A gyermek mint terhelt a bíróság előtt


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A fiatalkorúak bírósága nem önálló szervezetként működik, hanem az általános bírói szervezet keretében látja el feladatait. Néhány országban külön bírósági szervezet tárgyalja a fiatalkorúak ügyeit, Magyarországon ez az elkülönülés úgy valósul, hogy kizárólag az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bírák járhatnak el ilyen ügyekben.


A fiatalkorú gyanúsított esetén az előzetes letartóztatásnál minden esetben vizsgálni kell, hogy a bűncselekmény különös tárgyi súlya folytán az elrendelése szükséges-e. A tárgyi oldalt kell vizsgálni, ami itt az alanyi oldalhoz képest erősebb, azt kell vizsgálni: a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok alkalmazása mellett a szabadságvesztés várható tartama a középmértéket meghaladná-e.

Különös figyelemmel kell mérlegelni az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének megállapítását, vizsgálni kell a fiatalkorú terhelt személyiségét, korábbi életútját, továbbá a bűncselekmény kiemelt jellegét, vagy erőszakos voltát. Ez a mérlegelés nem illeti meg a nyomozási bírót akkor, ha a fiatalkorú terhelt a tizenkettedik életévét már betöltötte, de a tizennegyedik életévét még nem. Ebben az esetben ugyanis az eljárásjogi törvény nem ad mérlegelési lehetősét, hanem egyértelműen előírja, hogy az előzetes letartóztatást javítóintézetben kell végrehajtani.

Az ügyész, a fiatalkorú terhelt és a védő indítványozhatja az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatását, ha az előzetes letartóztatás elrendelése után olyan új körülmény merül fel, amely ezt indokolja. A végrehajtás helyének megváltoztatásáról a vádirat benyújtásáig a nyomozási bíró, azt követően a perbíró dönt.

A fiatalkorú terhelt előzetes letartóztatására a fiatalkorúak börtönében, vagy javítóintézetben kerülhet sor. Az elkülönítés a felnőttkorú terheltektől nagyon fontos, a káros befolyástól a fiatalkorút meg kell óvni, és biztosítani kell a helyes irányú fejlődésének lehetőségét. A felnőttek közötti elhelyezés a fiatalkorú testi felépítés miatt sem indokolt, hiszen emiatt függőségi viszonyba kerülhetnek a felnőttkorú zárkatársaktól. Egyértelműen kialakulhat olyan helyzet a fiatalkorú és felnőtt terheltek együttes elhelyezése esetén, ami az előbbire károsan hathat, személyiségét még inkább a bűnöző életmód felé irányítja.

Az előzetes letartóztatás maximális tartama is különbözik a felnőttkorú terheltekétől, és az eljárási törvény a fiatalkorú terhelteken belül is tovább differenciál az életkoruk szerint. A tizennegyedik életévét betöltött, de a tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorúval szemben elrendelhető előzetes letartóztatás maximális időtartama kettő év, míg a tizenkettedik életévüket betöltött, de a tizennegyedik életévüket be nem töltött elkövetők vonatkozásában legfeljebb egy év.

Speciális garanciális szabályként jelenik meg az eljárásjogi törvényben, hogy a fiatalkorú előzetes letartóztatásának tárgyában – a vádemelés előtt – tartott ülés a védő távollétében nem tartható meg. Az ülésről a törvényes képviselőt (eseti gyámot) vagy gondozót értesíteni kell, aki az ülésen felszólalhat.

A nyolcévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmények esetén az eljáró tanácsban az egyik ülnöknek pedagógiai végzettséggel kell rendelkeznie, hiszen az eljárás során hangsúlyos szempont a nevelés. Ez a szabály vonatkozik az úgynevezett vegyes ügyekre is, ahol csak az egyik terhelt fiatalkorú, a másik (vagy többi) felnőtt. Ha nincs pedagógus ülnök a tanácsban, úgy a bíróság törvényellenesen lett megalakítva [BH2004.316.].

