Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A minap egy konkrét adóhatósági fizetési meghagyás kapcsán ellentmondásos jogszabályváltozásra figyeltem fel: olyan jogszabályváltozásra, amely bizony széles körben igen komoly adókockázatokat okozhat a gondatlan, feledékeny magánszemélyek számára – olvasható az RSM DTM blogbejegyzésében.
A történet ott kezdődik, hogy az adóhatóság az ügylet időpontjában érvényes szabály szerint adómentesnek számító, „takarékbetétes” ajándékozásra – utólag – illetékfizetési kötelezettséget állapított meg és vetett ki.
Mint köztudott, az illetéktörvény 1991-től egészen a tavalyi év végéig illetékmentes ügyletnek számította a takarékbetét – ideértve a bankszámlán lévő pénz – ajándékozását. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a magánszemélyek között bankszámlán keresztül történő pénzajándékozás nem járt semmilyen adó- vagy illetékfizetési kötelezettséggel. Ezt a szabályt a tavalyi adómódosítások során 2013. január 1-jével hatályon kívül helyezték, ezért az idei évtől kezdve illetékkötelezettséggel jár a bankszámláról bankszámlára utalt pénzajándékozás, amennyiben az nem egyenes ági rokonok között történik.
Az illetéktörvénybe azonban bekerült egy igencsak érdekes rendelkezés, amely az általános adózási alapelvekkel, illetve véleményem szerint a jogbiztonság alapelvével is ellentétben áll.
| Mérlegképes Kreditkártya |
|---|
|
Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide! Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények – további részletek itt. A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai |
Ez a rendelkezés az illetéktörvény egyes – tavaly elfogadott, az idén életbe lépett – változásaira vonatkozóan megállapítja, hogy azokat a 2013. január 1-jét követően illetékkiszabásra bemutatott, vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetve a kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni. Ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy a 2013. január 1-jét megelőzően létrejött ügyletekre is az új szabályokat kell alkalmazni, amennyiben azokat korábban még nem jelentették be az adóhatóságnak.
Mit is jelent ez pontosan?
Mindez az adóhatóság konkrét ügyben megfogalmazott álláspontja szerint azt jelenti, hogy az akár az elévülési időn belül illetékmentesen ajándékozott pénzek, amennyiben az ajándékozást nem jelentették be az adóhatóságnak, január 1-jétől visszamenőleg illetékkötelessé váltak. Magyarul, ha valaki korábban a bankszámlájára mástól ajándékként 150 ezer forintot meghaladó összeget kapott, és azt elmulasztotta bejelenteni, akkor a megszerzett összeg után – legalábbis a NAV szerint – mostantól az új szabályok szerinti illetékmentesség hiányában 18 százalékos mértékű ajándékozási illetéket kell fizetnie.
Itt érdemes hangsúlyozni, hogy az illeték megállapításához való jog nem az adókötelezettség keletkezésétől, hanem az ügylet bejelentésétől, vagy ha ezt elmulasztották, akkor az adóhatóság tudomására jutásától számított 5 év elteltével évül el, tehát extrém esetben akár 20 évvel ezelőtti ajándékozásra is adókötelezettség keletkezhet!
A probléma a fenti jogértelmezéssel és magával a rendelkezéssel is az, hogy az illetéktörvény korábban és jelenleg is hatályos rendelkezése szerint ingó tárgy (a pénz, mint fizetőeszköz ide tartozik) ajándékozásakor az illetékkötelezettség az erről szóló okirat aláírása napján, vagy ha okiratot nem állítottak ki, akkor a vagyonszerzéskor (pénz megérkezése bankszámlára) keletkezik. Ez a rendelkezés tehát egy akár 1995-ben keletkezett adókötelezettség tekintetében a 2013. évi illetékszabályokat rendeli alkalmazni.
Ellenérvek
Az általános szabályok szerint az adókötelezettség fogalma nem kizárólag az adófizetési kötelezettséget, hanem a többek között a törvényben előírt bejelentési kötelezettségek teljesítését, az adó megállapítását, bevallását, bizonylat kiállítását is tartalmazza. Ezért például az adóhatóság is egy utólagos ellenőrzés során az adókötelezettségeket az adókötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos szabályok szerint állapítja meg. Tehát az új alkalmazási hatályt kijelölő külön rendelkezés nélkül az illetéktörvény az összes adókötelezettséget a szerződés megkötése vagy a vagyonszerzés napjához kötné.
Ez a logika teljes mértékben érthető, ha arra gondolunk, hogy a jogbiztonság alapelvét is sérti, ha egy ügylet időpontjában a felek nem ismerhetik – például a visszamenőleges hatály vagy alkalmazhatóság miatt – a rájuk vonatkozó adókötelezettségeket.
Ebben az esetben ne csak azokra gondoljunk, akik gondatlanságból vagy egyéb okból szabálytalanul jártak el a bejelentési kötelezettség elmulasztásával. A vagyonszerzést ugyanis a szabályok szerint 30 napon belül kell bejelenteni, azaz a tavaly karácsonyra ajándékként átutalt pénzösszeg bejelentési kötelezettsége 2013. januárra nyúlik át. Aki tehát szabályszerűen akart eljárni, de nem figyelt fel a még hatályba sem lépett jogszabályváltozásra, annak most nagyon kellemetlen meglepetésben volt része.
Megint az adóelkerülők jártak jól?
Az ajándékozást illetően elmondható, hogy 2010. augusztus 16-tól az egyenes ági leszármazottak között minden dolog ajándékozása illetékmentessé vált, ezért rájuk nem lehet negatív hatással ez a változás, hiszen az illetékmentességet akkor ez alapján fogják megállapítani. Sőt számukra – ha elfogadjuk, hogy helyes az adóhatóság értelmezése – akár pozitív hozadéka is lehet az új szabályoknak, hiszen a közöttük korábban adóköteles (pl.: készpénz ajándékozása), de szabálytalanul be nem jelentett ajándékozási ügyletek mostantól visszamenőlegesen adómentessé váltak.
Bár a vagyonszerzést a szabályok szerint minden esetben 30 napon belül be kellene jelenteni, ezt azonban jellemzően nem szokták megtenni. Magyarul: az utolsó példában említett esetben az járt jól, aki a törvényekben foglalt adókötelezettségét nem teljesítette, illetve ezt az adóhatóság sem vette eddig észre. Az adóhatóság logikája alapján most már akár nyugodtan be is jelentheti, hogy évekkel ezelőtt jogellenesen nem fizetett adót, hiszen az ügylet adómentessé vált!
A nagy kérdés csak az, hogy vajon a fenti jogalkalmazási logika egyezik-e a jogalkotói szándékkal? Remélhetőleg nem!
A bejegyzés szerzője Fajcsák Gábor, az RSM DTM Hungary Zrt. adómenedzsere, nemzetközi adószakértője. Az RSM DTM blog az Adó Online szakmai partnere.
