Elítélték az áldozatait elbódító és kifosztó nőt

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt J. V. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a mai napon kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet csak a járulékos kérdések tekintetében változtatta meg, a vádlott terhére rótt cselekmények törvényszék általi minősítésével és a vele szemben kiszabott büntetés mértékével egyetértett. Így J. V. terheltet jogerősen 8 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a bíróság, melyet a letartóztatásban lévő terhelten a mai napon azonnal foganatba vettek. Az elítélt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A Budapest Környéki Törvényszék a 2020. szeptember 3-án kihirdetett ítéletével – az ügyészség vádmódosításától eltérően – J. V. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette, rablás bűntette és okirattal való visszaélés vétsége miatt mondta ki bűnösnek és ezért őt halmazati büntetésül 8 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott különböző internetes társkereső oldalakon regisztrált, egy nem őt ábrázoló fényképpel, álnéven. Ezeken a fórumokon lépett kapcsolatba az ügy három sértettjével 2018 szeptembere és októbere között. Mindhármukkal internetes levelezésbe kezdett, majd személyes találkozót beszélt meg velük azzal a céllal, hogy a férfiakat bódult állapotba hozza és az értéktárgyaikat elvegye. Egy sértettel a Margitszigeten, két másik sértettel pedig a lakásukon találkozott, majd olyan italokat kínált nekik, amelyekbe többnyire bódító hatású, vényköteles gyógyszereket kevert. Ezektől a sértettek öntudatlan állapotba kerültek, így a vádlott átkutatta a ruházatukat és magához vette értéktárgyaikat. Az első sértettnek összesen 157.400 forint kárt, a második sértettnek összesen 536.640 forint kárt, a harmadik sértettnek összesen 393.280 forint kárt okozott, az elfogyasztott italok hatására pedig mindhárom férfi kórházba került. Az igazságügyi orvos és toxikológus szakvélemények szerint a szervezetükbe juttatott gyógyszerek hatására közvetlen életveszélyes állapotba kerültek. A vádlottat a nyomozó hatóság egy budapesti szórakozóhelyen elfogta, ruházatából és táskájából SIM kártyák, e-mail címek, jelszavak, valamint vényköteles tabletták kerültek elő.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosabb minősítés, nyereségvágyból, több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete megállapításáért és a kiszabott büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett.

A fellebbviteli főügyészség a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést változatlanul fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

A Fővárosi Ítélőtábla a szigorított járványügyi védekezésre tekintettel távmeghallgatás keretében tartott nyilvános ülést. Az elsőfokú ítélet teljeskörű felülbírálatának eredményeként a másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. Minden jelentős bizonyítékot feltárt, azok helyes értékelésével túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg, ami csak kisebb kiegészítésre szorult. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett az eljárás során mindvégig tagadó vádlott bűnösségére. A vádlott következetlen és egymásnak ellentmondó nyilatkozataival szemben a sértettek egybehangzó és következetes vallomásai, az egyéb személyi, okirati bizonyítékok, az igazságügyi (pszichológiai, toxikológiai) szakértői vélemények, a poligráfos vizsgálatról készült szaktanácsadói vélemény megállapításai, a kamerafelvételek, a cselekmények elkövetési azonossága és a vádlottól lefoglalt dolgok egyértelműen alátámasztották bűnösségét.

A cselekmények jogi minősítése kapcsán ugyanakkor az ítélőtábla az ügyészség álláspontjával szemben az elsőfokú bíróság okfejtését osztotta. A vádlott szándéka az elkövetés körülményeiből, valamint a vádlott elkövetés során és után tanúsított magatartásából is feltárhatóan egyértelműen a sértettek értéktárgyainak megszerzése volt. Ezért az eltulajdonítás zavartalanságának biztosítása érdekében kevert alkohol tartalmú italba bódító hatású, pszichotróp hatóanyag tartalmú gyógyszereket, majd a sértettek bódult állapotát kihasználva követte el a vagyon elleni cselekményeit. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján kétség kívül megállapítható, hogy a sértettek szervezetébe olyan dózisban kerültek bezodiazepin származékok, amelyek a terápiás adagot meghaladták, és két sértett esetében toxikus szintű vérkoncentrációt, így a bejuttatás időpontját követően közvetlen életveszélyes állapotot idéztek elő, de arra nézve, hogy a vádlott szándéka – akár belenyugvás szintjén is – e sértettek megölésére irányult volna, kétséget kizáró bizonyíték az eljárásban nem merült fel. A sértettek szervezetébe a vádlott különféle alkohol tartalmú itallal juttatta be a bódult állapotot okozó szereket, azonban a sértettek által elfogyasztott italok alkoholtartalma, mennyisége nem ismert, erre nézve szakértői vizsgálat nem történt. A sértettek elkábítására használt gyógyszerek jellegéből, hatásmechanizmusából és az alkohollal együtt fogyasztás tényéből, konkrét mennyiségi és minőségi adatok hiányában nem lehet a vádlott ölési szándékára következtetni, mint ahogy abból sem, hogy a mély alvásos állapotban lévő sértetteket segítségnyújtás nélkül magukra hagyta. Az, hogy a vádlott az általa előidézett öntudatlan állapotban lévő sértettektől a feltalálható értéktárgyaikat eltulajdonította, szintén arra utal, hogy a pszichotróp anyagok beadásával a célja az volt, hogy az értékek megszerzését megkönnyítse, nem pedig a sértettek életének kioltása. Ezért a vitatott vádpontokban az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vádlott cselekményét – emberölés bűntettének kísérlete helyett – életveszélyt okozó testi sértés bűntettének.

A törvényszék helyesen jutott arra az álláspontra, hogy a többszörös halmazatban álló bűncselekmények jelentős tárgyi súlyára és a büntetés kiszabása körében értékelt egyéb tényezőkre figyelemmel a vádlottal szemben kizárólag tényleges szabadságelvonással járó büntetés, szabadságvesztés kiszabása szolgálhatja a büntetési célokat. A szabadságvesztés törvényi középmértéket némileg meghaladó tartama a vádlott terhére megállapított 5 rendbeli azonos büntetési tétellel (2-8 év szabadságvesztés) fenyegetett bűncselekmények halmazatára, valamint a próbára bocsátás hatálya alatti elkövetésre tekintettel sem eltúlzottan súlyos, sem pedig enyhe büntetésnek nem tekinthető, az alkalmas a büntetési célok eléréséhez, lényeges megváltoztatására egyik fellebbezésre tekintettel sem volt indok.

Egyebekben csak a járulékos kérdésekre (a vagyonelkobzásra, az elkobzásra, a lefoglalt bűnjelekre, valamint az előzetes fogvatartás beszámítására) vonatkozó rendelkezések szorultak korrekcióra, ezek helyesbítésével az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A Fővárosi Ítélőtábla határozata a mai napon jogerőre emelkedett.

(birosag.hu)

---