A Békés Megyei Ügyvédi Kamaráról beszélgetünk dr. Csomós Tamás elnökkel

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A megyében működő ügyvédi kamara – eredeti nevén a Békéscsabai Ügyvédi Kamara – a Szegedi Ügyvédi Kamarából vált ki 1956 elején, és lett önálló. Az alapító tagok között 75 ügyvéd szerepelt, akik elnöküknek dr. Marik Dénest választották. Őt dr. Bányász Vince, dr. Medovarszky Mihály, dr. Bereczki Lajos és dr. Herjeczki János elnökök követték.

„Az ügyvédség, ha szépen vitetik, egyike a legkiválóbb
és leghasznosabb foglalkozásoknak.”

(Viski Bálint)

1991 októberétől, akárcsak az ország más megyéjében, itt is jelentős változás következett be az ügyvédek életében. Az új Ügyvédi törvény hatálybalépését követően ugyanis megszűntek az ügyvédi munkaközösségek, és ezzel párhuzamosan a kötelező létszámkeretet is feloldották. Ennek köszönhetően a kamara létszáma több mint háromszorosára nőtt.

Dr. Csomós Tamás: A bevezetőben nem került megemlítésre egy név. Egy olyan személy neve, aki a Békés Megyei Ügyvédi Kamara történetében megkerülhetetlen. Jelesül elődömről, dr. Juhász István elnök úrról van szó, aki 18 éven keresztül, 1992-től 2010 januárjáig töltötte be az elnöki tisztséget. Juhász István embert próbáló feladatokkal szembesült. A rendszerváltozás viharos éveiben kellett olyan problémákat megoldania, mint a radikálisan megnövekedett ügyvédi létszámmal kapcsolatos szervezési feladatok és az ügyvéddé válás lehetőségeinek liberalizálása mellett más jogászi pályáról érkező kollégáknak az ügyvédi kamarai szervezetbe történő integrálása.

Az ő négy ciklusát jellemezte az az időszak, amikor az ügyvédi hivatásrendet át kellett vezetni a papír alapú ügyvédkedésről az elektronikus ügyintézés világába. Erőfeszítései más szempontból is példamutatóak. Össztársadalmi szinten is ritka az a vezetői hozzáállás, amikor valaki a magas tisztségéből önként visszalép. Dr. Juhász István ráadásul ezt úgy tette, hogy gondoskodott a megyei ügyvédi közélet humán utánpótlásáról, és előkészítette a kamarai vezetés átadását egy újabb korosztálynak. Amikor 2010 januárjában a választók bizalmából átvettem az elnöki tisztséget, abba a helyzetbe kerültem, hogy a korábbi korszakhoz a hegeli elvek alapján tudtam viszonyulni. Jelszavunk volt a megszüntetve-megőrzés programja. Az új elnökség a munkáját szilárd alapokra tudta helyezni. Célunk nem lehetett más, mint az elért eredmények megőrzése, és ezzel párhuzamosan az, hogy a kamara működését új impulzusok hozzáadásával továbbfejlesszük.

 

►A Békés Megyei Ügyvédi Kamara Gyulán működik, bár a megye székhelye Békéscsaba. Gyulán van a megyei bíróság és az ügyészség is. Mi ennek az oka?

1950-ig Gyula volt a megye székhelye. A várost sok csapás érte, átélt tűzvészt, árvizet, járványt, külső és belső migrációt, mégis 235 éven keresztül meg tudta őrizni a vármegyén belüli pozícióját. Természetes volt, hogy ebben a városban épült fel a törvényszék épülete, de jellemző módon, Gyulán működik pl. a megyei kórház is. Bizonyára az infrastrukturális adottságok és a történelmi előzmények idézték elő ezt az atipikus helyzetet. Megjegyzem, hogy ez egyébként nem példanélküli. Nógrád megyében sem Salgótarjánban székel a törvényszék, hanem Balassagyarmaton.

1991-ig a kamara székháza Békéscsabán volt. A kamarai vagyon felosztását követően önként adódott a lehetőség, hogy a működés Gyulára kerüljön áthelyezésre.

►A Dél-Alföld legújabb, legmodernebb, európai színvonalú strand- és gyógyfürdője is Gyulán található.

