Zavaró labdapályapattogás – Jogerős döntés a ceglédi „labdázó” helyekről


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cegléden bírósági ítélet alapján a környéken két pályát is bezártak, sőt le is kell bontani azokat. A bíróság ítélete szerint egy-egy lakos érdeke és pihenéséhez fűződő joga felülírja a környékbeli gyerekek egészséges életmódhoz fűződő jogát.

A per alperese a tulajdonában lévő két ingatlanon egy-egy, fémszerkezetű kerítéssel körbekerített, labdajátékokra kijelölt helyet, ú.n. „labdázót” alakított ki, amely kezdetben időkorlátozás nélkül az azt igénybe venni kívánók rendelkezésére állt. A felperesek a „labdázók” közelében laknak. A felperesek többször panaszolták az alperesnél, hogy a labdázókban folyó tevékenységgel járó zaj zavarja őket a lakásuk nyugodt használatában és a pihenésükben. Emiatt bejelentést tettek az Alapvető Jogok Országgyűlési Biztosának is. Az Alapvető Jogok Országgyűlési Biztosának a jelentésében tett javaslatra az alperes korlátozta a labdázók nyitva tartását, és az egyik labdázó esetében gondoskodott annak nyitvatartási időn kívüli bezárásáról is.

A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes a labdázók területén folytatott tevékenységgel járó folyamatos zajártalommal birtokháborítást követett el a terhükre. Kérték annak a megállapítását is, hogy az alperes ezzel a magatartásával megsértette a testi épséghez, az egészséghez, a magánlakáshoz és a pihenéshez fűződő személyiségi jogaikat. Kérték továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására, tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, és kötelezze az alperest a labdázókat körbevevő fémrács elbontására. Keresetüket arra alapították, hogy a labdázók használatával járó zaj szükségtelenül zavarja őket a lakásuk rendeltetésszerű, nyugodt használatában, és sérti a testi épséghez, az egészséghez, a magánlakáshoz és a pihenéshez fűződő személyiségi jogaikat.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezésében arra hivatkozott, hogy törvényben előírt kötelezettsége elősegíteni az állampolgárok egészséges életmódhoz, testedzéshez, sportoláshoz való jogának az érvényesülését, és ezen jogok érvényesülésének az elősegítése érdekében lehetőséget kell biztosítania az állampolgárok számára a sportoláshoz és a testedzéshez. Álláspontja szerint jelentősebb közérdek fűződik ahhoz, hogy nagy számú helyi lakos biztonságos körülmények között tudjon szabad levegőn sportolni, mint ahhoz a magánérdekhez, hogy a felperesek minden zavarástól mentesen használhassák a lakásukat.

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. A Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott kiegészített ítéletével megállapította, hogy az alperes birtokháborítást követett el a felperesek sérelmére, és megsértette a pihenéshez és a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jogukat. Kötelezte az alperest a jogsértés abbahagyására, és eltiltotta az alperest a további jogsértéstől. Kötelezte továbbá az alperest, hogy saját költségén bontsa el a labdázókat, és utalt a terület parkosításának a lehetőségére. Ítéletét azzal indokolta, hogy a perben kirendelt igazságügyi akusztikai szakértő szakvéleménye szerint a labdázókból származó zaj szükségtelenül zavaró mértéke semmilyen módon nem küszöbölhető ki, így nem szüntethető meg a felperesekre sérelmes helyzet. Úgy foglalt állást, hogy a felperesek szükségtelen zavarástól mentes lakáshasználata, valamint a pihenéshez és a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jogának érvényesülése csak úgy garantálható a jövőben, ha az alperes elbontja a labdázókat.

