A hazai ügyészi szervezet európai értékei


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Ügyvédvilág úgy nyit ablakot Európára, hogy a jogi hivatásrendek vezetőivel, jelen esetben dr. Polt Péterrel, Magyarország legfőbb ügyészével arról beszélgetünk, vajon EU-s tagságunk milyen változásokat hozott a hazai igazságszolgáltatás hétköznapjaiban. Célunk, hogy az Ügyvédvilág olvasói átfogó képet kapjanak az elmúlt tíz év ügyészi munkát érintő változásairól, előremutató eredményeiről.


Az Ügyvédvilág olvasói számára talán ismert, hogy a csatlakozás időpontjáig a ­magyar ügyészség már bevezette azokat a szervezeti változtatásokat és alkalmazza is azokat a munkamódszereket, amelyek meghonosítását az unió legtöbb országában 10 évvel ezelőtt még csak tervezték.

Az ügyészség 2004-ben az igazságszolgáltatási rendszer részeként működött. Függetlensége, finanszírozása és az ügyészek ­javadalmazása – ahogy azt az unió is elvárja – a bíróságokkal azonos. Mindezeken túlmenően, az ügyészség szervezeti reformja a csatlakozás előtt már megtörtént, és olyan új intézmények jöttek létre, mint a Kiemelt Ügyek Főosztálya, illetve a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal (amelyből 2006-ban megalakult a Központi Nyomozó Főügyészség).

A XXI. század hajnalán, még az EU-s tagságunk előtt az európai uniós országok legfőbb ügyészeinek Svédországban megtartott munkaértekezleten a „minden ország ügyészsége számára követendő példák” sorában ugyanis olyan szervezeti változások végrehajtását és intézmények létrehozását tartották kívánatosnak, amelyek nálunk a csatlakozásig már megtörténtek. Akkoriban a napi munkában is széles körben alkalmazták a nyomozások fokozott ügyészi felügyeletét, és működött az instruktori rendszer is. Bár ezek a szervezeti megoldások, illetve munkamódszerek egy része Európa más országaiban is ismertek voltak, de egyidejűleg valamennyi nálunk már a csatlakozás előtt megvalósult.

 

Dr. Polt Péter legfőbb ügyésszel most arról beszélgetünk, hogy a csatlakozás óta, az elmúlt tíz évben milyen változások történtek az ügyészséget érintően. Vajon az Ügyészség szervezete, munkája milyen új kihívásoknak felelt meg az EU-s tagság okán, milyen új, nemzetközi együttmű­ködési formák születtek, azok milyen eredménnyel jártak, milyen sikerek, elismerések voltak a tagság következtében és az együttműködések során. Elmondhatjuk-e, hogy az elmúlt évek során a magyar ügyészség – persze nemzeti jellege meg­tartása mellett – európai ügyészséggé vált? Köztudott, hogy az EU-ban a büntetőjogi fejlődés az elmúlt tíz évben felgyorsult, és számos olyan új jogi instrumentum jött létre, melynek célja a bűnügyi együttműködés hatékonyságának és minőségének a javítása. Melyek ezek, és milyen előnyökkel, nehézségekkel járnak hazánk szempontjából?

2004-től hazánk nemcsak csatlakozott az európai integrációhoz, hanem lehetőségeihez képest alakítójává is vált annak a bű­nözés elleni közös európai küzdelemnek és fellépésnek, melynek egyik kulcsszereplője éppen az ügyészi szervezet. Az egységes ­európai térség kialakulásának jegyében az egyik legfontosabb lépés annak felismerése volt, miszerint az unión belül az igazságügyi együttműködés sarokköve a határozatok kölcsönös elismerésének elve. Ennek hatására számos olyan dokumentum született, melyek már ezen az elven alapulnak, és ezeket Magyarország is beépítette jogrendszerébe.

A másik mérföldkő a Lisszaboni Szerződés, mely az európai bűnügyi együttműködést új alapokra helyezte.

A bűnügyi együttműködésnél a kulcsszó a kölcsönös bizalom elve: ha a tagállamok egymás döntéseit úgy fogadják el, mintha azt maguk hozták volna, akkor ez elvezet a határozatok kölcsönös elismerésének elvéhez. Ennek elfogadása mindenképpen az eljárás gyorsításával és egyszerűsítésével jár, hiszen minden más külön vizsgálat és feltétel nélkül lehetővé válik az egyik tagállamban beszerzett bizonyíték felhasználása más tagállamok eljárásaiban.