A nemzetközi és a hazai szabályozás is arra törekszik, hogy a fiatalkorú terheltek helyes irányú fejlődése biztosítható legyen, ezért az eljárásjogi törvény a nyilvánosság kizárása tárgyában a Be. 237. § (3) bekezdésében foglalt általános szabályokhoz képest tovább tágítja a lehetőségeket és kimondja, hogy a nyilvánosságot a tárgyalásról akkor is ki lehet zárni, ha az a fiatalkorú érdekében szükséges. Elsődlegesek a nevelési célok, ami azt jelenti, hogy még magát a fiatalkorú terheltet is meg kell védeni a káros hatásoktól, így a bíróságnak lehetősége van arra, hogy a tárgyalás bizonyos részeit a fiatalkorú távollétében tartsa meg, és a tárgyalás berekesztése előtt a fiatalkorúval az ott elhangzottak lényegét kell csak ismertetni. Vonatkozik ez olyan másik vádlott, vagy tanú meghallgatására, aki a fiatalkorú fejlődésére nézve veszélyt jelentenek.

Vaskuti András, a Kúria bírája az egyik legismertebb, fiatalkorúak ügyeit tárgyaló magyar büntetőbíró. Az Ügyvédvilágnak tavaly októberben adott interjújában (letölthető itt: 1.; 2.) úgy fogalmazott: „Magyarország egyes elemeiben hiányosan alkalmazza, esetenként pedig szembe is megy az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének követelményeivel: amellett, hogy hiányzik egy speciális, fiatalkorúak bírósága, büntető törvénykönyve és büntetés-végrehajtási intézményhálózata, az új Btk. több ponton is sérti az említett chartát”  (a szerk.; fotó: Rózsa Zsuzsanna)

A kötelező védelem mellett speciális garanciális szabály – a fegyveregyenlőség elve alapján –, hogy az ügyész (büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze) részvétele a tárgyaláson kötelező. Az eljárásjogi törvény tovább erősíti ezt a garanciális szabályt azzal, hogy a vádképviseletből kizárja az alügyészt és az ügyészségi fogalmazót.

A Be. XXV. fejezete (eljárás a távollévő terhelttel szemben) szerinti eljárás nem alkalmazható, hiszen a fiatalkorú terhelt távollétében a megfelelő nevelési célok nem érhetőek el. Ebből következően természetesen a Be. 279. § (3) bekezdésében foglaltakkal ellentétben, fiatalkorú terhelt nem jelentheti be, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni.

A fiatalkorú vádlott védelmében, a traumatikus hatások elkerülése érdekében a keresztkérdezés kizárt a bizonyítási eljárás során. A fiatalkorú terheltet a tanács elnöke hallgatja ki, hozzá a kihallgatást követően intézhetnek kérdéseket az arra jogosultak.

A fiatalkorú vonatkozásában elkészített környezettanulmányt a tárgyaláson ismertetni kell. Ezáltal kapnak a tárgyaláson résztvevők pontos képet a fiatalkorú személyiségéről és hátteréről, annak esetleges változásairól.

Ha az ügyész végindítványában javítóintézeti nevelés alkalmazására tesz indítvány, az az intézkedés mértékére nem terjedhet ki.

A jogalkotó biztosította a fiatalkorú vádlott számára azokat a nemzetközi szinten is elismert garanciákat, melyek a védelmét, helyes irányú fejlődésének elősegítését lehetővé teszik. Habár a fiatalkorú nem mint sértett vagy tanú áll a bíróság előtt, hanem az általa elkövetett cselekmény a büntető anyagi jogszabályokba ütközik, de akkor is szem előtt kell tartani, hogy egy gyermek az, akinek a helyes utat kell megmutatni az élethez és nem kemény büntetéssel a mélybe lökni.

A személyiség és a média a polgári és a büntetőjogban

Számos izgalmas, elgondolkodtató, különböző nézőpontot felvillantó tanulmány szerepel a kötetben, mely felöleli a téma polgári jogi és büntetőjogi vonatkozásait, bemutatva az ide vágó hazai bírói gyakorlatot is.

