Másként felelünk a szerződésszegésért
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az új Ptk. különválasztja a kártérítési felelősséget a vétkesség elvétől, megszigorítva egyben a szerződésszegő kimentési lehetőségeit. A kimentési lehetőség a károkozónak az ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülményekre korlátozottan áll fenn.
Az új Polgári törvénykönyvben (Ptk.) a kár fogalmával kapcsolatos újítás, hogy a definícióból a jogalkotó kivette a jogszabályba ütközést. Ezzel tehát már nem elengedhetetlen fogalmi elem többé a kártérítés jogosságának megítéléséhez, hogy a károkozó cselekménye (vagy annak hiánya) bármilyen szabályba ütközik-e; elegendő annak bizonyítása, hogy az adott magatartásból a károsultnak kára származott.
A szerződéses viszonyokban ez úgy jelenik meg, hogy az új Ptk. 6:137. § kimondja: bármely szerződésszerű teljesítés elmaradása a szerződéses kötelezettség megszegését jelenti. Ezáltal nem csak a tevőleges magatartás, hanem a mulasztás is szerződésszegést jelent, ha a szerződésszerű teljesítés elmarad; és mivel további követelményt nem határoz meg a jogszabály a szerződésszegés megállapításához, így kimentés nem lehetséges a szerződésszegéssel kapcsolatban.
A 6:142. § szerint: „Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni.” Tehát a kontraktusban vállalt kötelezettség megsértése, amely hátrányt okoz a szerződő félnek, önmagában megalapozza a kártérítésre való jogosultságot. Ezzel az új Ptk. különválasztja a kártérítési felelősséget a vétkesség elvétől, megszigorítva egyben a szerződésszegő kimentési lehetőségeit. A kimentési lehetőség a károkozónak az ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülményekre korlátozottan áll fenn arra az esetre, ha tőle nem volt elvárható a körülmény elkerülése, vagy a kár elhárítása.
Mit is jelentenek ezek az újonnan megjelenő fogalmi körök?
Ellenőrzési körön kívül eső: amire a fél nem képes hatást gyakorolni. Elsődlegesen a vis maior, politikai, társadalmi események, állami intézkedések, jogszabályváltozások, radikális piaci változások. Ellenben nem tartozik ebbe a körbe a szerződésszegő félnek a saját üzemi működése, illetve az abban keletkező zavarok, beszerzési nehézségek.
A szerződéskötés időpontjában előre nem látható: minden olyan körülmény, ami a szerződéskötéskor nem állt fenn, illetve nem tudott róla. Tehát, ha tudta, hogy a kontraktus teljesítését akadályozó/ellehetetlenítő jogszabály elfogadása van tervben; sztrájk van készülőben, abban az esetben nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól.
Körülmény elkerülése, kár elhárítása: a feltételt ebben az esetben a szerződésszegés időpontjára vonatkoztatva kell vizsgálni, hogy akkor volt-e lehetősége és az az elvárhatóság körébe esett-e, hogy a szerződésszegést elkerülje, illetve az ezzel okozott kárt elhárítsa. Például rendkívüli hóesés esetén el tudta volna-e juttatni az árut más módon és ez mekkora plusz terhet jelentett volna neki, elvárható volt-e az erőfeszítés.
A cégeknek át kell állniuk a szerződésszegés új értelmezésére is
Fontos, hogy az új Ptk. elkülöníti a visszterhes és az ingyenes szerződésekre vonatkozó kárfelelősségi szabályokat. Ingyenes szerződésnél kizárólag akkor felel a szerződésszegő fél, ha a másik fél bizonyítja, hogy a kárt szándékos szerződésszegéssel vagy a szolgáltatás lényeges tulajdonságának eltitkolásával okozták.
Az új Ptk. a kártérítés korlátjaként állítja az előreláthatóság korlátját. Ennek a lényege abban áll, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyát fenntartsa a szerződés kockázatával, amit a felek a szerződéskötéskor ismerhettek, és amely körülmények a szerződéses akaratot létrehozták. Ezzel a jogalkotó korlátot akar állítani az okozatossági alapon előterjesztett kártérítési igényeknek; azaz a károkozó nem felel azokért a károkért, amelyeknek a kockázatát nem láthatta előre a szerződés megkötésekor és így abba bele sem építhette. Példának okáért, nem felel a gyártó azért a kárért, ami azzal kapcsolatosan merült fel, hogy a leszállítani vállalt gép átadásának késedelme miatt a megrendelő elesett egy olyan üzlettől, mely a megrendeléshez adott paraméterekben nem volt benne. Főleg, ha az adott munkára a megrendelés után pályázott; ugyanis a gyártó nem ismerhette, hogy szerződésszegése milyen kárt okoz, így annak elhárításához szükséges erőfeszítés elvárhatóságának mértékét sem tudta megfelelően meghatározni.
A kártérítés mértékével kapcsolatosan ugyanis a 6:143. § (2) bekezdése kimondja, hogy a vagyoni károk és az elmaradt vagyoni előnnyel kapcsolatos károk annyiban térítendőek, amennyiben a szerződésszegő a szerződés megkötésének időpontjában (!) előre láthatta a szerződésszegés lehetséges körülményeit. Ezzel az volt a cél, hogy a kártérítési igényeket ésszerű keretek között tartsák, így következménykárok, illetve elmaradt haszon címén ne lehessen irreális mértékű igényeket támasztani. Arra vonatkozóan pedig, hogy a szerződésszegő fél a kárkövetkezményeket mennyiben láthatta előre, illetve mennyiben kellett volna előre látnia, a bizonyítás a károsultat terheli.
Persze a szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát köteles a szerződésszegő megtéríteni, figyelem nélkül az előreláthatóságra, hiszen itt már deliktuális károkozásról van szó.
További figyelemre méltó új szabály, hogy ha a károkozó szerződő fél mással egyetemlegesen tartozott a szerződéses kötelezettséget teljesíteni, a bizonyítási kötelezettség megfordul: a mentesülni akaró károkozónak kell azt bizonyítania, hogy nem az ő cselekménye vagy annak elmaradása okozta a kárt. Ha ennek bizonyítása egyik egyetemlegesen kötelezett félnek sem sikerül, a felmerült károk megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.
A szerző ügyvéd.