Igen, így van. Gyula korábbi arculata máig megmaradt, és ez idegenforgalmi szempontból is kedvező alapokat teremt. A város fürdője európai hírű. Minden korosztály igényét kielégíti. A város alatt lévő termálkút pedig lehetővé teszi, hogy a gyógyulni vágyók is elégedetten távozzanak a városból.

►A termálvíz gyógyító hatása mellett a városba látogatókat Közép-Európa egyetlen épen maradt síkvidéki gótikus téglavára, illetve az itt működő Várszínház is várja. Még mindig megrendezik nyaranta a Shakespeare Fesztivált a reneszánsz várudvarban?

Igen, ez is része a Gyulai Várszínház nyári művészeti programsorozatának. Ez a programsorozat nemcsak a hazai, hanem az európai kulturális életben is kiemelkedőnek számít. A fesztivál alatt más műfajok is bemutatkoznak. A július első felében ide látogatók hallhatnak reneszánsz zenét, láthatnak alternatív és utcai színházi előadásokat, nézhetnek filmeket, megkóstolhatják Shakespeare konyhájában a reneszánsz korabeli gasztronómiai különlegességeket, illetve részt vehetnek az íróról elnevezett konferenciákon.

Megenged ezzel kapcsolatban egy megjegyzést?

►Természetesen.

Bár Gyula Békés megye ékszerdoboza, jelen interjú keretei között sem feledkezhetünk meg arról, hogy a kamara az megyei szervezet. A város helyzete sem más, mint első az egyenlők között. Mondom ezt annak ellenére, hogy ez a település a szülővárosom. A személyes életem is nem egyszerűen a gyulai, hanem a békés megyei létet példázza. Lehet, hogy ez a körülmény is szerepet játszott a megválasztásomban. Tízéves koromig Békéscsabán éltem. Ekkor költöztünk szüleimmel Gyulára. Itt jártam általános iskolába. Erkel szülővárosában tettem le érettségi vizsgámat az ő nevét viselő gimnáziumban. A sors mégis úgy hozta, hogy 28 éve Orosházán élek és dolgozom. Pontosabban öt éve az a helyzet, hogy a hétköznapok jelentős részét is a gyulai kamarai székházban töltöm.

Békés megyében számos más idegenforgalmi szempontból is jelentős létesítmény működik. Hogy „hazabeszéljek”, megemlítem az Orosháza Gyopárosfürdői strandot, amelyet maga Mikszáth Kálmán jellemzett akként, hogy „az Alföld gyöngyszeme”. Jellemző, hogy a századelőn és a két világháború előtt Gyopárosfürdő már egy frekventált üdülőhely volt, és annak fejlesztésére és a régi fényének visszaállítására csak az elmúlt tizenöt évben került sor. Említhetem ugyanakkor a megye egy másik ékszerdobozát, Szarvast. A Körös holtági település méltán kedvelt üdülőhely. A város ékessége a látogatók ezreit vonzó Arborétum és a Tessedik Múzeum.

És még néhány szó a megyeszékhelyről. Itt töltötte inaséveit Munkácsy Mihály. Nevét viseli a város múzeuma. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a megyei jogú város a 90-es évek óta az ország egyik gasztronómiai nevezetessége is. Nincs ember az országban, aki ne hallott volna még a híres Csabai Kolbászfesztiválról.

Fotó: dr. Márta Tímea

►A kamarán belül kik segítik még az Ön munkáját, Elnök Úr?

Titkárunk dr. Tóth Enikő. Az Elnökség tagjai pedig dr. Bodnár Ágnes, dr. Borka Sándor, Ifj. dr. Csűri Gábor, dr. Dévényi Géza, dr. Dubravcsik Balázs, dr. Juhász István és dr. Püspöki Helga. Fegyelmi Főmegbízottunk dr. Zsíros Pál, a Fegyelmi Megbízott dr. Borka Sándor. A Fegyelmi Bizottság elnöke dr. Dévényi Géza, elnökhelyettese dr. Püspöki Helga, tagjai pedig dr. Csűri Gábor, dr. Dubravcsik Balázs, dr. Futaki Gézáné és dr. Szathmáry Péter. Az Ellenőrző Bizottság elnöke dr. Kulcsár László, tagjai dr. Boros Erzsébet és dr. Magyari János. Az Összeférhetetlenségi Bizottság elnöke dr. Bodnár Ágnes, tagjai dr. Dubravcsik Balázs, Királyváriné dr. Szabó Ilona, dr. Magyari János és dr. Szatmári Zsolt. A Magyar Ügyvédi Kamara Teljes Ülésének Tagja dr. Juhász István és elnökhelyettesünk, dr. Legeza László.

