Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A bíróság a vád tisztázása során bizonyítási eszközöket hivatalból csak pártatlanságának fenntartása mellett, az eljárási alapelvekre figyelemmel, indítványok alapján szerezhet be és vizsgálhat meg.
Cikksorozatunk első részét itt olvashatja.
Különleges bánásmódot igénylő személyek
Amennyiben a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság azt észleli, hogy a büntetőeljárással érintett személy vonatkozásában egyedi, sajátos igények merülnek fel, úgy mindenekelőtt arról kell döntést hozni, hogy az érintett különleges bánásmódot igénylő személy-e.
A Javaslat értelmében a természetes személy sértett és a tanú különleges bánásmódot igénylő személynek minősül, ha a személyes jellemzői, vagy az eljárás tárgyát képező bűncselekmény jellege és körülményei alapján a megértésben, a megértetésben, a Be.-ben meghatározott jogok gyakorlásában vagy kötelezettségek teljesítésében, vagy a büntetőeljárásban való hatékony részvételében akadályozott. Ilyen különleges bánásmódot megalapozó körülmény különösen az érintett személy életkora, szellemi, fizikai, egészségi állapota, az eljárás tárgyát képező cselekmény kirívóan erőszakos jellege, illetve az érintett személynek a büntetőeljárásban részt vevő más személyhez fűződő viszonya. Kötelezően különleges bánásmódot igénylő személynek minősül a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy, a fogyatékos személy, és az is, aki ilyennek minősülhet, valamint a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje.
Az akadályoztatás felszámolását biztosító intézmények két csoportra oszthatóak. Az elsőbe az érintett megfelelő jogérvényesítését, valamint kíméletét biztosító eszközök tartoznak, a másodikba pedig a védelmi eszközök tartoznak, amelyek adott esetben már más résztvevő jogkorlátozásával is járhatnak.
Megjelennek a javaslatban a különleges bánásmódot igénylő személyt védelemére vonatkozó szabályok is, így a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság védelemben részesíti, ha a büntetőeljárásban történő részvételével összefüggésben élete, testi épsége, személyes szabadsága veszélyeztetett, illetve azért, hogy a büntetőeljárási törvény szerinti jogait és kötelezettségeit megfélemlítés és befolyásolás nélkül gyakorolhassa, illetve teljesíthesse. A védelmi eszközök sajátossága, hogy ez adott esetben a büntetőeljárásban részt vevő más személy eljárási jogainak sérelmével is járhat.
Speciális szabályok vonatkoznak a 18. életévét be nem töltött személyekre, a 14. életévét be nem töltött személyekre és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettjeire. Tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részvételét igénylő eljárási cselekmény esetén lehetőség szerint kép- és hangfelvételt kell készíteni, tizennegyedik életévét be nem töltött személy esetén ez kötelező. A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú vallomása műszeres vallomásellenőrzéssel nem vizsgálható, és szembesítése csak a hozzájárulásával rendelhető el. Ez tizennegyedik életévét be nem töltött tanú szembesítése például nem rendelhető el. A nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettjét csak a vele azonos nemű személy hallgathat ki, illetve a sértett jelenlétével zajló más eljárási cselekményen az eljáró nyomozó hatóság részéről a sértettel azonos nemű személynek is jelen kell lennie.
Lényeges változást hoz a különösen védett tanú vonatkozásában a Javaslat, eszerint a tanú esetleges ismertsége a továbbiakban nem akadálya az intézmény alkalmazásának. A tanú anonimitásának nem feltétele, hogy a tanú a terhelt számára teljesen ismeretlen legyen, egyes esetekben éppen az indokolja az anonimitását, hogy az érintett tanúként történő fellépése ez által maradjon rejtve a terhelt előtt. Ez megszünteti a hatályos rendszerben nem kizárható, a tanú személyazonosságát érintő találgatást is, amely jelenleg a különösen védett tanú e minőségének megszűnését jelentheti. A terheltnek nincs lehetősége a különösen védett tanú személyét megjelölni, és erre figyelemmel a különösen védett tanúvá nyilvánítás megszüntetését kezdeményezni.
Telekommunikációs eszköz használata
A Javaslat jelentős mértékben újraszabályozza az eljárási cselekmények telekommunikációs eszközök használatával történő lefolytatását. Cél, hogy a különböző helyszínek között ne csak egyes kihallgatások és meghallgatások, hanem az eljárásban részt vevő személyek teljes körű jelenléte is biztosítható legyen. A korszerűség, az időszerűség, a költséghatékonyság és a büntetőeljárásban részt vevő személyek védelmének kiemelt támogatása mellett a telekommunikációs eszközök használata a büntetőeljárási garanciák sérelmével nem jár, a szabályozás a terhelt tárgyaláshoz való jogát, vagy épp a közvetlenség elvét is érvényre juttatja.
