Egyre kevesebb a szabadságelvonással járó büntetés Európában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Lausanne-i Egyetem által az Európa Tanács számára készített, a 2020-as SPACE II éves felmérés szerint 2019-től 2020-ig 3% -kal csökkent a szabadságmegvonással járó büntetések és intézkedések száma, így egyre több elkövetővel szemben alkalmaznak olyan büntetést, vagy intézkedést, amellyel nem vonják ki őt a társadalomból.

2019-ben még csak 1.456.192 esetről számoltak be, 2020-ra ez 1.500.547 elkövetőre nőtt. Ezt támasztják alá a pártfogó ügynökségek által szolgáltatott adatok.

Olyan közösségi szankciókat és intézkedéseket alkalmaznak, mint például az elektronikus megfigyelés, a közszolgálat, a házi őrizet, a kezelések, a félszabadság és a feltételes szabadlábra helyezés.

alternatív büntetés

  1. január 31-én Európa-szerte 149 próbaidős elítélt jutott 100.000 lakosra, a fogvatartottak száma azonban csak 103 volt.

A legtöbb fogvatartott Lengyelországban volt (643 próbaidős elítélt 100.000 lakosonként), majd Törökország (627), Litvánia (568) és Grúzia (562) következett a sorban.

A legkevesebb próbaidős két országban volt, amelyek az elmúlt évtizedben elkezdték alkalmazni a közösségi szankciókat és intézkedéseket: Észak-Macedónia (6 próbaidős 100.000 lakosonként) és Szerbia (35), amelyet Svájc (47), Norvégia (49) követ, végül Finnország (54) és Bulgária (56) jön a sorban.

Az adatokat szolgáltató 40 börtön- és pártfogó felügyelet közül 34-ben a próbaidős populáció aránya magasabb volt, mint a fogvatartottak aránya. A Lausanne-i Egyetem által az Európa Tanács számára évente lefolytatott SPACE felmérés áttekintést nyújt a szabadságvesztés (SPACE I) és a közösségi szankciók és intézkedések alkalmazásáról, amelyek a börtön alternatívájaként is ismertek (SPACE II) a Európa Tanács tagállamaiban.

(coe.int)




Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.