Ma még aktív vita folyik arról, hogy az unión belül a föderációs vagy a szorosabb együttműködés valósul-e majd meg, mindenesetre a kölcsönös elismerés elve mindkét lehetséges út igényeit kielégíti.

Aki figyeli a napi hazai és nemzetközi eseményeket, az jól tudja, hogy a magyar ügyészség 2004-et követően egyre nagyobb jelentőséget tulajdonított/tulajdonít az Európai Igazságügyi Hálózatban és az Eurojustban történő aktív szerepvállalásnak. A bűnügyi együttműködés területén milyen jelentős gyakorlati eredményeket mutathat fel az ügyészség?

Bár az Eurojustot létrehozó határozat 2002-ben született, a szervezet valós tevékeny­ségének kezdete azonban éppen arra az időre esik, amikor Magyarország is csatlakozott az Európai Unióhoz. Az Eurojust az Európai Unió tagállamai közötti büntető igazságügyi együttműködés hágai szerve, gyakorlatilag az EU legfontosabb ügyészi szerve, melynek feladata a határokon átívelő súlyos, különösen a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a tagállamokban a büntetőeljárások összehangolásának, az igazságügyi megkeresések teljesítésének, illetve a kölcsönös elismerés elvén alapuló határozatok végrehajtásának előmozdítása. Napjainkban éppen a szervezet reformja zajlik, melynek célja a hatékonyság növelése. A szerv létrehozásának eredeti célja az igazságügyi – és nem az Europoolra jellemző rendőri – együttműködés.

A tagállamok egy-egy nemzeti képviselőt delegálnak Hágába, általában olyan ügyésze­ket, akik integráns részei a nemzeti hatóságoknak. Munkájuk során a nemzeti hatóságok nyomozásainak és ügyészi eljárásainak koordinálásában vesznek részt. Ugyanakkor a tagállamok jogrendszereinek különböző­ségéből adódó nehézségeket és gyakorlati problémákat is megoldanak.

Az Eurojust legfontosabb szerve a kollé­gium, mely a nemzeti tagokból áll. Itt elsősorban stratégiai kérdésekről döntenek. A konkrét bűnügyek megoldása és az operatív tervek kidolgozása a koordinációs értekezleteken történik.

Az Eurojust egyfelől teljesíti a tagállamok illetékes nemzeti hatóságainak kéréseit, másfelől viszont felkérheti a tagállamokat arra is, hogy konkrét ügyekben eljárást indítsanak. A bűnügyi együttműködésben felmerülő problémák közös elméleti megol­dása mellett így a mindennapok gyakor­latában is beszámolhatunk kézzelfogható eredményekről. Példa erre az ún. „bunda-ügy”.

Fotó: Heim Alexandra

Az Ügyvédvilág olvasói még biztosan emlékeznek arra az esetre, amikor a terheltek a futballmérkőzések eredményét manipulálták, és így fogadási nyereségekre teremtettek lehetőséget.

A bunda-ügyben a nyomozás 2009 decemberében indult. Az eljárást a magyar Központi Nyomozó Főügyészség folytatta le. 2011 júliusában – a magyar ügyészi szervezet részvételével először – egy közös nyomozócsoportot hoztunk létre Magyarország, Németország és Finnország részvételével. Ehhez csatlakozott később Ausztria és Szlovénia is.

Külön ki kell emelnem, hogy a magyar ügyészség a bűnügyi együttműködés során és az eljárás folyamán koordinatív és kezdeményező szerepet is betöltött. Ez az ügy egyébként a korrupció elleni közös fellépés egyik fontos állomásának is tekinthető.

Voltak más közös nyomozócsoportok is?

Igen. Az első közös nyomozócsoport felállítását újabbak követték. Például hasonló együttműködés valósult meg abban az ügyben, amikor szlovákiai és csehországi székhelyű társaságok felhasználásával egy bűnszervezett évek óta szervezetten adócsalásokat követett el. A nemzetközi bűnüldözési terminológiában „körhinta-csalás”-nak nevezett elkövetési mód jellemezte ezt a bűncselekmény-sorozatot.

Milyen tagállamok vettek részt ebben a közös nyomozócsoportban?

Csehország, Szlovákia és Magyarország. Mindhárom érintett országban már korábban folyamatban voltak a büntetőeljárások, de ezek önmagukban, megfelelő európai szintű együttműködés nélkül nem lehettek volna sikeresek.