A kamara vezetésének személyes összetétele is önmagáért beszél. Nagy örömömre szolgál, hogy az elnökségben és az egyes bizottságokban is igen magas arányban képviseltetik magukat a szebbik nem képviselői. Tanulságos a korosztályi megoszlás is. Fontosnak tartottam, hogy a fegyelmi ügyek intézése olyan kartársak kezében maradt, akik ezen a téren évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek. Dr. Dévényi Géza kartársam több mint két évtizede tölti be a fegyelmi bizottság elnöki tisztét. Erre a grémiumra is jellemző ugyanakkor a korszakváltás. A 2010-es és 2014-es választásokkor is fiatal tagokkal bővült a testület, amely elősegíti a jövőre nézve is a nemzedékváltást.

►Milyen problémákkal küzd az ügyvédi hivatásrend országosan és megyei szinten?

Aki követi a napi eseményeket, az láthatja, hogy a jog világára mindenféleképpen érvényes az a megállapítás, miszerint panta rhei – minden mozgásban, minden változásban van.

Nemrégiben a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (EBESZ) egy jelentést készített Magyarország elmúlt négyévi helyzetéről. Ebből szeretnék röviden idézni: Az elmúlt években 800 törvényt fogadtak el, s bár egyes változások pozitívak voltak, a jogrendszer ilyen mértékű átalakítása példa nélküli. A megszületett törvények sokszor a jogászok, illetve alkalmazóik számára is követhetetlenek.

Az ügyvédség helyzetét természetesen nem könnyíti meg a tételes jog és az azon alapuló intézményrendszer, sőt az egész alkotmányos berendezkedés gyors és gyökeres megváltozása. Vallom, hogy respektálható igény a részünkről, hogy a felelősségteljes munkánkat nyugodt körülmények és konszolidált viszonyok között végezhessük. Ezt a hivatást nem lehet mozgólépcsőn gyakorolni. Még inkább nem lehet páternoszteren. Mégis az a kényszerképzetem, hogy néha erre vagyunk kárhoztatva.

Ez a jogalkotási dömping azt a kérdést is felveti, hogy beszélhetünk-e manapság jogbiztonságról. A jogbiztonság fogalma magába foglalja a kiszámíthatóságot és a tervezhetőséget. Ki-ki döntse el maga, hogy ma minden kiszámítható-e, minden tervezhető-e. Ilyen körülmények között egyetértek Sólyom László gondolataival, aki az Alaptörvény kapcsán szögezte le, hogy annak működtetője „az élő és legyökerezett alkotmányos kultúra lesz, és… ezek a törvények a hagyományos alkotmányos gondolkodás kereteiben fognak hatályosulni”. Felértékelődik tehát az általános jogi kultúra, és az alapvető jogelvek szerepe. Ebben nemcsak az egyetemekre, hanem az ügyvédi kamarákra is igen nagy felelősség hárul.

►Úgy gondolja, hogy talán kevesebb jogszabályra lenne szükség?

Én már felnőtt fejjel éltem meg a rendszerváltás korszakát. Emlékszem, hogy a Németh-kormányban Sárközi professzor vezetésével államtitkári szinten működött egy úgynevezett deregulációs bizottság. Annak az volt a feladata, hogy az állami túlszabályozás vadhajtásait nyesegesse le. Nem vitatom, hogy az uniós tagságunk és a XXI. század megváltozott viszonyai közepette van egyfajta jogalkotási kényszer, mégis eszembe jutnak Montesquieu „A törvények szelleme” című munkájában írt gondolatai: ha nem feltétlenül szükséges egy törvényt megalkotnunk, akkor feltétlenül szükséges, hogy ne alkossuk meg. Egyetérthetünk abban, hogy ez a szentencia nem feltétlenül érvényesül. Ma már valóban utópia az, amit Mórus Tamás az Utópia című munkájában vetett papírra. Ő a Sehol szigeten megvalósult ideális államot egyebek mellett úgy jellemezte, hogy igen kevés törvényük van, mivelhogy intézményeik mellett igen kevés is elegendő. Sőt azt is megjegyezte, hogy a sziget lakosai „szerfölött méltánytalannak tartják, hogy az embereket több törvénnyel szabályozzák, mint amennyit el lehet olvasni, vagy zavarosabbal, hogy sem valaki is meg tudná érteni”.

