A bv. őrök képmáshoz fűződő személyiségi jogai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A büntetés-végrehajtásban dolgozó személyek képmáshoz fűződő személyiségi jogát sérti a sajtó által készített olyan fényképfelvétel, amelyen a vádlotton kívül a büntetés-végrehajtási dolgozó megjelenik és közzétételre kerül – a Szegedi Ítélőtábla egyedi ügyben hozott döntése.

A tényállás

A felperes 2011. január 11-én egy nagy médiaérdeklődésre számot tartó tárgyalásra kísérte vezetőszáron az előzetes fogva tartásban lévő, korábban közismert politikus vádlottat. A tárgyalóterembe belépő fogvatartottról az alperes újságírója fényképfelvételt készített, amelyen a vádlott mögött haladó felperes is felismerhető volt. A felperes a képmás készítéséhez nem járult hozzá.

A tárgyalásról készült tudósítás illusztrációjaként az alperes által üzemeltetett hírportálon közzétették a fényképet, ami az eredeti formájában 3–4 hónapon át volt elérhető. A felperes erről a megjelenést követő kb. két héten belül szerzett tudomást.

Ezt követően a barátaival éppen egy diszkóban szórakozó felperest egy férfi meglökött, majd azt kérdezte, „hol van a vezetőlánc”, illetve azon a „kutyája”.

A felperes szerint megsértették a személyhez fűződő jogát, amikor képmását jogosulatlanul hozták nyilvánosságra, ezért az alperes elégtételadásra, valamint 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte a bíróságtól.

Az elsőfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azzal, hogy az alperes a felperes hozzájárulása nélkül hozta nyilvánosságra a felperesről készült fényképfelvételt, a Ptk. 80. § ában írt személyiségi jogát megsértette. Megállapította továbbá, hogy ezt követően összesen egy olyan alkalom volt, amikor a felperest foglalkozása miatt kisebb atrocitás ért, de nem találta minden kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy e konfliktus kezdeményezője a felperest az alperesi jogsértő magatartás eredményeként ismerte fel. Ugyanakkor a bíróság elismerte, hogy a képmás nagy nyilvánosság számára történt közzététele a köztudomás szerint is olyan hátrányt eredményez, amely a nem vagyoni kártérítés iránti igényt megalapozza. Ennek mértékét azonban a felperes által kértnél jelentősen alacsonyabb összegben, 50 000 Ft-ban állapította meg, hangsúlyozva, hogy a felperes a keresetét az alperesi jogsértésről való tudomásszerzést követő több mint egy év elteltével terjesztette elő, illetve a perbeli incidens megtörténtét követő két hónapon át nem tett semmilyen intézkedést annak érdekében, hogy az alperes a képet eltávolítsa a honlapjáról.

A fellebbezés tartalma

A felperes álláspontja szerint a bírói gyakorlat hasonló tényállás esetén a büntetés-végrehajtásban dolgozó személyek által elszenvedett jogsértés és az ebből eredő hátrányok kompenzálására az elsőfokú ítéletben szereplő összegnél jelentősen magasabbat szokott megítélni, így a nem vagyoni kártérítés összegének 200 000 Ft-ra történő felemelését kérte a fellebbezésében. Azt, hogy a hozzájárulása nélkül tettek fel róla készült képet, köztudomásúan kárigényt megalapozó tényként értékelte, hiszen a jogosulatlan nyilvánosságra hozatal következtében személye széles körben ismertté vált, ezzel pedig potenciális veszélyeztetettsége és a munkájából adódó pszichés megterhelés is jelentősen megnövekedett.

Az alperes álláspontja szerint a felperes különböző bíróságokra havonta közel 100 fogvatartottat kísért, ezek során pedig bárki beazonosíthatta, hiszen a bírósági tárgyalások nyilvánosak, így nem állapítható meg, hogy az alperesi jogsértéssel összefüggésben érte a felperest az atrocitás.

Az ítélőtábla megállapításai

Az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy a szabad bizonyítás elvéből következően a bíróságot nem köti a más bíróságnak más felek közötti perben hozott, mérlegelésen alapuló döntése. Bár a felperes által hivatkozott döntéseket a jogsértést megvalósító magatartások tekintetében azonosnak ítélte az ítélőtábla a vizsgált üggyel, de különbözőnek találta a nyilvánosságra hozatalok körét. A felperes által hivatkozott ügyekben ugyanis a bv. őrök képmásának hozzájárulásuk nélküli közzététele szélesebb körű nyilvánosság számára történt (pl.: M1 televízió-csatorna, Híradó, TV2 televízió-csatorna több hír-, illetve közéleti műsora), ráadásul az ottani felpereseket a jogsértéssel összefüggésben többször is atrocitás ért. Az elsőfokú bírósághoz hasonlóan az ítélőtábla is arra az álláspontra jutott, hogy a vizsgált ügyben a felperest mindössze egy alkalommal szenvedett el atrocitást, amelynek a perbeli jogsértéssel kapcsolatos okozati összefüggését kétséget kizáróan nem lehetett bizonyítani.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3. Bővebb információk és jelentkezés itt!

Azt az ítélőtábla sem vitatta, hogy a felperesről készült képfelvételnek a világhálón való megjelenése következtében a személye bárki számára könnyen azonosíthatóvá vált, amely önmagában is eredményezhet olyan hátrányt, amely nem vagyoni kárpótlás megállapítását teszi indokolttá, ugyanakkor semmilyen olyan további sérelem nem vált bizonyítottá, amely a kártérítési összeg felemelését indokolná, így a fellebbezést elutasította.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20 734/2012.) a Bírósági Döntések Tára 2014/6. számában jelent meg.

---