A büntetőeljárás hatékonysága és gyorsításának lehetőségei

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A büntetőeljárás gyorsításának lehetőségei régóta foglalkoztatják a jogalkotót, bár a bűncselekményt elkövetők gyors felelősségre vonása nemcsak a társadalomnak fontos, hanem az ésszerű határidőn belül lefolytatott büntetőeljárás a gyanúba keveredett polgárnak is érdeke.

Most folyik az új Be. előkészítése, ezért nem lehet érdektelen, ha elgondolkodunk a büntetőeljárás hatékonyságán és gyorsításának, egyszerűsítésének lehetőségein, figyelembe véve továbbra is azt, miszerint vitás ügyekben a fő szabály mégis a tárgyalás dominanciája, ahol a kontradiktórius elv, ezen belül pedig a felek rendelkezési joga érvényesül.

A tárgyalást kikerülő, illetve elkerülő technikák akkor érvényesülhetnek, ha erre konszenzus van a felek részéről. Vita esetén, bár a tárgyalás legtöbbször nem mellőzhető, az eljárás mégis úgy gyorsítható, hogy a nyomozást nem kell a részletekbe menően szabályozni. Ezzel egyrészről enyhíteni lehet a nyomozó hatóság adminisztratív terheit, másrészről pedig rövidebb idő alatt lehet a nyomozást befejezni. Az egyszerűsítést ott kell elvégezni, ahol lazítani lehet a korábbi szigorú formai előírásokon.

Az új büntetőeljárási törvény előkészítésekor tehát azt a kettős elvet kell szem előtt tartani, miszerint egyrészről növelnünk kell a tárgyalás szerepét, és erőteljesebben kell érvényesítenünk a nemzetközi dokumentumokban is rögzített emberi jogokat, másrészről pedig az új törvényben a büntetőeljárás gyorsítását eredményező intézményeket is létre kell hoznunk, persze a felek rendelkezési jogával összhangban. Utóbbi esetekben az eljárás legidőigényesebb fázisa, a tárgyalás el is maradhat.

Európában egyre nagyobb hangsúly kerül a Be. gyorsítására, egyszerűsítésére, ezért olyan jogintézmények működését teszik lehetővé az egyes államok, melyek igyekeznek az eljárást hatékonyabbá tenni. A bírói eljárást kiváltó megoldások esetében az ügyészé a főszerep (eljárás megszüntetése, megrovás, vádemelés részbeni mellőzése, vádhalasztás, közvetítő eljárás, lemondás a tárgyalásról). Léteznek olyan jogintézmények is, melyek a bírói szakaszt nem kikerülve, de a hagyományos értelemben vett tárgyalás elmaradásával képesek egyszerűsíteni/gyorsítani az eljárást. (Bíróság elé állítás, tárgyalás mellőzése, a bíróság által alkalmazott mediáció.)

A tárgyalást kiváltó megoldások egy részét az opportunitás elvének alkalmazása teszi lehetővé, más részük pedig sommás eljárás keretében valósítható meg.

Az elterelési lehetőségekre az egyes országokban az eljárás különböző szakaszaiban van mód, többnyire a bírósági tárgyalás előtt, de egyes fajtáira a későbbiekben is sor kerülhet.

Léteznek emellett ún. vádalku jellegű megoldások is, de ezek sokkal inkább a magyar jogintézményre (lemondás a tárgyalásról) hasonlítanak, semmint az amerikai vádalkura. Utóbbi transzplantálására Damaska szerint azért nem került mind ez idáig sor Európában, mert egy ország igazságszolgáltatási rendszere, annak megoldási módjai szorosan kötődnek a hazai tradíciókhoz, mindahhoz, amelyhez az adott közösség tagjai hozzászoktak. Az igazságszolgáltatás szoros kapcsolata a nemzeti kultúrához jelentősen csökkenti annak esélyét, hogy idegen intézményeket sikeresen átültessenek.

Amit nálunk a hétköznapok folyamán vádalkunak neveznek, az tulajdonképpen három jogintézmény. Herke Csongor szerint ide sorolható a gyanúsítottal való együttműködés, a tárgyalásról lemondás és a Védelmi Program keretében kötött megállapodás.

Vajon milyen okai vannak a tárgyalást kiváltó megoldások keresésének?

Mivel a hagyományos büntetőeljárás legtöbbször bonyolult és hosszú ideig tart, ezért egyrészről sérti az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglalt ún. ésszerű időn belüli eljárás kívánalmát, másrészről pedig költséges is. Harmadrészt a sértetti érdekek előtérbe kerülése és a resztoratív igazságszolgáltatás igénye szintén magával hozta azokat az egyben egyszerűsítést is szolgáló megoldásokat, amelyek a sérelmet szenvedett fél bevonását lehetőleg az eljárás kezdeti szakaszaiban teszik lehetővé, elkerülve így a szokásos bírósági eljárást és döntéshozatalt.

