„1400 milliárd nem elegendő érv egy jogintézmény megőrzésére?” – Interjú Dr. Bodzási Balázzsal – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hosszú folyamat zárult le május 3-án, amikor is Trócsányi László igazságügyi miniszter az Országgyűlés elé terjesztette a Polgári Törvénykönyv módosítására irányuló törvényjavaslatot. A tervezett módosítások kapcsán beszélgettünk dr. Bodzási Balázs helyettes államtitkárral, a vezető tisztségviselők felelősségéről, az önálló zálogjog visszavezetéséről, valamint a fidúcia-tilalom csökkentéséről. – Interjúnk 2. része következik.

Az interjú 1. részét itt olvashatja

A Ptk. Hatodik Könyvének XXII. címe szintén a Biztosítéki szerződések címet viseli. Az azonos elnevezés miatt felvetődik, hogy az önálló zálogjog körében szabályozandó biztosítéki szerződés miként viszonyul a kötelmi jellegű biztosítéki szerződésekhez?

Semmiféle köze nincs a két csoportnak egymáshoz pusztán attól, hogy a kezességet és a garanciaszerződést a Ptk. egy olyan fejezetbe tette, amelyeknek történetesen az a címe, hogy biztosítéki szerződések. Probléma legfeljebb akkor lenne, ha a zálogszerződés is ott lenne. Az önálló zálogjognál megkötendő biztosítéki szerződésre vonatkozó szabályokat az önálló zálogjogra vonatkozó rendelkezések körében határozza meg a Ptk. Se utaló szabály, se egyéb olyan rendelkezés nincs a Ptk.-ban, amely azt sugallná, hogy a biztosítéki szerződések fejezetben szabályozott kezesség vagy garanciaszerződés bármilyen szabályát az önálló zálogjognál megkötendő biztosítéki szerződésre alkalmazni kellene. Az elnevezés hasonló, de ez nem jelent problémát. Lehet, hogy elegánsabb lett volna, ha a Ptk. nem biztosítéki szerződésekről, hanem személyi hitelbiztosítékokról szól. De ha már egyszer így döntöttek és ezt a nevet adták neki, ez még nem akadálya, hogy az önálló zálogjognál ezt is biztosítéki szerződésnek minősítsük.

Az önálló zálogjog érvényesítése során esetlegesen létrejövő tulajdonosi önálló zálogjog sértheti-e a hitelezők érdekeit, azáltal, hogy a kielégítés során a saját rész megszerzése miatt, a ranghelyre tekintettel a tulajdonos még kielégítést kap, de az esetelegesen utána következő hitelezők nem?

Ez a veszély azért nem reális, mert sem a végrehajtási törvény, sem pedig a csődtörvény nem ismeri a tulajdonosi zálogjog intézményét. Nem teszik azt lehetővé, hogy a tulajdonos, ha zálogjogosult, akkor akár bírósági végrehajtás, akár felszámolási eljárás során bármilyen megtérítésre igényt tartson. Magyarul, a tulajdonos, ha egyben zálogjogosult is, nem előzheti be sem végrehajtási eljárásban, sem felszámolási eljárásban a többi hitelezőt, mert ehhez az kellene, hogy a külön törvények azt mondják ki, hogy követeléssel rendelkezik és hitelezőként beléphet ezekbe a fizetésképtelenségi eljárásokba. A tulajdonosi zálogjogot amúgy nem most hozná vissza a Ptk., mert ezt már az új Ptk. megtette, csak egy rejtett módon. Nézzék csak meg a Ptk. 5:142. § (2) bekezdését, ami a zálogjog megszűnéséről rendelkezik: „A zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére is fennmarad a zálogjog a követelést kielégítő személyes kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt megillető megtérítési követelés biztosítására.” Három esetben tehát a zálogjog akkor is fennmarad, ha egyébként a biztosított követelés már megszűnt. Lényeges, hogy ezt másként szabályozta a ’27-es jelzálogtörvény és az ’59-es Ptk. is. Az ’59-es Ptk.-nak az volt az alapállása, hogy ilyen esetben a zálogjog megszűnik, de a követelés megtérítési igényként átszáll. Azáltal, hogy az új Ptk. azt mondja ki, hogy a zálogjog fennmarad, rejtve, de elismeri a tulajdonosi zálogjogot. Hogy miért? Ha a zálogkötelezettre száll át a zálogjog, akkor a saját vagyontárgyán lesz zálogjoga. A harmadik személy nem érdekes, az általában a kezes. A személyes kötelezettet megillető megtérítési igény konstrukció elég ritkán áll elő, főleg akkor, ha egyetemleges kötelezettek vannak, és valaki többet térített meg, mint amennyit neki kellett volna. Akkor az egyetemleges kötelezettségre vonatkozó kötelmi szabályok szerint neki megtérítési igénye keletkezik a többi egyetemleges adóstárssal szemben, és ezt a követelését a fennmaradó zálogjog fogja biztosítani. De ha a zálogkötelezettet illeti meg megtérítési követelés (ha ő fizet és nem a személyes adós), akkor az ő vonatkozásában már most fennáll a tulajdonosi zálogjog, csak nem írták oda, hogy ez az. Ezt egy jó iránynak tartom, csak egyértelműen állást kellett volna foglalni és kimondani, hogy elismertük a tulajdonosi zálogjogot. Ezt azonban nem mondta ki senki, talán még a kommentárok sem. A másik, hogy el kellett volna dönteni, hogyan kezeljük ezt a Vht.-ben és a csődtörvényben. Most végül is kezeljük úgy, hogy nem mondunk semmit. Ezért a tulajdonos, ha egyben zálogjogosult is, ezekben az eljárásokban semmiféle megtérítésre nem tarthat igényt. Ezen nem változtat az, hogy az önálló zálogjog körében is egy szűk körben, de a javaslat elismeri a tulajdonosi zálogjogot.

