Landolás a Vörös téren – Jogesetek és szabályok a nemzetközi légijogról (X)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magyar jogi irodalom piacán egyedülálló mű jelent meg a közelmúltban a nemzetközi jog egyik legérdekesebb területéről. A Nemzetközi légijog című könyv olyan átfogó ismereteket foglal össze a címben szereplő jogágról, melyek mind a téma szakértőinek, mind a repülés iránt érdeklődő vagy rendszeresen repülő laikusoknak is hasznos információkkal szolgálnak.

Mivel a könyvet a Wolters Kluwer Kft. – a korábban CompLex Kiadó –, Magyarország legnagyobb jogi és adóügyi kiadója adta ki, ezért a mű a megszokott, átfogó és teljes jogi igényességgel íródott. A mű a jogi oktatás részét képezheti a jövőben, mivel a légijog minden releváns nemzetközi rendelkezését feldolgozza, köztük a két legfontosabb jogforrást: a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezményt (1944) és a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló Montreali Egyezményt (1999). Ellentétben a jelenleg oly megszokott gyakori jogi változásokkal, a fenti két alapegyezmény alig változott az utóbbi évtizedekben. Ennek következtében a könyvben feltárt összefüggések és jogi megoldások akár évtizedek múlva is szolgálják majd az olvasót és hivatkozási alapul szolgálhatnak.

A könyv első részében a komoly jogi tartalomé a főszerep. Elsősorban a Chicagói Egyezmény rendelkezései kerülnek bemutatásra, különösen a szuverenitás, a légtér jogi sorsa, a menetrendszerinti és a nem menetrendszerinti légijáratok repülési jogai és a légijárművel kapcsolatos jogi kérdések. Itt dolgozza fel a szerző a nemzetközi polgári légiközlekedés államközi szintű csúcsszervezete, az ENSZ szakosított intézménye, a Nemzetközi Polgári Repülés Szervezet (ICAO) működösét, szakmai és diplomáciai tevékenységét.

A mű második része a légiközlekedési kárfelelősség komplex területét mutatja be. Mivel a könyvben közel 100 jogeset is feldolgozásra kerül, ezért a nem szakmai közönség is releváns és a repüléssel kapcsolatos élményeit befolyásoló információval gazdagodhat. A szerző a Montreali Egyezményt – a keresetlevél benyújtásától a káreset tényleges elbírálásáig vezető utat bejárva – jogeseteken keresztül mutatja be, ennek köszönhetően jobban megismerhető az eljárás során hozott döntések mögött húzódó ok-okozati összefüggésrendszer.

A könyv olyan sokakat foglalkoztató kérdésekre is választ ad, mint például felelős-e a légifuvarozó az utas személyét vagy poggyászát ért károkért, vagy éppen melyek a késésből eredő károkért való felelősség esetei. A szerző, aki maga is az ICAO Tanácsának volt képviselője gyakorlati és diplomáciai tapasztalatait is megosztja az olvasóval, továbbá olyan érdekes eseteket is feldolgoz, mint a német fiatalember landolása a moszkvai Vörös téren, vagy hogy mit okoz az utasok körében, ha egy viharos repülés alkalmával a fedélzeten elhangzanak a „kapitánynak az utolsó vacsoráját” szavak.

A könyv olvasása arra készteti az olvasót, hogy a szerzővel együtt gondolja végig a felmerült dilemmákat, alakítsa ki álláspontját nem csupán elvont nemzetközi jogi kérdésekről, hanem a mindennapos problémákról is. Olyan érdekes és hasznos olvasmány, amely nem csupán az elméleti, hanem a gyakorlati jogászok és a repüléssel foglakozó szakemberek szélesebb közössége számára is íródott.

---