Csak a poén kedvéért utalok arra, hogy Mórus Tamásnak az ügyvédekről sem volt valami jó véleménye: az ügyvédeket egyáltalán nem tűrik meg Sehol szigetén, mint akik ravaszul vezetik a pereket és fortélyosan magyarázzák a törvényeket. Ezekkel a megállapításokkal persze már nem tudok azonosulni. Hivatásrendünk működése a jogbiztonság fundamentuma és garanciája.

►Mit tehet az ügyvédi kamara ebben a helyzetben?

Sok mindent. Fontos célkitűzésem volt, hogy szakítsak azzal a közvélekedéssel, hogy a kamara csupán az a szerv, amely a fegyelmi ügyeket intézi. (Megjegyzem, hogy ez rendkívül fontos feladat. Olyan hatáskör, amely az ügyvédi önkormányzatiság, sőt az ügyvédi függetlenség szempontjából is kiemelkedő jelentőségű.)

Mégis a fő törekvés a részünkről az úgynevezett szolgáltató kamara megteremtése, vagyis az, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy az ügyvédi munka megkönnyítését és hatékonyságát szolgáló valamennyi információ a leggyorsabban eljusson az egyes ügyvédekhez. Segítséget kell nyújtanunk ahhoz, hogy az egyes ügyvéd zökkenőmentesen el tudjon igazodni a jogszabályok dzsungelében. Ez vezérelt minket abban, hogy reaktiváljuk, és új alapokra helyezzük az úgynevezett Kamarai Hírlevelek műfaját. Ez Békés megyében egyedülálló módon azt eredményezte, hogy pl. 2014-ben 127 hírlevelet bocsátottunk ki. Ezek közkedvelt közvetítői a szakmai és ügyvédi közéleti ismeretek továbbításának. Nyugodtan állíthatom, hogy egy-egy ügyvéd, aki ezeket a hírleveleket és azok mellékleteit kinyomtatja és rendszerezi, már versenyképes helyzetben van a jogi szolgáltatások piacán.

Ezekben az elektronikus levelekben ismertetjük a legfontosabb jogi szakfolyóiratok frekventált írásait. Felhívjuk a figyelmet az aktuális jogszabályváltozásokra, és évente kb. 30 olyan írás is kör e-mailre kerül feltételre, amely a legfrissebb kúriai és ítélőtáblai döntéseket elemzi. Büszkeséggel tölt el az a tény, hogy már más területi kamaráktól is érkeztek megkeresések az irányunkba arra vonatkozóan, hogy a hírlevél a részükre is kerüljön továbbításra.

►A bevezetőben szerepelt, hogy a rendszerváltást követően a korábbi taglétszám megháromszorozódott. Mai napig tart ez a tendencia?

Sajnos nem. A kérdés egy rendkívül fontos problémát érint. Mondatnám azt is, hogy én, aki egyszerre vagyok ügyvéd és kamarai vezető, kvázi skizofrén helyzetben vagyok.

A praktizáló ügyvédek azt követően, hogy az ügyvédi kamara kapui szélesre tárultak, mindig aggodalommal tekintettek a létszámnövekedésre. Az új kollégákban a versenytársat látták, a konkurenciát. Azt a személyt, aki a működésével piacot von el előle. Tekintve, hogy a hazánkba is begyűrűző gazdasági világválság eredményeként immár hét esztendeje a romló gazdasági helyzet mellett kell a munkánkat végezni, ennek az attitűdnek érthető egzisztenciaféltő háttere van. Kamarai vezetőként azonban teljesen másként ítélem meg a helyzetet. Ebben a pozícióban én – annak ellenére, hogy több elnöktársam nem osztja ezt az álláspontot – azt tartanám örvendetesnek, ha a szakmai és erkölcsi színfonal fenntartása mellett a korábbi tendenciák érvényesülnének, vagyis a kamarai taglétszám bővülne.