A Törvényjavaslat szerint „A zálogkötelezett az önálló zálogjog mindenkori jogosultjával szemben hivatkozhat azokra a kifogásokra és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket, amelyek őt a biztosítéki szerződés alapján megilletik”. Minderre azért van szükség, hogy a zálogkötelezett ne maradjon védtelen az önálló zálogjog mindenkori jogosultjával szemben, így ne legyen kitéve például a kétszeres fizetés kockázatának se. Az önálló zálogjog önállóságának biztosítéki szerződésben történő „megregulázása” eredményeként valójában önálló marad-e az önálló zálogjog vagy járulékossá válik?

Jelentős mértékben elkezd tolódni a járulékosság felé. Ez már nem ugyanaz az önálló zálogjog, amit a régi Ptk. 269. §-a szabályozott, vagy amit telekadósság néven ismert a ’27-es Jt. német és svájci minta alapján. Ezek az a fajta önálló zálogjogok voltak, amelyek mögött elvileg nem állt személyes követelés. A mai jogászok számára mindez már nehezen érthető, hiszen a mai hitelezési gyakorlatban nem fordulhat elő ilyen. Ez a jogintézmény még a 19. századi német jogból eredeztethető, a Hanza városokban alakultak ki olyan finanszírozási technikák, nem utolsósorban egyébként az egyházi kamattilalom kijátszására, hogy a személyes adósság összeolvadt a dologi kötelezettséggel. Maga a zálogtárgy testesítette meg a személyes követelést, nem volt kölcsönszerződés. Én csak a házammal feleltem, de csak a házam értékének az erejéig. Bármennyit is adtak nekem kölcsön. Ez még a 19. század végén bizonyos észak-német területeken megmaradt, és ebből jött létre a Grundschuld. Amikor ezt a BGB átvette és szabályozta, már Németországban is az volt az üzleti gyakorlat, hogy a Grundschuld mögött mindig volt személyes követelés. Tehát a Grundschuld mindig kölcsönszerződésből származó követelést biztosított, de a BGB kodifikátorai még megengedhették maguknak, hogy ezt a letisztult dologi adósságot szabályozzák. Felmerült lehetőségként, hogy szabályozzuk mi is ezt főszabályként, csakhogy ezt senki nem alkalmazza. És akkor kivételként mondhatta volna ki a Ptk., hogy egyébként létezik az izolált önálló zálogjog mellett a biztosítéki célú önálló zálogjog, amit meg alkalmaz a gyakorlat. Csak ez már annyira túlbonyolította volna a rendszert és a szabályozást, hogy azt már végképp senki nem értette volna, hogy miért van szükség kétféle önálló zálogjogra. A mostani már nem az az önálló zálogjog, ami a régi Ptk.-ban volt, jókora lépést tettünk a biztosítéki szerződés kodifikálásával és a kifogásolási jog szélesítésével vagy másként megfogalmazva: a kifogás-korlátozás szűkítésével a járulékosság irányába. De ettől még megmaradt az az előny, hogy ez jóval rugalmasabb és forgalomképesebb konstrukció, mint a járulékos zálogjog.

Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon Díjmentes értesítő rendszerünk segítségével gyorsan és egyszerűen tájékozódhat az Önt érdeklő friss cikkekről Részletes információk »

Az önálló zálogjogra való visszatérés milyen kötelezettségeket róhat a hitelezőkre, akik időközben alkalmazkodtak a Ptk. új szabályaihoz és például az állományukat, szerződésmintáikat az új szabályoknak megfelelően módosították?

Adminisztrációs terhet fog jelenteni. Lesz nyilvántartás bejegyzési kötelezettség, de a jogalkotó biztosítani fogja számukra, hogy ezt kedvezményesen tehessék meg, ne a mostani térítési díjak mellett, mert az horribilis költségeket jelentene, amit úgyis a hitelfelvevők fizetnének meg. Bár adminisztrációs terhek lesznek, de az ebből származó előnyök jóval jelentősebbek a hitelintézetek oldalán, mint az a többletteher, hogy új szerződésmintát kell készíteniük.

A fiduciárius biztosítékok (biztosítéki célú tulajdonátruházás és engedményezés, biztosítéki célú vételi jog) tilalmának egyik jogalkotói indoka az volt, hogy részletes szabályozás nélkül ezeknek az alternatív biztosítéki formáknak a megengedése értelmetlenné tenné a zálogjog kógens szabályait, a részletes szabályozás pedig nem vezetne tartalmilag más eredményre, mint a zálogjogi szabályozás duplikálására. Veszélyként merült fel, hogy a jellemző hitelezői erőfölény miatt a hitelező számára kedvezőbb biztosítéki formák kiszorítanák az adós számára kedvezőbb biztosítéki formákat. Mik voltak azok a körülmények, ami alapján Önök úgy gondolták, hogy szükséges csökkenteni a fidúcia-tilalmat?

Elsődlegesen az, hogy gyakorlati igény mutatkozott arra nézve, hogy a vállalkozások egymás közötti ügyeletinél enyhítsük a tilalmat. Megnéztük a mintaként szolgáló holland Ptk.-t, hisz más nyugat-európai kódex ilyen tilalmat nem ismer. A holland Ptk. pedig csak a fogyasztói ügyletekre mondja ki. Úgy ítéltük meg, hogy sem jogpolitikai, sem gazdaságpolitikai indoka nincs annak, hogy ezt a tilalmat a fogyasztói ügyleteken kívül szélesebb körben is fenntartsuk. De a fogyasztókra nézve még szigorítottunk is a szabályozáson, mivel a pénzkövetelés helyett, amely a hatályos Ptk.-ban szereplő fordulat, a módosítás a fogyasztót terhelő bármilyen követelés biztosításának tilalmáról szól. A vállalkozások egymás közötti ügyeletinél meg majd eldönti a piac, hogy kiszorítja-e a zálogjogot vagy milyen hatással lesz rá. Azt viszont látni kell, hogy az új Ptk. hatálybalépése előtti, bő tíz éves bírói gyakorlat már megfelelő módon tudta kezelni ezeket a jogügyleteket. Bizonyos tartalmi elemek, mint például az elszámolási kötelezettség rögzítése esetén érvényes jogügyletek voltak. A vállalkozások egymás közötti ügyeletinél a piacra kell bízni, illetve az üzleti életre, hogy alkalmazza-e ezeket vagy sem. A tényleges kérdés az, mi lesz ezeknek a szűkebb körben újra megengedett fiduciárius biztosítékoknak a sorsa a bírósági végrehajtás és a felszámolási eljárás során. Ott való igaz, hogy komoly érv szól amellett, hogy vagy ugyanúgy kellene őket kezelni, mint a zálogjogot, vagy a másik verzió, hogy egyéb hitelezőként, tehát kedvezőtlenebbül, mint a zálogjogosultat, végül a harmadik verzió az, hogy semmit nem mondunk, mint ahogy most sem mondunk semmit. Csak ez bizonytalanságot okozna, különösen a biztosítéki célú engedményezés esetén, mert ott a bírói gyakorlat is küszködik azzal, hogy az ilyen biztosítéki célból engedményezett követeléseknek mi a sorsa akkor, hogyha az engedményező fél felszámolási eljárás alá kerül. De felszámolás alá kerülhet a hitelező is, az is érdekes kérdés, hogy akkor ez a követelésállomány felszámolási vagyonba tartozik-e. Ezt mindenképpen törvényben kellene rendezni.

