Én is jogászdíjas vagyok! – Interjú Az év joghallgató tehetségével

Szerző: dr. Balogh Sándor
Dátum: 2019. december 19.
Címkék: , , ,
Rovat: , ,

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Most induló új cikksorozatunkban beszélgetéseket olvashatnak a 2019-es Jogászdíj kategóriáinak győzteseivel. Az első részben Gyurkó Pétert, az ELTE-ÁJK ötödéves hallgatóját kérdeztük, aki Az év joghallgató tehetsége cím birtokosa lett.

Miért döntött úgy, hogy a jogi pályát választja?

Van, aki az óvodában űrhajós, mozdonyvezető vagy rendőr szeretne lenni. Én már akkor eldöntöttem, hogy jogász leszek, tehát számomra mindig is egyértelmű volt, hogy a gimnáziumi évek befejezése után a jogi karra megyek. A retorika, az érvelés művészete mindig is közel állt hozzám, és most, az ötödik egyetemi évemben tudom, hogy jól döntöttem.

Mindig is a magánjog vonzotta, mi okból esett éppen erre a választása?

Már első évben lenyűgözött a római jog dogmatikája, úgy vélem a magánjogi beállítottságom innen fakad. Később a hatályos jogi, kiváltképp a polgári jogi tárgyak voltak azok, melyek tanulása során végleg elköteleződtem a magánjog mellett. Egy olyan jogászi gondolkodásmódot és szemléletet igényel, amely véleményem szerint páratlan.

E jogágon belül melyek a leginkább kedvelt területei, témakörei és miért?

A polgári jog kötelmi jogi része, azon belül is a szerződések joga. Kifejezetten szeretem, mivel a szerződések mindennapjaink integráns részét képezik, azonban gyakran bele sem gondolunk, hogy mennyire magas absztrakciós szinten vannak szabályozva, és milyen potenciális – megoldásra váró – problémák merülhetnek fel velük kapcsolatban.

Hogyan élte meg, hogy mentora Önt jelölte Az év joghallgató tehetsége kategóriában a 2019-es Jogászdíjra?

Leírhatatlan érzés volt. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Dr. Menyhárd Attila Tanszékvezető Úrra mind szakmai tekintetben, mind a magánéletben mentoromként tekinthetek. Büszkeséggel töltött el, másrészt lehetőséget adott arra is, hogy reflektálhassak az elmúlt évek történéseire, egyetemi és szakmai pályafutásom lépcsőfokaira.

Milyen érzésekkel lépett be a díjátadó helyszínére, és milyen élményekkel távozott?

A Jogászdíj presztízsét méltó módon képviselte maga a Díjátadó Gálavacsora is. A csodás helyszín, az impozáns társaság és ünnepélyes hangulat felemelő érzéssel töltött el. Azon az estén a meghívottakkal való beszélgetések során és a díjazottak beszédeit hallgatva olyan gondolatokkal találkozhattam, amelyek hosszú ideig velem maradnak, ebben biztos vagyok.

Azon generációba tartozik, melynek tagjai „beleszülettek” a digitális forradalom első hullámába. Mit gondol, milyen konkrét hatással lehet a technológia rohamos fejlődése a jogi hivatásra tíz, ötven vagy akár száz év múlva?

A jog egy nagyon tradicionális hivatás, mélyen gyökerező hagyományokkal, és úgy érzem, ez egyfelől értéket képvisel. Azonban a jogászságnak szembe kell néznie azzal is, hogy a pálya reaktív jellege csak nőni fog, ha nem vesszük fel a versenyt a globalizáció és a digitalizáció eredményeivel. Az automatizáltság, a mesterséges intelligenciák szerepe a jogi szférában is utat tör magának, ezért a szakmának készen kell állnia az újdonságok befogadására.

Jelenleg egy ügyvédi irodában gyakornokoskodik, a diploma megszerzése után az ügyvédjelölti igazolvány kiváltása lesz a következő állomás?

Igen, a következő állomás mindenképpen az ügyvédjelölti pozíció. Mellette természetesen egyéb elfoglaltságokon is gondolkodom – akár egy posztgraduális képzés keretében –, hiszen az egyetem végével a tanulás nem állhat meg, ha naprakészek és versenyképesek szeretnénk maradni.

Angolul, németül és olaszul is beszél, miért lényegbevágó Ön szerint a mai világban az, hogy egy leendő jogász magabiztos idegennyelvi tudással vértezze fel magát?

Úgy gondolom, hogy minden egyes megtanult nyelv a világ egy új szegletét nyitja ki előttünk. Egy jogász számára pedig ez hihetetlenül sok lehetőséget hordoz magában: új piacokat, új ügyfeleket érhet el. A hely, ahol dolgozom, egy nagy presztízsű nemzetközi ügyvédi iroda, így saját magam tapasztalhattam meg, hogy milyen fontosak az idegennyelvek a mindennapi feladatok során.

Mivel tölti szívesen a szabadidejét, van-e valamilyen hobbija?

Édesapám képzőművész, tőle örököltem az alkotás szeretetét, így sokat festek, szobrászkodom. Ahogy időm engedi, lehetőség szerint minél többet olvasok, kifejezetten szeretem a japán írók könyveit. Természetesen a barátaimmal is rendszeresen tartunk közös programokat.

A Jogászdíjról, a további nyertesekről és az idei díjátadóról többet megtudhat, ha ellátogat a Jogászdíj hivatalos weboldalára ide kattintva!

Kapcsolódó cikkek:


Nem sérti az alapjogokat a védettségi igazolvány
2021. május 17.

Nem sérti az alapjogokat a védettségi igazolvány

Dr. Kozma Ákos ombudsman a Hivatalához érkezett beadványokkal összefüggésben összegezte a védettségi igazolványok alkalmazása során érvényesítendő alkotmányossági követelményeket, és a felmerülő gyakorlati kérdések megoldását célzó javaslatokat fogalmazott meg.