz élethelyzetből való kitörni akarást bármi áron. Szerrel összefüggő zavar esetén is nagyban hozzájárulhat a bűnelkövetéshez a szülő sajátos felelőssége a fogyasztásban, valamint a bántalmazás is, ami következtében a kamasz hajlamosabb lázadni, az otthon meg nem kapott szeretetet és törődést máshol felkutatni, az iskolából kimaradni. Ez különösen veszélyes, hiszen ilyen korban a tinédzser még sokkal befolyásolhatóbb a barátai által, könnyebben belevág új, számára ismeretlen dolgok megismerésébe, kipróbálásába és könnyen fogyasztóvá válhat. Befolyásoló tényező lehet még a gyermek folyamatos lakcímváltozása is, ami szintén negatívan hathat a mentális fejlődésre, hiszen folyamatosan alkalmazkodnia kell az új környezethez. Clifford Shaw és Henry McKay elmélete alapján azokon a területeken, ahol nagyobb arányban van jelen a munkanélküliség, a szegénység, a bűnözési ráta is kimagasló.

John Bowlby kötődéselmélete az anyát emeli ki, aki a gyermekkel a legszorosabb kapcsolatot képes kialakítani. A vele való kötődést felerősítik tehát a méhmagzatban tapasztalt hatások, valamint a születéstől a 2 éves korig őt érő ingerek. Ha ez sérül, a korai traumák meghatározóak lesznek és folyamatos szorongást keltenek, ami hatással lehet a későbbi szociális fejlődésre, társas kapcsolatok kialakítására. A társadalmi kontroll elméletben szintén központi szerepet kap a kötődés, ebben az olvasatban az a kapocs a gyermekhez közel álló személyekhez, ami visszatartó erőt képez mindenféle negatív, veszélyes tényezővel szemben. Az elmélet azt vallja, hogy egy alapvetően rossz példát mutató szülő is képes a fiatalt visszatartani a szabályszegéstől. Fontos kiemelni, hogy amennyiben rendszeresen jár a kamasz iskolába, kialakít szokásokat, távol marad a zűrös kortársaktól, azzal elősegíti saját maga számára az egészséges értékrend kialakulását. David Matza, valamint Gresham Sykes sodródáselméletével arra helyezi a hangsúlyt, hogy a tinédzserek alapvetően jogkövetőek, viszont külső tényezők hatására elkövethetnek bizonyos káros cselekményeket abban a hiszemben, miszerint az nem ártó, esetleg véletlen történt, ezzel hárítva a saját felelősségét tettéért. A fiatal tehát tagadásban van, viszont képes megbánásra, valamint bűntudat tanúsítására. Ez a tagadás betudható a nem kifejlett személyiségnek.

Összességében elmondható tehát, hogy a fiatalkorú elkövetőknél sokkal inkább az érzelmi tényezők dominálnak, mintsem a racionális megfontolás. A korai időszakban elszenvedett traumák hatására az egyébként is sérült gyerek még inkább sérülékennyé válhat a környezete hatására, megannyi változáson megy keresztül, rengeteg megválaszolatlan kérdés van benne, a szülők szerepét átveszik a barátok, osztálytársak és ez számos ellentétet szül. A média hatására sok felszínesség éri, valamint az egyre inkább elterjedő internetes és személyes bántalmazás következményeként felértékelődik a szorongás, az alacsony önértékelés, ami szintén teret adhat bűncselekmény elkövetésére.

Árulkodó lehet a nemek megoszlása az elkövetés kapcsán?