A fidúcia-tilalom alól kikerült ügyletek vonatkozásában az új szabályozás nem ír elő hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyezést, míg azon ügyleteknél, amit korábban a gyakorlatban széles körben elterjedt alkalmazás miatt vett ki a jogalkotó fidúcia-tilalom alól és külön szabályozott, gondolok itt a faktoring és a pénzügyi lízing szerződésre, ez továbbra is előírás.

Itt az a gond, hogyha a Ptk. bejegyzési kötelezettséget írna elő, akkor pontosan meg kellene mondania, hogy melyik jogügyleteket kell bejegyezni a hitelbiztosítéki nyilvántartásba. A Ptk. szerintem jelenleg sem határozza meg, hogy mi minősül fiduciárius hitelbiztosítéknak, hanem csupán példálózó jelleggel felsorol néhányat: „pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházása, vételi jog alapítása”. Azon túlmenően, hogy a Ptk. 6:99. §-ának a mostani megfogalmazása félreértésekre és ellentétes értelmezésekre adhat alapot, nem teljesen egyértelmű, hogy ez a felsorolás taxatív-e, tehát csak ezek a fiduciárius hitelbiztosítékok, és ami ezen a körön kívül van, az nem. A kör azonban még így is tág, mert az alapján, hogy „pénzkövetelés biztosítása céljából más jog átruházása”, nem lehet megmondani, hogy mit is kellene bejegyezni és akkor még nem is tértünk ki az uniós irányelv hatálya alá tartozó kivételekre. Ha bejegyzési kötelezettséget ír elő a Ptk., akkor pontosan meg kell mondani, hogy milyen típusú jogügyleteket kell bejegyezni, mert ha csupán azt deklarálja, hogy a fiduciárius hitelbiztosítékokat be kell jegyezni, senki nem fogja tudni, hogy pontosan mit kell bejegyezni. A felekre bízom? Az teljes káosz lenne. Persze akkor zárna a rendszer, főleg így, hogy a pénzügyi lízinghez és a faktoringhoz nem nyúl a módosítás és ott megmarad a nyilvántartásba vételi kötelezettség, ha az újra megengedett fiduciárius biztosítékoknál is nyilvántartásba vételi kötelezettséget írna elő a Ptk. Vagy akkor, ha a lízingnél és a faktoringnál sem írná elő a kódex a kötelező bejegyzést. Nekem ez az utóbbi megoldás szimpatikusabb.

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat
Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet. Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos További részletek, megjelenés >>

Várható esetleg a módosítás Parlament előtti szakaszában egy olyan irányú módosítás, ami az egységesség megteremtése érdekében akár a faktoring szerződésnél, akár a pénzügyi lízingnél eltörli a bejegyzést?

Nem, mert ehhez az egész hitelbiztosítéki nyilvántartási rendszert újra kellene gondolni. Jobb megoldás, hogy egyelőre marad ez a rendszer, aztán ha ezzel további problémák lennének, vagy azt látjuk, hogy ez nem megfelelő az üzleti partnerek számára, akkor el kell gondolkodni azon, hogy milyen irányban kellene továbblépni

A nyilvános vita során Államtitkár Úr említette, és ez jelent meg az Ügyvédek Lapjában „Az új Ptk. esetleges módosításáról” szóló cikkében is, hogy a Ptk. faktoringra, pénzügyi lízingre és franchaise-ra vonatkozó szabályait vagy hatályon kívül kéne helyezni, vagy legalább jelentősen módosítani kellene. A benyújtott tervezett módosításai mégsem érintik ezeket a rendelkezéseket. Mi ennek az oka a módosítástól való elállásnak, és várható-e, hogy a közeljövőben újragondolják majd ezeket a szabályokat, és változtatásra kerülnek?