Az igazi áttörést ezek szerint ebben az esetben is a közös nyomozócsoport felál­lítása jelentette?

Igen. Nagy volt a tét, hiszen az említett bűn­cselekmények az érintett államok költségvetését, forintban számolva, több milliárddal károsították.

Az együttműködés területén említést ­érdemel még a Visegrádi Négyekkel való, a magyar külpolitika általános törekvéseivel is összhangban álló, mind szélesebb körű szakmai kapcsolatunk is.

Áttérve a jogászok képzésére, mi a véleménye az Európai Igazságügyi Képzési Hálózatról és a hazai képzésünkről?

Az EJTN a közös európai jogi kultúrát szem előtt tartva, többszintű, differen­ciált képzést nyújt fogalmazók, alügyészek, valamint nemcsak kezdő, hanem a gyakorlattal rendelkező ügyészek részére is. A képzéseken a cél az európai uniós jog megismerése mellett a tagállami jogok közelítése is.

Ennek keretében kerül sor különféle ­szemináriumok és konferenciák szervezé­sére.

Magyarország és az EJTN kapcsolatát tekintve a hazai kontaktpontok az Igazságügyi Minisztériumban és az ügyészségen lelhetők fel.

Természetesen a saját oktatási rendszerünkben mi is magunkévá tettük a folyamatos továbbképzés, az egész életen át tartó tanulás eszméjét, mint a folyamatos minőségi munka egyik zálogát.

Hadd említsem még meg az ún. Themis versenyeket, ahol a fiatal kollégák megmérettetése a cél, és ahol igen jól szerepeltünk az elmúlt évek során.

Köztudott, hogy Legfőbb Ügyész úr egy igen bonyolult nevű szervezetnek, köz­ismertebb nevén a Networknek vagy az ún. Nadal-hálózatnak volt az elnöke 2011. és 2012. között, mely szervezet átvette a korábbi Eurojustice konferenciák szerepét.

A szervezet hivatalos elnevezése: Az Európai Unió Tagállamai Legfelsőbb Bíróságai mellett működő legfőbb ügyészek vagy e tisztségnek megfelelő intézmények Hálózata. Azért jött létre, hogy legyen egy olyan szervezet, mely közös gondolkodással saját választ tud adni a legfelsőbb szintű ügyészi tevékenység ki­hívásaira, problémáira és az egymás közötti megfelelő információcserére is legyen le­hetőség.

Az ügyészség minden tagállamban a jogi szakmának elismert része, és nemcsak azért, mert az ügyészek jogalkalmazók, hanem azért is, mert az ügyészség az igazságszolgáltatás részeként, a tapasztalatai alapján vissza is hat arra a rendszerre, ahol működik. A Network végül is az a szervezet, ahol a „best practice” fellelhető.

Igen nehéz időszakban voltam az elnöke, 2011. május 28. és 2012. május 26. között, amikor a gazdasági válság talán egyik leg­mélyebb szakasza is zajlott.

Ha jól tudom, 2012-ben a Hálózat ötödik ülése a budapesti konferencia volt. Mi volt ennek a találkozónak a témája, és milyen eredmények születtek itt?

2012. május 24–26. között valóban Budapest adott otthont a Hálózat 5. éves konferenciájának és közgyűlésének. A Legfőbb Ügyészség által megrendezett konferencia témája a gazdasági válság és annak hatása az ügyészi szervezetre. (Gondolatok az Európai Ügyészségről – A gazdasági válság ha­tása az ügyészségek munkájára és szerve­zetére, valamint az ügyészek képzésére az Európai Unióban.)

Ha már szóba került az Európai Ügyészség, mi a véleménye erről? Mennyire ak­tuális ez a kérdés napjainkban, hiszen a ­kilencvenes években megálmodott in­tézmény, melynek alapjait a Corpus Juris fektette le, nagyon sokáig vita tárgya volt. A Lisszaboni Szerződés viszont az ­Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét újra elővette, és megteremtette az Európai Ügyészség felállításának lehető­ségét.

