Luxembourg – eljárás bírótól a bíróig
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Tíz éve csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Az előzetes döntéshozatali eljárás jogintézménye elősegíti, hogy a tagállamok beépítsék az uniós jogot a saját jogrendszerükbe abból a célból, hogy az egységes európai térségben azonos legyen a jogalkalmazás. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egy bírótól bíróig terjedő eljárás, ahol mindig a nemzeti bíróság dönt az eljárás EU Bíróság előtt történő megindításáról.
A Magyar Igazságügyi Akadémián éppen az Európai Unióhoz (EU) történt csatlakozásunk 10 éves évfordulója alkalmából szervezték azt a konferenciát, melynek témája az előzetes döntéshozatali eljárás volt. Ennek kapcsán nem feledkezhetünk meg az Európai Jogi Szaktanácsadói Hálózat szerepéről sem. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke tavaly újragondolta a 2009-ben szabályozott intézményt. Ennek értelmében az Európai Jogi Szaktanácsadói Hálózat központosítottan, átláthatóbb keretek között végzi feladatát. A szaktanácsadók munkáját koordinátor, illetve ügyszakonként (polgári, büntető, közigazgatási, munkaügyi) egy-egy koordinátor-helyettes irányítja és szervezi országos illetékességgel. A szaktanácsadók – a Kúria és a Fővárosi Törvényszék kivételével – megbízásukat az ítélőtáblák illetékességi területéhez igazodva kapják.
Az előzetes döntéshozatali eljárásról
Az előzetes döntéshozatali eljárás célja, hogy a közösségi jogot az Európai Unió egész területén egyformán alkalmazzák. Az előzetes döntéshozatali eljárással előmozdítják a nemzeti bíróságok és az EU Bíróságának aktív együttműködését, valamint az unió teljes területén lehetővé teszik az európai jog azonos alkalmazását. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel olyan eljárás veszi kezdetét, mely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy az előtte folyamatban lévő eljárás keretében az Európai Unió Bíróságának álláspontját kérje a közösségi jog értelmezéséről vagy érvényességéről.
Így kétfajta előzetes döntéshozatal iránti kérelem létezik: az európai jogszabály értelmezésére irányuló és az európai jogszabály érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előbbi esetében a nemzeti bíró azt kéri az EU Bíróságától, hogy az európai jog valamely értelmezési kérdését pontosítsa annak megfelelő alkalmazása érdekében, az utóbbiban pedig a nemzeti bíró azért fordul a testülethez, hogy ellenőrizze valamely európai jogi aktus érvényességét.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tehát egy bírótól bíróig terjedő eljárás, ahol mindig a nemzeti bíróság dönt az eljárás EU Bíróság előtt történő megindításáról. Ugyanakkor a jogvitában érdekeltek közül bármelyik fél indítványozhatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kezdeményezését. E tekintetben az Európai Unió működéséről szóló szerződés pontosan meghatározza, mikor köteles a nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni. Amennyiben azt valamelyik fél kéri, a végső fokon eljáró bíróságok (vagyis azok a bíróságok, amelyeknek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség) kötelesek előzetes döntéshozatal iránti eljárást kezdeményezni. Ugyanakkor abban az esetben, amikor a nemzeti bíróságok határozatai ellen lehetséges a fellebbezés, a felek kérése ellenére sem köteles a nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményezni. A felek kérésétől függetlenül, saját döntésük alapján a nemzeti bíróságok bármikor a luxembourgi bírósághoz fordulhatnak, ha egy európai rendelkezéssel kapcsolatban kétségeik merülnek fel.
A közösségi ítélőszék kizárólag arról a kérdésről nyilatkozik, amellyel kapcsolatban az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményezték. Így a nemzeti bíróság az ügy ura az alapeljárásban. Az EU Bíróságának elvben válaszolnia kell az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben feltett kérdésre. Nem tagadhatja meg a választ arra hivatkozással, hogy a válasz az alapeljárás szempontjából nem lenne sem az eljárás tárgyára vonatkozó, sem célszerű. Ugyanakkor visszautasíthatja a válaszadást, ha az nem tartozik a hatáskörébe. Az EU Bíróságának a határozata ítélt dolgot jelent, és nemcsak az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményező nemzeti bíróság, hanem a tagállamok valamennyi bírósága számára is kötelező.