A Békés Megyei Ügyvédi Kamara taglétszámát tekintve a kisebb kamarákhoz tartozik. A fő bevételi forrásunk az egyes ügyvédeket terhelő tagdíj. A munka megfelelő színvonalú elvégzése, valamint az állami normatívák és belső szabályzatok által kötelezően reánk testált feladatok ellátása a létszámcsökkenés mellett azt fogja eredményezni, hogy az egyes ügyvédeknek kell majd magasabb tagdíjat fizetnie. Ezt a magam részéről elkerülendőnek tartom.

Mindenki számára ismertek az egész országot érintő kedvezőtlen demográfiai változások. Területi szinten is azt tapasztalom, hogy rövidesen egy egész ügyvédi generáció érkezik el az aktív munkavégzés lehetőségeinek határára. Hogy mikor fog bekövetkezni, azt nem tudom, de reális a veszélye annak, hogy egyik pillanatról a másikra fog bekövetkezni egy robbanásszerű radikális létszámcsökkenés.

Mindent megteszünk annak érdekében, hogy kikerüljünk abból a helyzetből, amit dr. Réti László kollégám akként jellemzett, hogy „az ügyvédség a költségterhek mocsarában fuldoklik”. Ebben sikerült is eredményeket elérni. Mégis úgy látom, hogy az elöregedés mellett az is komoly veszély, hogy az új előírásokhoz, így az elektronikus ügyintézés viszonyaihoz sok kollégánk már nem tud akklimatizálódni. Számukra ez a „fejlődés” a szakmai halálos ítélettel lehet majd egyenértékű.

Az anyagi gondokat, a megbízások hiányát az ügyvédi szolidaritás ideig-óráig tudja kompenzálni, de ma már azt kell tapasztalni, hogy sok ügyvéd jut abba a helyzetbe, hogy tisztes szakmai múlttal a háta mögött arra a döntésre jusson, hogy ennyit és netovább. Sajnos hiányzik az utánpótlás is. Radikálisan lecsökkent az ügyvédjelölti létszám, pedig az lenne az egészséges, ha az új generációs ügyvédség az egykori jelöltekből kerülne ki.

►Úgy értsem, hogy akkor pesszimistán ítéli meg az ügyvédek helyzetét?

Szó sincs erről. Ez habitusommal is ellenkezne. Közös erőfeszítéssel és szemléletváltással minden probléma kezelhető és megoldható. Erre sarkalom a kollégáimat is, felhívva a figyelmüket arra, hogy legyünk büszkék magunkra. Ne lehajtsuk a fejünket, hanem ellenkezőleg, emeljük fel. Az interjú mottójaként közölt idézet is azt világítja meg, hogy az a hivatás, amit mi képviselünk, egyike a „legkiválóbb és leghasznosabb foglalkozásoknak”. Rendkívül fontos szerepet töltünk be a társadalomban, és az a kiváltságunk, hogy nem hatóság tagjaként, hanem önállóan és függetlenül. Nem alá- és fölérendeltségben, hanem szabadon. Minden ügyvédnek megvan az a lehetősége, mint Napóleon katonáinak, nevezetesen az, hogy „a tarsolyunkban hordjuk a marsallbotot”.

Kevés olyan hivatásrend van, ahol ilyen privilégiumokkal rendelkeznek.

►A megyei elnök milyen szerepet tölt be az országos kamarai életben?

Tisztemnél fogva választott tagja vagyok a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségének. Ez módot és lehetőséget ad a helyi érdekek országos grémiumok előtti képviseletére is. Ez nagy kihívást és igen komoly munkaterhet jelent. Külön megtiszteltetés a számomra, hogy Dr. Bánáti János elnök úrtól számos olyan felkérést kapok, amely szakmai ambícióimmal összhangban áll, így a megyei és a Magyar Ügyvédi Kamara álláspontját képviselhetem pl. olyan konferenciákon, mint a Magyar Helsinki Bizottság által a kirendelt védői tevékenységgel összefüggésben tartott szimpózium volt, illetve rendszeresen tartok előadásokat a Magyar Jogász Egylet által szervezett vándorgyűléseken.

A Magyar Ügyvédi Kamara elnökségi tagjaként kaptam felkérést arra 2014-ben, hogy részt vegyek a Kúria „Határozatszerkesztés 2014” elnevezésű joggyakorlat-elemző csoportjának munkájában. Ehhez kapcsolódóan Dr. Darák Péterrel együtt vallom, hogy „a közös felelősségből következően a jogalkalmazás során felmerülő kérdésekre is közösen kell magas szakmai színvonalú válaszokat adnunk, függetlenül attól, hogy az adott kérdést melyik hivatásrend vetette fel”.