A köztudat megítélése alapján elmondható, hogy a nő egy érzékenyebb, türelmesebb, együttérzőbb jellem, míg egy férfiben kódolva van az agresszió, erőfitogtatás. Ez a különbség a bűnelkövetés kapcsán is megmutatkozik, azonban fontos megjegyezni, hogy a nőkben is jelen lehet a bántalmazó hajlam. Magyarországon a 2022-es év statisztikája alapján számos bűncselekményt fiatalkorúak követtek el és igen megdöbbentő számadatokra lehet bukkanni. A nemek szerinti megoszlás alapján jól látható, hogy a fiú elkövetők jóval nagyobb arányban vannak jelen, viszont bőven akad lány tettes is, ami leginkább a közfeladatot ellátó személy elleni erőszaknál csúcsosodik ki, 77-40 arányban a fiúk javára. Itt azonban már felbukkannak a gyermekkorú elkövetők is, tehát azok, akik 14 év alattiak, 4 fiú és 6 lány vonatkozásában. A statisztikai adatok alapján a bűnelkövetők közül 6136 fiatalkorú, valamint 42 gyermek élt egy vagy többszemélyes magánháztartásban, míg gyermekotthonban 1265 serdülő és 21 gyerek. Érdekesség továbbá, hogy diákotthonból és javítóintézetből is igen nagy számban kerültek ki fiatalok. Az ő arányuk mégsem közelíti meg azokét a kamaszokét, akik otthoni közegből követtek el bizonyos jogellenes cselekményeket. Hajléktalan 8, csellengő pedig 40 tinédzser volt. A serdülőkorban lévők jelentős része büntetlen előéletű volt, amikor az adott bűncselekmény elkövetésére szánta magát, viszont akadt köztük olyan, aki már nem elsőre próbálkozott, vagy akár visszaeső volt. Terrie Moffit bűnelkövetési tipológiája mentén haladva két csoportja különíthető el a tetteseknek. Egyrészt vannak, akiknél vissza-visszatérő a bűnözés, míg másoknál egyszeri esetről van szó inkább, ami betudható a már korábban említett okoknak. Rengeteg kockázati tényezőnek kell fennállnia ahhoz, hogy valaki ne tudjon elszakadni a bűnös gondolatoktól, traumák sokasága, toxikus környezet és társai. Azonban elmondható az adatok alapján, hogy jóval nagyobb számban csak egy adott periódusra redukálódik az elkövetés, amiből a kamasz jobb esetben egy életre tanul.

A legtöbb elkövetés Borsod-Abaúj-Zemplén megyében történt és a leggyakoribb bűncselekmény a rablás volt, míg második helyen a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak állt.

A fiatalok bűnelkövetése kapcsán az Ügyészség 64%-ban emelt vádat, 26,1 %-ban függesztette fel az eljárást, valamint 9,9%-ban döntött az eljárás megszüntetése mellett. Fontos megjegyezni, hogy az említett adatok csupán a regisztrált elkövetőket foglalják magukba, a szabálysértés rejtve marad.

Visszatartó erő-e a fiatalkorúakra vonatkozó sajátos szankcionálás?

Mint már szó volt róla, a fiatalok speciális helyzetet képeznek a büntetőjog kapcsán, így a szankcionálás terén igyekezni kell minél nagyobb előnyben részesíteni a nevelést. Ebből adódóan számukra a Büntető Törvénykönyv XI. fejezetében helyet foglalt intézkedések alkalmazandók, büntetések, így például a szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka csak a legvégső esetben. Intézkedések között említhető

• a próbára bocsátás, aminek időtartama 1-2 év között mozog,
• a jóvátételi munka, aminél feltétel a 16. életév betöltése az ügydöntő határozat meghozatalakor,
• valamint a javítóintézeti nevelés, amely általában 1-4 év, amennyiben az elhelyezés ott szükséges.

Minden esetben az a cél, hogy a kamasz felelősséget vállaljon tettéért, ösztönzőleg hatni rá, hogy képes legyen eltávolodni az újabb elkövetés gondolatától, valamint beilleszkedhessen a társadalomba anélkül, hogy kirekesztve érezné magát. Hazánk a külföldi gyakorlathoz képest igencsak fejletlen, a már elkövetett cselekmény szankcionálására koncentrál, ahelyett, hogy a prevencióra fektetné a hangsúlyt. Egy serdülőkorban lévő fiatal, aki még fejlődésben van, minden szempontból éretlen, kevésbé tudja felismerni és elválasztani a helyes, valamint a helytelen cselekedeteket egymástól, amit tovább fokoz a környezet általi befolyásolás. Ebből adódóan pedig, ha megállapítják a büntetőjogi felelősséget, sokkal nagyobb az esély arra, hogy a benne rejlő bűntudatot, szégyent felerősítsék, kirekesztésnek tegyék ki, ami nem segíti elő a pszichés állapotának változását. Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani arra, hogy már el se kövessen egyes jogsértő cselekményeket, megfontolásra ösztönözni, a helyes útra terelni még idejében. Az intézkedések hiányossága által csupán az adott cselekményt „büntetjük” és nem a fiatal traumáit korrigáljuk, hanem pont ellenkezőleg; azokat elfojtjuk, csupán a felszínen kezeljük a problémát.

Forrás: arsboni.hu

---