A Javaslat széles körben kiterjeszti a hatályos törvény zártcélú távközlő hálózat alkalmazásának jelenleg csupán szűk körben alkalmazható szabályait. A technikai eszköz az eljárás bármely szakaszában (nem csupán a vádemelés után), a büntetőeljárásban részt vevő bármely személy vonatkozásában (nem csupán a terhelt és a tanú tekintetében), és bármely eljárási cselekmény egész tartamára nézve (nem csupán a kihallgatás vonatkozásában, illetve a kihallgatás tartamára) alkalmazható. A telekommunikációs eszköz használatára két formában kerülhet sor. Főszabályként kerül meghatározásra a kép- és hangfelvételt biztosító eszköz alkalmazása. Ehhez képest a csupán hangkapcsolatot biztosító eszköz alkalmazására jelenlét biztosítása végett csak meghatározott személy (tolmács) esetében, vagy csak meghatározott személyek (terhelt, tanú, szakértő) meghatározott eljárási cselekményének (kihallgatás, illetve meghallgatás) biztosítása végett kerülhet sor. A kizárólag hangkapcsolatot biztosító összeköttetés korlátozottabb részvételi lehetőséget biztosít, és az eredmény hitelessége is megkérdőjelezhetőbb, mert például egy vallomás esetén hiányzik a tanú mozgása, arckifejezése, gesztusai észlelésének lehetősége, ezért a hangkapcsolat útján történő jelenlét biztosítására korlátozott körben van lehetőség. A telekommunikációs eszköz használatának elrendelésére indítványra vagy hivatalból kerülhet sor.
Mivel a terhelt és a védő tekintetében az intézmény alkalmazása érdemben érintheti a tisztességes eljáráshoz, illetve a védekezéshez fűződő jogokat, ezért a Javaslat kétszintű garanciális intézményrendszerrel biztosítja a terhelt és védője eljárási jogait. Egyes esetekben a telekommunikációs eszköz használata a terhelt előzetes jóváhagyásához kötött. A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésére jellemzően a nyomozás során kerül sor, és kétség kívül a büntetőeljárás egyik legkiemeltebb, a védekezés lehetőséget mértékadóan befolyásoló döntése. Ennek megfelelően a terhelt számára biztosítani kell, hogy ha ezt szükségesnek tartja, a kényszerintézkedés elrendelésével kapcsolatos álláspontját a bíróság előtt személyesen adhassa elő. A nyomozás során alapvetően a terhelt jelenlétének telekommunikációs eszköz használatával történő biztosítása nem eredményezheti a védekezéshez való jog oly mértékű sérelmét, amely külön jogorvoslati vagy más jellegű garanciális intézményrendszer kialakítását indokolná. A vádemelés után a tisztességes eljáráshoz, a bírósághoz és a személyes védekezéshez való jog érvényesülése megköveteli, hogy a vádlott személyes jelenlétével összefüggő döntése csak abban az esetben legyen korlátozható, ha e korlátozás más, a büntetőeljárás során védendő érdek okán szükséges és arányos.
Emelkedik a rendbírság mértéke
Rendbírság az eljárás rendjének fenntartása érdekében és az eljárási kötelezettségek megszegése miatt szabható ki. A Javaslat megemeli a kiszabható rendbírság összegét attól függően, hogy mely személyekkel szemben kell a rendbírságot alkalmazni. Mértéke nem természetes személlyel szemben kiszabott rendbírság esetén húszezer forinttól egymillió-ötszázezer forintig, védővel, jogi képviselővel, tolmáccsal vagy szakértővel, szakértői szervvel vagy testülettel szemben kiszabott rendbírság esetén húszezer forinttól egymillió forintig, egyéb esetben ötezer forinttól egymillió forintig terjedhet. A rendbírság összegének megállapításakor a kiszabásra okot adó magatartás súlyát és következményeit, így különösen a büntetőeljárás elhúzódásában való közrehatását, valamint annak ismétlődő jellegét kell figyelembe venni. A rendbírság kötelező alkalmazása szintén a Javaslat újítása: ha a rendbírság kiszabására okot adó magatartás a büntetőeljárás egy hónapnál hosszabb ideig tartó elhúzódását eredményezte, a rendbírságot ki kell szabni. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a rendbírságot a nyomozó hatóság is teljeskörűen alkalmazhassa. A rendbírság kiszabása ellen bejelentett jogorvoslatnak halasztó hatálya van, a Javaslatban meghatározott esetekben a rendbírságot meg nem fizetése esetén a bíróság elzárásra változtatja át.