További információ és megrendelés >>

A Be. 450. paragrafusa értelmében a fiatalkorú elleni eljárásban védő részvétele kötelező. Ha a fiatalkorúnak nincs meghatalmazott védője, a nyomozóhatóság az alapos gyanú közlésével egyidejűleg védőt rendel ki részére, aki az általános szabályokon túl köteles a védelem ellátása során úgy eljárni, hogy az a fiatalkorú helyes irányú fejlődését előmozdítsa. A fiatalkorú terheltek életkoruk miatt nem tudják védelmüket önállóan, megfelelően ellátni, így az eljárásjogi törvény garanciális szabályként rögzíti, hogy az ő ügyeikben a védelem kötelező.

A fiatalkorú terhelttel szemben indított büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező, amely mellett az eljárási törvény a törvényes képviselő jelenlétét is biztosítja, hogy a fiatalkorú érdekei minél szélesebb körben érvényesüljenek. A Ptk. Családjogi Könyve 4:146. § (1) bekezdése értelmében a kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. A Ptk. Családjogi Könyv 4:161. §–4:163. paragrafusai szerint a gyermek törvényes képviseletét a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy a gyám látja el. Jogállása a védőével azonos, noha annak kötelezettségei nem terhelik, nem köteles megjelenni a nyomozati eljárási cselekményeknél, amelyeken a törvény szabályozása szerint jelen lehetne. A tárgyaláson való megjelenése sem kötelező, távolmaradása esetén a tárgyalást meg lehet tartani, távolmaradása jogorvoslati jogát sem érinti, a jogorvoslati jog mindig megilleti. A fiatalkorú terhelttel szemben elrendelt személyi szabadságot korlátozó intézkedés esetén nem illetik meg a védői jogok, kapcsolattartására a hozzátartozókra vonatkozó szabályok érvényesek. A tárgyaláson kérdést közvetlenül senkihez sem intézhet, nem szólalhat fel és nem tarthat perbeszédet. Azonban már a szülő támogató jelenléte pozitívan befolyásolhatja a gyermek személyiségfejlődését. Nehezebb helyzetben vannak azok a fiatalkorú terheltek, akiknek törvényes képviseletét nem a szülők látják el, bár az egyéb törvényes képviselők néha jobban képviselik a gyermek érdekeit, mint a szülők.

A törvényes képviselő (eseti gyám) vagy gondozó részére a határozatot kézbesíteni kell, ha az ülésen nem jelenik meg, hogy a jogorvoslati jogát gyakorolni tudja. Az eljárás során hozott többi határozatot is kézbesíteni kell részére, a személyi szabadságot korlátozó intézkedésről szóló határozaton, valamint az ügydöntő határozaton túl jogorvoslati jogával élhet minden olyan határozat ellen, amely esetén a jogszabály ezt lehetővé teszi.

Mindezen lehetőségek a terheltet csak a tizennyolcadik születésnapjáig illetik meg, a törvényes képviselői jogai akkor is megszűnnek, ha azokat az eljárás előző szakaszaiban mindig gyakorolta. Ettől eltérően viszont a fiatalkorú terhelt a tizennyolcadik életévének betöltése előtt előterjesztett fellebbezését el kell bírálni, akkor is, ha a terhelt időközben nagykorú lett.

A Ptk. Hatodik Könyve 6:20. § (5) bekezdése értelmében a gyámhatóság az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetekben eseti gyámot rendel, ha kiskorú személy képviseletéről kell gondoskodni. Az eseti gyámra az eseti gondnokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Nem lehet magára hagyni a fiatalkorút a büntetőeljárásban akkor sem, ha a törvényes képviselője a törvényben felsorolt okok miatt jogosítványait gyakorolni nem tudja. A leglényegesebb ilyen ok, ha a fiatalkorú vádlott a bűncselekményt a törvényes képviselőjével együtt követte el, vagy az érdekeik egyéb okból ellentétesek. Az eseti gyámot a gyámhatóság rendeli ki, melyre a vádemelésig az ügyész, azt követően a bíróság megkeresés formájában intézkedik.