A luxembourgi bíróság épülete (Forrás: Hír.ma)
Amennyiben az előzetes döntéshozatal iránti eljárás valamely európai jogi aktus érvényességének megállapítására indul, és az eljárás során a bíróság a jogi aktus érvénytelenségét állapítja meg, úgy az érvénytelen jogi aktus alapján hozott valamennyi további jogi aktus is érvénytelenné válik. Ebben az esetben a hatáskörrel rendelkező európai intézmények a helyzet orvoslására kötelesek új jogi aktust elfogadni.
A szakmai konferenciáról
Az Európai Jogi Szaktanácsadói Hálózat rendezvényének aktualitását az uniós csatlakozás 10. évfordulója adta. A konferenciát Darák Péter, a Kúria elnöke és Czine Ágnes, az Európai Jogi Szaktanácsadó Hálózat koordinátora nyitotta meg. Beszédeikben hangsúlyozták az Európai Jogi Szaktanácsadói Hálózat fontosságát. Az intézmény fő haszna kapcsán kiemelték, hogy a hálózat gördülékennyé teszi a szakmai segítségnyújtást a bírák számára az európai uniós jogi kérdésekben, valamint interaktív fórumot biztosít a könnyebb tájékozódáshoz, továbbá a hálózat segítségével hatékonyabbá válik az információáramlás a bírák és a szaktanácsadók között. Ezt több példával is alátámasztották.
Darák Péter szerint az elmúlt tíz évben a magyar jogalkotás és igazságszolgáltatás az európai jogértelmező fórumokra tekintettel végezte a munkáját. Itt utalt arra az összefoglaló véleményre, melyet „Az európai unió jogának alkalmazása: az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai” elnevezésű joggyakorlat-elemző csoport állított össze. A Kúria elnöke megnyitó beszédében többször is idézett ebből az írásos anyagból. Darák Péter kiemelte az Ynos-ügyet, és elmondta, bár itt az Európai Unió Bírósága megállapította hatáskörének hiányát, de azok az érdemi kérdések, melyek később hatást gyakoroltak a magyar jogalkotásra, bekerültek a bíróság ítéletébe. Az ebben az ügyben hozott döntés hatására született meg Magyarországon a 2006. évi III. törvény.
A megnyitók után Kecskés László, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja következett. Előadása könnyed stílusban a Társulás, csatlakozás, igazságügyi diplomácia kérdéseit járta körül. Az európai uniós jogalkotás minőségi kérdéseiről Villányi József, az Európai Parlament luxembourgi Magyar Fordító Osztályának vezetője beszélt. A délelőtt utolsó előadója Szalayné Sándor Erzsébet volt, aki az uniós jogfejlesztésben az előzetes döntéshozatali eljárás szerepét a 2004 és 2014 közötti időszakra vonatkozóan tekintette át. Az előadó a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztos-helyettes.
Ebéd után került sor Szabó Péter, a Pécsi Ítélőtábla elnökhelyettesének előadására, aki Hatás és visszahatás címmel az előzetes döntéshozatal iránti eljárás és a nemzeti jog kapcsolatáról szintén a C-302/2004. számú ügy példáján keresztül mutatott rá. Lassított-e a luxembourgi bíróság a célegyenesben? – avagy egy hazai büntetőügy tanulságai címmel Szabó Sándor, a Szombathelyi Járásbíróság elnöke, címzetes törvényszéki bíró, büntető ügyszakos európai jogi szaktanácsadó tartott előadást.
A rendezvényt Heinemann Csilla, kúriai bíró, közigazgatási ügyszakos szaktanácsadó előadása zárta, aki az uniós jog értelmezéséről beszélt annak kapcsán, hogy vajon mit tanultunk 10 év alatt az előzetes döntéshozatali eljárásról.
Összegzés helyett
A konferencia is rámutatott arra, hogy egységes Európára és ezen belül bizonyos területek közös szabályozására feltétlenül szükségünk van, mert csak az unió képes levezetni azt a felgyülemlett óriási energiát, ami ebben a felgyorsult világban lakozik. Az egyesült őserő teremtő munkává átalakulva még inkább magában hordozza a jövő Európáját. A történelem folyamatában, lépésről lépésre kialkudott európai eszmék ma már minden európai állam jogrendszerét áthatják.
A cikk az Ügyvédvilág szeptemberi számában jelent meg.