Határidő, határnap
A Javaslat, a hatályos szabályokhoz hasonlóan úgy rendelkezik, hogy a határidőt órákban, napokban, munkanapokban, hónapokban vagy években kell megállapítani. Lényeges változás azonban, hogy az órákban megállapított határidőket a tényleges időtartam alapján rendeli a Javaslat számítani: az órákban megállapított határidőt egész órákban kell számítani, és az azon percben végződik, amelynek száma a kezdőpercnek megfelel. Mindez azt jelenti, hogy elhagyásra kerül a korábbi rendelkezések közül, hogy az órákban megállapított határidőbe minden megkezdett óra egész órának számít. Ennek indoka a Javaslathoz fűzött részletes indokolás szerint, hogy probléma volt például, ha az őrizetbe vétel 14.30 perckor történik, mert akkor a szabadon bocsátásnak a Be. szabály alapján a 3. napon nem 14.30-kor, hanem 14.00-kor meg kell történnie. Ilyenkor az őrizet időtartama akkor is 71,5 óra, ha a hatóság azt a maximális 72 órára rendelte el. Ha azonban az őrizetbe vétel 14.58-kor történik, az elengedésnek akkor is 14.00 órakor kell megtörténnie, ami még tovább rövidíti a 72 órás időtartamot.
[multibox]A bizonyítás
A Javaslat a bizonyítási rendszer tekintetében egy korszerű, vegyes rendszerű eljárás kialakítását irányozza elő, amelyben az inkvizitórius és az akkuzatórius jegyek a legelőnyösebb formában keverednek, és amelyben a kontradiktórius elemek hangsúlyosabb szerepet kapnak. A Javaslat strukturális jelentőségű újítása a bíróság tényállás-tisztázási kötelezettségének újragondolása. A Javaslat azt irányozza elő, hogy a büntetőeljárás során eljáró és döntést hozó szervek a döntésüket csak valósághű tényállásra alapozhatják. Főszabály szerint a bíróság a vád tisztázása során bizonyítási eszközöket hivatalból csak pártatlanságának fenntartása mellett, az eljárási alapelvekre figyelemmel, indítványok alapján szerezhet be és vizsgálhat meg. A vádlói funkció elkülönítése következtében a bíróságnak lehetősége van arra, hogy hivatalból, teljes körben tisztázza a tényállást, azonban a vád bizonyítására nem kötelezhető, és ezért a vádló bizonyítási kötelezettségének elmulasztása a bíróságra nem telepíthet az ítélkező funkciótól idegen következményeket. A büntetőeljárás során minden olyan, de csak olyan tényt kell bizonyítani, amely a Btk., illetve a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek alkalmazása során releváns. A büntetőeljárás fő kérdéseinek eldöntéséhez szükséges tények mellett azon tény is bizonyítás tárgyát képezheti, amely más eljárás tárgya lenne, ám megállapítását a büntetőeljárásban kezdeményezik. A Javaslat a köztudomású és a hivatalos tudomás körébe tartozó tények mellett kiveszi a bizonyítandó tények köréből azokat, amelyek valóságát az adott büntetőügyben a vádló, a védő és a terhelt együttesen elfogadja. Ez jelenti az alapját a Javaslat azon rendelkezéseinek és jogintézményeinek (egyezségkötés, tárgyalás előkészítése), amelyek a bizonyítási eljárás tervezhetőségét és lerövidítését hivatottak biztosítani.
Lényeges változást hoz a Javaslat a korábbi tanúvallomásokkal való utólagos rendelkezés körében, amikor azok következetes kizárását mondja ki. Ennek lényege, hogy az eljárás során megtett vallomás a terhelt, illetve a tanú későbbi nyilatkozataitól függetlenül bizonyítási eszközként felhasználható. A Javaslat nem biztosítja a tanúnak azt a lehetőséget, hogy a vallomás megtagadása esetén e nyilatkozata megsemmisítse a korábban, a törvénynek megfelelően megtett vallomását. A már megtett vallomást nem lehet visszavonni még akkor sem, ha időközben a tanú körülményeiben olyan változás következett be, amely a vallomástétel valamely akadályát jelentené. A vallomás megtagadása kizárólag a folytatólagos kihallgatás megtagadásának lehetőségét jelenti.