Nem tartalmaz taxatív felsorolást, sőt még eligazítást sem ad arra vonatkozóan a törvény, hogy a fiatalkorú és a törvényes képviselőjének érdekei mikor ellentétesek. Így az érdekellentét fennállását mindig vizsgálni kell. Az érdekellentétet nem lehet azonosítani a gyermek és szülő között fennálló rossz viszonnyal, valamint a fiatalkorú magatartása miatt a kapcsolatuk megromlásával sem. Az érdekellentét ennél mélyebb és a bűncselekményhez szorosabban kapcsolódó fogalom. Nem a gyermek-szülő kapcsolatot kell vizsgálni, hanem a törvényes képviselő önös érdekeit a büntetőeljárás kimenetele tekintetében.

Akadályozva lehet a törvényes képviselő a jogai gyakorlásában például egészségügyi állapota (mozgásképtelen rokkant stb.), tartós külföldi munkavégzése vagy tartózkodása miatt, valamint akkor is, ha jogerős szabadságvesztését tölti. Ezen esetekben a tárgyaláson törvényes képviselői jogosítványait gyakorolni nem tudja, így indokolt a fiatalkorú terhelt részére az eseti gyám kirendelése.

Felmerülhet olyan helyzet is, hogy a fiatalkorúnak nincs törvényes képviselője vagy nem állapítható meg a személye. Ez akkor fordulhat elő, ha a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője meghalt és a gyámhatóság még nem rendelt ki gyámot a részére. Ha a fiatalkorú terhelt nem magyar állampolgár, előfordulhat, hogy a törvényes képviselőjének kiléte nem állapítható meg. Ezekben az esetekben is fontos, hogy a fiatalkorú terheltnek legyen törvényes képviselete.

Az eseti gyám is törvényes képviselőként jár el. Az eseti gyám kirendeléséig – a vádemelésig az ügyész, azt követően a bíróság – az eljárásból a törvényes képviselőt kizárhatja.

A törvényes képviselő jogainak korlátozása szükségszerű a fiatalkorú mindenekfelett álló érdekének biztosításához, ha már eleve a káros szülői hatás indította el a gyermeket a bűncselekménye elkövetésére, vagy ha a törvényes képviselő viselkedése alapján megállapítható, hogy a gyermek érdekei elé helyezi saját jólétét.

A büntetőjogi gyermekkor négy év – a Btk.-ban taxatíve felsorolt cselekmények esetén hat év – azonban sok esetben előfordul, hogy a nyomozás és a vádelőkészítés elhúzódása miatt, a fiatalkorú elkövető, már felnőttkorúként áll a bíróság elé. Ezen körülmények miatt elveszhet a büntetőeljárás nevelő célzata. Viszont a nyomozási határidő lecsökkentésének is megvan a maga kockázata, hiszen a kevésbé alapos nyomozás miatt a megalapozatlan vádak miatt a bíróságra hárul a nyomozóhatóságok munkájának pótlása.

Változásfigyeltetés

Ne maradjon le!

Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére!

Megrendelés >>

Kriminológiai szempontból öt csoportba osztható fiatalkorú elkövetőket, és ez alapján érdekes következtetéseket lehet levonni.

A csekély súlyú bűncselekmények elkövetői általában rendezett családi körülmények között élnek. Csak a „balhé kedvéért” vesznek részt a cselekményben a baráti társaság miatt, de nem mérik fel annak társadalmi veszélyességét és következményeit. Cselekményeik rendszerint garázda jellegű, testi sértések, enyhébb vagyon elleni bűncselekmények, becsületsértések, rágalmazások. Mai világunkban nagyon sok a számítástechnikai rendszerrel kapcsolatos vétség, például a Facebook-jelszó feltörése a gyermekek szemében csak hecc és nem bűncselekmény. Az ilyen cselekmények elkövetőivel szemben nem feltétlenül egy büntetőeljárás a célravezető, ami megbélyegzi őket, mint vádlottakat. Inkább vádhalasztással és megrovással lehetne elérni a kívánt célt, de a vádhatóság képviselői nem élnek ezekkel a lehetőségekkel. Nem használják ki a közvetítői eljárás nyújtotta lehetőségeket sem, ha annak törvényi feltételei egyébként fennállnak.