A Lisszaboni Szerződés 86. cikke a már meglévő „Eurojust-ból” tartja létrehozandónak az Európai Ügyészséget. A cikk értelmében hatásköre kiterjedne – részben az Europollal együttműködve – az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elkövetőinek felderítésére, ennek érdekében a nyomozás lefolytatására, a vádemelésre és a vádképvi­seletre a tagállamok bíróságai előtt. Így már nem koordinatív szervként működne. Létrehozatala hatalmas vitákat váltott ki, melynek hátterében nem az anyagi jogi és nem is az eljárási kérdések állnak, hanem sokkal inkább az a fő kérdés, mennyire menjünk tovább az európai integrációban. Ahogy korábban is elhangzott, vajon egy föderalista, vagy egy annál szorosabb együttműködésen alapuló Európa a cél.

Magyarország legfőbb ügyészének mi a véleménye az Európai Ügyészség felállításáról?

Megítélésem szerint egy Európai Ügyészség szigorúan csak az Unió pénzügyi érde­keinek védelme érdekében tevékenykedhet, más, akár több országot érintő vagy nemzetközi bűncselekményre nem lehet hatásköre. Ennek meghaladása ugyanis a nemzeti szuverenitásokat már oly mértékben érin­tené, melynek nincs meg az alapja a Lisszaboni Szerződésben, illetve más uniós dokumentumokban.

Amennyiben létrejön az Európai Ügyész­ség, milyen szervezeti megoldásokban gondolkodik Európa?

Az Európai Ügyészség körül még rengeteg a bizonytalanság, a vitás pont, több a kérdés, mint a válasz. Office-típusú legyen, vagy se, a delegált tagállami ügyész/ügyészek csak az európai pénzügyi érdekek védelmében járjanak el, vagy hazai ügyészként is a mindennapok jogalkalmazásában? Valószínű, hogy az utóbbi álláspont győz majd, de ­ebben az esetben nehéz feladat elé állítja a delegált európai ügyészt ez a kettősség.

Mennyire aktív hazánk a CCPE-ben?

Amikor Európáról beszélünk, akkor meg kell különböztetnünk az Európai Unió szer­veit az Európa Tanácstól. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának tanácsadó testü­leteként az Európai Ügyészek Konzultatív Tanácsa, a CCPE az utóbbihoz tartozik.

A CCPE-ben a magyar ügyészi szervezet a kezdetektől aktív. Alelnökként, valamint a Végrehajtó Bizottság tagjaként vettem, illetve veszek részt a testület munkájában.

Mindennapi működésünk szempontjából is nagy jelentőséggel bírnak a CCPE dokumentumai. Ezek európai sztenderdeket fogalmaznak meg a nemzetközi bűnügyi együttműködés, a vádemelés alternatívái, a bírák és az ügyészek kapcsolata, a gyermek- és fiatalkorúak védelme, az ügyészek büntetés-végrehajtásban betöltött szerepe stb. területén. A gazdasági válság kihí­vásainak való megfelelés igénye által életre hívott és 2012-ben született vélemény az ügyészi szervezetek erőforrásainak menedzsmentjéről szól. 2013-ban az ügyészség és a média kapcsolatáról készült vé­lemény.

A téma napjainkban kiemelkedő fon­tosságú, ezzel mindenki tisztában van. De úgy látom, hogy széles a skálája azoknak a témáknak, amelyekkel a CCPE foglalkozik.

Igen, és különösen izgalmas a mostani tevékenysége is. Még 2000-ben született a modern európai ügyészi szervezetről szóló Európa Tanácsi Ajánlás, melynek felülvizsgálata az összegyűlt tapasztalatok okán éppen most került napirendre. Ebben nyújt segítséget a CCPE. Ebben a munkában a visegrádi négyek képviselőjeként veszek részt.

A publikáció az Ügyvédvilág 2014. július-augusztusi számában jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 12.

Aki közterületi ingatlanon fakivágási engedéllyel vagy anélkül fát vág ki a kompenzációs intézkedés alanya lehet

A közterületi ingatlanon engedéllyel, vagy engedély nélkül végzett fakivágás esetén a pótlás mellett vagy helyett kompenzációs intézkedésként a károsult környezeti elem becsült költségével egyenértékű pénzbeli megváltás is előírható. Az a személy, aki közterületi ingatlanon fakivágási engedéllyel vagy fakivágási engedély nélkül fát vág ki a kompenzációs intézkedés alanya lehet – a Kúria eseti döntése.

2024. július 8.

Jogszabályfigyelő 2024 – 27. hét

Alábbi cikkünkben a 2024/71–72. számú Magyar Közlönyökben megjelent szakmai újdonságok és a Parlament honlapján megjelent közlemények közül válogattunk.