Való igaz, hogy a szakmai egyeztetések során a Lízingszövetséggel és a Faktoring Szövetséggel, illetve a Bankszövetséggel kialakult egy konszenzusos normaszöveg-javaslat a pénzügyi lízingre és a faktoringra vonatkozóan. Ez azért került ki végül a Törvényjavaslatból, mert ennek a módosításnak az alapfeltétele az lett volna, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás jelenlegi rendszere is módosuljon. Ebben azonban nem született megállapodás. Több érintettel kellett tárgyalni, például a közjegyzőkkel, a Bankszövetséggel, valamint lízing és faktoring cégekkel. Ilyen rövid idő alatt nem is lett volna reális, hogy minden érintett egyöntetűen amellett foglaljon állást, hogy akkor ebbe az irányba kell továbblépni. Látni kell, hogy ez érzékeny terület, mind a nyilvántartást működtető közjegyzők számára, mind az abba bejegyzők számára, meg persze a kötelezettek számára is. Komoly szakmai kritika fogalmazódott meg a módosítással szemben, és végül is úgy döntöttünk, hogy ezt egyelőre békén hagyjuk. Viszont ebből logikusan következett az, hogy akkor most a lízingnek és a faktoringnak a módosítása sem időszerű. Hogy később az lesz-e, nem tudom megmondani. Biztos, hogy a piaci szereplők részéről van igény rá, csak az a kérdés, hogy ezt a jogalkotónak mikor kell meglépnie.

A közigazgatási egyeztetésre bocsátott módosításnál megtalálható volt egy elsődleges koncepciója ennek a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvénynek. Várhatóan a tényleges felülvizsgálatára mikor lehet számítani?

Több időt szeretnék arra, hogy részletesebben is megvizsgáljuk, hogy milyen irányba kell gondolkodni, ha egyáltalán kell, mert lehet, hogy végül az derül ki, hogy mégis működőképes ez az egész rendszer. Itt nem csak a Ptk.-t kellene módosítani: van egy hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény, annak vannak végrehajtási rendeletei. Egy ilyen nyilvántartási rendszerbe belenyúlni nem egyszerű. Erre fel kell készülni az üzleti feleknek, bankoknak és lízingcégeknek is. Nem mernék arra választ adni, hogy ebben az évben lesz-e még egy ilyen jellegű módosítás. Én inkább amellett lennék, hogy idén már ne legyen Ptk. módosítás. A gazdasági szempontból legszükségesebbeket megléptük. Ezek a legkiérleltebb részei a korábbi részletesebb anyagnak. Mind az értékpapír szabályokkal, pláne az önálló zálogjoggal elég sokat foglalkoztunk és elég sok szereplővel konzultáltunk. A kritikai észrevételek egy részét is jogosnak éreztük, ezekre a módosító indítványokban reagált is a tárca. Mindezek alapján azt gondolom, hogy egy viszonylag kiérlelt és széles körben megvitatott koncepciót tettünk le az asztalra. Még a kritikusoktól is vettünk át néhány észrevételt. A többi módosítás vonatkozásában azonban nyugodtabb lennék, ha lenne időnk bevárni – nem a bírói gyakorlatot, mert a hitelbiztosítéki nyilvántartásnál ilyen biztos, hogy nem lesz még egy ideig –, hogy milyen irányba érdemes elmozdulni. Lehet, hogy a mostani rendszer sem annyira rossz, mint amennyire első ránézésre tűnt. Ebben a kérdésben részben én is revideáltam a korábbi nézeteimet.

A Ptk. módosítását követően milyen jogalkotási feladatok hárulnak majd Önökre?

Néhány hét és jön az új Pp. Még júliusban a Kormány elé fog kerülni, szeptemberben a Parlament elé. Kora őszre valószínűleg elkészül az új Vht is. Az is egy elég komoly kódex. Valószínűleg lesz egy önálló követeléskezelési törvény, amely a követeléskezelő cégekre vonatkozó szabályozást fogja megadni. És hát, bár ez inkább NGM hatáskör, a Ptk. módosítás elfogadása esetén a tőkepiaci törvényhez is mindenképpen hozzá kell nyúlni, hogy az értékpapírszabályokban az összhang végre létrejöjjön. Azt hiszem, ez év végéig ad némi munkát a helyettes államtitkárság – kiemelkedő szakmai teljesítményt nyújtó – munkatársainak.

---