A csekély súlyú bűncselekményeket ismételten elkövető fiatalkorúak, akik a korábbi büntetőeljárások ellenére is összetűzésbe kerülnek a törvénnyel. Ebbe a csoportba tipikusan a kábítószerfogyasztó fiatalok tartoznak, akik ezzel összefüggésben más bűncselekményeket is elkövetnek. Hiányzik a családi kontroll dominanciája is. Ezekben az estekben a büntetőeljárás már nem kerülhető el és vádhalasztásra is csak egy alkalommal van lehetőség. Megoldás lehet a fiatal rossz társaságból való kiemelése, akár gyermekvédelmi eszközökkel is.

A harmadik csoportba tartoznak azok a fiatalok, akik durva, erőszakos bűncselekményeket első alkalommal követnek el (zsarolás, rablás) – rendszerint csoportosan. Ők általában fenyegetéssel követik el cselekményeiket, erőszakot ritkán alkalmaznak, azonban a büntetőeljárás már így sem kerülhető el. Nehéz feladat hárul a bíróságra, hiszen a próbára bocsátás aránytalan és súlytalan lenne, azonban a javítóintézeti nevelés nem biztosítaná az elérni kívánt célt, viszont alternatív büntetésre sok esetben nincs lehetőség. A munkacsoport itt megfogalmaz egy előremutató lehetőséget egy hatékony szankciócsomag megalkotására, melynek végrehajtása során, a nyomon követésben rész jutna a szülőnek, a gyámhatóságnak és az iskolának is.

Az üzletszerűen vagyon elleni bűncselekményeket elkövető fiatalkorúak már igen korán bűnelkövető életmódra rendezkednek be. Az ebbe a csoportba tartozó fiatalok már nagyon korán – tizenegy-tizenkét évesen – elkezdenek bűncselekményeket elkövetni. Tizenhat-tizennyolc éves korukra már helyrehozhatatlan károsodások következnek be társadalmi szocializációjukban. Értelmetlen a javítóintézeti nevelés alkalmazása, mert ott csak olyan családtagokkal, bűnözőtársakkal találkoznak, akik tovább húzzák őket a bűnözői életmód folytatása felé. Családban tartásuknak is igen magas a kockázata, hiszen legtöbb esetben a család is bűnöző életmódból tartja fenn magát és ezért épp a helyes viselkedés lenne a kirívó az otthoni környezetében. Egy bizonyos kor fölött ezeken a magas veszélyeztetettségi kockázatú gyermekeken már nem lehet segíteni, a jeleket még korán felismerve a gyermekvédelmi rendszer eszközeivel, a családból való kiemeléssel lehetne megoldani helyzetüket.

A legsúlyosabb csoportba az egymás után többször is súlyos erőszakos bűncselekményeket elkövető fiatalkorúak tartoznak. A társadalmi elvárás és a kriminológia válasza is egybeesik, hiszen ezekben az esetekben csak a végrehajtandó szabadságvesztés jöhet szóba. Biztosítani kell a lehetőséget a fiatalkorú részére, hogy az első elkövetésnél módja legyen a változtatásra, de a súlyos erőszakos bűncselekmények fiatalkorú elkövetőinek érdekével szemben már a társadalom védelme a fontosabb.

Jogforrás:
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
A gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel összefüggő ügyészi szakfeladatok ellátásáról szóló 21/2013. (X.31.) LÜ utasítás
A belátási képesség megítélésről a legfőbb ügyész helyettes 5/2013. (VII.31.) LÜ h. körlevele
BH2004.316.
BH 1995.389
Internetes forrás:
http://birosag.hu/tudjon-meg-tobbet/gyermekkozpontu-igazsagszolgaltatas/munkacsoport-tevekenysege


Kapcsolódó cikkek

2024. július 12.

Aki közterületi ingatlanon fakivágási engedéllyel vagy anélkül fát vág ki a kompenzációs intézkedés alanya lehet

A közterületi ingatlanon engedéllyel, vagy engedély nélkül végzett fakivágás esetén a pótlás mellett vagy helyett kompenzációs intézkedésként a károsult környezeti elem becsült költségével egyenértékű pénzbeli megváltás is előírható. Az a személy, aki közterületi ingatlanon fakivágási engedéllyel vagy fakivágási engedély nélkül fát vág ki a kompenzációs intézkedés alanya lehet – a Kúria eseti döntése.