Az elsőfokú bíróság kiegészített ítélete ellen a felperesek és az alperes is fellebbezést terjesztettek elő. A felperesek fellebbezése kizárólag a bontás teljesítési határidejének a lecsökkentésére irányult, míg az alperes az ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránti fellebbezésében fenntartotta az elsőfokú eljárásban előadott jogi érveit. Különösen sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem mérlegelte, hogy milyen érdek fűződik az állampolgárok egészséges életmódhoz, testedzéshez és sportoláshoz való jogának érvényesüléséhez a felperesek zavartalan lakáshasználathoz fűződő jogának érvényesülésével szemben.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2023. február 21-én tartott tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének fellebbezett rendelkezéseit azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes lebontásra kötelezése körében abból mellőzte a terület parkosításának lehetőségére való utalást. A Fővárosi Ítélőtábla fenntartotta azt a korábbi álláspontját, hogy az egészségügyi határértéket meghaladó zajhatás – a zaj egészségre veszélyes mértéke miatt – olyan szükségtelen zavarásnak minősül, amelytől a r.Ptk. 100. §-a értelmében mindenkinek tartózkodnia kell, és amelynek a tűrésére a felperesek még időlegesen vagy alkalmanként sem kötelesek az év semelyik szakaszában, semelyik napszakban. A szükségtelen zavarástól való tartózkodás kötelezettsége mindenkire kiterjedő abszolút tilalmat jelent: mindenki számára tilos a mást szükségtelenül zavaró tevékenység. Ebből a tilalomból alanyi jog is származik, mindenkinek alanyi joga van a szükségtelen zavarástól mentes életvitelhez. Az egészséges életmódhoz, a testedzéshez és a sportoláshoz való jogát senki nem gyakorolhatja mások szükségtelen zavarásával, az állampolgárok e jogaik gyakorlása során is kötelesek tartózkodni mások szükségtelen zavarásától. Ebből az következik, hogy a felperesek még mások egészséges életmódhoz, testedzéshez és sportoláshoz való jogának érvényesülése érdekében sem kötelesek tűrni az egészségügyi határértéket túllépő zajhatásban megnyilvánuló szükségtelen zavarást. Erre figyelemmel az alperes is csak úgy tehet eleget az egészséges életmód, a testedzés és a sportolás elősegítésére irányuló törvényi kötelezettségének, hogy az ne járjon mások szükségtelen zavarásával. A r.Ptk. 100. §-ának alkalmazása során az érdekek egybevetésének és mérlegelésének a célja annak a meghatározása, hogy a zavaró hatás milyen erősség vagy gyakoriság mellett nem tekinthető szükségtelennek, annak elviselése, tűrése milyen erősség eléréséig, illetve milyen gyakorisággal várható el más személyektől úgy, hogy közben e más személyek jogai és jogos érdekei ne csorbuljanak. Az érdekek egybevetésének és mérlegelésének azonban nincs helye akkor, ha egyértelműen megállapítható a sérelmezett zavaró hatás szükségtelensége, és nincs lehetőség a zavarás szükségtelen jellegének kiküszöbölésére. Ez a helyzet abban az esetben, ha a zavaró zajhatás meghaladja az egészségügyi határétéket, és nincs olyan műszaki lehetőség, amellyel a zaj az egészségügyi határérték alá csökkenthető. Ezért a perben nem kellett egybevetni és mérlegelni, hogy milyen jelentőségű érdek fűződik a felperesek zavartalan lakáshasználathoz fűződő jogának érvényesüléséhez mások egészséges életmódhoz, testedzéshez és sportoláshoz fűződő jogának érvényesülésével szemben.

Az egészségügyi határértéket túllépő zajhatásban megnyilvánuló szükségtelen zavarás birtokháborítást valósít meg, és sérti a felperesek törvényben nem nevesített pihenéshez, valamint a r.Ptk. 82. §-ában védett magánlakáshoz fűződő személyiségi jogait. Mivel az elsőfokú eljárásban beszerzett szakvélemény szerint nincs olyan műszaki megoldás, amellyel a felpereseket szükségtelenül zavaró zaj mértéke olyan értékre lenne csökkenthető, amely érték mellett a zaj zavaró hatása a felperesek lakásában az egészségügyi határértéket nem éri el, a felperesek zavartalan lakáshasználathoz, magánlakáshoz és pihenéshez fűződő jogainak érvényesülése csak a zaj forrásának a megszüntetésével érhető el. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a jövőben csak úgy garantálható a felperesek jogainak érvényesülése, ha az alperes elbontja a labdázókat. A birtokháborítás megállapításának jogszabályi alapja a r.Ptk. 100. §-a és 188. § (1) bekezdése, a személyhez fűződő jogok megsértésének megállapításáé a r.Ptk. 76. §-a, 82. §-a és 84. § (1) bekezdés a) pontja, a jogsértés abbahagyására kötelezésé és további jogsértéstől való eltiltásé a r.Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja. Az alperest a felpereseket szükségtelenül zavaró tevékenység abbahagyására és a labdázók elbontására kötelező, valamint az alperest a szükségtelenül zavaró tevékenységtől eltiltó rendelkezésre jogi alapot ad a r.Ptk. 192. § (2) bekezdése is.

Ceglédi lakosok tiltakoztak az ítélet ellen. Nem tudják ugyanis elfogadni, hogy a bírósági ítélet alapján a környéken két pályát is bezártak, sőt le is kell bontani azokat. A két pálya mellett egy-egy lakót zavart a labdapattogás és a zaj, ezért ők több konfliktus után beperelték az önkormányzatot, és nyertek. A bíróság ítélete szerint egy-egy lakos érdeke és pihenéséhez fűződő joga felülírja a környékbeli gyerekek egészséges életmódhoz fűződő jogát. A telex.hu körülnéztett a helyszínen, a cikk ITT érhető el.

Forrás: Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztály, telex


Kapcsolódó cikkek

2024. június 17.

Kampányt indít az EU Szellemi Tulajdoni Hivatala a sportvilág IP jogsértései ellen

Európai lakosok milliói néznek illegálisan sporteseményeket és vásárolnak hamisított sporteszközöket, ami 850 millió eurós veszteséget okoz a gyártóknak – hívja fel a figyelmet az EU Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) „Play Fair” (Játsszunk sportszerűen) kampányában a sportesemények kapcsán felmerülő IP (szellemi tulajdon) jogsértésekre. A kampány emellett ösztönzi a sportrajongókat a legális sportcsatornák követésére és az eredeti sporttermékek vásárlására is – olvasható a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal honlapján.