Ügyvédvilág hírlevél
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. Feliratkozás >>

Az Országos Kriminológiai Intézetben folyó több kutatás mutatott már rá azokra az okokra, amelyek az eljárás elhúzódását eredményezik. Például ilyenek lehetnek az alábbiak:

– az eljárás résztvevői nem jelennek meg az eljárási cselekményen,

– az eljárás résztvevői késedelmesen teljesítik kötelezettségüket, vagy késedelmesen terjesztik elő indítványukat,

– a hatóság szabálytalanul vagy késedelmesen idézi a megjelenésre kötelezettet,

– a terhelt elővezetését nem teljesítik,

– a védelem kifogással, panasszal élve húzza el az eljárást,

– értelmetlen az ügyek egyesítése,

– a megkeresések eredménytelenek stb.

Természetesen a felsorolás nem teljes, számos más ok is az eljárás elhúzódásához vezet/het. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy milyen típusú bűncselekmény miatt folyik az eljárás.

Vannak olyan bűncselekményi csoportok, amelyek a nehezen bizonyítható bűncselekmények közé sorolhatók. Ezek azok a bűncselekmények, amelyeknek mind a nyomozása, mind az elbírálása kétség kívül hosszabb időt vesz igénybe. Ilyen bűncselekmények a személy elleni, a gazdasági, a közélet tisztasága elleni és az ahhoz kapcsolódó bűncselekmények.

Sokszor valóban indokolatlanul bonyolult az eljárás, és bár a hatályos jogszabályok is megengedik a gyorsító és egyszerűsítő jogintézmények alkalmazását, ezek a rendelkezések nem mindig a megfelelő helyen szerepelnek. Az egyszerűsített eljárási formák a valóságban nem is mindig adnak lehetőséget arra, hogy az ügyet rövid időn belül befejezzék. Legtöbbször csak az egyik helyről kerül át az akta egy másik hatósághoz. (Az áttétel az áttevőnél befejezett ügynek számít.)

Korábban már Pusztai László is rámutatott arra A szakvélemény és a bizonyítékok szabad mérlegelése c. kutatásában, és ez napjainkban is helytálló, miszerint teljes körű beismerés esetében is előfordul a túlbizonyítás, mely tovább húzza az eljárást, időt és költséget nem kímélve. A hétköznapok gyakorlatában gyakran kiderül, miszerint az eljáró hatóságok vagy azért vonnak be szakértőt, hogy a saját munkaterhüket csökkentsék, vagy azért, hogy a döntésért való felelősségüket megosszák. Vagyis nem minden esetben tényleges bizonyítási szükségből, hanem azért, hogy úgymond a szakértővel „nyomoztassák” le az ügyet. Több esetben találunk olyan kirendelő határozatot, ahol arra kér a jogalkalmazó választ, vajon a bekövetkezett eredményért kit és milyen mértékben terhel a felelősség. Sokszor pedig nem a kirendelő biztosítja a szakvélemény adásához szükséges adatokat, hanem a szakértővel próbálja azokat beszereztetni. Megfigyelhető néhány esetnél az is, hogy feleslegesen kerül sor második vagy további szakértő kirendelésére, vagy azért, hogy az elhúzódó eljárásnak így legyen „objektív” alapja, vagy azért, mert az első szakértő véleményének értékelése elmélyült szellemi munkát igényel, a több egybehangzónál pedig mindez megtakarítható, vagyis a munka, de nem az idő és a költség.

Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. További információ és megrendelés >>

Befejezés helyett

A büntetőeljárás új rendjének kialakulásakor tekintettel kell lennünk az Európai Unió egyre növekvő befolyására, mely a büntetőjog és az eljárási jog területén is megnyilvánul, ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, miszerint az adott ország igazságszolgáltatásának megvannak a saját elvei, melyekhez minden körülmények között ragaszkodni akar, még akkor is, ha új igények merülnek fel, melyekre reagálnia kell. Nagyon nehéz megtalálni azt az utat, mely – ha nem is minden, de – a legtöbb igényt kielégíti. Sohasem szabad ugyanakkor az eljárási szabályokat az éppen aktuális kriminálpolitikai elvek szerint alakítgatni. Mindig és mindenhol tartós, jól működő rendszerre van szükség, melynek tartópillérei szilárdan álló eljárási alapelvek és intézmények, az eljárásnak az emberi jogokra épülő megingathatatlan garanciái. A Be. gyorsítása önmagában ugyanis nem elégséges eszköze a hatékony bűnüldözés megteremtésének. A felderíthetőségnek, valamint a bizonyíthatóságnak is szerepe van itt, gátját szabja továbbá – mint említettem – az állam nemzetközi kötelezettségvállalásaiból eredő emberi jogok tisztelete és betartása.

---