Ügyvédvilág hírlevél
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. Feliratkozás >>

►Most folyik a büntetőeljárás kodifikációja. Ha jól tudom, Ön a kodifikációs bizottság tagja. Hogyan halad a jogszabály előkészítése? Hogyan érinti az új Be. a védőket?

2014 januárjától veszek részt az új Be.-t előkészítő kodifikációs bizottság munkájában. Ez a grémium 2014 őszétől Kodifikációs Tanácsadó Testületként látja el a feladatait. Amikor korábban egyfajta jogi túlszabályozásról beszéltem, az nem az alapvető törvényekre vonatkozott. Az új Ptk., Btk., valamint az új Pp. és Be. megalkotása a változó társadalmi viszonyok mellett elkerülhetetlen folyamat eredménye. Természetes követelmény, hogy az új anyagi jogszabályokhoz új eljárási törvények társuljanak.

Az eljárási törvények sajátossága, hogy bár azok megalkotása is kompromisszumokon alapul, ezeket a kompromisszumokat azonban más dimenzióban kell megkötni, jelesül a büntetőeljárás területén a különböző hivatások és eljárási szereplők eltérő érdekei, elvárásai és elképzelései között. Annak ellenére, hogy egy ilyen „egyezség” létrehozása számos konfliktusszituációt is felvet, már az előkészítés jelenlegi stádiumában is kimondható, hogy olyan törvény megszületése előtt állunk, amely igazodik a XXI. századi elvárásokhoz.

A Magyar Ügyvédi Kamara a hatékony közreműködés érdekében a napokban állít fel egy munkabizottságot a kodifikációhoz kapcsolódóan. Ez a bizottság fogja a hivatásrendi álláspontot kialakítani a védő eljárási szerepével kapcsolatban. A magam részéről a közelmúltban jelentettem meg egy tanulmányt ebben a kérdéskörben a Magyar Jogban „Terítéken a Be. kodifikációja – Javaslatok a védőre vonatkozó új szabályozásra” címmel. Bízom abban, hogy az ott megfogalmazott felvetések a végső álláspontban is tükröződni fognak. Magunk részéről alapvető elvárás, hogy az új törvényben valóban érvényesüljön a tárgyalás primátusa. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan azt is szeretnénk elérni, hogy szélesedjenek a védő részvételének lehetőségei a nyomozati eljárásban.

Ha ezt a célt sikerülne elérni, akkor azonban a hivatásrendünknek azzal is szembesülnie kell majd, hogy a többletjogok többletkötelezettséggel is járnak, és ennek hozományaként többletfelelősséggel is.

Bővebbet elárulni erről a kérdésről egyelőre korai lenne. 2002-ben a kodifikációban résztvevő elméleti jogászok és gyakorló szakemberek úgy vélekedtek az akkor hatályba lépő Be.-vel kapcsolatban, hogy a legfontosabb kérdésekben nem értek el eredményt. Én hiszem, hogy 2018 tavaszán egy hasonló interjú kapcsán azt jelenthetjük ki, hogy a legfontosabb kérdéseket megoldottuk.

►Eddig a szakmáról beszéltünk. Kíváncsi lennék a magánemberre is.

Talán az interjúból is kitűnik, hogy egy kamarai elnök élete nem 8 óra munka, 8 óra pihenés jegyében telik el. Ránk nem vonatkozik a Munka törvénykönyve. Jogunk van hozzá, hogy napi 12 órát dolgozzunk. Egyvalami azonban szent, a hétvége a pihenés ideje. A szabadidőmet olvasással, valamint a könyv- és filmtáram gondozásával töltöm. Arról, hogy ne unatkozzak, a négy macskám is gondoskodik.

Az aktív pihenésem részét képezi, hogy rendszeresen publikálok jogi tárgyú írásokat. Előrehaladott tárgyalásban vagyok egy jogi publicisztikai kötet kiadása tárgyában. Nagy öröm a családomnak, hogy ezt a könyvet már a 9 hónapos unokámnak, Mirának tudom ajánlani.

---