A Javaslat szerint alakiságától függetlenül minden olyan közlés a terhelt vallomásának minősül, amely a terhelti figyelmeztetés után történik, és amely a bizonyítás tárgyára vonatkozó tényállítást tartalmaz, ideértve azt is, ha az formailag valamilyen tény tagadásában nyilvánul meg. Terhelti vallomás csak büntetőeljárásban, valamely eljárási cselekmény során keletkezhet és közvetlenül a terhelttől származik.
A bizonyítási eszközök taxatív felsorolását megtartva új bizonyítási eszközként határozza meg az elektronikus adatot és önálló bizonyítási eszközként nevesíti a pártfogó felügyelői véleményt. A pártfogó felügyelői vélemény célja a terhelt személyének, életkörülményeinek, a bűncselekmény elkövetésében közreható személyi körülményeknek árnyaltabb, a büntetőeljárás során eljáró szervek lehetőségeinél alaposabb megismerést biztosító feltárása. Mivel a Javaslat célja a jövő kihívásaira választ adni képes bizonyítási eszközök biztosítása, ezért az elektronikus adatra további eljárási cselekmények, így a lefoglalás különleges szabályai épülnek. Emellett a bizonyítási cselekmények között helyezi el újdonságként a közvetett bizonyíték beszerzésére irányuló műszeres vallomásellenőrzést.
Jelentős átalakításon esnek át a szakértői bizonyításra vonatkozó szabályok, így pl. az eljárások elhúzódása megakadályozása érdekében a szakértők kirendelésének és a szakvélemények. Következetesebbé válik a szakértői bizonyítás körében a magánszakértői vélemény felhasználásának szabályozása. Az új szabályozás azt a gyakorlatban felmerült azon jogértelmezési problémát kívánja kiküszöbölni, amely a terhelt és védő indítványa ellenére az eljárásba be nem vont szakértő, és a bevonásra irányuló indítvány hiányában megbízott magánszakértő véleményének értékelését érinti. Az említett vélemények okiratként való értékelése értelmezhetetlen, hiszen az értékelést folytató bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság megfelelő kompetenciával nem rendelkezik a vélemények tárgyát képező, különleges szakértelmet igénylő kérdésekben. A magánszakértői véleményt készítő szakértő tanúként történő kihallgatása pedig a Kúria véleménye szerint sem tekinthető helyes gyakorlatnak.
A leendő szabályozás szerint magánszakértői vélemény elkészítésére akkor adható megbízás, egyrészt ha korábbi, kirendelt szakértő által készített szakvélemény még nem készült (ebben az esetben, ha a terhelt vagy védő szakértő kirendelésére irányuló indítványát bármely eljárási szakaszban elutasították, megbízás adható). A másik eset, ha a terhelt és a védő indítványa az általa megnevezett szakértő kirendelésére irányult, azonban az ügyészség vagy a nyomozó hatóság más szakértőt rendelt ki.
A magánszakértői vélemény beszerzésének további három korlátja van. Ha a korábbi szakvéleményt akár a vádemelés előtt, akár azt követően a terhelt vagy a védő indítványában megnevezett szakértő készítette, magánszakértői vélemény elkészítésére megbízás nem adható. Másfelől ugyanazon szakkérdésre vonatkozóan a terhelt és a védő csak egy magánszakértői vélemény elkészítésére adhat megbízást. A harmadik korlátozás, ha a szakértőt a büntetőjogi felelősség kérdésében döntő, pártatlannak tekintendő bíróság rendelte ki, akkor e körülmény önmagában még nem teszi lehetővé a magánszakértő megbízását.
Ha a szakvélemény elfogadhatóságával kapcsolatban aggályok merülnek fel, a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság felhívására a szakértő felvilágosítást ad, vagy a szakvéleményt kiegészíti. Az első korrekció eredménytelensége esetén lehet más szakértőt kirendelni, azonban a kirendelésére irányuló indítványban, illetve a kirendelő határozatban meg kell jelölni a szakvélemény elfogadhatóságával kapcsolatos aggályokat. Ha a szakértők véleménye eltér, az eltérést a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni. Újabb szakértő kirendelésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha ezek az eljárások is eredménytelenek, és az ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben továbbra is feloldhatatlan eltérés mutatkozik. Az így kirendelt szakértőnek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetve hogy az ügyben újabb szakvélemény beszerzése szükséges-e.
A kép forrása: http://filantropikum.com/wp-content/uploads/2015/02/poligraf.jpg
